Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-09 / 32. szám

August 9, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 48,000 hektáros búzatábla _Magyarországi tudósítás a Szovjetunióból— Negyvennyolcezer hektáros búzatábla, 172 kombájn, kétezer ember állandó készenlétben. Ezek a számok fogadnak a kazahsztáni szüzföl- dek legnagyobb gazdaságában, az 51,000 hektá­ros Jaroszlavszkij szovhozban. Három napja kezdték, el az aratást, 6700 hektárral már végez­tek. Nagy az öröm, mert 18.5 mázsás a hektáron­kénti átlagtermés. Az ide látogató vendéget az ellentétek egész sora fogadja. A szovhoz területén 40 fokos emész­tő forróság. Néhány kilométerrel odább a Tyany- Sany farkasfogakhoz hasonló bércein dermedten szikrázik a hó. Számunkra lélegzetállitó látvány a 48,000 hektáros búzatábla, mely szinte elenyé­szik a sok millió hektárnyi feltöretlen föld kö­zepén. (Kazahsztán mintegy 2,700,000 négyzet­kilométernyi óriási ország, de lakóinak száma mindössze mintegy 8 millió). De mégis a legérdekesebb a munka, az embe­rek teremtő akarata. Surikov, a szovhoz, igazga­tója elmondja, hogy két és fél évvel ezelőtt a fel­töretlen pusztaság közepén egyetlen tábla hir­dette csak: Otarszkij szovhoz. Emberek, házak, gépek sehol. 1954 januárjában érkeztek az első jelentkezők Moszkvából, Frunzéból, Alma Atá- ból. Utánuk jöttek a gépek, az építőanyag, 1000 tonna vetőmag. Először sátrakat vertek, régi vasúti kocsikban rendezkedtek be. Majd neki­láttak, felszántottak, bevetettek 16,000 hektárt. Azután jött a jaroszlavlszkiji felszabadító gár­daezred leszerelt legénysége. Még a hadseregben úgy határoztak, hogy együttmaradnak a lesze­relés után is. Ők aztán nemcsak uj nevet adtak a szovhoznak — rangot, becsületet is szereztek neki rövid idő alatt. A második évben már 51- ezer hektárra nőtt a szovhoz földterülete. A köz­pontban már egyetlen sátrat sem látunk. A szov­hoz ezerkétszáz dolgozója, a családtagok beköl­töztek újonnan épített lakásokba. Egyelőre még szűkösen laknak, de állandóan épülnek lakások. A hatalmas búzatáblán kívül kitűnő kukorica- és répaföldjei is vannak a szovhoznak. Van 80,000 birkájuk, 3,700 lovuk, tehenészetük és a jövő évtől kezdve hatalmas léptekkel fejlesztik az ál­lattenyésztést. Az aratásra alaposan felkészültek. A sztáli- nyecekkel vontatott 172 nagy teljesítményű kom­bájnnal — úgy tervezik — augusztus 15-ig be­fejezik a munkát. Az állam naponként 12 hek­tárt jelölt meg egy-egy kombájnra. A jarosz- lavlszkijiak 25 hektárra tettek Ígéretet. Az elsői három nap úgy mutatja, állják is szavukat. A szovhoz ezerkétszáz dolgozója azonban az egyéb munkák mellett nem tudott volna megbir­kózni az aratással, ha nem segítenének a fiata­lok. Idáig mintegy hatszáz egyetemi hallgató ér­kezett, közülük kétszáznegyvenen Moszkvából. T íz nappal ezelőtt találkoztunk velük a Lenin- hegyi egyetem előtt az ünnepélyes búcsúztatás­kor, s most már három napja itt dolgoznak a szovhozban. A kasztehszki mechanizációs iskola hallgatói a kombájnokat kísérik, az Alma Ata-i medikuslányok a gabonát szállítják, az ellátást szervezik, főznek, van aki a kukoricát, répát mű­veli, hogy az ocü beosztott szovhozbeliek részt vehessenek, az aratásban. A fiatalok élete nem könnyű, elsősorban a me­leg miatt. Kint laknak a határban, táborban, he­venyészett deszkaépületekben. Nappal nem is tudnak dolgozni a hőség miatt, csak délig, este 3-ig pihennek, 8-tól éjjel 1 óráig folytatják a munkát. Mégis úgy láttuk, nagy kedvvel, örömmel segítenek. Különösen a moszkvai biológuslápyok dolgoz­nak jól. Otthonosan berendezkedtek, tábori ibédlőt, tusolót rendeztek be. Rádiót, hangszert, könyveket hoztak, tükrök, vasalók, hajsütővasak s bőségesen állnak rendelkezésükre. Maguk ko­mi választottak szakácsot, aki Ízletesen, jól főz. A szovhozból jégbehütött ásványvizet kapnak, vlunkáj ükért napi 12 rubel alapbért biztosit a szovhoz, de legtöbbjük 30—50 rubelt keres. Ami 'togyionova Galina szerint minden pénzt megér: egitségükkel az idén 5 millió púd gabonát taka- itanak be a Jaroszlavlszkij szovhozban. A nyugati sajtó az elmúlt években emlegette, íogy a szüzföldi szovhozok termése a vasút, a •ossz utak, szállítóeszközök hiányában ott pusz- ul a földeken. Nagy gond a betakarítás, ezt nem agadja senki. A jó utak is csak most készülnek. V hepehupás földeken lassabban megy a szállí­tás. Különösen ilyen bő termés idején nehéz do­log ez. Bejszebajev, a köztársaság miniszterta­nácsának elnökhelyettese elmondotta, hogy a szüzföldek feltörése folytán már eddig ötszörösé­re nőtt Kazahsztán gabonatermése. Az idén 18.5 millió hektár gabonaföldről 1 milliárd 400 millió púd gabonát takarítanak be. GÖCSEJ UJ ARCA Aki ismerőse volt a régi Göcsejnek, annak bi­zonyára sokat mond a krónikás célzatos címadá­sa e magyarországi híradás elé: húsába vágott a mult a “legsötétebb Magyarország”-nak nevezett Zala grófi és papi nagybirtokain. Csupán egy esztendőben, 1930-ban két és félezer ember ván­dorolt ki, menekülve a nagybirtok szorításából: ezrek meg ott sorvadtak. A' legsötétebb babonák hazája volt, járta a kuruzslás, meg a boszorkány­üldözés — a nyomor szülöttei. Húsz kilométerre volt orvos, s a 90 község közül kettőben volt gyógyszertár. A rosszul megművelt föld keveset termett, gyakran éhinség ütött tanyát. Lexikon­szerű tömörséggel még csak annyit, hogy a fel- szabadulás meghozta itt is a földindulást, Zala sötét egén uj élet hajnala virradt. Göcsej. A táj is változik. Müutak keresztül-ka- sul. Az elágazásoknál a gépkocsivezetők megállít­ják a motort, ha rég. jártak erre, s tanakodnak merre forduljanak, ha Göcsej fővárosába, Zala­egerszegre akarnak eljutni. Dombos, völgyes, er- dőboritotta vidék — szépséges göcseji táj. Ilyen­kor tavasztájt most is járják az erdőt az öreg országutakat az erdőirtó favágók, s hamis han­gokat fogva zeng-zug a fűrész a madarak vidám koncertjében. Az erdőket már védik, ha öreget irtanak, fiatal csemeték ezreit telepitik a másik oldalon. S újfajta erdők is zöldednek Zalaszent- mihálytól Zalaszentgrótig: alma és alma minden­felé. Zalaszentgróton hallottam egy határtalan almáskert szélén pirospozsgás parasztlány ajká­ról : “Esztendőre olyan termést szedünk, hogy ki­rályok asztalán sem volt olyan soha! Meglátja, a zalai alma világhírű lesz!’’ A tájképfestéshez sok piros színre lenne itt szükség, mert mindenfelől virítanak a piros cse­réptetős házak a zöld dombok oldalában. Min­den falu építkezik. Sokan a fiataloknak építenek, de uj jelenség az is, hogy bővülnek a települé­sek, koszorúba veszi körül a sok kis modern két­szobás ház az évszázados hagyományt őrző füs­tös konyhás és talpas portákat A kemencék me­lege az uj otthonokban is gyakori, de mécses, vagy petróleumlámpa már az istállókba szorult. A villany nemcsak fényt, rádiót, mozit, egyszó­val kultúrát vitt a “sötét Göcsej”-be. A domb­oldalakon gépek bukkannak elő: traktor, teher­autó, kombájn. Persze ezekből még nincs elegen­dő, de nap-nap után több motorzugás hallik min­denfelé. A városkép is uj arccal fogad. Uj lakónyegyedek épülnek, s a régi kezdetleges kisüzemek — né­hány téglagyár — jelentéktelenné sekélyesednek az iparosodás időszakában. Az egész megye büsz­kesége az uj Zalaegerszegi Ruhagyár. A hatal­mas üvegpalota ezrével ontja az öltönyöket, ka­bátokat. A munkások mindent géppel végeznek. A tőszomszédságban épült egy impozáns vajgyár, hét millió forint költséggel, de megérte, mert az egész megyét ellátja, sőt még a pestieknek is marad néhány vagonnal. Ipari és sörgyanta fel­dolgozó üzem, falepárló, husgyár és gépgyár is épült, nem is szólva a számtalan uj téglagyárról, amelyeknek termelése országosan is számottevő. Zalaegerszeg repülőteret is kapott — két órai közelségbe került a fővárossal. A falvakban is pezsdül az élet. Roskadozó pultokkal teli népbol­tok nyíltak, s már az orvos is eljut minden falu­ba. Szakorvosok járják a vidékeket, hogy felszá­molják a népbetegségeket. Évente tiz és tizezer ember vesz részt tüdő- és rákszürő vizsgálaton. Már nem tizedel a tüdőbaj — a halálozási arány­szám hét ezrelékre csökkent! A szellem napvilága is felragyog: mindenütt uj iskolák épültek — még a pusztán is vagy tu­catnyi. Régen nem is láttak filmet, ma a megyé­ben évenként 1 millió ember néz mozit. A falu- szinház előadásait 50,000 ember tekintette meg. Ezenkívül mintegy 80 göcsej i községben a nép- ihüvelési otthonban jönnek össze esténként és ünnepnapokon. Gazdag könyvtárajk fogadják az Ilyen termésmennyiség szállítása óriási fel­adat, de egyetlen mázsa gabona sem pusztul a földeken. A hatalmas Jaroszlavlszkij szovhoz te­rületén például vasútvonal halad, 328 teherautót számoltunk meg a szovhoz udvarán, amit az ál­lam küldött a betakarítás idejére. A szovhoz sa­ját teherautói kizárólag az ellátással, s az üzem­anyag biztositásával vannak elfoglalva. így tehát a szüzföldi szovhozok máris bevált­ják a hozzájuk fűzött reményeket. Kékesdi Gyula ; olvasó falut. Még csak egy mondat Göcsej uj portréjához: grófok, hercegek, bárók helyett fü- résztelepi munkások, dolgozó parasztok irányít­ják a tanácsok munkáját és képviselik a népet az Országgyűlésben. De valami újat is hadd meséljünk el. Göcsej uj hírnévre tett szert. 1950-ben olajat találtak a geológusok a Nagylengyel és Gellenháza közötti kukoricaföldeken.Oly bőségben tört elő a föld fe­kete vére, hogy az emberek a csodájára jártak. Néhány év alatt itt épült ki az ország legna­gyobb olajmezője, szomszédságában, Gellénháza mellett pedig valóságos kis olaj város épül. Mo­dern 2—3_szoba összkomfortos, gázfűtéses laká­sokkal, kultúrpalotával, sportteleppel és szép kis strandfürdővel. Egy dologban ráismerni a régi Göcsejre, aho­gyan “útbaigazítják’’ azt, aki Göcsejt keresi: —At mondják: a Válickán innen találom Gö­csejt. Igaz-e — kérdezzük. — Nem, nem! — hangzik a válasz — A Vá­lickán túl... Ez évszázados vita, ebben semmit sem válto­zott a göcseji ember. Klinkó Márk Kodály Zoltánt és Ferencsik Jánost 1 meghívták Zágrábba 1956 őszén Zágrábban, a horvát fővárosban ze­nei ünnepségekre kerül sor a zágrábi rádió szer­vezésében. Az ünnepségekre meghívták Kodály Zoltán Kossuth-dijas zeneszerzőt és Ferencsik János Kossuth-dijas karmestert. t INDIÁBÓL jelentik, hogy egy nagyon fontos országút teljes befejezés előtt áll. Lhassa, Tibet és Khotan Sunkiang között, amely közvetlen ösz- szeköttetést alkot a Szovjetunió és Tibet között. • • • GARY, Ind.-ban a piketelő acélsztráj kólók televí­ziót kapnak, amelyhez az áramot az American Bridge plant és U. S. Steels Gary plant maintenance munká­sai szolgáltatják, a készülékeket a piketelők hozták magukkal. A maintenance munkások, akik a gépek és a gyár belső biztonságát kezelik, bennmaradtak dolgozni. MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Ügyvezető Bizottság! Tudatom, hogy én és .............................................. számítunk ........................................................................ képviseletében a Magyar Szó newyorki lapkonfe­renciáján résztvenni. Hányán jönnek? ......................................................... Mikor érkeznek? ......................................................... Hány napig számítanak New Yorkban maradni? Szeretné-e a □ United Nations-t meglátogatni? □ Roosevelt sirját □ Bartók Béla sirját □ New York más nevezetességét ............. ................................................................. meglátogatni? Név: ................................................................................... Cim: ........................................................................ A lappal kapcsolatban feltett kérdéseinkre szíves­kedjen külön ivén válaszolni.

Next

/
Thumbnails
Contents