Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 27. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZo Julius 12. 1956 AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok A C0MM9NWEALTH-ÉRTEKEZLET r’ Harminc évvel ezelőtt, 1926-ban fogadta el a brit birodalmi konferencia a Commonwealth létrehozására vonatkozó Balfour-formulát. A brit nemzetközösség kilenc országának miniszter- elnöke — mint annyiszor az elmúlt három évtized során, két héttel ezelőtt ismét értekezletre iilt össze Londonban. Az értekezlet fő témája az Európával és Ázsiával kapcsolatos nyugati és szovjet politika volt. “A bizalmas megbeszéléseken megvitatják, milyen magatartást tanúsítanak a nemzetközösségi országok a kommunista hatalmakkal sezmben, tekintettel arra az uj szovjet törekvésre, hogy baráti kapcsolatokat teremtsenek a nem kommunista világgal”. Ezzel összefüggésben eszmecserét folytattak Kruscsov és Bulganyin jugoszláviai, indiai, burmai és afganisztáni látogatásáról, továbbá a közel-keleti kérdésről és a leszerelés ügyéről. Egy teljes napot fordítottak az egyhetes értekezlet ideiéből a sterling-övezet gazdasági és pénzügyi kérdéseinek tanulmányozására is. Kétségtelen, hogy a fent említett problémák sűrűjéből is a legközvetlenebbül érinti Nagy- Britanniát és a nemzetközösség legtöbb országát a “birodalom fő vérkeringési” útvonala mentén fekvő Gibraltár, Málta, Ciprus, Aden, Szingapúr és Hong Kong helyzete. Márpedig ezeken a pontokon egyáltalán nem rózsásak a kilátások. Anglia teljesen rá van utalva a távoli területek nyersanyagforrásaira. A fizetés egyensúlyához szükséges dollármennyiség 16 százaléka például a malájföldi gumiból és ónból ered. A Közép-Keletről származó olaj pedig a szó szoros értelmében Anglia éltető vére. Ilyen körülmények között joggal mutatott rá a Neue Zürcher Zeitung, hogy “Eden miniszter- elnök politikájának előterében egészen világosan a Commomvealth-kérdés áll”. Brit hivatalos körökben előszeretettel beszélnek az uj “Common- wealth-eszméröl”, amelynek élő tartalommal kellene megtöltenie a nemzetközösség szervezetét. Az angol alsóház ez év januárjában különbizottságot küldőt ki a Commonwealth kiszélesítése kérdéseinek tanulmányozására, Patrick Maitland,. a bizottság elnöke néhány héttel ezelőtt, kijelentette, hogy az európai országok — egyenként vagy csoportosan — csatlakozhatnának a Commonwealth-hoz. Hozzáfűzte: “A NATO kizárólag katonai koalícióból valóságos atlanti közösséggé történő átformálásának egész problémájára választ adhatna a Commonwealth kiterjesztése”. Félreérthetetlenül felismerhető angol hatalmi érdekek rejlenek e koncepció mögött. A Commonwealth kiterjesztésével és megerősítésével London ellensúlyozni szeretné az Egyesült Államok vezetőszerepét és térhódítását a nyugati világban. Ezért hallat Maitland olyan szirénhangokat, hogy “reméli egy napon Burma, sőt Szudán és Indonézia is belép majd a Commonwealth keretébe”. A távoli álmok szövögetése helyett persze sokkal célszerűbb és sürgetőbb a ciprusi, adeni és szingapúri helyzet rendezése. Márpedig — Drew Middleton-nak, a New York Times szemleiró- jának szavaival élve — “a gyorsan változó világban a Whitehall hátsó szobáiban székelők elgondolásai és javaslatai nem tudnak lépést tartani a tovarohanó időkkel.” Magyarán mondva ez azt jelenti: hiába igyekeznek a londoni külügyminisztériumban és gyarmatügyi hivatalban késleltetni az érintett népek jogos igényeinek elismerését — ezzel a számukra kinos és nehéz döntéseket legfeljebb elodázni tudják, de véglegesen semmiképpen sem térhetnek ki az idők parancsoló követelései elöl. Az ausztráliai sajtó legtekintélyesebb lápjai meglehetős szkepticizmussal fogadták Menziés miniszterinőknek azt a javaslyatát, hogy gyakoribb és alaposabb tanácskozásokra van szükség a nemzetközösség államférifai között. A Sydney Morni ng Herald például kifejtette: “Illúzió lenne azt képzelni, hogy ha a Commonwelath miniszterelnökök hosszabb ideig tárgyalnának egymással, akkor jobb egyetértésre jutnának. Ellenkező az igazság: minél tovább együttmaradnak, annál inkább előjönnek az alapvető ellentétek.” Ezek között említi a lap az India és Pakisztán viszonyát régóta mérgező kasmiri kérdést, az ázsiai semlegesség ügyét, a dél-afrikai apartheid politikáját és a birodalmi védővámok annyi nézeteltérésre okot adó problémáját. Több ausztráliai lap, igy a Advertiser is azt NOS, MIT SZÓLSZ HOZZÁ? Szemelvények az érdekesebb apróbb hírek közül. Irta: Geréb József Noha tudományos módszerekkel még nem próbáltam ki, de azért valószínűnek tartom, hogy bizonyos esetekben az “átlagos újságolvasó”, amikor valami szokatlanul érdekes kis hírre, vaey valami jó tréfára akad az újságban, odafekteti az újságot környezete valamelyik tagja elé s aztán kérdezi: — Nos, mit szólsz ehhez? Miután én is csak egy ilyen “átlagos újságolvasó” vagyok s miután nincs környezetemben senki, akinek orra alá dughatnám az újságot, — nyájas olvasó, készülj! a legrosszabbra, — isme, itt adom azon apróságokat, amiket a “nos, mit szólsz hozzá?” kérdéssel indíthatok útnak. Jó pár évvel ezelőtt hallottam ezt az adomát: Az egyik nagy amerikai városban 1970-ben egy apa sétára viszi a kisfiát. Amikor a főtérre érnek, látják, hogy az emberek tömegesen helyeznek virágokat és koszorúkat az egyik nagy szobor talapzatára. — Ki volt az az ember Papa? —• kérdezi a kisfiú, — hogy olyan nagyon tisztelik. — Óh, fiacskám, — válaszolja áz apa, — az ig'en nagy ember volte ö találta ki azt az automatikus készüléket, ami a rádió és a televízióból automatikusan kikapcsolja a hirdetéseket. Azért olyan hálás hozzá az utókor. Ez az adoma azért jutott eszembe, mert látom az újságban, hogy a los-angelesi 69 éves Nicola Gentile a nagyszobájában 200 dolláros költséggel kis villany vasutat rendezett be, amely automatikusan- megindul, mihelyt a televízión a hirdetésekre kerül sor. így ez a lángeszű Gentile meg a felesége a (“commercial” hirdetések) ideje alatt a kis vasutban gyönyörködnek. Nos, ez a Nicola Gentile kiérdemelte azt a szobrot, amiről a fenti adomában szó van, pedig hol van még 1970? Hja, gyorsabban haladunk, mint a tréfacsinálók! A törvény nevében Bristol (Anglia) városból jön a hir, hogy az angol tudósok feltalálták azt a gépet, amely megmondja, hogy a szerelmesek igazán szere tik- é egymást, avagy csak úgy képzelik. Még pontosabban: a gép azt mutatja meg, hogy a tervezett házasság maradandó lesz-e, avagy hamarosan megunják egymást a házasfelek. Noha ez a dolog nagyon tréfásan hangzik, a gép feltalálói azt mondják, hogy annak komoly tudományos alapja van. A legújabb “electronic” műszerekkel ugyanis meg lehet mérni az agyban keletkezett hullámokat. Mármost, ha aférj- és feleség-jelöltek agyhulláfmai harmonizálnak!, akkor kilátás van a tartós házasságra, ellenkező esetben már az esküvő előtt felfogadhatják azt az ügyvédet is, aki a válókeresetet meg fogja indítani. Igaz, hogy a gép még némi javításra vár, — mondják a készítői. A baj tudniillik az, hogy a házasság előtt álló felek agyhullámai mindig rendellenesen viselkednek. Az ám, és arról is már sokan csak igen későn értesülnek! Angol humor Mint emlékezetes, az Angliát meglátogató Bulganin és Kruscsov szovjet vezérek egy kis lovat vittek ajándékba az angol trónörökös részére. Mint Londonból jelentik, Melekush (ez a lovacska neve) megharapta Frank Hatchert, a fejtegeti: az indiai semlegesség létrejötte a legfontosabb változás a Commonwealth életében. A nemzetközösséghez tartozó országok — különösen a ceyloni választások után' — két, különböző irányzatot követnek. Az egyik részük részt vesz támadó katonai tömbökben, mások viszont mind vonzóbbnak és ésszerűnek tartják a semlegesség útját, a nemzetközi együttműködés fejlesztését. A mostani Commonwealth-konferencia minden bizonnyal csak akkor töltheti be hivatását — ha a nemzetközösség fennállásának harmincadik évfordulója alkalmából — reálisan számbaveszi a nemzetközi tényeket és a világban kialakuló uj helyzetnek megfelelően próbál következtetéseket levonni a problémák helyes megoldása érdekében: a fegyverkezés és tömbpolitika helyett a feszültség csökkentését és az államok közötti bizalom megszilárdítását. lovász-fiút, akit megbíztak a gondozásával. Az angol újságírók persze ebből nagy dolgot akartak csinálni, de a lovász-fiu leintette őket: — Nem volt az igazi harapás, csak éppen jól megbökött, amikor beszéltem hozzá. Bizonyára nem tetszik neki a? angol kiejtésem! Régi szokás, hogy California államban, amikor ,a szenátus ülésezik egy tucat gyereket aí- ka’maznak üzenethordó (page) fiuknak. A cél leginkább az, hogy a 6—12 év közötti gyermekekkel megismertessék a parlamentáris rendszert. De azért a szolgálatuk ideje alatt “állami alkalmazottak” és fizetést is kapnak. Mindez rendben van és volt is egész mostanáig. Az utóbbi időben azonban a hidegháború hisztéria élesztősére törvényt hoztak, hogy minden állami alkalmazottnak eskü alatt vallania kell, hogy nem tagjfa a kommunista pártnak, vagy valami más olyan szervezetnek, amely az állam és az Egyesült Államok kormányát erőszakkal akarj# megdönteni, sőt mitöbb, az utolsó öt évben semmiféle ilyen szervezethez sem tartoztak. Ezen törvénynek megfelelőleg, nemrégiben egész komolyan felesküdtettek 22 gyereket, akik közül a legidősebb 12 éves, a, legfiatalabb 6 éves volt, hogy nem tagjai a kommunista pártnak, sőt még öt évvel ezelőtt sem voltak tagjai. Nem akadt a gyerekek között egy sem — dicsekedtek az újságírók, — aki az alkotmány ötödik függelékére hivatkozva megtagadta volna az eskü letételét. ★ Ha már Calif ormáról van szó, itt említjük meg, hogy Clovis, Cal. városban a napimádók (nudists) kiutasítottak maguk közül egy uj tagot. Kisült ugyanis erről az emberről, hogy a felesége már régen tagja a kolóniának s ő még csak most jelentkezett, amire megkérdezték tőle, hogy miért csatlakozott csak most? A válasz igen meglepő volt. Azért csatlakozott, — mondotta az illető, — mert kiváncsi volt,( hogyan nézhet ki a felesége Éva ruhájában, mert otthon a világért sem mutatkozna úgy. A tagok egyhangúlag úgy találták, hogy nagyon erkölcstelen ember lehet az, aki a saját felesége után leskelődik s azért kizárták a süt- kérezők telepéről. Busás mértékkel Közismert dolog, hogy amikor a halászok az általuk fogott halak nagyságáról vagy súlyáról beszélnek, nem fösvénykednek a mértékkel. Az egyik hires halászó-kiránduló helyen közös mértéket használtak az elfogott halak mérésére s így az eredménnyel mindenki meg volt elégedve. Történetesen a napokban az egyik halász felesége váratlamiLegy fiúcskának adott életet. A bébi olyan gyorsan jött, hogy az asszonyt már nem lehetett elszállítani. De azért nem lett semmi baj, a telefonon hivott orvos idejére megérkezett s rendben folyt le minden. A> szülés után a gyereket meg kellett mérni és miután a telepen a halászok mérlegén kívül más nem volt, az orvos arra ‘helyezte a csecsemőt, majd rémülten kiáltotta: - \ — Még ilyet! Harmincöt font!! AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c.
