Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-26 / 30. szám
Vol. V. No. 30. Thursday, July 26, 1956. Entered as Sfecond Class Matt NEW YORK, N. Y. Single Copy 15 cents ember 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. ÓHAZAI LÁTOGATÓ NEW BRUNSWICKON A Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatójának és a newbrunswicki magyarság vezetőinek baráti találkozása Érdekes látogatója volt a new-brunswicki magyarság kiemelkedő pénzügyi intézményének, a Magyar Savings and Loan Associationnak: Fodor András, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója és helyettes pénzügyminiszter. A viszonylag igen fiatal. 36 éves, magyar bankár, a Magyar Népköztársaság képviseletében vett részt a Rutgers University rendezésében megtartott nemzetközi bankárkongresszuson. Fodor András, jobbról, a new-brunswicki magyarság vezetőivel a Magyar Saving's Association hivatalában.. Balról jobbra Takács. Radios és Kosa János. Ezt az alkalmat használták fel a Magyar Savings Association és a new-brunswicki magyarság vezetői arra, hogy kissé megismerkedjenek az uj Magyarország e jellegzetes képviselőjével. A találkozásra a javaslatot eredetileg a new-brunswicki napilap, a Home News tette, de részleteit Kosa János, a Magyar Savings Association titkára, és a Middlesex County Board of Elections volt tagja, Thomas G. Radies new-brunswicki főpostamester és Takács József v ír ősi biró dolgozta ki. A bankárkongresszusról Biró Péter, közismert new- brunswicki hajóügynek hozta be Cadillac kocsiján Fodor Andrást a magyar takarékbank helyiségeibe. A beszélgetés folyamán Fodor csodálkozásának adott kifejezést a rengeteg automobil láttán. Fodornak ee-v 1956-os Ford-ja van, amelyet Svájcban vásárolt 2,800 dollárért. Magyarországról beszélve ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyar nép most keményen dolgozik azért, hogy idővel a magvar nép életszínvonala utolérje, sőt túlhaladja Amerikáét. Fodor András a kőmüvesinasságból emelkedett — néhány év alatt — a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatói székébe. A Magyar Szó a maga részéről meghajtja az elismerés zászlaját a new-brunswicki magyarság vezetői előtt, akik bebizonyították, hogy az amerikai és a magyar nép képviselőinek találkozása, azáltal, hogy alkalmat ad nézetek kicserélésére, egymás megismerésére, hozzájárul az alaptalan gyanakvások, idegenkedések, ellenséges érzelem leküzdésére. A new-brunswicki magyarság vezetői, városuk szerény méretei között, e világraszóló igazságot támasztották alá. A közeledésnek és barátságnak azonban nem szabad csak állami vagy városi vezetőkre szorítkoznia. Ha New7 Brunswick és Amerika egész magyarságának alkalma nyílna nemcsak a Fodor András féle uj magyar vezetőkkel, hanem óhazai szeretteikkel, barátaikkal s ismerőseikkel, az egész megujhódott magyar néppel ép ily barátságosan érintkezni, akkor az egyformán javára válna fogadott hazánknak és szülőhazánk népének is. Eisenhower polgárjogi törvényjavaslatát a képviselőház 279:126 szavazatarányban elfogadta, de a szenátus azzal fenyegetődzik, hogy elveti. A javaslatot a jogügyi bizottsághoz tették át, a- melynek Eastland szenátor, a '■olga.rjogi törvény ádáz ellensége az elnöke. Ha mégis a szenátus-'elé kerülne, reakciós szenátorok agy-mbeszélnék. uj fontos módosítások a társadalombiztosításnál A szovjet fokozza a segélynyújtást Az amerikai külügyi albizottság tanulmánya szerint a szovjet több gazdasági segítséget nyújt világszerte, mint az Egyesült Államok. Mansfield monta- nai demokrata szenátor, az albizottság elnöke szerint a szovjet külpolitikának ez az irány- változása Amerikára nézve “a legsürgetőbb kérdés.” Most már csaknem véglegesen elfogadottnak lehet tekinteni a Social Security, a társadalombiztosítás megjavítására vonatkozó uj, törvényjavaslatot, amely körül annyi vita folyt a képviselőházban és különösen a szenátusban. F,bben a vitában a képviselőházé volt, a szép szerep és a szenátusé ^ zsugoriság szerepe. A szenátorok nem voltak ugyanis hajlandók megadni a képviselőház kettős követelését: 1) szállítsák le 65 évről 62-re a nők számára azt a korhatárt, amikor társadalombitzositási illetményeket h u z h atnak, vagyis amikor nvugdiiha vonulhatnak, és 2) már 50 éves koruktól fogva adjanak társadalombiztosítást azoknak, a munkásoknak, akik teljesen munkaképtelenek. Ugvlátszik azonban, hogy döntő nyomást a szenátor urakra az a tény gyakorolt, hogy választási évben vagyunk és ajánlatos az amerikai nép rokonszenvét megnyerni egv-két emberséges intézkedéssel. Mert végül is ,90:0 szavazatarányban elfogadta a szenátus az elébe terjesztett két módosítást, amelyet a kormány hevesen ellenzett. Ez a dicséretreméltó szavazatarány a javaslat végleges megszavazásánál történt. miután előzőleg a nőkre vonatkozó módosítást 87:7 a munkaképtelenekre vonatkozót pedig 47:45 arányban elfogadták, utána pedig már nem sok értelme lett volna ellene szavazni. Természetesen nemcsak a dolgozó nőkre. hanem a már nyugdíjba vonult munkások feleségeire is vonatkozik az illetmény- korhatár leszállítása. Pénz a láthatáron A parlamenti jogszokás értelmében a szenátusi szavazás után a képviselőházból s a szenátusból alakult konferencia elé került a javaslat, amelynek megszavazása után az elnökhöz küldik fel aláírás végett a Fehér Házba. Minthogy pedig a kénviselőház már csekély mértékben különböző formában elfogadta a nők korhatárának leszállítását és a munkaképteleneknek juttatandó kedvezményt, nem kell tartani különösebb ellenzéstől. Hogy ennyire is megoldódott a kérdés, az főként George, georgiai demokrata szenátornak köszönhető, aki a munkaképtelenekre vonatkozó módosítás előmozdítója volt. *George szenátor megoldó indítványa ugyanis az volt, hogy minden munkás és munkáltató társadalombiztosítási adóját emeljék fel 1 százalék egynegyedével, íft egymagukban dolgozó üzletemberekét pedig 1 százalék három nyolcadával. A nőkre vonatkozó javaslathoz nem fűztek társadalombiztosítási adóemelést. | A kormány ellenzéki harcát Byrd virginiai demokrata * szenátor vezette. Azon nyargalt, hogy ha elfogadják a 1 törvény javítását, azzal “éket J vernek” a további javítások számára, állásfoglalálásával j jelezve, hogy a CadiUac-kor- ! mány nem szívesen javít a j nép sorsán s már előre jelzi j szívós ellenállását minden a iöyöben lehetséges további javítással szemben. Tovább! Tovább Pedig dehogyis fog ennyiben maradni a dolog. A társadalombiztosítás intézményének állandó további javítására feltétlenül szükség van. Elsősorban le kell szállítani a biztosítási korhatárt a férfi munkások számára is, de ezenkívül emelni kell a társa- dalombiztositási illetményeket is legalább is oly magas színvonalra, hogy abból magános ember vagy kiöregedett házaspár tisztességeden meg is tudjon élni. Megélhetést, ne pedig alamizsnát adjanak azoknak az embereknek, akik egész életükben dolgoztak, amig csak tartott az erő bennük. A társadalombiztosítás javításának ellenzői, akik máskor mindig arról zengedez- nek, hogy a prosperitás megszakítás nélkül fog tartani, a viták során arra hivatkoztak, hogy válság esetén nagy lesz a munkanélküliség; ha pedig nagy a munkanélküliség, akkor sem a munkások, sem a munkaadók nem fizetnek tár- s a d alombiztositási adókat; ennek folytán aztán a tartaléktőke hamarosan kimerül és az egész intézmény csődbe jut. Persze, amikor a nép jogos igényeinek kielégítéséről van szó, akkor hirtelen borúlátóvá és halálmadarakká válnak a nagyvállalatok és nagy pénz érdekeltségek képviselői és zord jóslataik alátámasztására éppenugy előhozakodnak statisztikai adataikkal, mint ahogy megvannak statisztikai adataik annak bizonyítására, hogv miért kell | nemzeti ajándékokat adni a i gazdagoknak és miért nekik I köszönhető, ha emelkedik a ! nemzeti jövedelem és a munkahelyek szaporodása, miért I kell tehát őket továbbra is J beválasztani a hatalomba. Mennyit fizetnek ki? Ilvenkor bezzeg felhánytor- gatják, mennyit fizetnek ki évente a nyugdíjasoknak, idén például 6 billió dollárt 8 , millió embernek, 1960-ban pedig 7 és félbillió dollárt. Az- ; tán azt mesélik, hogy jelenleg is már minden 20 amerikai közül egy húz társadalombiztosítási illetményeket, 10 év múlva már minden 15 közül egy s 1980-ban — még | akkor is, ha további javitáso- | kát nem eszközölnek a törvényen — minden 10 közül egy fog t á r s adalombiztositási csekkeken virulni, vagyis ősz- szesen 20 millió embernek lesz társ adalombiztositási nyugdija. Az urak előrelátás sának nincs határa ilyenkor. Megjósolják, hogy 1986-ban a társadalombiztosítás fedezetére befizetett adók nem fogják fedezni tudni a kifizetendő illetményeket. 22 billió! Ezeket a pontos számításokat az intézmény megszületése óta halljuk azok ajkairól, akik görbe szemmel nézik. Pedig hát bármennyit is fizettek és fizetnek ki évente, bárhogy rejtegetik is az adatot, a mai napig 22 billió dollárt halmoztak fel tartalékul, a társadalombiztosításnál és az évi kifizetések még mindig majd 1 billióval kisebbek, mint az évi befizetések. Erre a hatalmas összegre is fáj a foguk azoknak, akik szívesebben használnák fel azt bombagyártásra s a múltban már történtek is kísérletezések, miféle törvényes megkerüléssel tehetnék rá a kezüket. Csakhogy a nép szemmel | tartja ezt a pénzt. Hogy ennyi pénz halmozódott fel a társadalombiztosi- • tás kasszájában, arra az szolgálhat magyarázatul, hogy 1 sokan vannak, akik jóllehet | jogosultak társadalombiztosításra, nem tartanak igényt rá. Legalább 1.2 millió ember ! nem él vele, inkább továbbdol gozik. Amannak aztán 72 éves- ! nél idősebb emberek is, akik- J nek ugyancsak nem kellenek I a biztositási csekkek. Egy washingtoni főmérnök, túl a hetvenen, kijelentette a tár- sadalombiztositás egyik tiszt< Folytatás a S-ik oldalon) FÖLDRENGÉS INDIÁBAN Legalább 117 személy halálát okozta az indiai földrengés. 800 további személy hiányzik. Hat év óta > ez volt a legsúlyosabb földrengés Indiában. Bombaytól Pakisztán határáig megmozdult a föld. Stassen nem kér Nixonból Harold Stassen, Eisenhower elnök leszerelési tanácsosa, kijelentette egy washingtoni sajtóértekezleten, hogy Nixon helyett Hertert, Massachusetts kományzóját ajánlja alelnckjelöltnek. Húsz republikánus cép- viselő Stassen azonnali lemondását követeli. EGYES SZÁM ÁRA 15 cent Tegyük 1956-ot a lapépités esztendejévé!
