Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-10-11 / 41. szám
ÍZ AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday Oct. 11, 1956 PIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH kll!llllllll!llllllllllll!llllll!lllllll(IIIIIIIIIIIIIIIH ( A tudomány - y v i I á g á b ó 11 10—15,000 láb magas helyi utakon, Ki na, Tibet rejtélyes fennsíkjain próbálták ki az uj magyar teherautókat Az alanti óhazai riportokat különleges figyelmébe ajánljuk az autóiparban dolgozó , olvasóinknak, valamint autómechanikusainknak. Bizony nagy' bosszúság a szakembernek, ha külföldről kedvezőtlen híreket kap a kezéből kikerült gyártmányról. így kezdődik az uj Csepel- diesel gépkocsi históriája is. Kínába exportált dieselmotoros teherautóink nem tudnak megbirkózni e hatalmas ország hegyi útjaival, éghajlati viszonyaival. Ismeretes, hogy Kínában Észak- Szibéria zord tele és Afrika trópusi forrósága egyaránt megtalálható. A sok ezer kilométeres utak 2500—4000 méter magas fennsíkokon át vezetnek egy-egy városba, tartományba. Ezeken a fennsíkokon a levegő sűrűsége a megszokott érték kétharmadára csökken, a motor hiába szívja a szabvány szerinti levegő-adagot, kevés az oxigén az üzemanyag elégetéséhez. Az üzemanyag egy része eíhasználatlanul távozik a motorból,. a teljesítmény pedig csökken. Ez volt tehát az oka, hogy a 3.5 tonnás Csepel-kocsik csupán 2.5 tonna rakománnyal és kétszeres üzemanyagfogyasztással közlekedtek egyes kínai országutakon. A Kínában járt szakbizottság tapasztalatai alapján 1954 végén megkezdődött a munka a Jármüfejlesztési Intézet kísérleti üzemében. A kutatómérnököknek olyan motort kellett szerkeszteniük, amely meredek utón teljesítménycsökkentés nélkül megelégszik a hegyi levegővel. De honnan vegyék a hegyi levegőt? Leleményes megoldással “miihegyet” létesítettek, és erről a mühegyről szívhatta a motor az éltető elixirt. A miihegv egy több száz literes hordó volt, szabályozható torokkal. A hordó gyomjában érzékeny műszereket helyeztek el, amelyek pontosan jelezték a hordóban uralkodó légnyomást. Ilyen gondos kísérletek, sok-sok munka után a JÁFI mérnökei elkészítették a négytonnás Cse- pel-diesel gépkocsi uj változatát, a Csepel HD— 400-as hegyjáró teherautó terveit. A Csepel Autógyár kísérleti üzemében Campe Károly üzemvezető és lelkes munkatársai az intézet tervezőinek közreműködésével elkészítették az uj gépkocsi három prototípusát. Az uj alkatrészek gyártásában az ország más neves gyárai is részt vettek. . A gépkocsi külalakjában nem történt változás, lelke-motorja azonban a hegymászáshoz idomult. A motort különleges légfeltöltő berendezéssel látták el, amely a magas hegyvidékeken kiegyenlíti a légsürüség csökkenéséből származó veszteséget. Hegymászóképességét az úgynevezett változtatható áttételű hátsó hidakkal növelték, ennek köszönhető az is, hogy az eddigi öt helyet, tiz sebességi fokozattal működik. A hosszú utón át tartó állandó emelkedőkön a visszakapcsolási fokozatok közelebb vannak egymáshoz és a maximális sebességértékhez is. Az utazási átlagsebesség igv megnő,*az üzemanyagfogyasztás pedig csökken — a Csepel-autó visszanyerte eredeti teljesítőképességét, méghozzá a nagy hegyek kapaszkodóin! De mi lesz a lejtőn? Erre is gondoltak. A legkorszerűbb légfék-berendezés mellett kézi fék is van, méghozzá olyan kivitelben (az intézet egyik mérnökének találmánya), ami a biztonsági fék szerepét is betölti.Az órákig tartó ereszkedés közben a kocsit állandóan fékezni kell, igv aztán a fékek idő előtt elkopnának, az utazás életveszélyessé válhatna. Ezért szerelték fel ezeket a hegymászókat kipufogófékkel: a lefelé haladó kocsi motorja kompresszorként, működik, s állandóan fékez. Az előzetes gazdasági számítások szerint a szokványos gépkocsikhoz képest a hegyi dieselteherautók időkihasználása 30 százalékkal, terhelhetősége 50 százalékai nő, a tonna-kilométerre eső üzemköltség pedig 45 százalékkal csökken a nehéz terepen. A három uj kocsi a télen és tavasszal sik és hegyi útvonalakon tette meg sikeres próbautját. De az igazság kedvéért el kell mondani, hogy még a Bükkbe is magukkal viiték a mühegyet... Mindaddig szükséges kellék maradt, amig a kínai szakemberek rendelkezésünkre nem bocsátották az “igazi” magaslati levegőt. Pompás utat jelöltek ki: Lancsoutól Tibet szivéig, Lhasszáig, a hires Dalai Láma csodálatos palotájáig vezet a Csepel-teherautók útja. A legvakmerőbb turisták sem kívánhatnak maguknak hosszabb és változatosabb utat. A hőmérséklet az éjszakai mínusz 25-től, a nappali plusz 35 Celsius fokig változik. Az egy hónapra tervezett utazás első szakaszán 116 hid van. Karma és Lhassza között az ut 90 kilométeren át már 5000 méter fölé emelkedik. A legmagasabb pont 5450 méter a tengerszin felett, közben 160-szor kell vizes terepen átgázolni. Visszafelé Yümen irányában a gépkocsik sósivatagon haladnak át, ahol 35—40 kilométeres szakaszon még az ut is sóból van. A csaknem 5000 kilométeres próbaút expedíciójának vezetője Somhegyi Kristóf kutatómérnök, a gépkocsi tervének készítője, a három próbamester: Olajos János, Tolnay Antal, Rugyai Andor; a JÁFI meghívta a kísérletekhez a Csepel Autógyárból Pentelényi János főkonstruktőrt és Sárvári István próbamestert, valamint az Ikarusból Galambfalvy Antal próbamestert. A kísérleteken részvevők számára természetesen szokatlan lesz a munkakörülmény, az éghajlat, a légritka levegő. Hogy a kiküldött szakemberek ilyen körülmények között is kellő kondícióban végezhessék munkájukat, egészségi állapotuk ellenőrzéséről a Kútvölgyi úti állami kórház főorvosa: dr. László András gondoskodik. Kétmázsás “orvosi táskájában” minden szükséges gyógyszert, felszerelést — többek között oxigén- belélegző készülékeket vitt magával. A három magyar gépkocsi jelenleg Pekingben állomásozik, a kis expedíció néhány nap múlva indul a próbautra. Próbaút? Nem, több lesz ez annál: valóságos nemzetközi verseny! Ugyanis a kinai, a csehszlovák és a német hegyjáró teherautók is megmásszák a tibeti hegyóriásokon át vezető utakat. Jó szerencsét, jó utat kívánunk! ★ Lapzártakor olvastuk az alanti hirt a budapesti Szabad Népben: 1956 szeptember 25-én este 18 óra 10 perckor Nyelvtanifás a Szovjet Unióban Érdekes beszámolót közöl a N. Y. Times tudósítója az idegen nyelvek tanításáról a Szovjetunióban. A diákok ezreit tanítják Írni, olvasni és beszélni a világ minden fontos nyelvén. Évről évre többen és többen vannak a Szovjetunióban, akik egy vagy több idegen .nyelvet nagyszerűen beszélnek. Nincs a világon még egy olyan ország — Írja —, ahol jobban és modernebb módszerekkel tanítanának nyelveket. Hangfelfogó szalagok (tape recorder), filmek, beszélőgépek stb. legmodernebb fajtái állnak a tanulók rendelkezésére. Az egyetlen hiány az, hogy nincsen elég egyén, akivel saját hazája nyelvén társaloghatnának, de ezt is megoldották legalább is részben, a különböző országbeliek lemezekre felvett társalgásaival. ÖT ÉVES TANFOLYAMOK Az ország minden nagyobb városában külön intézetekben tanítják a nyelveket. A USSR tizenöt köztársaságának mindegyikéban van legalább egy ilyen tanfolyam^ A tanulók rendszerint az egyetemi hallgatók ’ korosztályához tartoznak és a kurzus öt éven át tart, de nem felel meg az egyetemi képesítésnek, egyetlen célja, hogy nyelvtanárokat, tolmácsokat és fordítókat képezzenek ki. Igaz, hogy csak azokat veszik fel, akik már 10 évi iskolát, elemi és középiskolát elvégeztek. A felvételnél vizsgázniok kell nyelvekből, melyeket előzőleg legalább két-három éven át tanultak. A Szovjetunió legrégibb és legismertebb nyelv- intézete a moszkvai állami nyelviskola, mely 26 évvel ezelőtt alakult. Látogatás ebben az intézetben az érdeklődők részére valóban izgalmas élmény. Vagy 300 tanár foglalkozik ott 2,500 tanumegérkeztünk Lhasszába. A nagy erőpróba sikerült. A Jármüfejlesztési Intézet mérnökei által tervezett Csepel hegyikocsikkal próbautra indult 12 magyar a dalai láma szent városának földjére lépett. A gépkocsivezetők nagyszerűen dolgoztak és az utolsó 350 kilométeres útszakaszt rekordidő alatt tették meg. A hegyikocsik konstrukciója jól bevált. A mi kocsijaink voltak a leggyorsabbak ezen az öt és félezer méteres magasságig emelkedő utón, a világ legmagasabb gép- kocsiutján. A próbaút részvevői a Szabad Népen keresztül küldik üdvözletüket hazájukba. Patkó Imre—Rév Miklós ★ LÁTOGATÁS A DALAI LÁMÁNÁL A Lhaszában tartózkodó magyarokat tegnap a nyári palotában fogadta a dalai láma. Sűrű erdőn kellett keresztül hajtanunk, amig elérkeztünk a díszes épületcsoporthoz, ahol a lámák sorfala között jutottunk be a fiatal istenkirály fogadószobájába. A dalai láma rendkívül melegen fogadott bennünket. Vajas süteményekkel és teával kínált, érdeklődött az ut nehézségeiről, s válaszolt kérdéseinkre. Kijelentette, hogy Tibet békés felszabadítása óta gyökeres és kedvező változások történtek a tibeti nép életében. Most lehetővé vált, hogy Tibet átugorja a kapitalista fejlődési fokot és egyenesen szocialista társadalommá fejlődjék. Addig azonban még sok nehézséget kell legyőzni — tette hozzá. Beszéltünk Körösi Csorna Sándor áldozatos életéről és munkájáról. Az utódoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniök —3 mondotta a dalai láma —, mint amilyeneket Körösi Csorna tehetett, hogy Magyarország és Tibet között a kulturális kapcsolatokat megteremtsük, sőt, gazdasági és politikai kapcsolatainkat is kifejlesszük. A magyar küldöttség ezután átadta ajándékát, egy magyar gyártmányú magnetofont (tape recorder) . A dalai láma nagy érdeklődéssel és örömmel fogadta az ajándékot és a délután folyamán viszonozta is azt. A Csepel hegyi kocsikkal ma, október 4-én indulunk tovább a pancsen láma meglátogatására. v Patkó Imre—Rév Miklós lóval, akiket az angol, német, francia, spanyol és olasz nyelvek bonyolultságaira tanítanak. A nyelvintézet tanárai szerint a tanulók az első három évben heti 36 órán keresztül tanulják a nyelveket. Húsz óra ebből modern nyelv, a töb- 'bi az ismert tantárgyakkal foglalkozik, mint történelem, földrajz, latin és testgyakorlatok. Az utolsó két évben heti húsz órán keresztül tanulják a nyelveket. Nem csoda, ha az eredmény is kitűnő. A Times tudósítója leírja, hogy egy másodéves hallgató előadással kisért egy filmet, mely a moszkvai állatkerttel foglalkozott. Húsz percen keresztül tartott a monológ, nagyszerű angolsággal és remekül leirt mindent amit a filmen látott, természetesen némi idegenszerti kiejtéssel. De a Times tudósítója nem hiszi, hogy bármelyik amerikai egyetem hallgatója is képes lett volna hasonló előadásra, annyi készülődés után. Haladottabb tanulók előadása még sokkal rendki viilibb volt. Egy csoport tanuló fülkékben ült és fülkagylókon keresztül orosz beszédet hallgatott, ahogyan folyt a beszéd olyan gyorsan fordították angolra. A fordításokat lemezre vették, hogy később megtárgyalják és kijavítsák, ahol szükség volt erre. Az intézetnek van hallgató szobája is, amely könyvtárhoz hasonlít. A tanulók lemezeket kérhetnek, melyekre nyelvtantól kezdve egész novellák, vagy színdarabok vannak felvéve, bármilyen nyelven. Leülhetnek az asztalhoz, bekapcsolhatják a fülkagylókat, melyeket a könyvtár rendelkezésükre adott, meghallgathatják a lemezt a könyvtár 11 felvevő gépezetén. Mikor olvas a tanuló egyszerre hallgathatja a nyelvet gyakorlás szempontjából. OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT!
