Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-18 / 42. szám
October 18, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ CT A TUDOMÁNY HÉT CÉLJA Lapunk olvasói jórészt idősebb emberek. E sorok írója is már hosszú évtizedekre tekint vissza. Érdekes lenne számunkra belelátni a jövő század eseményeibe. Ez alatt nem politikai eseményeket értünk, inkább a tudomány haladását. Ebből a szempontból érdekes egy szovjet geológus — V. A. Obrucseff — 1954 elején megjelent cikke, mely a “Tudás—Erő” című népszerű orosz folyóiratban jelent meg. A cikkben felsorolja a tudomány hét célját: 1) Az emberi átlag-életkort 150—200 évre emelni; 2) a természet erőforrásait minden ember számára egyenlően hozzáférhetővé tenni; 3) a természet csapásait — orkán, árvíz stb. — előrelátni és ártalmatlanná tenni; 4) a természetben előforduló minden anyag — — a legkomplikáltabb fehérjék (protein) is — mesterséges előállítása és a természetben nem található anyagok gyártása; 5) állatokban és növényekben uj fajok kitenyésztése ; 6) terméketlen területek fokozottabb kihasználása ; 7. úrrá lenni az időjárás felett és változatait szükség szerint irányítani. Mielőtt a fentemlitett tudományos célkitűzésekkel foglalkoznánk, megjegyezzük, hogy szembeötlően hiányzik a hét pontból az emberölés és az úgynevezett — nemzetvédelmi eszközök tökéletesítése (ezek alatt más nemzet vagy egyén akaratának letörését értjük). Az emberi életkor meghosszabbítása lehet áldás — lehet kegyetlen büntetés. Átlag életkor 100 évvel ezelőtt kb. 40 év volt, az én fiatalkoromban 50 év, ma 60 és 70 év között van. Felfogásunk, hogy ki nevezhető öregnek, sokban megváltozott. Ötven év előtt egy magyar, agyondolgozott 40 éves parasztasszony oly öregnek látszott, mint ma a 60 évesek. Észszerűbb táplálkozás, a testápolás javulása és az általános közegészségi viszonyok, az emberi korhatárt kiterjesztették. Ezért helytelen a 65 -éves embert kényszeríteni, hogy visszavonuljon az aktiv munkától. Ez a gondolat — 65 éves ember már munkaképtelen — 50 évvel ezelőtt született meg, amikor Európában először csináltak társadalmi és öregségi biztosítást. Akkor a 65 éves ember majdnem csodának számított, mert az átlag ember (főként falun) 50 éves korában vagy igen öregnek látszott vagy ezt a magas kort meg sem érte. A közegészség általános fejlődésének hatása alatt ma egy 65 éves ember legtöbbször munkaképes, és kegyetlenség megfosztani az aktiv élettől. Az amerikai élet legnagyobb ellensége — a szívbaj. Ez tulajdonképpen gazdasági rendszerünk következménye. Ha növekszik az egyéni biztonságérzet (security feeling), ha kevésbé hajszolt lesz munkánk, ha kevesebb ideig kell majd dolgoznunk és pihenő időnk és szórakozásaink jobban lesznek megszervezve, emellett az emberi ség megtanulja becsülni egymást — ha időközben a tudomány többet tud az aggkori bajokról, tud harcolni az érelmeszesedés, magas vérnyomás és fokozódó izomgyengeség ellen — akkor az életkor határainak kitolása áldás lesz és nem kegyetlen büntetés. TÚLNÉPESEDÉS Ha a nagy háborúk veszélye megszűnik és a közegészség szabályai oly közismertek lesznek, hogy azok betartása a csecsemőkortól fogva természetes lesz — ha gazdasági kapzsiság helyett tervszerűen biztosított életet nyújtó gazdasági rendszerünk lesz — ha a betegségek tanulmányozására fordítják tudósaink összerejüket (halált okozó katonai találmányok helyett), az emberiség igen rövid idő alatt meg fog tizszereződni. A természet nyújtotta nyersanyagok kimerítése — a mai pazarlás s háböru által okozott lombolás megszüntetése mellett is komoly gondot fog okozni. Eleinte természetesen még nem. A világ egész sereg területe lakatlan vagy igen gyéren lakott: Ausztrália, Mandzsúria, Szibéria és Kanada nagy területei, ahol az éghajlat nem rosszabb, mint az USA északi államaiban. Ezeken a területeken még könnyen elférne 2-—<3 ezer millió ember. Mezőgazdaságunk technikája alvó király kis- sszony- hoz hasonlitható, ébredésével a jövendő életet alig sejthetjük. Jobb vetőmag, műtrágyák és a föld jobb megművelése ötszörösét biztosíthatják a mai termelésnek. Afrika szabad területű, ahol meg van a jó vízellátás lehetősége, igen sok reményre jogosítanak. A told mélyén még igen sok nyersanyag szunnyad. Például Kina Szecs pan nevű tartományában még 2,000 évre elegendő szén rejlik. A szibériai jeges folyók (Ob, Jenisszei) mentén található vasérc- és szén-területi k igen hosszú ideig láthatják el az emberiséget. A nyersolajforrások hamar ki fognak apadni, ha továbbra is igy fogjuk tékozolni. De az atomokban rejlő energia, vizierő, a Nap energiája, még ninc s eléggé kihasználva. Párszáz év múlva a tudomány fejlődésé nemcsak uj nyersanyag és erőforrásokat fog biztosítani, hanem az emberiség jobb gazdasági ps társadalmi rendszere mellett gazdagabb, szel b. színesebb élete lesz. Kár, hogy mi öregek nem látogathatjuk meg dédunokáink unokáit, hogy pár percig viszünk legyen nekünk is a jobb életből — amilyenben nekünk a 20-ik század első felének társadalmi szervezetlenségében élőknek sohasem vélt részünk. ; J: LÁTOM... ’1rT_T_ * VÁGÓHÍD sioux falls-on Amikor a kaliforniai utas három hetet tölt el New Yorkban és egy teljes hetet Pittsburghban, tudatára ébred, hogy tulajdonképpen unja ezeket a nagy keleti városokat és erdő, mező, hegy és folyó után vágyakozik. Ezért határoztuk el, hogy a többi nagy város elkerülésével meg sem állunk a Yellowstone National Park-ig. A szigorú elhatározás ellenére mégis megálltunk So. Dakota-ban, a Badlands National Monu- ment-nél, ennél a 123 ezer holdas hegycsoportnál, ahol az évmilliókon át rohanó vizáradat fantasztikus alakulatokat faragott ki a váltakozóan fehér és színes sziklákból. Az ország legnagyobb múzeumaiban mutogatják azokat a történelem- előtti állat-maradványokat, amelyek So. Dakota e részéből kerültek elő az ásatások folyamán. E hegycsoporttól nyugatra a Black Hills National Forest terül el és ennek egy kimagasló részébe faragták a világhírű Rushmore Memóriák, — Washington, Jefferson, Lincoln és “Teddy” Roosevelt feltűnően hűséges képmását, amely Gutzon Borglum munkája volt. A volt elnökök 60 és 70 láb magasságú arca 500 lábnyira a völgy fölé emelkedik és a közeli múzeumban láthatók a szerszámok, amelyeket a művész a hatalmas mü elkészítése folyamán használt. Az igazság kedvéért meg kell' jegyeznem, hogy a nagy igyekezetben nyugat felé csak tudomásul vettük, hogy egy utszéli tábla a “Blue Earth KOSSUTH Breeders’ Co-operative”-ot hirdette, de nem álltunk meg, bár mai napig is érdekel, hogy kik azok a honfitársak, akik ennek a kooperatívnak a megalakításáért felelősek. Ellenben megálltunk Sioux Falls-on, (kiejtése: Szu Falls), So. Dakota legnagyobb városában, mert a Hershey-csokoládé és a Heinz-uborka mellé némi ismeretet akartunk szerezni a húsvágók szakmájában is. Sioux Falls főként élő-állat vásárjairól és vágó- hidjairól ismeretes és nevezetes ezen a vidéken. Egy vasúti keresztezés miatt lekéstünk a legnagyobb vágóhíd 11 órai túrájáról, ezért a társaság külön rendőre kisért kettőnket és adta meg a szükséges felvilágositásokat, amig utolértük és csatlakoztunk a rendes túrához. A társaság hirdetése szerint, gyártmányuk 900 üres doboza bárkit feljogosít ingyen utazásra a Mars-bolygóba, csak azt nem mondták meg a vicces emberek, hogy hány órakor indul a rakéta? Még jó, hogy ezen kívül is megtud érdekes dolgokat a látogató. Megtudtuk, hogy a társaságnak az Egyesült Államok különböző városaiban összesen tizezer alkalmazottja van, akik közül öt- ezer, — nők és férfiak, — a soux- falls-i legnagyobb vágóhídon dol- gozik. A gyár teljesítőképessége 1,500 marha. 1,300 disznó és több száz bárány, — óránkint! Mint minden modern gyárban, úgy itt is gépek végzik a munka nagy részét, de azért meglepően nagy szerepük van a csillogó, éles késeknek a férfimunkások kezében. A már felszeletelt, füstölt és pácolt árukat többnyire női munkások osztályozzák, tisztitják és csomagolják. Bevallom, hogy 40 éves vegetáriánus múltam nagyban befolyásolt ennek az üzemnek a megtekintésében, amit a vezető rendőrünk előre megjósolt, — csak helytelenül. Biztos volt abban, hogy az üzem megtekintése után rögtön csatlakozni fogok a húsevők nagy csoportjához, de a valóság az, hogy a túra után nemcsak én lettem még megrögzöttebb növényevő, hanem még a feleségem is hetekre lemondott a husevésről. Az első, ami megdöbbenti a látogatót, az emberi kegyetlenség, amivel az állatokat kezelik. A szegény jámbor marha mit sem sejtve belekerül egy keskeny útvesztőbe, de amint megérzi a friss vér szagát, igyekszik visszafordulni, mert érthetően rosszat gyanít. Nem tudja szegény, de gyorsan rájön, hogy innen nincs visszatérés, ez az ut a vesztőhelyre vezet. Mögötte jönnek a hasonló marhák, a halálra ítéltek hosszú sora, amelynek végén furkósbotokkal felszerelt “homo sapiens” biztatja őket a haladásra. A kivégzés és feldolgozás gyors tempóban, ütemesen történik: a szegény marha, amely az előbb rémülten elbőgte magát, perceken belül a két hátsó lábánál fogva, fejjel lefelé lóg, a villanyerőre dolgozó gépek lenyúzzák, feldarabolják, különböző részeit az orra hegyétől farka végéig, a kiszabott csigák a gyár megfelelő részeibe szállítják. A jámbor állat úgyszólván órákon belül füstölőbe, páoolóba, fagyasztóba, vagy bádogkannákba kerül. Nyilvánvaló, hogy társadalmunkban ez a marhák sorsa.. . Ami azonban még ennél is megdöbbentőbb, az a disznók vesztőhelye. Az ember Timur és Attila idejétől kezdve az Isonzo partjáig és azon túl is, sokszor hallotta a kifejezést, hogy valahol “patakokban folyt a vér.” Valóságban csak itt volt alkalmam meglátni a sokat emlegetett vér patakot, amely lejtős vályúban ömlött, megállás, szünet nélkül valahová, ahol a szerencsétlenül járt disznók egyéb részeivel együtt valószínűleg azt is felhasználják az éhes embermilliók táplálására. Nem tudom a disznók kivégzési módjának dicséretére emlitsem-e meg, hogy ellentétben a marhák kezelésével, a disznókat először kamrákba terelik, ott valami gázzal elaltatják őket és ily kíméletes módon kerülnek a kulturemt erek kése alá. Azonban bizonyos, hogy nem a vágóhíd tulajdonosainak a dicséretére említem meg azt, hogy számos ponton egy ember kezel h; rom gépet és az egyik teremben az éles késekkel dolgozó emberhez a járószalag oly gyorsan tereli a szeletelésre váró husdarabokat, hogy a szemlélő minden percben azt várja, hogy a sertés karaj mellé belevágják a kezük egy részét is. Ez azon- ben nem meglepő, ez az elfogadott általános rendszer minden vágóhídon és minden más gyárban is, mert a munkáskezek megóvása a műnk: lelassítását jelentené, már pedig az a Profit szent nevében meg nem engedhető! A disznó-vesztőhelyről a legtöbb női és néhány férfi látogató csaknem ájuldozva került elő a napfényre és tizet az egyhez mertem volna fo;adni, hogy legalább aznapra valamennyien az én diétámra tértek. Az is valószínű, hogy napokig, talán hetekig nem tudtak huseledelt elfogyasztani. Ebben az is befolyásolhatta őket, hogy a kannázásra váró némely kotyvalék mindennek kinézett, csak ennivalónak nem és a látogatók, velem együtt, azt csodálták, hogy ilyesmit még rmutogatnak is, ahelyett, hogy titokban tartanák. Jómagunk gyorsan nekivágtunk az útnak a gyönyörű Yellowstone Park felé, a medvék, őzek és bölények közé, amelyeket nem fenyeget embertársaink éles kése és kegyetlen fegyvere. WELDON. Eng. városban az évi “macska versenyt” nem lehetett megtartani. A versenyen e?y csomó egeret engednek szabadon és a kék sza a- got a legtöbb egeret elfogó macska kapja mtg. Az idén a versenyt megelőző napon két macska belopódzott a 70 egeret tartalmazó ketrecbe. A “sztori” itt végétért. ★ AUSZTRIÁBAN elrendelték a sorozást íz 1937-ben születettek részére. —a— $78345409328712878834940560439881782317288* i ß SZÁMOK BESZÉLNEK f írja: Eörsi Béla á 2978345409328712878834940560439821782317288?»
