Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-08-02 / 31. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 2, 195G A tudomány A VASÁRNAP EREDETE Van a hétnek egy napja, a vasárnap, amely a z egész “keresztény világban” munkaszüneti nap. Vajon ennek a napnak a pihenő jellegét is a dolgozók harcolták ki? Honnan ered a vasárnapi munkaszünet szokása ? Azt hinné az ember, hogy a vasárnap megszentelése és pihenő nappá való nyilvánítása a zsidó vallásból került a keresztény vallásba, csakhogy á szombat helyét valami okból a vasárnap foglalta el. Ezt a1 magyarázatot több tény támogatja. Az egyik ilyen tény az, hogy a római biroda- lolmban, ahol a kereszténység keletkezett, nem ismerték a hétnapos,hetet. A rómaiak “hete” kilenc nap volt; a kilencedik napon tartották a vásárt, vagyis ez volt a vasárnap (a magyar “vasárnap” szó is hasonló okból keletkezett.) A régi görögök vasárnapja ugyan hétnaponként volt, de sem a görögöknél, sem a rómaiaknál nem volt a hét végén munkaszünet. A hetedik napnak munkaszünettel való megszentelését a zsidók terjesztették el a római birodalomban, akik a kereszténység kialakulásának korában meglehtősen sok városban éltek, s akiknek a sabat (szombat) — tehát nem vasárnap! — napján tilos volt dolgozniuk. Honnét eredt náluk ez a tilalom ? Ha a bibliai Ótestamentumbol indulunk ki, nem kapunk egyértelmű magyarázatot. Mózes I. könyvében (Genezis 2:2—2 v.) az áll, hogy isten a teremtés befejezésével a hetedik napon megpihent. s azt megszentelte. Eszerint nyilván ez a szombat megszentelésének magyarázata. Mózes H. könyvében (16:22—30 v.) az olvasható, hogy a sivatagba vándorló zsidók hat napon át kaptak az égből mannát, de a hatodik napon kétszeres adagot kellett fölszedniük, mert a hetediken nem hullott, s akkor pihenniük kellett. Mózes V. könyve (5:12—15v.) még egv harmadik magyarázatot is ad, mégpedig azt, hogy a szombat az egyiptomi szolgaság alól történt felszabadulás emlékének megünneplésére szolgál. Aki ismeri a Bibliát, azt nem lepheti meg, hogy három, egymással nem egyező magyarázatot talál benne a szombat eredetére vonatkozólag, hiszen a Biblia s maga Mézes öt könyve is. számos különböző részből van összeállítva. A három magyarázat mindössze egyetlen szempontból egyezik egymásai: egyik sem felel meg a történelmi igazságnak. A történelmi kutatás ugyanis a?t mutatja, hogy a szombat megünneplése nem zsidó eredetű szokás, hanem ősibb, a zsidók által is csak átvett szertartás. A babilóniaiak már időszámításunk előtt háromezer esztendővel megünnepelték a — miként ők nevezték — “sabbatu” napot, amely a Hold fávfsváltozásaival volt kapcsolatban. A Hold uiholdtól teli holdig és ismét uibold- ig négvszer változtatja az égen látható alakját: nem látni, nő, teljes korongot mutat, csökken, s. ismét eltűnik. Egy-egv ciklus négv hétig ter^ s éppen a holdváltozások megfigyeléséből alakult ki a hétnapos időszámítás. A hetedik nanot, a sabbatu napját a babilóniaiak kiengesztelési nap- nap tekintették, s tilalmakkal szentelték meg. Fennmaradt a sabbatu napra vonatkozó előírás szövege. “A nagv népek pásztora ne egyék húst, mely szénen sült, s ne egyék kenyeret. Ne változtassa testének ingét. Ne vegyen fel tiszta ruhát Ne áldozzon. A király ki ne kocsizzék. Uralkodói minőségben ne beszéljen. A titok helyén a jövendőmondó egy szót se szóljon. Az orvos nei vesse kezét betegre. Valami tervet végrehaitani nem alkalmas e nap. Éijel áldozzon a király a nagy isteneknek: imádsága akkor kedves az istenség előtt.” Ezek *Uz előírások a sabbatu napját minden vállalkozásra kedvezőtlennek mondják, s a királyt a Hold uralmának, az éjszakának idején való áldozásra szólítják fel. « A zsidók szombat napja is megőrizte a munkatilalom jellegét, s neve is arra mutat, hogy a babilóniaiaktól vették át. A Hold változásainak megszentelése azonban nemcsak a babilóniaiaknál volt meg, hanem szinte az egész Földön elterjedt szokás, s a holdfordulók napját sokfelé tekintették kedvezőtlen, munkatilalmi napnak. A dél-afrikai becsuánák például,ujholdkor nem dolgoznak. De a buddhisták is megiinneplik az uj- hold és a telihold napját s a köztük levő két félholdnapot. E napokon tiltják az adásvételt, a munkát, a vadászatot; az iskolák és a törvényszékek zárva maradnak. A zsidó szombatnak a holdváltozásokkal való kapcsolata különben a Biblia több helyéből kitűnik. így Ámos könyvében a szegények sanyarga- tói azt kérdik: “Mikor múlik az ujhold, hogy gabonát árulhassunk? és a.szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat?” , A hetedik nap megszentelésével tehát a kereszténység' egy ősi szokást őriz, amelyet közvetlenül a zsidóságtól vett át. Igv hát — úgy látszik — megtaláltuk a keresztény vasárnap eredetét, hiszen a keresztény vallás a zsidóból nőtt ki, s úgy terjedt el a római birodalomban. Csakhogy ennek az állításnak bizonyos tények ellentmondanak Jézus a Biblia szerint ellene volt a zsidó szombatnak, s azt hangoztatta, hogy nem az ember van a sabbatért, hanem a sabbat az emberért. Szent Ignác egyik levelében óva intett a “szombatolástól”, s egyik kommentátora ennek alapján azért tiltakozik a szombat zsidó módra történő megüneplése ellen, mert szerinte az tunyaságra nevel. A IV. században egy zsinat úgy döntött, hogy a “keresztények sose pihenjenek a sabaton, mint a zsidók, hanem dolgozzanak.” A vasárnapot 321-ben Constantinus császár rendeletére tették meg “a bírók, a kereskedők és az iparosok” pihenő napjának, de a földművesekének nem, “mert gyakran előfordul, hogy egy nap sem olyan alkalmas a vetésre vagy a szőlőművelésre”, mint éppen a vasárnap. Később a vasárnapi munkaszünetet oly szigorúan vették, hogy a XVII. században Angliában azt is büntették, ha vajaki vasárnap szenet hordott, vagy fehérneműt akasztott ki száradni, sétálni Valamikor a ködös múltban, úgy másfél milliárd évvel ezelőtt szervetlen anyagból alakült ki az első élő-anyag, amely aztán a különböző környezethatásokhoz alkalmazkodva, az élők világának mai sokrétű, színes, változatos formáivá fejlődött. Az első élőlények még nem érték el a valódi “sejt” szerveződési fokát, mert hiszen parányi testük fehérjeszerü anyagokból felépítve nem különült sejtmagra és sejtplazmára. Ezek a legősibb élőlények környezetük “szerves” anyagait kebelezték magukba, s a bennük levő vegyi energia felszabadításával tartották fenn életüket. A levegőben tulhevült vízgőzök sürü felhőzete gomolyodott. A földön még félhomály uralkodott. Csak amikor a felszín 100 fok alá hült, csapódtak le a vízgőzök s kialakult az ősóceán vize, a felhőkön pedig áttört a napfény. A fénykörnyezethez való alkalmazkodás eredményeképpen akkor jelentek tmeg az élők egy csoportjában' azok a szerves szinesanyagok, amelyekkel már a napfény energiáját hasznosíthatták. A szervetlen anyagokból szerves vegyiileteket készítettek s ezekbe a sugárzó energiát építették be. vegyi energia formájában. Másszóval megindult a “fotoszintézis”, vagyis a fény segítségével végi ezvitt szerves anyagépités, és ezzel kezdetét vette a növényvilág szereződése. A mai növényvilág legkezdetlegesebb képviselői azok a színes baktériumok, amelyek bakterio- klorofill festékanyagukkal fotoszintézisre képesek. Ugyancsak kezdetleges képviselői a sejtmagnélküli kékmoszatok, amelyeknek bizonyos fajai forró hévvizekben is megélnek (70—80 fokos forrásvizekben szaporodnak). Ezekhez lehettek hasonlók azok, az ősi szervezetek, amelyek megkezdték önálló, szervetlen anyagból táplálkozó (autotróf) növényi életüket a fokozatosan hülő. ősóceán vizében. A szerveződés következő lépcsőfoka a valódi, teljes értékű sejtmagvas egysejtűek megjelenése volt. Ezen a szerveződési fokon az un. ostoros egysejtűek állanak. Egy sejtből álló testükben már elkülönült sejtmag és zöld szintestek vannak: plazmaostoruk segítségével szabadon moment, sőt a skót papok azt prédikálták, hogy bűn vasárnap egv veszélyben forgó hajót megmenteni, s a jámborság jele, ha a sülyedő hajó legénységét e napon veszni hagyják. Mindebből látható, hogy a vasárnapi munka- szünet, noha ősi eredetű szokás, csak fokozatosan hódított tért a kereszténységben. Még mindig nem világos azonban, miért került a kereszténységben a szombati ünnep vasárnapra. Ebben egyrészt az is közrejátszott, hogy Hadrianus császár a II. században megtiltotta a szombat ünneplését. Másrészt azonban egy másik tényező játszott szerepet. Constantinus, aki 321-ben elrendelte a vasárnap megünneplését, nem volt keresztény. A keresztséget csupán 327- ben, halálos ágyán vette föl. A Constantinus verette érmék hátlapján sem Jézus, hanem a perzsa eredetű Mithrász isten képe állott. E kor számtalan istensége közül Mithrász volt a legnépszerűbb a római birodalomban. Mithrász a Nap istene, s a vasárnap az ő napja volt. Constantinus rendelete nem Krisztusról beszél a vasárnap megünneplésével kapcsolatban, hanem “a Nap tiszteletre méltó napjáról”, vagyis Mithrász napjáról. Nem véletlen, hogy az angol meg a német nyelvben a vasárnapot a Nap napjának nevezik. így vált Mithrász napja, a Nap ünnepe a kereszténység vasárnapjává, s szertartásaiba is Így olvadt bele a zsidók Babilóniából eredő Hold tiszteletének babomís munkatilalma. A vasárnapi munkaszünet eredete tehát vallási eredetű, de nem sajátosan keresztény ünnep, hanem sokkal ősibb múlt emlékét őrzi. A munkásmozgalomnak pedig abban volt része, hogy a vasárnap ünnepnapból, babonás munkatilalmi napból a dolgozók pihenő, munkaszüneti napjává zognak a vízben. Innen, az ostoros (Flagellata)- szintből bontakozik ki az élők világának egész törzsfája. Voltak köztük szüntelen ostorosok is, ezekből indult ki az állatvilág fejlődése, mig a zöld ostorosakból a növények alakultak ki. A növények törzsfejlődése kétirányú volt: 1. Az egyikben megmarad az egysejtes állapot, de a sejt mind változatosabb alakúvá lesz, illetve maguk az egysejtű lények egymással társulva kolóniákat hoznak létre. A legíejletebb ilyen kolónia a Volvox-telep. 2. A fejlődés másik irányában a sejtek szerves egybeépíilésével kialakul a valódi soksejtű lest: sejtfonál, sejtlemez, illetve háromdimenziós sejttest formájában. A többsejtű növényt általában a helyhezkötött- ség jellemzi. A talajhoz rögzített életmód szükségessé tette az asszimiláló felület növelését: elágazódé, lapos teleprészekből álló növényi test jött létre, amilyeneket a mai tengeri moszatokon láthatunk. Gyakori itt az un. villás elágazódás. Bármilyen nagyra is nőtt azonban egyik vagy másik soksejtű tengeri moszat teste (a barna- moszatok közt 200 m-t is elérő óriás növények vannak), a moszattestet egyöntetűen az jellemzi, hogy nincsenek valódi szövetjei. Benne él a tápanyagokat nyújtó tengervízben, működési el- osztás a sejtek között lényegében nincs és1 teste nem tagolódik gyökérre, szárra és levélre. Az ilyen növényeket egy szóval teleptestíi (Thallop- hyta) növényeknek nevezzük. A tengervíz és a beléje hatoló lény a növény minden táplálóanyagszükségletét kielégítette, nem volt olyan erőteljes környezeti hatás, amely a szerveződés irányát kényszerítőén megváltoztatta volna. Ezzel magyarázható, hogy a tengeri moszatok mind napjainkig azon a kezdetleges szervezkedési fokon maradtak, amely a teleptestü növényeket jellemzi. A növények megjelennek a szárazföldön A “minőségi ugrás”, a lényeges szerveződési változás akkor következett be, amikor a tengeri hinár-moszatok a szárazföldre kerültek. Hogyan s mikor mehetett ez végbe? A földhöz rögzített (Folytatás a 13-ik oldalon) vált. Ákos Károly v ilá gá jól! i üogyan hódította meg a növényvilág a szárazföldet?
