Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-07-05 / 27. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZo Julius 12. 1956 AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN Hírmagyarázat, Cikkek, Riportok A C0MM9NWEALTH-ÉRTEKEZLET r’ Harminc évvel ezelőtt, 1926-ban fogadta el a brit birodalmi konferencia a Commonwealth lét­rehozására vonatkozó Balfour-formulát. A brit nemzetközösség kilenc országának miniszter- elnöke — mint annyiszor az elmúlt három év­tized során, két héttel ezelőtt ismét értekezletre iilt össze Londonban. Az értekezlet fő témája az Európával és Ázsiával kapcsolatos nyugati és szovjet politika volt. “A bizalmas megbeszélése­ken megvitatják, milyen magatartást tanúsíta­nak a nemzetközösségi országok a kommunista hatalmakkal sezmben, tekintettel arra az uj szovjet törekvésre, hogy baráti kapcsolatokat te­remtsenek a nem kommunista világgal”. Ezzel összefüggésben eszmecserét folytattak Kruscsov és Bulganyin jugoszláviai, indiai, burmai és af­ganisztáni látogatásáról, továbbá a közel-keleti kérdésről és a leszerelés ügyéről. Egy teljes na­pot fordítottak az egyhetes értekezlet ideiéből a sterling-övezet gazdasági és pénzügyi kérdései­nek tanulmányozására is. Kétségtelen, hogy a fent említett problémák sűrűjéből is a legközvetlenebbül érinti Nagy- Britanniát és a nemzetközösség legtöbb orszá­gát a “birodalom fő vérkeringési” útvonala men­tén fekvő Gibraltár, Málta, Ciprus, Aden, Szin­gapúr és Hong Kong helyzete. Márpedig ezeken a pontokon egyáltalán nem rózsásak a kilátások. Anglia teljesen rá van utalva a távoli terüle­tek nyersanyagforrásaira. A fizetés egyensúlyá­hoz szükséges dollármennyiség 16 százaléka pél­dául a malájföldi gumiból és ónból ered. A Kö­zép-Keletről származó olaj pedig a szó szoros értelmében Anglia éltető vére. Ilyen körülmények között joggal mutatott rá a Neue Zürcher Zeitung, hogy “Eden miniszter- elnök politikájának előterében egészen világosan a Commomvealth-kérdés áll”. Brit hivatalos kö­rökben előszeretettel beszélnek az uj “Common- wealth-eszméröl”, amelynek élő tartalommal kel­lene megtöltenie a nemzetközösség szervezetét. Az angol alsóház ez év januárjában különbizott­ságot küldőt ki a Commonwealth kiszélesítése kérdéseinek tanulmányozására, Patrick Mait­land,. a bizottság elnöke néhány héttel ezelőtt, kijelentette, hogy az európai országok — egyen­ként vagy csoportosan — csatlakozhatnának a Commonwealth-hoz. Hozzáfűzte: “A NATO kizá­rólag katonai koalícióból valóságos atlanti kö­zösséggé történő átformálásának egész problé­májára választ adhatna a Commonwealth kiter­jesztése”. Félreérthetetlenül felismerhető angol hatalmi érdekek rejlenek e koncepció mögött. A Commonwealth kiterjesztésével és megerősítésé­vel London ellensúlyozni szeretné az Egyesült Ál­lamok vezetőszerepét és térhódítását a nyugati világban. Ezért hallat Maitland olyan szirénhan­gokat, hogy “reméli egy napon Burma, sőt Szu­dán és Indonézia is belép majd a Commonwealth keretébe”. A távoli álmok szövögetése helyett persze sokkal célszerűbb és sür­getőbb a ciprusi, adeni és szin­gapúri helyzet rendezése. Már­pedig — Drew Middleton-nak, a New York Times szemleiró- jának szavaival élve — “a gyor­san változó világban a White­hall hátsó szobáiban székelők elgondolásai és javaslatai nem tudnak lépést tartani a tovaro­hanó időkkel.” Magyarán mondva ez azt jelenti: hiába igyekeznek a londoni külügyminisztérium­ban és gyarmatügyi hivatalban késleltetni az érintett népek jogos igényeinek elismerését — ezzel a számukra kinos és nehéz döntéseket leg­feljebb elodázni tudják, de véglegesen semmi­képpen sem térhetnek ki az idők parancsoló kö­vetelései elöl. Az ausztráliai sajtó legtekintélyesebb lápjai meglehetős szkepticizmussal fogadták Menziés miniszterinőknek azt a javaslyatát, hogy gyako­ribb és alaposabb tanácskozásokra van szükség a nemzetközösség államférifai között. A Sydney Morni ng Herald például kifejtette: “Illúzió len­ne azt képzelni, hogy ha a Commonwelath mi­niszterelnökök hosszabb ideig tárgyalnának egy­mással, akkor jobb egyetértésre jutnának. El­lenkező az igazság: minél tovább együttmarad­nak, annál inkább előjönnek az alapvető ellen­tétek.” Ezek között említi a lap az India és Pa­kisztán viszonyát régóta mérgező kasmiri kér­dést, az ázsiai semlegesség ügyét, a dél-afrikai apartheid politikáját és a birodalmi védővámok annyi nézeteltérésre okot adó problémáját. Több ausztráliai lap, igy a Advertiser is azt NOS, MIT SZÓLSZ HOZZÁ? Szemelvények az érdekesebb apróbb hírek közül. Irta: Geréb József Noha tudományos módszerekkel még nem pró­báltam ki, de azért valószínűnek tartom, hogy bizonyos esetekben az “átlagos újságolvasó”, amikor valami szokatlanul érdekes kis hírre, vaey valami jó tréfára akad az újságban, oda­fekteti az újságot környezete valamelyik tagja elé s aztán kérdezi: — Nos, mit szólsz ehhez? Miután én is csak egy ilyen “átlagos újságol­vasó” vagyok s miután nincs környezetemben senki, akinek orra alá dughatnám az újságot, — nyájas olvasó, készülj! a legrosszabbra, — isme, itt adom azon apróságokat, amiket a “nos, mit szólsz hozzá?” kérdéssel indíthatok útnak. Jó pár évvel ezelőtt hallottam ezt az adomát: Az egyik nagy amerikai városban 1970-ben egy apa sétára viszi a kisfiát. Amikor a főtérre ér­nek, látják, hogy az emberek tömegesen helyez­nek virágokat és koszorúkat az egyik nagy szo­bor talapzatára. — Ki volt az az ember Papa? —• kérdezi a kisfiú, — hogy olyan nagyon tisztelik. — Óh, fiacskám, — válaszolja áz apa, — az ig'en nagy ember volte ö találta ki azt az auto­matikus készüléket, ami a rádió és a televízió­ból automatikusan kikapcsolja a hirdetéseket. Azért olyan hálás hozzá az utókor. Ez az adoma azért jutott eszembe, mert lá­tom az újságban, hogy a los-angelesi 69 éves Nicola Gentile a nagyszobájában 200 dolláros költséggel kis villany vasutat rendezett be, amely automatikusan- megindul, mihelyt a televízión a hirdetésekre kerül sor. így ez a lángeszű Gentile meg a felesége a (“commercial” hirdetések) ideje alatt a kis vasutban gyönyörködnek. Nos, ez a Nicola Gentile kiérdemelte azt a szobrot, amiről a fenti adomában szó van, pedig hol van még 1970? Hja, gyorsabban haladunk, mint a tréfacsinálók! A törvény nevében Bristol (Anglia) városból jön a hir, hogy az angol tudósok feltalálták azt a gépet, amely megmondja, hogy a szerelmesek igazán szere tik- é egymást, avagy csak úgy képzelik. Még pon­tosabban: a gép azt mutatja meg, hogy a terve­zett házasság maradandó lesz-e, avagy hamaro­san megunják egymást a házasfelek. Noha ez a dolog nagyon tréfásan hangzik, a gép feltalálói azt mondják, hogy annak komoly tudományos alapja van. A legújabb “electronic” műszerekkel ugyanis meg lehet mérni az agy­ban keletkezett hullámokat. Mármost, ha aférj- és feleség-jelöltek agyhulláfmai harmonizálnak!, akkor kilátás van a tartós házasságra, ellenkező esetben már az esküvő előtt felfogadhatják azt az ügyvédet is, aki a válókeresetet meg fogja indítani. Igaz, hogy a gép még némi javításra vár, — mondják a készítői. A baj tudniillik az, hogy a házasság előtt álló felek agyhullámai mindig rendellenesen viselkednek. Az ám, és arról is már sokan csak igen későn értesülnek! Angol humor Mint emlékezetes, az Angliát meglátogató Bulganin és Kruscsov szovjet vezérek egy kis lovat vittek ajándékba az angol trónörökös ré­szére. Mint Londonból jelentik, Melekush (ez a lovacska neve) megharapta Frank Hatchert, a fejtegeti: az indiai semlegesség létrejötte a leg­fontosabb változás a Commonwealth életében. A nemzetközösséghez tartozó országok — különö­sen a ceyloni választások után' — két, különböző irányzatot követnek. Az egyik részük részt vesz támadó katonai tömbökben, mások viszont mind vonzóbbnak és ésszerűnek tartják a semlegesség útját, a nemzetközi együttműködés fejlesztését. A mostani Commonwealth-konferencia minden bizonnyal csak akkor töltheti be hivatását — ha a nemzetközösség fennállásának harmincadik év­fordulója alkalmából — reálisan számbaveszi a nemzetközi tényeket és a világban kialakuló uj helyzetnek megfelelően próbál következtetése­ket levonni a problémák helyes megoldása érde­kében: a fegyverkezés és tömbpolitika helyett a feszültség csökkentését és az államok közötti bi­zalom megszilárdítását. lovász-fiút, akit megbíztak a gondozásával. Az angol újságírók persze ebből nagy dolgot akartak csinálni, de a lovász-fiu leintette őket: — Nem volt az igazi harapás, csak éppen jól megbökött, amikor beszéltem hozzá. Bizonyára nem tetszik neki a? angol kiejtésem! Régi szokás, hogy California államban, ami­kor ,a szenátus ülésezik egy tucat gyereket aí- ka’maznak üzenethordó (page) fiuknak. A cél leginkább az, hogy a 6—12 év közötti gyerme­kekkel megismertessék a parlamentáris rend­szert. De azért a szolgálatuk ideje alatt “állami alkalmazottak” és fizetést is kapnak. Mindez rendben van és volt is egész mosta­náig. Az utóbbi időben azonban a hidegháború hisztéria élesztősére törvényt hoztak, hogy min­den állami alkalmazottnak eskü alatt vallania kell, hogy nem tagjfa a kommunista pártnak, vagy valami más olyan szervezetnek, amely az állam és az Egyesült Államok kormányát erő­szakkal akarj# megdönteni, sőt mitöbb, az utolsó öt évben semmiféle ilyen szervezethez sem tar­toztak. Ezen törvénynek megfelelőleg, nemrégiben egész komolyan felesküdtettek 22 gyereket, akik közül a legidősebb 12 éves, a, legfiatalabb 6 éves volt, hogy nem tagjai a kommunista pártnak, sőt még öt évvel ezelőtt sem voltak tagjai. Nem akadt a gyerekek között egy sem — dicsekedtek az újságírók, — aki az alkotmány ötödik függe­lékére hivatkozva megtagadta volna az eskü le­tételét. ★ Ha már Calif ormáról van szó, itt említjük meg, hogy Clovis, Cal. városban a napimádók (nudists) kiutasítottak maguk közül egy uj ta­got. Kisült ugyanis erről az emberről, hogy a felesége már régen tagja a kolóniának s ő még csak most jelentkezett, amire megkérdezték tő­le, hogy miért csatlakozott csak most? A válasz igen meglepő volt. Azért csatlako­zott, — mondotta az illető, — mert kiváncsi volt,( hogyan nézhet ki a felesége Éva ruhájában, mert otthon a világért sem mutatkozna úgy. A tagok egyhangúlag úgy találták, hogy na­gyon erkölcstelen ember lehet az, aki a saját felesége után leskelődik s azért kizárták a süt- kérezők telepéről. Busás mértékkel Közismert dolog, hogy amikor a halászok az általuk fogott halak nagyságáról vagy súlyáról beszélnek, nem fösvénykednek a mértékkel. Az egyik hires halászó-kiránduló helyen közös mér­téket használtak az elfogott halak mérésére s így az eredménnyel mindenki meg volt elégedve. Történetesen a napokban az egyik halász fe­lesége váratlamiLegy fiúcskának adott életet. A bébi olyan gyorsan jött, hogy az asszonyt már nem lehetett elszállítani. De azért nem lett sem­mi baj, a telefonon hivott orvos idejére megérke­zett s rendben folyt le minden. A> szülés után a gyereket meg kellett mérni és miután a tele­pen a halászok mérlegén kívül más nem volt, az orvos arra ‘helyezte a csecsemőt, majd rémülten kiáltotta: - \ — Még ilyet! Harmincöt font!! AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada $7 a year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c.

Next

/
Thumbnails
Contents