Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-30 / 35. szám

Angust 30, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ OLVASÓINK HOZZÁSZÓLNAK A LAPKONFERENCIA KÉRDÉSEIHEZ A Sztálin-ügy és az atomháború veszélye Tisztelt Szerkesztőség! Mint kis üzletembernek, aki már évtizedek óta olvassa ezt a lapot, nagyon kevés időm van ar­ra, hogy saját ügyeimen kivül is kezembe ve­gyem a tollat és megszabjam, hogy a lap, ame­lyet olvasok, mit Írjon és mit ne írjon. Nincs arra sem időm, hogy a Magyar Szó hasábjain keresztül vitatkozzam az olvasók t ábo- rával, ámbár nem vetem meg, ha valamelyik ol­vasónk szellemesen fejezi ki érzelmeit. Az építő kritikának mindig hive voltam. A közelgő lap­konferencia alkalmával e levélben is ki akarom fejezni érzelmeimet. Először is helytelennek tartom a Sztálinról irt rágalmakat a Magyar Szó hasábjain, majd­nem tultéve a kapitalista szennysajtón is. Ha már a kapitalista sajtó nagyon el kezdte verni a nagy dobot Sztálin ellen, önöknek az lett volna a kötelességük, hogy ezt a nagy fene hangot tom­pítsák. Tovább menve a kritikával — és ezt jegyezzék meg jól — önök időről-időre hoztak cikkeket az atombombázással kapcsolatban, amelyekben nem kímélték a jobbérzésü egyének érzelmeit félelem­gerjesztő leírásokkal. Az ilyen cikkek megírására nagyobb gondot kell fordítani, mert a félelmet gerjesztő cikkek még jobban megfélemlítik az olvasótábor nagy százalékát, különösen a kevés­bé iskolázottakat. Ez a félelemgerjesztés okozta itt nálunk a meglevő szervezet széthullását. Rettegnek az atombombás háborútól, pedig én elvárnám a Ma­gyar Szó olvasótáborától, hogy mindenféle mu- mushiresztelésekre ne adjon semmit sem. Én azt mondom, hogy sokkal messzebb vagyunk a háborútól, mint 1950-ben. Hiszen már Sztálin ak­kor megmondta, hogy ha a kapitalisták még egy másik világháborút provokálnak, akkor a kapita­lista rendszernek vége. Én meg mindjárt pontot tettem utána. Öntudatot, bátorítást és műveltséget a népnek'. Hozzanak tudományos cikkeket az atom- és hidrogén hasznosságáról, mint ahogy már hoz­tak is le lapunkban a közelmúltban. Annak van értéke és hasznossága. Máskülönben én a Magyar Szónak tisztelettel adózok, szeretem a tudománvos cikkeket. F. P. (A szerkesztő válasza: Nem értjük, hogyan nevezheti F. P. munkástárs rágalmaknak a Sztá­lin újraértékeléséről irt cikkeinket. E cikkek alapját a Szovjetunió jelenlegi vezetőinek a 20. A VILÁG LEGHÍRESEBB MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVE Amerikába érkezett és most már kapható a Magyar Könyvesboltban az “Inyesmester Nagy Szakácskönyve” a magyar konyhaművészet re­ceptjeinek legnagyszerűbb gyűjteménye. . Több mint félezer recept, útmutatás van benne a min­dennapi magyar ételek elkészítésétől a legfino­mabb különlegességekig. A gazdagon illusztrált 522 oldalas könyvben nemcsak a receptek óriási választékát találja az olvasó, hanem rengeteg hasznos tudnivalót a diétáról, a terítésről, a befőzésről, “ami gyorsan készül”, tápanyagok értéke, stb. E nagyszerű könyvből csak korlátolt mennyi­ség érkezett és nem tudjuk mikor érkezhet uj szállítmány, ezért ajánljuk az azonnali rendelést. Ára szép vászonkötésben csak 4 dollár. Posta- és csomagolási költségre 25 centet kérünk. Rendelésre használja az alanti szelvényt: pártkongresszuson elmondott jelentéseik és meg­állapításaik képezték. E jelentések nem rágalmazták Sztálint, ha­csak egy vezető emberről hosszú ideig elhallga­tott, vagy titokban tartott kedvezőtlen tényeket nem mondjuk rágalmaknak. Hruscsov és a többi szovjet vezetők hangsú­lyozták azt, hogy Sztálinnak nagy történelmi ér­demei vannak a szovjet rendszer megszilárdítá­sa körül. De nyilvánosságra hozták, amit 20 éven át nem lehetett nyilvánosságra hozni, hogy Sztá­lin részint vélt kényszerből, részben önteltségből súlyos kihágásokat és súlyos politikai tévedése­ket követett el. Ezeket a megállapításokat elhallgatni lapunk hasábjain bűnös mulasztás lett volna részünkről. Továbbmenve, F. P. munkástárs helyteleníti azt, hogy az atomháború lehetőségeiről irt cik­keinkkel megfélemlítettük az olvasóinkat. Ha a tények és várható következményeik megírása megfélemlít egyes olvasókat, azért ne minket okozzon F. P. munkástárs, hanem a szóbanforgó tényeket. Vajon azt akarná F. P. munkástárs,* hogy a közmondásos strucc módjára a homokba dugjuk fejünket és igy ne vegyük észre a veszé­lyes jelenségeket? Mik lapunk legnépszerűbb rovatai? Hogy minél hivebben elégithessk ki és tükröz- tethessük vissza olvasóink kívánságait lapunk összeállításánál, szerkesztőségünk kéridőivet kül­dött ki néhány héttel ezelőtt olvasóink egy részé- nak, melyben véleményüket kérte ki a lapunkban megjelenő különfajta cikkekkel, rovatokkal kap­csolatban. Ugyanakkor kikérte véleményüket egy magyar nyugdíjas otthon létesítésének helyességéről és arról, hogy gondolnának e egy ily nyugdíjas ott­honba való költözésre. E sorok írásakor máris több tucat válasz ér­kezett be hozzánk. Végső következtetéseket ol­vasóink kívánságairól és igényeiről, véleményé­ről természetesen nem lehet 60—70 levél alapján tenni. Mindamellett úgy érezzük, hogy máris kíezd kialakulni bizonyos minta olvasóink maga­tartásáról. A legnépszerűbb része lapunknak ezek sze­rint rovatiróink eredeti cikkei, ami természete­sen nem meglepetés számunkra, mert tudjuk mennyire értékelik olvasóink Geréb József, Rév. Gross, Dr. Pogány, Eörsi, Márky, Bódog, Dr. Morand ini, Gencsy M. s másik rovatait. A válasz­tások 98 százaléka hangsúlyozta, mennyire sze­retik a rovat irók cikkeit. Második helyen áll népszerűség tekintetében óhazai hir és riportszolgálatunk, amelyeket kb. 90% tartott fontodnak és értékesnek. Nagyon szeretik olvasóink a nemzetközi esemény ékről, a szocialista és népi demokratikus országokról, valamint a bevándoroltak kérdéseiről foglalkozó Írásainkat. Az angol rovat s a sportrovatunk bizony a lista végén kullog. Nem mutattak az eddig be­érkezett válaszok túlságos érdeklődést a magyar egyletekkel való foglalkozásunk, iránt sem. Az eddigi válaszok szerint olvasóink egv-har- mada venné fontolóra amerikai magyar nyug- dijotthónba való költözést, viszont ennél sokkan többen, % részük tartja a tervet helyesnek és létjogosultnak. Szerkesztőségünk, mondanunk sem kell, leg- messzebbmenőleg figyelembe fogja venni úgy az eddig beérkezett, mint az ezután beérkezendő válaszokat lapunk további tervezésében, szer­kesztésében. UJ IDŐK SAJTÓ-IGÉNYEI A Los Angelesben megjelenő “A Tény” cimü liberális havilap az alanti cikkben foglalkozott sajtónk országos konferenciájával augusztus 15-iki számában: Amerika magyarajku népe uj igényekkel néz az augusztus végén New Yorkban tartandó saj­tó konferencia elé. A Magyar Szó hetilap, Nők Világa és A Tény havilapok olvasóinak képvise­lőire uj idők felelőssége hárul. Bár az összejöve­tel főleg a munkások és a haladószellemü pol­gárság nézeteit fogja hangsúlyozni, Amerika egész magyarságának problémáit és lelkiismere­tét fogja tükröztetni. Megbirkozik-e a sajtó értekezlet ama nagy kérdésekkel, amelyek az utóbbi időkben nyugta­Lehetett-e nekünk elhallgatni az afpm- és hid- rogénháboru veszélyét, amikor a római pápától; Einstein professzortól, Lord Russelltől, Joliot Cu- rie-től kezdve az egyszerű erftberek százmillióiig mindenki hangoztatta annak veszélyeit ? Nem lát­ja F. P. munkástárs, hogy pontosan az a tény, hogy az emberek százmilliói lettek mozgósítva a világ minden részében tiltakozásul a hidrogén- bombás háború veszélye ellen, tette lehetővé e veszély csökkenését és várható, esetleges teljes, kiküszöbölését? Az atomháború veszélyének agyonhallgatása sajtónk hasábjain,' csak azért, mert egyeseket megfélemlített, szintén bűnös felelőtlenség lett volna részünkről. Nem állítjuk azt, hogy e kérdésekkel kapcso­latban nem követtünk el újságírói, sőt talán po­litikai hibákat is. Lehet, hogy egyes esetekben túloztunk, túlméreteztünk. Dehát, ki az, aki haragszik ébresztőórájára, mert az talán tulhangos csengetéssel ébresztette fel fontos teendője elvégzésére? Máskülönben, annak ellenére, hogy nem értünk egyet F. P. munkástársunk fenti két megállapí­tásával, mégis épitőszándékunak tartjuk azokat és ezért hálások vagyunk értük.) lanitják, keserítik, biztatgatják az amerikai ma­gyarok ezreit? A világbéke immár kétségtelen hajnalán sza­badabb, boldogabb élet kapui nyilnak meg azí egész világon. Magyarországon, az Egyesült Államokban, a szocialista -országokban, minde­nütt. De a véres és zsarnoki múlt bűnei kísérte­nek. Helyesen visszhangozza-e az amerikai ma­gyar sajtó eme világvajudást? Ha igen, akkor úgy az öreg amerikások, mint az újonnan jötték, bizalommal fordulnak a magyar lapokhoz mél­ákkor is, ha nem értenek egyet véleményeikkel. Politikai felvilágosultságban a haladószellemü magyar sajtó elől jár. De elfogultságban is. Ame­rikai demokráciánk fogyatékosságait ostorozza, de a szocializmus demokráciájának elfojtására szemet huny. Ta a Desti Szabad Nép m-iltan l a politikai bürokrácia bűneiről, akkor miért tar­tózkodjon az amerikai Magyar Szó a magyaror­szági viszonyok őszinte feltárásától? Amerikai életünk megértőbb kezelése is sür­gős. Hazánk demokratikus erői, a szervezett munkásság, a néger nép, a felvilágosult egyházi vezetők, a művészek és tudósok ezrei szállnak! porondra nemzetünk jobb, szabadabb élete érde­kében. Sajtónk ezt a tünetet ne csak üdvözölje, hanem segítse az erőket a demokrácia együttes vezetésében. _ Ha valaha is, a magyar bevándoroltak és ho­nosított állampolgárok védelme a sajtó elsőren­dű feladata. Nemcsak a bevándorlási törvény módosításának szorgalmazásában és a politikai üldözöttek védelmében, hanem az öregedő, de különösen az uj bevándorlók megélhetési lehető­ségeinek felkarolásában. Elvárja a mindég áldodzatkész haladószellemü olvasó tábor, hogy a sajtó értekezlet bátor önbi- rálattal oldja meg az idők feladatait. Magyar szívvel, szeretettel, a demokrácia diadalmas jö­vőjében való hittel üdvözöljük az amerikai ma­gyar sajtó építőit. ★ (A szerkesztőség megjegvése: Hálásak va­gyunk az e cikkben kifejezésre juttatott építő- szándékú kritikáért. Valóban kérdéses, hogy meg tudtunk-e birkózni a felmerült és felmerülő ren­geteg problémával. Ebbéli hiányosságainkért erős kritika illet bennünket. Szeretnénk azonban olvasóink véleményét arra. nézve, hogy a mi lapunk, a Magyar Szó jár elől Magyar Amerikában ‘elfogultság” terén?) Kereskedelmi egyezmény a Szovjetunió és Indonézia között Dzsakartából jelentik: A Szovjetunió és In­donézia képviselői között folyt tárgyalások ered­ményeként augusztus 12-én Dzsakartában aláír­ták az első szovjet—indonéz kereskedelmi egyez­ményt. Az egyezmény a két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésére és elmélyítésére irá­nyul az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. ____ MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre az Inyesmes­ter Nagy Szakácskönyvét. Csatolva küldök 4 dollárt érte és 25 centet csomagolási és postaköltségekre. Név: ................................................. Cim; ....................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents