Amerikai Magyar Szó, 1957. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-14 / 7. szám
February 14, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 15 — Magyarországi riport — Mátészalkai járás. 1957. január. Budapesten az üzemekben, üzletekben, irodákban, a villamoson, s az utcán széltében-hosszá- ban hallani manapság: “A falu, az most mindent megkapott, talán még többet, mint amit valaha i^ várt!” A fővárosból nézve, valóban úgy tűnik, hogyha valaha, úgy ma a falu népe igazán fellélegezhetett, s a dolgozó parasztság most már teljesen megnyugodott, és alapjában elégedett. Járom a szabolcs-szatmári falvakat. És most számot vetek. Felelni kell a kérdésre: igaz-e, hogy a falu népe most már megnyugodott és elégedett? A beszolgáltatás eltörlésére azt mondják a parasztok mind, hogy az nagyon jó dolog. Több lesz majd a baromfi, a jószág. Megint fehérük majd aratás után a tarló a sok szárnyastól. Több lesz a malac és ősszel a hizó, több a termésünk. Gazdagabb lesz az ország. De... És most jön a “de”. Vannak egyes falvak, ahol nyugalom helyett nyugtalanságot, béke helyett békétlenséget, elégedettség helyett elégedetlenséget találok. Mi történik itt? Milyen erők működnek, szülik és fütik ezt a nyugtalanságot? Mi kavarog hát itt a lélekben és a csendes téli tájban a felszín alatt? Felel is erre részben a kocsordi példa! Kocsord 3500 főt számláló község Mátészalka közelében. Nem is olyan régen még jobbágyfalu, a Tiszák és Telekiek birtoka volt. A község lakosságának javarésze a felszabaduláskor jutott életében először földhöz. 1945 után a falu gyors fejlődésen ment át. 1949-ben indult meg a szocialista fejlődés utján. A volt Tisza-birtokon megalakult a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. 1952-ben a gyorsított és erőltetett termelőszövetkezetfejlesztés idején egyszerre még két másik termelőszövetkezet is alakult : a Táncsics és az Uj Élet. 1953-ban a tsz-ek tagságának fele, sőt az Uj Életnél kétharmada — kilépett. Az elkövetett hibák visszaütöttek. De azután a Vörös Csillag és az Uj Élet tsz-ek hamarosan talpraáll- tak és továbbfejlődtek. 1956-ra a Vörös Csillag kertészete és zöldségtermesztése révén országos hírűvé vált. Múlt év októberében 118 taggal 480 holdon gazdálkodtak. Terméseredményeik felülmúlták az egyéni gazdákét. 160 marhájuk, 500 juhuk. 300 sertésük, 12 pár fogatuk volt. Az idén minden családban öltek disznót. Építettek két istállót, három szekérszint és dohánypajtát. “Több tag épitett magának uj házat: Kosa János, Kosa Guszti, Zséder Jani, Széles Sándor és a többiek” — mondja Pankotai a helyi MSZMP titkára. “Nem is számítva azt a 30—40 házat, amelyet kibővítettek vagy átépítettek” — teszi hozzá. És most nincs Vörös Csillag Tsz. Október végén; feloszlott. De feloszlott a járási és országos hírű Uj Élet Tsz is. Az Uj Élet elnöke Jakab C. Mátyás 16 holdas középparaszt, tapasztalt, jó gazda, kiváló szervező és vezető egyben. Szeretik és tisztelik. Mindenki ismeri, igy aztán könnyen megtalálom a házát a kis hídon túl. A delet harangozzák, hogy belépek hozzá. Disznóölés van. két 150 kilós disznót öltek. Kis időre félbeszakad a munka. Leülünk. 4—5 volt tsz-tag is bejön. Jakab C. Mátyás elmondja, hogy a tsz felszámolásánál a felvett jegyzőkönyv szerint a tsz vagyona összesen - 1,100,000 forint értéket tett ki. Az Uj Élet hogyan oszlott fel? —< kérdem. A volt elnök elmondja: “1956. október 25-re virradóra nagy felvonulás volt a községben. Reggel bemegyek a raktárba. Már többen ott voltak a tagok közül’ és követelték, hogy mondjuk ki a tsz feloszlását. — Az nem úgy van, akkor hívjuk össze a tagságot. — Egy óra múlva együtt is voltak. Többen indítványozták, hogy mondjuk ki a tsz feloszlását, mert az egész országban és a környéken is ezt csinálják, nem mehetünk szembe az egész faluval és úgyis szétzavarnak bennünket. — Ragaszkodtam a névszerinti szavazáshoz. — Az eredmény csak az lett, hogy a tsz feloszlott. Még aznap Írásban bejelentettem a forradalmi tanács elnökének, dr. Abrudbányai unitárius lelkésznek a tsz feloszlását. A jövő évre nem terveztünk olyan nagy építkezéseket, mint a múlt évben és jövőre munkaegységenként legalább 70 forintot tudtunk volna már juttatni a tagságnak” — teszi hozzá Jakab C. Mátyás. Nem mondja ki, de látszik hogy fájlalja a tsz feloszlását. A többi volt tsz-tagok is mind arról beszélnek, hogy jóljártak a tsz-szel, de egyikük sem meri nyíltan kimondani: gyerünk és alakítsuk meg újra a termelőszövetkezetet! Miféle láthatatlan hatalom tesz itt lakatot az emberek szájára? Mitől félnek ma is a Tiszák jobbágyainak utódai? Mi történt a múlt év október végén Kocsordon? 1956. október 21-én összeült a Hazafias Népfront-bizottság, hogy megtárgyalja a községi kulturház építésének ügyét. Nagy tömeg gyűlt össze. Azt mondják, több százan követelték hogy válasszanak uj Hazafias Népfrontot. Meg is választották. 21 szervből 75 tagot delegáltak a vezetésbe. Elnöknek választották dr. Abrudbányai uniárius lelkészt, titkárnak a református papot, jegyzőnek pedig két tanítót. Október 24- én ez a Hazafias Népfront névleg feloszlott, illetőleg átvedlett forradalmi tanáccsá. A forradalmi tanács tervet dolgozott ki a tsz-ekből kilépett nincstelen vagy kisföldü parasztság “földhözjuttatására”. A 680 hold állami tartalékföldből kiosztottak 343 családnak 423 hold földet. Tehát átlagban fejenként 1.2 hold földet. Ugyanekkor történt másfajta földosztás is! Hogy ez hogyan történt, nagyon nehéz volt kihámozni, mert úgy látszik, mintha kevesen tudnának róla a községben, illetve nemigen akartak beszélni róla. Az történt ugyanis, hogy az állami tartalékföld fennmaradó részéből 250 holdat kiosztottak 11 személynek. (Ebből 2 jogi személy, Egy mondat a szocializmusról Illyés Gyula egyik 1950-ben irt költeményét olvasom, száznyolcvankét soros Egy mondatát a zsarnokságról. Mire a közepére érek szédület fog el, felzaklatnak, elerőtlenitenek a mindnyájunk arcába odavágott kíméletlen igazságok. S mégis, gyönyörűség ott állni a szavaknak ebben a kemény jégverésében, engedni, hogy elárasszanak, megkövezzenek. Mert korunk emberének szüksége van az ilyen fajta ciánozásra, lelki fer- tőtlenitésre. Kellenek a kegyetlen igazmondók, akik ereinkbe fecskendezik a zsarnokság, a gyávaság és a felelőtlenség ellenmérgeit. Igen, mindez világos! — gondolom e versről, amikor végére érek. Ami nem sikerülhet senki másnak, az sikerült a költőnek: százlábú, ezer- karmu szörnyeteget varázsolt elő a megfoghatatlan, elvont “zsarnokságból”, testet adott neki, hogy soha többé el ne tűnhessék előlünk, hogy minden mozdulására felfigyelhessünk. De hány fogalomra hivatkozunk meg naponta, amit .érzünk és értünk is s ami mégis könnyen elsiklik az érzékek elől! Milyen jó volna például, ha valaki versbe foglalná, ugyanígy megfoghatóvá tenné a szocializmust is s megadná neki azt a vonzást, amelyet hiába próbálgatunk mi különös hangsúllyal és válogatott jelzőkkel érzékeltetni. S megadná neki a szilárdságot is, a valóság három dimenzióját, hogy higgyen benne, lássa meg, tapintsa ki az is, akit tamáskodóvá tettek a kudarcok és a csalatkozások. Mert ha voltak is égbekiáltó bűnök, melyeket a leghaladóbb, legemberségesebb eszmék nevében követtek el korunk macchiavellistái, a szocializmusról is lehetne irni igaz verset, nagy költeményt. A szocializmust is le lehetne olvasni az emberek arcvonásairól, nyomon lehetne követni a hangjukban, a mozdulatukban — s ahogy Illyés irja a zsarnokságról — a képzeletükben, a szerelmükben, az apai tanácsban, az anya mosolyában, a könyvekben, az olvasásban. Az eszme, melynek lángját egy évtizeddel ezelőtt mindenütt felgyújtottuk, melynek fényét mindenhová elvittük, mégsem lobogott hiába. A zsarnokság mindent rárakott, megpróbálta saját képére és hasonlatosságára alakítani. De a szív és az értelem leszűrte a lényeget, az igazságot, s ami igy fennmaradt, abból ösztön lett, látásmód lett, gondolkodás mód lett. az unitárius egyház 21 holdat, a református egyház 26 holdat kapott.) így osztottak Jármi Jánosnak 20 holdat (’44-ben 37 holdja volt) Varga Gyulának 23 holdat (45 holdja volt) és igy tovább. A dr. Abrudbányai vezetésével november 3- ig végrehajtott földosztás eredményeképpen a jelenlegi birtokmegosztás a gazdalajstrom adatai szerint: 0— 3 hold 318 fő 458 hold 3— 5 „ 332 „ 1277 „ 5— 8 „ 195 t* 1234 „ 8—10 „ 91 „ 888 „ 10—15 „ 37 ,, 405 ,, 15—20 „ 8 „ 135 „ 20 holdon felül 11 „ 331 „ Tehát jelenleg 0—3 holdig 318 családnak van összesen 458 hold földje. A községben 1017 parasztcsalád él. tehát a családoknak egyharmada, ha a jelenlegi állapot továbbra is fennmaradna — már a tavasszal és a nyáron mehet harmadába kapálni. 11-edébe aratni, fiát, lányát elállit- hatja cselédnek, szolgának. Ha ehhez hozzávesz- szük a 3—5 holdas 332 családot is, megállapíthatjuk. hogy Kocsord község lakosságának kétharmad része újra agrárproletár, félproletár vagy olyan törpebirtokos, aki — ha hagynánk—, sorra zuhanna vissza az 1930-as évek vigasztalan és embertelen viszonyai közé. Ezért volt hát szükség október utolsó napjaiban erre az “uj földosztásra” és ezért kellett felszámolni az országos hirü Vörös Csillag Tsz-t s a virágzó Uj Életet?! Igen, egyesek Kocsordon újra cselédsorba akarják taszítani a szegénypa- rasztokat! Most a kérdés igy van feltéve: hogy milyen jövőt választanak a kocsordi parasztok, az nemcsak tőlük függ, de tőlünk is, a párttól is, államunk erejétől is, amely biztosítja és megvédi a szövetkezés szabadságát! Igen, a szocializmus is megvillan az álmainkban, hozzámérjük a vágyainkat, rajta keresztül nézzük a jövőnket. Igen, a szocializmust is ki lehetne mutatni — éppúgy, mint ahogy Illyés kimutatta a zsarnokságot — a vérben, a kézfogásban, a köszönésben. Fel lehet ismerni a munkás önérzetében, a költő ihletében, a tudós munkájában, a színész játékában. S ott van a nyári csillagos ég pompájában is, amely nekünk már másként fenséges és másként titokzatos, ott van a harangzúgásban, amelyet mi már másként hallgatunk, s ott van a sör izében, a dohány zamatéban, asztalainknál, ha összejövünk, hevüléseink- ben, ha vitatkozunk. Velünk van itthon és velünk van, ha idegenbe járunk. Mérce, ha összehasonlítunk, általa látjuk meg az ürességet ott is, ahol ragyogás van, általa érezzük meg szegénységünkben, kopottságunkban is, hogy mi többet, nagyobbat, igazabbat teremthetünk. Nem, a szocializmus nem elvont fogalom már. Sokkal jobban megszenvedtünk érte, hogy ne igy legyen. Tizenkét év reményével, harcával, kinzatásával, ostromával, kudarcával, tanulságával ivódott a csontjainkba. Támadhatna hát költő, aki mendezt versbe foglalná, aki megalkotná a szocializmus eleven alakját, hogy mindnyáján ráismerhessünk és rámondhassuk: ez az! Költő, aki ezen az arcon megmintázná a csatában szerzett sebek forradását is, s mindennél jobban bizonyítaná velük: nem azzal győz a szocializmus, hogy sokan áhitják, hanem kemény csatákon át viszi győzelemre seregét. Költő, aki vérünkbe, idegeinkbe Írná: sokkal nagyobb Ígéret a szocializmus, semhogy ne támadjanak körülötte merénylők, s ne környékezzék meg haszonlesők. Sokkal nagyobb, semhogy bárkik kockára vethessék. Költő, aki megírná: küzdelem, és féltés dolga is a szocializmus, vállalása — felelősség. Jó volna, ha valaki megírná mindezt és még .sok mást, amit csak költő irhát meg valami hatalmas, zseniális “.Egy mondatot” a szocializmusról. Héra Zoltán Támogassuk a Magyar Vöröskeresztet! Székely Béla országgyűlési képviselő A szabolcsi végeken...
