Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-09-06 / 36. szám

6

. •

SZERKESZTŐSÉG!JELENTÉS

(Folytatás az 5-ik oldalról)

Jöttek^ a bankárok, nagyüzletemberek és jöttek végül*a csendőrök és a terroristák, volt-nyilas katonák százai. Ezzel szemben a haladó tábor számbelileg csökkent, vezetői is elszéledtek. Ráadásul kialakult a hidegháború légköre, a bevándoroltak üldözése, az amerikai reakció is csatlakozott a fnagyar reakcióhoz.

Az erőviszony a két tábor között bizony aránytalan volt és az ma is. Ez azonban ne tartson és nem fog bennünket visszatartani saját hibáink beismerésétől, s attól sem, h rgy ha kevés is, de ne keressük a kapcsolatot az amerikai magyar7 rág becsületes, nagy többségévek a régiekkel ép úgy, mint az újabbak egészséges elemeivel.

Ezt elsősorban a politikai légkör átváltozása teszi lehetővé, valamint p nagy változások a nemzetközi helyzetben. Addig amíg a reakció atomháborúról álmodozóit, népi volt gyakorlati és erkölcsi lehetőség, hogy kezünket nyújtsuk ■ eléjük. Ma már belátják, mert be kell látniok, hogy minden nemzetközi kérdés csak a béke és a tárgyalás színvonalán oldható meg. És ha ezt belátják, akkor meg lehet és meg kell találni a módját, hogy az amerikai magyarság is egységesen tárgyaljli meg áiMsi'oglalá át nemcsak a nemzetközi kérdésekben, az .óhazával kapcsolatban, hanem az. épannyira fontos kérdésekben itteni amerikai életünk terén. .

Nincs értelme, hogy blueprintet adjunk hala- (iószellemü magyaroknak arra, hogy miként valósítsák meg ezeket az elgondolásokat, a maguk környezetébe’n, a maguk" városában. Csupán annyit jegyzőnk meg, annyit mondunk, hogy minden olvasónk éljen a jogával, mint amerikai polgár, mint amerikai munkás, mint nyugdíjas és fokozottabban, mint valaha, kapcsolódjon be környezetének társadalmi, munkásmozgalmi, pajtikái aktivitásába. Nincs olyan város, ahol nem látnának szívesen olyan magyart, olyan szavazó polgárt, olyan szakszervezeti tagot, aki hajlandó a közjó érdekben tenni. És legtöbb városban már régó la vesz részt aktiv tagságunk ebben.

A Magyar Szó vezetőcége a maga részéről konkrét lépéseket szándékszik tenni az amerikai magyarság olyan egységének létrehozása terén, amely első Ízben az amerikai magyarság tömeges idevándorlása óta a magyarságnak olyan politikai súlyt adna, áminő eddig nem volt, mivel az eddigi vezérszervekről még az amerikai reak- < ió is tudja, hogy a régi magyar kiváltságos erdekek képviseletét alkotja. Az amerikai magyarság egysége olyan eredményeket hozhatna létre az öregedő amerik'ai magyarság ép úgy, mint az újonnan érkezettek sorsa piegjavitásá- ban, az amerikai és a magyar kultur és gazdasági kapcsolatok javításában, aminőt külön-külön egyik csoport sem volna képes elérni.

Olvasótáborunk nem hagyhatja figyelem nélkül az amerikai magyar közélet szélső jobboldalán végbemenő mozgolódásokat sem, legyenek azok félmilitarista jellegű csoportosulások, vagy nyilas hecclapok alakítására irányuló kísérletek. A Magyar Szó vezetősége, híven abbeli eligérke- zéséhez, hogy minden erejével védeni fogja az amerikai magyarság, az egész amerikai magyarság érdekeit, küzd a nácizmus, antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen, meg fog tenni mindent, hogy az amerikai magyarság megfelelő társadalmi intézkedéseket hozzon e kpmoly fasiszta próbálkozás visszaverésére és felszámolására.

Kritika és önkritika ez átértékelés időszakában

A nagy átértékelések időszakában élünk. Nincs olyan nemzet a világon, amely bizonyos formában ne folytatna mélyreható átértékelést saját múltjáról és jövőjéről. Olyan minőségbeli változások. történtek az emberiség politikai, technikai, társadalmi életében, hogy ezek az átértékelések elkerülhetetlenné, korunk egyik fő jellegzetességévé váltak.

Beszámolóm elején már rámutattam bizonyos alapvető átértékelési mozzanatokra, amelyek az amerikai értelmiségi élet vezetői között megnyilvánulnak. Azt, hogy Eisenhower tavaly leült Bulganinnal és Kruscsovval tárgyalni, az is egy i yen átértékelés egyik következménye volt.

A gyarmati népek is “átértékelték” eddigi politikájukat és egyre határozottabban követelik maguknak a helyet a nap alatt.

A Szovjetunióban is mélyreható átértékelések voltak, amelyek kihatással voltak az egész nemzetközi helyzetre. Az amerikai munkásmozgalom

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

is átértékelte eddigi helyzetét és jövőjét, amikor a két nagy szakszervezet elhatározta az egyesülést.

Mi, a Magyar Szó barátai, nem vagyunk ellenzői semmi jónak, különösen az egészséges, uj eszméknek és ezért nekünk is kell egy kis átértékelést végeznünk. És ezt párosítani kell bátor kritikával és önkritikával. És ha már itt tartunk, joggal mutathatunk arra, hogy mi, a magunk helyzetének átértékelését bizony már évekkel ezelőtt megkezdtük, amikor lapunkból az egykori, meglehetősen dogmatikus, bár kétségkívül harcos és mindenkor a munkásság ügyéért küzdő lapból olyan lapot igyekeztünk formálni, amely megmaradva harcos munkáslapnak, az amerikai magyarság minden egészséges, becsületes rétegéhez beszél és amely alapjául szolgálhat az amerikai magyarság e rétegei egységének. Ha ezt n^m tettük volna meg már évekkel, legalább '4 évvel ezelőtt, a mi lapunk is ama testvérlapjaink sorsára jutott volna, amelyek ma

2—3 Havi időközönként négy kicsiny, levélpapír nagyságú oldalon jelennek meg.

Olyan lapot szerkesztettünk, amely anélkül, hogy egy jottányit feladott volna a munkásság iránti odaadásából, szolgálatából, elvi meggyőződéséből, képes volt a legnagyobb hisztéria idején az olvasótábor zömét megtartani. Tény, hogy a boszorkányhajszák megkezdése, különösen a McCarran-iWalter-törvények életbeléptetése óta., legalább kétezer jó olvasónkat elvesztettük'. De az is’tény, hogy ugyanezen idő alatt kb. 1200 uj előfizetőt is szereztünk. A Magyar Szó, ha szü- kebb alapon, de mégis megmaradt az amerikai magyarság egyik, országosan olvasott tömeglapjának. ■

Mutassanak egyetlen más magyar újságot, amely ezen idő alatt nem vesztette volna olvasói százait és ezreit. Mutassanak egyetlen más magyar lapot, amely ebben az időszakban több, mint ezer uj előfizetőt szerzett. Ne értsen bennünket félre senki, lapunkat nemcsak azért mó- dositottuk, hogy-olvasókat szerezzünk, vagy olvasótáborunkat megtartsuk. Az alapvető okunk abbeli meggyőződésünk. volt, hogy a világhelyzet változása magával hpzta a munkásmozgalom, a haladó emberek szempontjainak, mozgalmi változásának szükségességét is.

És mindezeken felül a lapunk érdekében, olvasótáborunk körében végzett munkánk meggyőzött bennünket arról is, hogy a múltban bizony nagyon sok hibát csináltunk, nagyon helytelen módszereket használtunk, nagyon sok helytelen politikát követtünk. Az alapvető hibánk az Volt, hogy nem tettünk minden munkánk kiinduló pontjává azt a tényt, hogy az amerikai magyarság túlnyomó többsége munkás, kétkezi fizikai munkás, gyári munkás, bányász. Ehelyett annak alapján Ítéltük meg őket, hogy milyen újságot olvasnak és hogy templomba járnak-e vagy sem. És ez roppant l\plytelen álláspont volt. De helytelenül Ítéltük meg az amerikai magyar értelmiségi, középosztályt is. A kiinduló pontunk az volt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van és azt támadnunk kell. Ily magatartással, még ha elveink és céljaink a legnemesebbek voltak is, miként azok voltak, nem lehetett barátokat szerezni ügyünknek. Ez persze csak gyors áttekintése múltúnknak és természetesen nem ölelhet fel minden szempontot. De ami most lényeges, 'hogy a múltbeli hibáink — amelyek természetesen visszatükröződtek lapunk hasábjain is, például a nagy magyar betegsegélyzőkkel szemben folytatott álláspontunkban — felszámolását megkezdtük és azt folytatni fogjuk.

Ne féltsen bennünket senki sem attól, hogy most ismét össze akarunk ölelkezni az amerikai vagy az amerikai-magyar reakcióval. Eszünk ágában sincs. De nem fogjuk ismét azt a hibát elkövetni, hogy mindenkit, aki nem olvassa lapunkat, vagy nem ir alá mindent, amiben mi hiszünk, azonnal reakciósnak minősítsük. Sajtónk hosszú évtizedeken át szektapolitikát, politikai dogmatizmust követett. Nem akarunk történelmi oknyomozásba kezdeni, elég legyen abbeli meggyőződésünk kifejezése, hogy ez távoli viss'zarezgése volt az amerikai haladó munkásság szoros együttérzésének az óhaza elnyomott népével és annak az első világháború után bekövetkezett nagy forradalmi megmozdulásaival és az egész világon bekövetkezettmagy társadalmi átalakulásokkal. Abban a korszakban ez visszatükrözője volt az amerikai magyarság nagy többsége álláspontjának, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy azokban az esztendőkben 30,000-nél több olvasója volt sajtónknak.

De a társadalomi legalapvetőbb törvénye a változás. Amerikában és kisebb mértékben Európában is a társadalmi viszonyok stabilizálódtak és

a munkásságnak ehhez kellett alkalmazkodnja, hogy megélhetését biztosítsa. Az amerikai munkásmozgalom is ehhez alkalmazkodott Azok, akik nem.vették az amerikai adottságokat tekintetbe, leszakadtak az amerikai élet nagy folyamából és egyre fogyó szekta jellegű csoporttá váltak. Elfelejtették e nagy alapvető munkás- mozgalmi törvényt, hogy haladószellemii munkások legfőbb teendője mindig kapcsolatban maradni a nagy tömegekkel.

Nos munkástársak, nekünk ha késve is, de meg kell tanulni ezt a nagy leckét. Vannak köztünk olyanok — a legjobb, a legképzettebb tag- társak között is, — akik azt ajánlják,* hogy lapunknak továbbra is égj maroknyi, képzett, tanult, felvilágosodott baloldali munkás ideológiai közlönyépek kell lennie, amellett, hogy minden benne legyen, ami' most is f>enne van. Mi megértjük az ő aggodalmaikat és szándékaikat, de azt mondjuk, hogy ez a felfogás nem helyes. Nem helyes, sem elvi, sem gyakorlati alapon. Elvből nem helyes és hogy mennyire nem az, bizonyítja az a tény, ho£y a nálunknál sokkalta baloldalibb lapok is napirendre tűzték a népszerűbb lap szerkesztésének kérdését. És gyakorlatilag az a tény, hogy olvasótáborunk' túlnyomó többsége meg van elégedve vele és hogy ha lassan is, de tudjuk terjeszteni a lapot.

Remélem, hogy ez a konferencia beható vita után meg fog egyezni ebbeli álláspontunkkal és célkitűzésünkkel. • AMg

Munkástársak, igyekeztünk olyan jó lapot szerkeszteni, amilyen csak erőnkből kitelt. De munkánk közben is állandóan tudatában vagyunk hiányainknak, hibáinknak. Tudjuk, hogy azon kívül, amelyeket elkövettünk, ezernyi lehet, amelyről egyplőrp nincs is tudomásunk.

Hiányosan állítottuk össze lapunkat az amerikai munkásmozgalom eseményeinek, múltjának, jelenjének kellő ismertetése és méltatása térért. Nem fordítottunk elég gondot a polgárjogok és a néger egyenjoguság"kérdésének elemzésére. Miként a Tény megírta, nem volt 'élég erős a kritikánk a magyar népdemokrácia politikai bürokráciába irányában. A munkáslevelek közlése és általában a levelek válaszolása terén is súlyosak a mulasztásaink. Csaknem teljesen elhanyagoltuk; ha nem is tudatosan, az amerikai magyar közügyeket. Szervezetileg nem vagyunk a magyarság között olyan mértékben, ahogy ez szükséges volna. Hogy miért történt mindez? Nehéz reá válaszolni. Mi sem vagyunk azok, akik 10—15 évvel ezelőtt voltunk. Bizonyára szerepet játszik sok tekintetben a bürokratikus szerkesztői megközelítés. Igyekezni fogok e hibákon javítani, amennyire csak tudok. De a munkástársaké a döntés, hogy nincs-e itt az ideje már egy uj seprűnek a'Magyar Szó szerkesztőségében.

Régenti szokásunk volt egész sereg határozati javaslatot megfogalmazni, különböző nemes célú ügyekben! Ehelyett én három pontba sűríteném össze- a konferepcia döntését szerkesztőségi kérdésekben :

E három pont a következő:

1. Helyesli-e a konferencia a Magyar Szó politikai irányzatát — az amerikai magyar dolgozók, értelmiség, farmerek kisüzletemberek túlnyomó többségének érdekét — politikai és vallási hovatartozására való tekintet nélkül — szolgáló és egységét független, munkásmozgalmi szellemben előmozdító, népszerűén irt újság szerkesztését és kiadását.

2. Helyesli-e a konferencia azt a javaslatot, hogy a Magyar Szó kezdeményezzen az amerikai magyarság legfontosabb szervezeteivel tárgyalásokat, amelyek célja az amerikai magyarságot olyan platformon egyesíteni, amelyben nincs és nem lehet nézetkülönbség amerikai magyarok között és pedig

a. ) az amerikai magyarság jólétét biztosító intézményeinek erősítése, öregedő tagjainak otthonokkal való ellátása, kultúrája emelése.

b. ) 'az amerikai nép szabadságának, jólétének, békés fejlődésének előmozdítása.

c. ) az amerikai és magyar nép közti baráti kapcsolatok kiépítése mindkét nép javára, Eisenhower elnök által hangoztatott' kulturkapcsölatok keretében.

d. ) az amerikai magyarság összefogása a mindannyiunk által szeretett magyar nép boldogulásának1 békés és demokratikus módszerekkel való előmozdítására.

3. Helyesli-e a konferencia’azokat a szervezeti és pénzügyi tervezeteket, amelyek a fenti célkitűzés megvalósítását nélkülözhetetlen Magyar Szó további fenntartását célozzák.

SepteVnber 6, 1956 — ■