Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-11-08 / 46. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ November 8, 1956 BESZÁMOLÓ BARANYA MEGYÉBŐL (Az alanti két riportot a Dunántúli Napló r ' ma érkezett október 10-iki számában< olvastuk. f Azt hisszük, hogy olvasóink érdeklődésére tart- j- hatnak számot. Egy-egy fénysugárral több vilá- [• gosságot vetitnek a nagy tragédia előtti magyarországi állapotokra. A jóra, éppúgy, mint a rosszra. * Sajnos az ilyen nyílt és bátor kritikai ripor* tok túl későn kezdtek jelentkezni a magyarorI* szági sajtóban és az óhazai közéletben. És túl h későn ahhoz is. hogy lapunk hamarabb és erőteljesebben rám utathatolt volna azokra a vész- jelekre, sérelmekre, amelyek orvoslása a magyar népet oly sok bajtól menthette volna meg. — | Szerk.) Tegyenek igazságot — NO... SZÓLJANAK HOZZÁ! Nem szólnak hozzá. Hallgatnak Királyegyházán az emberek... Pedig a népfront bizottság elnöke. Dlugosz József igazán “demokratikus szellemben igyekszik feltenni a kérdést: — Gál Péterék ügye van soron. Kulákok-e? Miszerintünk kulákok. De ha a falu másképpen gondolja, tessék! i Csakhogy a “falu” hallgat, mert ha egyszer az elnök a “mi" szócskát annyira megnyomja, hogy azt lehetetlen félreérteni, akkor nincs is mit mondani. így ment ez évekig. Beléjük ivódott, hogy amit “mi” akarunk, vagyis a falu vezetői, — azon ők már mit sem változtathatnak. így aztán megszületik a jelentés. “A gyűlés egyhangúlag elfogadta a vezetőség javaslatát...” Hát ezért nem szóltak hozzá. Hallgatta volna meg a tanácselnök vagy a népfrontbizottság elnöke az év februárjában a falu véleményét. Azon a bizonyos hideg délutánon, amikor Gál Pétereket kitessékelték saját házukból. — Akkor “hozzászóltak” volna... De most nem szólnak. Nem mernek. Nehezen értik meg, joguk van ahhoz, hogy bármelyik paraszt felálljon és beleszóljon a falu sorsába. Igv hát Gálékat nem is vették le. a listáról. Pedig immár négy vagy hat esztendeje, — ki tudja már pontosan mióta — hordj|ák a bélyeget magukon: kulákok. S az adó, a magas beadás, a megaláztatás s most hat év után a kilakoltatás nyomja Gál Pétert és családját. BESZÉLEK Gál Péter feleségével. Beszélnék ugyan. . . mert ebből az öreg, összetört asszonyból percenként bugyog fel a zokogás: — Nem mondom én egy szóval sem, hogy nem éltünk jómódban, de nem voltunk mink olyan emberek, hogy más bőrét nyúzzuk! Mióta az eszemet tudom, a munka javát mi végeztük el, a család, az uram, meg a fiam. .. Gálné a múlt világháborúban elvesztette az urát. Másodszor férjhez ment egy falusi bognársegédhez. Földjük nem volt, csak egy hold, több nem kellett, mire is? Gál Péter nem paraszt, inkább afféle furó-faragó ember. De abból sem igen lehetett megélni, a bognárságból, hát berendeztek egy tejcsarnokot. Megvették a tejet, vajat, túrót, sajtot készítettek, aztán az asszony a hajnali vonattal behozta Pécsre a piacra. Vándorolnak egyik faluból a másikba, lassan összeszedik magukat. Gál Péter cséplőgépet akar venni. Itt van a kisebbik fia, gépész lesz, neki kellene valami. Vesznek is egy cséplőt, később még egyet, amit az egyik fin magával visz. Ez a hozomány. A másik marad az öreg Gál Péternél. Nyáron csépelnek és köpiilik a vajat... Ebből élnek. Jobban, sokkal jobban persze, mint egy néhány holdas paraszt. S most kulákok. . . Gálnéval eddig kint állunk a “konyhának” nevezett folyosón, de most már bevezet a szobába, üljek le, mások is meghallgatták már őt, de semmit sem csináltak, mindegy hogy eggyel több vagy kevesebb. Az asszony kitör: — Akkoy kezdődött, amikor Varga Sándor — az akkori tanácselnök — ötvenegyben azt mondja az uramnak: a Rigódülöben van egy holdnyi parcellám, szántsd mán fel, aztán majd elszámolunk. . . ...Gálék felszántják, süppedős, vizes a talaj, a csutaszárat el sem tünteti egészen az eke. dolgozik az asszony is, de megbirkóznak ezzel az istenverte földdel. Gálné este átmegy Varga Sán- dorékhoz. Varga elnök kijelenti: Ilyen pocsék munkáért nem fizetek. Kuláknak nem fizetek. Azután elmúlnak az évek, megkezdjük az 1956-os évet, a “reménység-esztendejét”, de ez az év még több keserűséget hoz Gáléknak: elveszik a házukat, helyükbe beköltözik egy rendőr, a körzetfelelős, családjával. S azóta Gálné fut Ponciustól-Pilátusig, a községhez, járáshoz, megyei tanácshoz, s végül a Dunántúli Naplóhoz. Azóta persze történt már egy s más. Például a községi tanács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalta meg Gálék ügyét. Az asszony azt mondja: — Tegnap volt a gyűlés, a döntés, de nem hivattak bennünket a tanácsra. Érzem én, érzem én, hogy most sem kapunk igazságot. Nem szól többet, csak valami végtelen keserűséggel néz utánam a kapuból. NEM SOKKAL ezután találkozom a rendőrrel. Alacsony, sovány fiatalember. Gyerekük van, valahol lakniuk kell, nemcsak nekik, az anyósnak is. A tanácstól kapta a lakást, — beköltözött. Ami pedig Gálékat illeti. .. — Kulákok — feleli a legtermészetesebb hangon. Próbálkozik érveivel is meggyőzni: — Amikor csépeltek, mindig kikötötték, hogy mi legyen az ebéd, különben nem csépelték el a paraszt gabonáját. S ezzel tovább megy. Megállítok egy téglát fuvarozó parasztot. — Gálákkal kutyául elbántak. Pedig nem kulákok! Varga Sándor milyen ember volt?! Jobb arról nem is beszélni... Dühösen csap a lovak közé és elhajt. Horváth József 15 holdas paraszttal a tanácsháza előtt találkozom: — Azt a kilakoltatást sok paraszt nem felejti el. A gyerekek sírtak, hideg volt, a bútorok meg már fönt voltak a szekéren. Vettek el már magától olyant, ami saját tulajdona? Nem. Hát akkor nem is tudja mit jelent az az embernek... Jön egy lány kerékpárral, valami Piroskának hívják. Megáll, zavartan néz, láthatóan nem szívleli a hivatalos embereket: — Én nem mondok semmit. Gálékat ismerem, de nem mondok semmit. Én nem akarok a tanáccsal . . . S elharapja a szó végét, felül a kerékpárra, gyorsan eltűnik. Nos hát ez a falu véleménye... Az elmúlt évek teremtette bizonytalanság ez? “Ne szólj szám, nem fáj fejem?! Pedig látják a törvénytelenséget Gálék ügyében, tudják hogy vissza kell adni becsületüket. Rosszul mondom. Becsületük meg volt, meg van, — csak éppen megnyirbálva. Gál Péteréknek vissza kell adni a házat. De amig “kulákok”, addig a ház marad... VAS JENŐ tanácselnöktől várom a választ. Várom... várom... s az elnök kerülgeti ezt a “kinos” kérdést, határozatlan válaszokat ad. — Hozott a v. b. határozatot? Bólint. — Mivel indokolták? Azzal, hogy ne legyen “kulákfolt” a faluban... A fene sem érti. “Kulákfolt”? Miféle újfajta zsargon ez? Kihámozom Vas Jenő szavaiból, hogy a tanács végrahajtó bizottsága nem azért “tárgyalta“ meg Gálék ügyét, hogy egy családnak igazságot szolgáltassanak. Nem... Nem! Csupán azért, hogy a községben már ne legyen ku- lák, s ne legyen erre gondja többé a tanácsnak. Tehát adminisztrációs módszerekkel vizsgálják felül a listát, Ugyanúgy, mint ahogy annakidején ráírták Gálék nevét. De ez is több — mindenesetre — a semminél.. Hanem Gálékat értesitették-e a határozatról? Fejét rázza az elnök: “Még nem.” Hogy miért nem? — Gondoltam, hogy a járási pártbizottságnak elküldöm a jegyzőkönyvet. Döntsenek ők! Dehát éppen a járási pártbizottság adott szabad kezet ebben a királyegyházi tanácsnak is! Hát miért nem élnek vele ?! Az elnök kedvetlenül ad erre választ: — Mit tudom én, hogy mi lesz holnap? Lehet, hogy amit ma jónak tartanak, holnap már fejemre ütnek érte. Volt már erre példa... Tehát a bizalmatlanság. Ez az átkozott bizalmatlanság emészti az elnököt, teszi lehetetlenné. Szeretném megrázni úgy istenigazában az elnököt, ne hagyja, hogy erőtlen markából szerte fusson az igazság, amit már egyszer kézhez kapott! Éljen vele, álljon a sarkára! őt megválasztotta ez a maroknyi dolgos nép itt Királyegyházán, hát éljen a bizalommal. ' v Olvasóin!? írjál? . . . a_________________________________r “Ha nem jó a szocialista rendszer, majd jó lesz a gyüjtőtábor, a hamvasztó kemence.. ” Kedves Szerkesztőség! Kérem legyen szives helyet adni e pár sornak az én kedves lapomban, a Magyar Szóban, melynek 35 éve vagyok olvasója. Ennek a munkás újságnak köszönhetem, hogy van birálótehetségem és szóba merek állni akármilyen magas iskolát végzett emberrel. Megtört-a jég, nem volt hiábavaló a sok billió idegen országokból, a sok propaganda és egy kis Judás-ezüst; ezek meghozták a kamatot százszorosán. Ami a napokban történt Lengyel- és Magyar- országon, a felkelések, forradalmak, diáktüntetések, nem azért történt, mert a helyzet és az életviszonyok nem kibirhatók, hanem a háttérben ott vannak a tanácsadók, akikből még mindig sok van, Hitler, Szálasi gazdái a here életet élt úri banda, meg az egész világon létező kapitalista, mind azon dolgoznak, hogy megdöntsék a szocialista rendszert. Hogy ismét olcsó munkaerő és nézzék le a termelőket, mint azelőtt. A magyar népet “büdös, buta parasztinak titulálták. Annyiból okolom Rákosi párttitkárt, hogy nagyon sok növendéket engedett a gimnáziumba az úri osztályból; 75 százalék volt azokból és csak 25 százalék a szegény osztályból. Itt a nagy hiba. S hogy van az, hogy a tanítók, professzorok nem tudták, hogy mire készülnek a diákok. Ez előre ki volt dolgozva és ha nem jó a szocialista rendszer, majd jó lesz a gyűjtő-tábor, a hamvasztó kemence, mert lesz ám nagy ritkítás. Gondolom, hogy a papoknak is nagy részük volt a mai eseményekben, mert ők szóval a munkások oldalán vannak, de szívből a milliomosokén. Wisconsini olvasó ★ “Más országban csörgetett pénz” A magyarországi események csak azt bizonyítják, hogy még mindig igen keveset tanultunk és még annál is kevesebbet tudunk. Még sok időbe fog telni, amig meg fogjuk tanulni, mit is jelent az, amit már eddig nyertünk. Mert ha ezt jobban tudnánk, akkor nem történhetett volna meg mindaz, ami eddig történt; még mindig vannak olyanok, akik a régi világ mai-adványai és meg lettek fosztva mindattól a hatalomtól, amiben részük volt és nem egyhamar fogják feladni azt. Különösen, ha szert tudnak tenni segítségre azok között, akik talán koruknál fogva nem ismerték azt az elnyomatást, amiben apáiknak része volt. A más országban csörgetett pénznek még mindig csábitó az ereje, csak azt nem tudják, hogy mindazt becsületes utón nem fogják elérni és amit mégis elérnek, annak igen nagy ára lesz. Anna KRITIZÁLNI SOKKAL KÖNNYEBB, MINT IGAZNAK LENNI. KRITIKUSOK, Jó LESZ EZT IS FIGYELEMBE VENNI! MÁSOK hibáiból a bölcs ember megtanulja javítani saját hibáit. Publius ★ EGY érdemekben eltöltött életet, tetteiben és nem éveiben kell értékelni. BESZÉLEK később a járási pártbizottság egyik munkatársával, Virág munkástárssal. — Szó sincs arról, hogy mi belenyúljunk a falu akaratába! Ha ők úgy látják, hogy Gálék nem kulákok, akkor adassék nekik igazság és kapják vissza a házukat! ... Ez a legigazságosabb, legemberibb beszéd, amit az egész “Gál-ügy” során hallottam. (Rab) ,
