Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-23 / 34. szám

August 23, 1956 7 AMERIKAI MAGYAR SZÓ x ÉLÉ« PARLAMENTI ÉLET MAGYARORSZÁGON Élénk visszhangot keltett az Elnöki Tanács­nak az a határozata, amely felkéri az országgyű­lés jogi bizottságát a Parlament ügyrendjét mó­dosító javaslat elkészítésére. Az országgyűlés ügyrendjének módosítása kétségtelenül azt a törekvést tükrözi, hogy a jövőben országgyűlé­sünk egész tevékenységében következetesebben érvényesüljön alkotmányunk előírása, az egész­séges, széles demokratizmus szelleme. Állami éle­tünk fokozottabb demokratizálásának alapköve­telménye. hogy az országgyűlés alkotmányos je­lentőségének megfelelően döntő szerepet kapjon az állami élet vezetésében; ebből az igényből fa­kad az országgyűlés ügyrendjének módosítása is. Országgyűlésünk nem töltheti be hivatását, nem teljesítheti törvényhozói funkcióját, ha te­vékenységben nem érvényesülnek az alkotmány­ban számára megállapított jogok és kötelessé­gek. 4m eddig még az érvényben levő ügyrend­ben biztosított lehetőségek is jórészt elsikkadtak, pedig e lehetőségek távolról sem kielégitőek, s éppen ezért az uj ügyrendnek határozottabban kell biztosítania a többi között azt a három felté­telt, amely a teljesebb demokratizmust jelenti: az országgyűlés rendszeres és tartós ülésezését, a bizottságok érdemi munkáját és a képviselők interpellációs jogának zavartalan gyakorlását. /> » oi'^ü<rcrvül"s i°-i- oénzügyi és külügyi bi­zottságainak tevékenységére az utóbbi években az volt a jellemző, hogy csupán az országgyűlés ideje alatt üléseztek, érdemleges munkát nem tudtak kifejteni, s tevékenységük lényegében ar­ra szorítkozott, hogy a már kész törvényterveze­tet jóváhagyják. A bizottságok munkája mint­egy tükörképe volt a parlamenti élet fogyatékos­ságainak, a törvényhozói tevékenység formális “jóváhagyó” jellegének. A parlamenti ügyrend módosítása során kiváltképp meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az országgyűlési bi­zottságok az ülések közötti időszakban is aktí­van munkálkodjanak az országgyűlés elé kerülő törvénytervezetek megalkotásán, s vitassanak meg egyes olyan fontos törvényerejű rendelet- tervezeteket is amelyek az Elnpki Tanács elé ke­rülnek. Kívánatos lenne például, ha az országgyűlés illetékes bizottságai már most foglalkoznának azoknak a törvénytervezeteknek az előkészítésé­vel, amelyek csak hónapok múltán kerülnek a Parlamentben megvitatásra. Kezdeményezői le­hetnének — ha ez szükséges — olyan országos vitának, amelynek értékes tapasztalataival, a dolgozók ezreinek véleményével gazdagodva, eset­leg módosíthatják a törvényjavaslatot. Gondo­lunk itt például a szabálysértési bizottságok fel­állításáról szóló minisztertanácsi határozatra, amelynek alapján készülő törvénytervezt ország­gyűlési megvitatásának előkészítése szintén a jo­gi bizottság feladata lesz. Az országgyűlési bizottságok intenzivebb te­vékenysége jelentősen segítené a törvényhozást, az egész államvezetés munkáját, de ennek során előtérbe kerül az a kérdés is, hogy a bizottságok összetételükben alkalmasak-e arra, hogy érdem­legesen megvitassák a törvénytervezetet, a tör­vényerejű rendeletet, hogy járatosak-e a jogi, pénzügyi vagy külügyi kérdésekben. Természe­tesen nem szükséges például a jogi bizottság minden tagjának szakembernek lennie, nem is lenne helyes, ha a bizottságban csupán jogtudó­sok, jogászok foglalnának helyet. Ám sokkal in­kább, mint a múltban, be kellene vonni elméleti és gyakorlati szakembereket is a törvényterveze­tek vitájába. Az országgyűlési bizottságok széleskörű tevé­kenysége, bármennyire fontos és jelentős, csu­pán egyik tényezője a Parlament színvonalasabb munkájának. Az országgyűlést csak akkor te­kinthetjük teljes értékűnek, ha mint a néphata­lom legfelsőbb szerve, a népszuverenitás megtes­tesítője. konkréten elemzi államvezetésünk, ál­lamigazgatásunk egész munkáját és határoza­taiban irányt szab annak. Mindehhez természete­sen szükséges, hogy az országgyűlésen"az alko­tó. építő vita, a bírálat szelleme szabadon érvé­nyesüljön. hogy a nép képviselői közvetíteni tud­ják a lakosság körében szerzett tapasztalatai­kat. Uj parlamenti stílusra van szükség, Móricz Zsigmond szavával élve a “józanság stílusára”, értelmes emberi szavakra, amelyek a legnyiltab- ban közük a gondolatokat. Alkotmányunk a töb­bi között éppen ennek érdekében biztosítja a képviselők interpellációs jogát. S ez az a jog, amely a gyakorlatban szinte teljesen elsorvadt. Az országgyűlés még érvényben levő ügyrend­je szerint “bármely képviselő kérdéseket intéz­het a Minisztertanácshoz, apnak elnökéhez vagy annak bármely tagjához a feladatkörükbe tar­tozó minden ügyben. A kérdezett szóban vagy írásban az országgyűlés előtt köteles válaszolni. A válasz után a kérdést feltevő képviselőnek vi­szontválaszra van joga, amely után az ország­gyűlés dönt, tudomásul veszi-e, vagy a válasz tárgyalását napirendre tűzi”. Csakhogy az ülések napirendje, amely amúgy is zsúfolt, az interpellációk elmondására nem ad alkalmat. Az országgyűlés nem tud teljes mun­kát végezni, ha — amint azt az elmúlt években tapasztltuk — egy esztendőben csupán 10—12 napot ülésezik. Ennek tudható be az is, hogy a törvények rovására elszaporodnak a törvényere­jű rendeletek. Legkevesebb 50—60 ülésnap szük­séges ahhoz, hogy a bizottságok által előterjesz­tett törvényjavaslatokat és a képviselők inter­pellációit az országgyűlés érdemileg megtárgyal­hassa. A parlament magasabb színvonalú tevé­kenységével szorosan összefügg tehát az ország- gyűlési napok szaporítása s ezen belül “interpel­lációs napok” beiktatása. Hogy ez miként való­sul meg a legcélravezetőbb módon, arra csak a gyakorlat adhatja meg a választ. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének határozatai, a kormány intézkedései kö­vetkezetesen célozzák az országgyűlés munkájá­nak megjavítását. Ezzel szemben jelentkeznek olyan aggályok is, hogy a fokozottabb parlamen­ti tevékenység nem jelent-e valamiféle visszaka- nyarodást a burzsoá parlamentárizmushoz, a többi között éppen az interpelláció kérdésében. Az a tény, hogy a burzsoá parlamentben is van­nak interpellációs napok és mutatkoznak bizo- nvos módszerbeli azonosságok, semmiképpen sem jelent egyben azonos tartalmat is Már csak an­nál az alapvető oknál fogva sem, hogy mig a polgári parlamentekben jobbára a burzsoázia képviselői foglalnak helyet, a mi országgyűlé­sünkben a nép által választott küldöttek. A pol­gári parlamentekben az interpelláció is a bur­zsoázia jogait biztosítja elsősorban, nálunk vi­szont alkalmas eszköze annak, hogy a nép, kép­viselői utján is mind tevékenyebb részese legyen a törvényhozás munkájának. Az országgyűlés ügyrendjének az alkotmány szelleméből fakadó módosítása tehát olyan irányú legyen, hogy az minél jobban biztosítsa dolgozó népünk tevéke­nyebb alkotó részvételét az ország vezetésében. Ezért rendkívül fontos, hogy mind a képviselők — vagyis az egész országgyűlés — ne csak a jogszabályok megalkotásában, hanem azok vég­rehajtásának ellenőrzésében is részt vegyenek. Az interpellációs jog gyakorlása elősegíti a kén­viselők és választók kapcsolatát, növeli a tör­vényhozói munka iránti bizalmat, de túl ezen, megkönyiti a kormányzást, az egves miniszté­riumok munkáját is, kiváltképn a bürokrácia el­len, az államigazgatás teljesebb demokratizálá­sáért, a törvények és rendeletek következetes végrehajtásáért folytatott küzdelmet. Minden olyan kéi'dés, amely országos jelentő­ségű, az országgyűlésben kell, hogv visszhangoz­zék. A széleskörű vita nem hátráltatja, ellenke­zőleg, elősegíti az állami munkát, a törvények betartását, végrehajtását. Ezért nagy jelentő­séggel bír az országgvülés további tevékenysé­gére, ha alkotmányunknak megfelelően olyan ügyrendet dolgoznak ki és terjesztenek elő meg­vitatásra, amely mindegek figvelembevételivel megalapozza országgyűlésünk magasabb színvo­nalú törvényhozói tevékenységét. Csapó György (Budapest) BOSTONBAN a fiatalkorúak törvényszékének egyik bírája egy kis fiúcskát látott az utca-ajtó­nál ülni, aki egy nagy fekete szivart szitt. Kis gondolkodás után odament»és azt kérdezte tőle: “Mondd, fiacskám, miért nem vagy te most is­kolában?” A kis fiú kivette szájiából a szivart. Nagyot köpött és azt mondta: “Mister, én túl fia­tal vagyok ahhoz, hogy iskolába járjak!” ★ JÓLÉT ÁLLAMNAK (Welfare State) nevezik a reakciós lapok US-t, de az AFL—CIO gazdasági statisztikusai ugv találják, hogy az amerikai kor­mány kisebb összeget költ mostanában munkás vagy jóléti név alatt kezelhető ügyekre, mint 1939 vagy 1940-ben. A szövetséges állam költsé­gei nagy összegekben csak hadi célokra mennek. Magyar szemtanú az Andrea Doria katasztrófájáról Julius 26-ra virradó éjszaka röpítette világgá a rádió az Andrea Doria olasz vóceánjáró vészje­leit A hatalmas 29,083 tonnás hajó összeütkö­zött a Stockholm nevű svéd óceánjáróval és órák alatt elsüllyedt. Magyarországon is—mint szerte a földön — megdöbbenéssel fogadták a szörnyű katasztrófa hírét. Elképzelhető Szűcs István gépészmérnök meg­döbbenése. Előző napon kapott levelet az Andrea Dorián utazó 64 éves édesanyjától, özvegy Szűcs Edéné Los Angelesbe indult leánya meglátogatá­sára. Az 'Andrea Dófi^ fényképével ellátott kéki levélpapíron arró ir, hogy a csodálatos szépségű hajóra julius 17-én szállt fél. Genovában és 18-án érkeztek Nápolyba. K\, “A hüjórászállás után — Írja Szilem Edená —- nem kis bosszúság ért. mert azok a kristálytálak melyeket leányomnak viszek ajándékba, a rako­dás közben összetörtek.” Hogy is sejthette volna az idős asszony, hogy pár nap múlva az emléke­zetes Titanic-katasztrófa óta nem látott hajósze­rencsétlenség részese lesz. Első levelében arról ir hosszasan, hogy Ná­polyban százával látott a hajóra felszállni olasz kivándorlókat. “Nem fenékig tejfel az olaszok élete — írja. — Kiszorult szívvel néztem ezt a sok szegény kivándorlót, aki kopottan, gyűröt­ten reménytelenséggel a szivében száll a hajóra, hogy örökre elhagyja hazáját. A második levél már New Yorkból érkezett a Budapest, Bajcsi-Zsilinszkv ut 19b.-be, mérnök­fia címére, s igy szól: “Egy szál háloingben, ci­pő, ruha nélkül érkeztem meg New Yorkba. Le­hetetlen még csak megközelítőleg is leírni mind­azt, amit azon az éjszakán átéltem. Késő éjszaka volt. amikor arra ébredtem, hogy kabinomat el­öntötte a viz. Villámgyorsan kiugrottam az. ágyamból, arra sem volt időm, Ihógy a retikülö- met magamhoz vegyem Mindenki rohant a fe­délzetre. A hajó percek alatt oldalra dőlt, ugv, hogy a mentőcsónakokat se tudták leereszteni. Szerencsére a szintén. New Yorkba tartó lie do France francia óceánjáró felvette az SOS-jelekefc és segítségünkre sietett. Nélküle elpusztultunk volna. A 70 kilométer sebességgel száguldó haió utasából igy is 54-en elpusztultak, 29-en eltűntek. Elképzelhetetlen, hogy mi okozta ezt a szörnyű szerencsétlenséget. Amikor a francia hajón vol- tam, az első gondolatom felétek szállott. Elzéo- zeltem, hogy milyen rettenetes perceket éketek át. amikor megtudtátok, hogy az Andrea Doria elsüllyedt. Vajon mihez foghattatok?” A feltett kérdésre Sziics István igy adta meg a választ: —Szaladtunk egyik követségtől a másikig, se­hol sem tudtak még bizonyosat mondani. Ekkor felkerestük a Magyar Távirati Irodát —még a reggeli órákban — és 12 órakor az eltűntek lis­tája alánján már közölték -velünk, hogy édes­anyánk él. A tőkés lapok viszont a-mta is *V.-at *’■* Andrea Doria sorsáról. Sok szó esik arról, hogy ki kinek fizet .kártérítést, hogy a haj ótársas yg, vagy a biztosítótársaság keres-e nagy pénzt a tragédián. i Most múlt 20 éve annak, hogy a spanyol fasisz­ták meggyilkolták a 20-ik század legnagyobb spanyol költőjét Garia Y Lorcát. FREDERICO GARCIA LORCA: Jósé de Oiria y Escalante háláim Hogy ki látott, ki idézhetné a percet? Mily kin ja ez a kigyult félhománynak! i Két hang beszél: a szél s az óra perceg, s a hajnalok már tenélkiiled szállnak. Finom fejfcdben már hamuvá-ernyedt rózsák kerengő, ájult szirma árad... Ember valál! Fény kinja volt a lelked. Mint hold — a semmi szive — ujratámadj! Légy hold. s mint almát, magam dohlak én folyók vizére, hol a nyári hullám vörös halakkal ringat könnyedén. . ■ I De te. ott fönn, légy hüs-zöld égi fény, drága barátom. Giocondóm, szegény, magadról s rólunk immár mitse tudván. (Tímár György fordítása) J

Next

/
Thumbnails
Contents