Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-02 / 31. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 2, 1956 FALUNK TÍZ ÉVE A budapesti Szabad Föld ezzel a címmel hirdetett pályázatára beküldött legjobb írásokat jelentette meg a felszabadulás tizenegyedik évfordulójára a Szikra Könyvkiadó. A rendkívül érdekes és lebilicselő kötet ismertetéseként közöljük Darvas Józsefnek a könyvhöz irt előszavát. Egy évtized, tizenegy esztendő — nem nagy idő ez, a történelem méreteihez mérve egy nép, egy nemzet életutján. De ez az évtized a m.i számunkra rengeteget hozott mégis. Nem szólam az csakugyan, hanem eleven valóság, hogy évszázadok alatt nem történt a múltban nemzetünk életében olyan korszakos változás, annyi szép és előrevivő, mint ebben az utolsó évtizedben. Engem mégis mindig az hat meg a legjobban, amikor maga a nép beszél erről, amikor a népből szólal meg valaki, s mondják el egyszerű szavakkal e változás apró igazságait. Azt, ami velük, az ő életükben történt, aminek ők voltak a tanúi, cselekvő részesei. Hiszen ezekből az apró igazságokból tevődik össze a mi történelmünk nagy igazságtevése. Ez a könyvvé összeállított vallomás-sorozat is is ezért fogott meg nagyon mélyen. A Szabad Föld pályázata — amelynek anyagából ezt a kötetet összeválogatták — azt adta feladatként, hogy ki-ki, ha kedvet s erőt érez magában, írja le, milyen változás történt a fel- szabadulás óta eltelt tiz esztendő alatt a falujában. Nagyon sok, több mint huszonháromezer válasz, érkezett a kérdésre. Főleg egyszerű parasztok, idősebbek és fiatalok, férfiak, nők vetették papírra érzéseiket, gondolataikat — sokan, nagyon sokan és nagyon sokféleképpen. Érkeztek levelek, írások az ország minden részéből; valósággal egy uj földrajzkönyv anyaga került igy egybe. De egy olyan földrajzkönyvé, amelyből nem a falvak fekvését, a folyók! futását, a hegyek, dombok, síkságok helyzetét látjuk kibom- lani, hanem sok-sok emberi sors tárul elénk, egyszerű szavak, sokszor suta mondatok közvetítésével, de mégis roppant sokszínűén és nagyon gazdagon. E .hatalmas anyagból ád ez a kötet izlelitőt. Olvastam a kiválogatott anyagot, s az érzések, a gondolatik végtelen változata zajlik bennem. Először is ari*a gondolok: milyen nagy dolog az, hogy egyszerű, a betűt ugyan ismerői, de a betűkkel sok mindent kifejezhető fogalmazási készségre sose tanított emberek sokasága fogott tollat, ceruzát, felelni valáihire, anyre nem muszáj válaszolni. Aki csak egy kicsit is ismeri a falusi emberek, a dolgozó parasztok' múltbéli életét, az tudja, hogy nem túlzás ezt mesidani: nagy dolog ez. . . Még nem tűnt, mert nenn tűnhetett el, főleg aa idősebb parasztok gondolkodásából az a bizalmatlanság, amely gyanakodva né&ett mindenféle kívülről jött kérdésre, és amely rpt parancsolta, tartsd meg magadnak, amit gondolsz s amit érzel, mert csak abból nem lehet baj, antkt megőrzői magadban. . . Ezt a nehezen, lassan feldolgozható bizalmatlanságot csak az érzések forrósága képes megolvasztani — mint jeget a láng —, csak az a belső, nagy feszültség, hogy el kell mondanom, ami velem, bennem, általam történt. . . S az a fajta bizalmatlanságot felváltó bizalom, amely akkor ébred fel az emberben, ha ügazán otthon érzi magát a faluban, az országban, a világban, és ha emberi közét érzi mindahhoz, ami körülötte végbemegy. Az ebben a kötetben közzétett írásokra, szinte kivétel nélkül az a jellemző, hogy Íróik igyekeznek valamiféle szinte magukra kényszeritett tárgyilagosság körén belül maradni. Valóban, a kérdésre igyekeznek választ adni, falujuk elmúlt tiz esztendejéről próbálnak számot adni, tárgyilagosan — számokkal és adatokkal bizonyítva, amit mondanak. De legalább annyira jellemző ezekre az Írásokra az is, hogy Íróik képtelenek megmaradni a maguk köré vont körben. A tárgyilagos számadás a harmadik, negyedik vagy tizedik oldalon egyszerre átcsap személyes vallomásba. Szinte lángot vet a papír a szégyentől és az indulattól, hogy lehetett úgy élni, ahogyan éltek, emberek, akikben a szép, a nemes iránti érzés ott égett, talán öntudatlanul is — és a felszabadulás utáni élet dicsérete zeng az egyéni sorsok leírásában, hogy micsoda mélységből jöttek itt fel sokan, nagyon sókan! Aki járja az országot, az tudja, látja, hogy mennyi minden változott itt, az elmúlt tiz Esztendő során. Uj városok nőttek ki, szinte a földből. Uj ipartelepek születtek. Bányák nyíltak és uj olajforrásokból szökkent lel a “fekete arany”. AZ ŐSI ISKOLA — Magyarországi riport — FENN az ország északkeleti részén, ott ahol a kék vizű Bodrog elválasztja a tengernyi síkságot a magasba nyúló hegyektől — immár négy és negyed százada áll a magyar művelődés egykor Európa-szerte hires fellegvára, a Sárospataki Kollégium, a mai Rákóczi-gimnázium. Petőfi Sándor a forradalmak oroszlánbarlangjának nevezte, nem alaptalanul. A nemzet életében 425 év óta nem voltak forradalmak, szabadságharcok, a magyarság jobbulását akaró megmozdulások, amelyekből e messzi földön ismert Alma Mater ne vette volna ki részét. A régi diákok emlékét és háláját már csak elsárgult papírok őrzik, de a mai idősebb és fiatalabb tanítványok — a régiek helyett is — élő szóval köszöntik a jubiláló ősi iskolafalakat. ... A pataki iskolát 153J-ben Perénvi Péter, a helybeli vár akkori birtokosa alapította. Az iskola hamarosan annyira megerősödött, hogy kiváló diákjait a külföldi egyetemeken is szívesen fogadták. A pataki kollégium valóságos kis köztársaság volt, a diákok viselték minden gondját, baját: őrködtek a kapuban és a falakon, takarították a tantermeket, gondozták a szőlőtelepeket (a szőlőtermesztés jövedelméből tanitatták a szegényebb sorsú tanulókat), kezelték a bort, felügyeltek a könyvtárra és igy tovább. Nagy pártfogójuk volt I. Rákóczi György fejedelem és felesége. Lórántff.v Zsuzsanna, aki a hírneves cseh pedagógust, Komensky Ámos Jánost bízta meg a nevelésügy irányításával. Komenskynak ez volt a pedagógiai programja-: “Itt senki a nemességből, senki a polgári rendű ifjúságból, senki a jobb tehetségű paraszti népből, a tanultabb csiszoltságtól ne legyen távol, gondoskodni kell arról, hogy az otthoni szűk vagyoni helyzet senkit, aki művelődésre vágyik, ne akadályozhasson. . . előtérbe kell hozni a szerteszét heverő tehetségeket.” A XVII. század középetáján komor felhők gyülekeztek Patak fölött. Báthory Zsófia, hogy megmentse* a Wesselényi-szervezkedésben részt- vett fiát, visszatért a katolikus vallásra, beszüntette a kollégium működését, épületeit átadta a jezsuitáknak. A diákok egy ideig ellenálltak, aztán bujdosásra kényszerűitek. Később visszajőriek, de újra szétszórta őket az üldöztetés. II. Rákóczi Ferenc 1703-ban visszafoglalta Sárospatakot, s a diákok hálából beálltak a kurucok seregébe. Aztán újra bujdosás következett. A pataki iskola sorsa mindig úgy alakult, ahogy a nemzet, a nép sorsa. . A^ 1800-as évektől a humán tárgyak mellett egyre több természettudományi tárgyat tanítanak az iskolában. Itt oktatták — az országban először — a kisérlei fizikát. Simándi István proUj mezőgazdasági külturák születtek az ország legkülönbözőbb tájain. Villanyfény gyűlt fel, a sötétséget oszlatva, istenhátamogötti kis falvakban. Kicsi, nacfrágszij-parcellák álltak össze hatalmas táblákká, és korszerű gépek jelentek meg olyan helyeken, ahol tegnap még istenkisér- tésnek tartották a technika vívmányait. Uj házak, házsorok, egész telepek, néhol falvak épültek a felosztott földeken: Egyszóval: rengeteget változott az ország külső képe’ is. De mindennél mérhetetlenül többet jelent mindaz, ami úgy külső jegyekben sokszor még alig látható«» Az, hogy a volt uradalmi cselédek, summások; napszámosok ma már az ország gazdáinak érzik rifagukat és véleményük van mindarról, ami ebben az-országban történt és történik. A falvak hangja, a dolgozó parasztság szava szól ez írásokon át, minden pátosz nélküli fogadalomként, hogy a magyar faluk népe ott áll a munkásosztály mellett, hü szövetségesként, a szocializmusért vívott harcban. Jó néhány beszámolóban szó esik arról, hogy villanyfény, világosság, könyv, kultúra csak az elmúlt tiz év ala:t ért abba a faluba, amelyről a leírás szól. Én jelképet is látok ebben. Hiszem és tudom, hogy a fény, a világosság, amely a szocializmust épi;ő népi demokrácia jóvoltából jutott el falvai ik százaiba, ezreibe, oszlatva ifr sötétséget,' a mi igazságunkról, a nép igazságáról szóló tanulságokra irányítja egyre több s több ember tekintetét. Darvas József fesszof Belgiumból lovasszekéren, postakocsin maga hozta a kísérleti eszközöket. A természet- tudományi törvények bizonyitásáért sokszor “mágusnak” “ördögökkel cimboráiénak” nevezték s üldözték. Egy alkalommal azonban II. Rákóczi Ferenc “asztala után a’ maga Instrumentumaival a’ Várban kíván, egész estig szép dis- cursusban mulatta magát.” Néhány nap múlva pedig a fejedelem személyesen meglátogatta Si- mándit, részt vett az óráin — és megdicsérte a professzort. Ettől kezdve nagy tiszteletnek örvendett Simándi István. . . A magyar nyelvű tanítást hazánkban 1844-ben mondja ki ugyan az országgyűlés — de Patakon már 1796 óta magyarul tanítanak. Az iskola történetének legszebb lapjai az 1848-as szabadságharc idején Íródtak. A Pestről érkező hírekre a nagy márciusi napon a pataki diákok énekelve járták be a városka utcáit, a postahivatalról leverték a kétfejű sast, a helyét sárral kenték be. Kilenc pontban terjesztettek elő kívánságaikat — a kilencedik pontban a nemzetőrség felállítását kérték. És másnap várva az elöljáróság válaszát — Petőf barátjának, Pálkövi Antal tanárnak a vezetésével hozzáláttak a katonai alakulatok szervezésé- hez_ Pataki diákok alakították a legendás hiri kassai vörös sipkás zászlóaljat. A dicsőséges tavaszi hadjárat után igy emlékezett meg rólul parancsnokjuk Damjanich: “Ezt Napóleon katonái is csak egyszer tevék meg.” Az iskola kivette részét a mozgalmakból a Ta nácsköztársaság idején is. Ezért az ellenforrada lom hatalomra jutása után az iskola igazgatóját több tanárát és még több diákját kitiltották Sá rospatakról. .. Uj fejezet nvilt a pataki iskola történetéber 1945, majd pecjig az államosítás, 1952 után. Ms 35 kiváló tanár oktatja az ország szinte minder részéből idesereglett piros-kék csikós bársony sapkás diákokat. Bethlen Miklós, Bessenve György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Barczafalvi Szabó Dávid, Kossuth Lajos Szemere Bertalan, Tompa Mihály, Gárdonyi Gé za, Móricz Zsigmond és a többiek után most ői ismerkednek a tudománnyal az ősi falak között. Hálás tanítványok iskolájukról A Rákóczi-gimnázium több ezer kötetes könyv tárában kódexszámba menő vaskos könyvek, sár guló levelek őrzik az iskola leghíresebb tanulói nak diákköri emlékeit. Lássunk néhányat: Bessenyei György a felvilágosodás koránál nagy Írója: “Erkölcsömnek tisztaságát Kegyel metek nevelése módjának hálálom örökre. Mun káimnak minden részét felküldöm. Helyeztesse nek a Collégium könyvesházába, hadd lássák a utánunk következő maradékok, hogy volt Ke gyelmetek tudós társaságának oly miveit fia, k iránta elkövetett atyai gondoskodásukat halálái; hálálni tudja.” Szemere* Bertalan a Kossuth-kormány minisz terelnöke: “Soha oly megelégedett, oly boldo: nem voltam. Hisz csendes tanulmányaimban it ismerkedtem meg az ó- és újkor legnagyobb szel lemeivel, itt kezdtem felfogni minden csodálatos ságával a világot, itt tanultam meg szolgáim a emberiséget, itt gyultam szerelmére a szabadság nak... Reggelenként a Páncél-hegyen én előb1 zengém Kölcsey Himnuszát, mint dalát a korán kelő pacsirta.. . (Kölcsey Himnuszát még ki ser nyomtatták, de Sárospatakon már tanították, bt vették a tantervbe!) Móricz Zsigmond: “A Patak felett futó felhő a magyarság felhői voltak mindig az én számom ra. Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelke ken, mintha a sors azért hozott, volna ide, hog. itt megizleljem és belélegezzem a tiszta iroda! miság és hazafiság szellemét. Szeretettel és hála val emlékezem a Bodrog parti Athénre, ahc minden kő a magyar históriák s minden hagyr mány^a magyar irodalom rajongását lehelte.” Balázs Mihál CAM BRIDGE,-'Ohio közelében van egy automo bil-bejáró mozi (drivé-in theatre). Az a szokás a tulajdonosnak, hogy hetenként egy este eg- dollár ellenében beenged bármilyen jármüvet akárhányan is üljenek rajta. A minap egy fai mer hajtott be egy szénás teherautóval, amelyei 69-en ültek és csak egy dollár belépési dijat fi zetett, mind a 69-ért.
