Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)
1956-07-05 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 5, 1956 J2 Külpolitikai Szemle Jugoszlávia gazdasági fejlődése A jugoszláv nép küzdelmes, de eredményekben gazdag esztendők aitán fogott hozzá ez évi nagy és- sok tekintetben változott feladatokat kitűző gazdasági tervének megvalósításához. Az uj feladatok sikeres végrehajtásának feltételeit a háború óta folytatott következetes szocialista iporositás teremtette meg. A társadalmi tulajdonban levő ipar (a magánszektor az iparban és a kereskedelemben alig 10 százalék) s ezen belül mindenekelőtt a termelőeszközök gyártásának gyorsütemü fejlesztése volt az egész gazdasági fejlődés motorja. A háborús károk, majd 1948- tól Jugoszláviának a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kapcsolatainak megromlásából fakadó nehézségek ellenére a jugoszláv nép az ország iparosításában és a szocializmus építésében nagy sikereket ért el. Beszédes számok mutatják az ipar rendkívül gyors fejlődését. 1947—1955-ben a nemzeti jövedelem egynegyedét, nem kevesebb, mint 2300 milliárd dinárt ruháztak be a népgazdaságba, A beruházások eredményeként az ipari termelés jelenleg a háború előttinek két és félszerese. Különösen szembetűnő a nehézipari ágak fejlődése, így a termelőeszközök gyártása kilencszeresére ugrott. Az ipari építkezés méreteire jellemzésül megemlíthetjük, hogy 1946-tól 1951-ig mintegy 250 uj vállalatot helyeztek üzembe, köztjik 55 villany telepet, 53 gépgyárat, 23 vegyipari vállalatot, 7 kohóüzemet stb A legutóbbi években is a beruházások mintegy 60 százaléka az iparnak jutott s ebből oroszlánrész esett a nehéziparra. Az iparosítás következtében megváltozott az ország gazdasági szerkezete. A háború előtti 18 százalékkal szemben a nemzeti jövedelemben az ipar részaránya több, mint 40 százalékra emelkedett. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy egész sor uj iparág fejlődött ki. Tavaly például megkezdték a személy-gépkocsik, műanyagok, motorkerékpárok, jégszekrények hazai előállítását. Az iparfejlesztés eredményei tükröződnek a jugoszláv külkereskedelem összetételének megváltozásában is. Az egykori elmaradott agrárország kivitelében ma már vezető helyet kezdenek elfoglalni a hazai ipar gyártmányai., A külkereskedelem egyébként rendkívül fontos az ország számára, hiszen sok nyersanyagot és nem egyszer gabonát is importálniuk kell. A háború utáni időszakban a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal kiépített gazdasági együttműködésnek fontos szerepe volt a jugoszláv gazdaság fejlődésében, a szocialista tábor országainak részaránya 1948-ban a jugoszláv külkereskedelemben elérte az 50 százalékot. 1948 után viszont, amikor a baráti kapcsolatok megromlása miatt Jugoszlávia elszigetelődött a szocialista tábortól, az ország jelentős gazdasági nehézségekkel került szembe. A kapitalista országokkal folytatott kereskedelemben növekvő deficittel küzdött, emellett kénytelen volt külföldi kölcsönökhöz és hitelekhez folyamodni. A köztársaság adóssága a múlt évben még mintegy 400 millió dollárra rúgott. Különösen fontos aláhúzni, hogy Jugoszlávia gazdasági nehézségei ellenére sikeresen megakadályozta a nyugati tőkések kísérleteit, hogy megvessék lábukat az ország gazdaságában, koncessziókat szerezzenek és egyéb pozíciókat harcoljanak ki. A külföldi kölcsönök bizonyos körök igyekezete ellenére nem változtattak azon a tényen, hogy 1948 után is az ország gazdasági fejlődését a termelési eszközök társadalmi tulajdona és a szocializmus építése határozta meg. Uj szakaszt nyitott meg a külkereskedelemben a szovjet-jugoszláv kapcsolatok normalizálása, a baráti viszony helyreállítása. A szov- jet-jugoszláv gazdasági egyezmény szerint a két ország áruforgalma az elkövetkező három évben évi 70 millió dollárt tesz ki s a későbbiekben tovább növelik az árucserét. Ugyanakkor a Szovjetunió 30 millió dolláros kölcsönt folyósít Jugoszláviának és hitelt nyújt egy 220,000 tonna kapacitású nitrogén-műtrágyagyár és egy negyedmillió tonna teljesítőképességű szuperfosz- fátgvár építéséhez. Bővülnek Jugoszlávia kereskedelmi kapcsolatai a népi demokratikus országikkal is. A jugoszláv gazdasági fejlődés természetesen nem zökkenőmentes és megvannak a maga nehézségei. Ezeket a kormány vezetői és a sajtó nviltan feltárta a nép előtt. Arról van szó, hogy a termelési ágak közti aránytalanság, a könnyűipar és a mezőgazdaság elmaradottsága, a lakosság pénz jövedelme és a személyes fogyasztás árualapja közötti szakadék akadályozta a további előrehaladást. Ehhez még hozzájárult egyes aliparágak, igy a villamosenergiatermelés elmaradása a szükséglet mögött és a külkereskedelmi deficit is. A múlt év őszén a kormány bejelentette, hogy bizonyos értelemben megváltoztatja az iparosítás és a gazdasági beruházás irányvonalát. Erre azért került sor — mondotta Tito elnök — “mert iparosításunk eddigi terve túlfeszített volt és többé már nem felelt meg anyagi lehetőségeinknek, mert egyre nagyobb terhet jelentett és veszélyeztette dolgozó polgáraink mai életszínvonalát és végül, mert már elértünk addig az alapipar építésében, hogy iparunk további fejlesztését könnyebben és lassabban folytathatjuk.’’ A jelenlegi időszakban főfeladat a könnyű- és nehézipar, a gyáripar és a villanyenergiatermelés összhangba hozásával a gazdaság egyenletes fejlődésének megteremtése, a mezőgazdaság elmaradásának megszüntetése, a fizetési mérleg egyensúlyba hozása és ezeknek révén a lakosság életszínvonalának emelése. “Természetesen tovább kell építeni a nehézipart — telte hozzá Tito elnök —, de lassabban s nem mindent egysze- re. hanem fokozatosan. . . az anyagi lehetőségeink által megszabott ütemben.” Tito elnök ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: “a vázolt intézkedések közül nem lesz mind tartós jellegű és nem változtatják meg irányvonalunkat a nehézipar és az elektromos energiatermelés további kiépítésének szükségessége tekintetében, mert enélkül nem valósíthatjuk meg a szocializmust. Ez csak ideiglenes lesz s ez az átmenet lehetővé teszi számunkra, hogy uj erőt gyüjtsünk és még erőteljesebben, de könnyebben haladjunk a fejlődés utján.” Ezek az irányelvek öltenek testet az 1956-os gazdasági tervben, amelyet nemrég tárgyalt a jugoszláv' szövetségi nemzetgyűlés. így a beruházásokat mintegy 18 százalékkal csökkentik az előző évihez képest. A termelés növekedése 10 százalékos lesz és ebből a beruházási* épitkezé- sekhez szükséges berendezések és anyagok gyártása 4 százalékkal, a fogyasztási áruk termelése pedig 10 százalékkal emelkedik. Az export növelését a terv 17 százalékban irányozza elő. Ezek az intézkedések — az iparfejlesztés belső aránytalanságainak felszámolása, a könnyűipar, a mezőgazdaság és az elektromos energia- termelés fokozott üternü fejlesztése, a munkatermelékenység növelése és a belső piac rendezése — alkotják a jelenlegi szakaszban a jugoszláv gazdasági élet fő problémáit és feladatait. Uj fejezet Egyiptom életében Nasszer, Egyiptom elnöke, az egyiptomi szövetkezetek II. kongresszusán beszédet mondott és beszámolt azokról a sikerekről, amelyeket az utóbbi időben az ország társadalmi átalakításában és nemzetközi helyzetének megszilárdításában elértek. Néhány év óta a szemünk előtt játszódik le az a folyamat, hogy országok, amelyek évtizedeken keresztül a gyarmatosítók igáját nyögték, kivívják függetlenségüket és az önálló fejlődés útjára lépnek. Ezeknek az országoknak a sorába tartozik és élvonalában halad Egyiptom is. Nasszer elnök jogos büszkeséggel számolt be arról, hogy Egyiptom, amely Anglia félgyarmata volt, s kénytelen volt területének jó részét — például a Szuezi-csatorna övezetét — támaszpontul átengedni Angliának, ma már szabad, sőt június 18-a óta egyetlen angol katonai sincs egyiptomi földön. De a hosszú gyarmati uralom és az egyiptomi monarchia súlyos örökséget hagyott az országra. A kormány nyomban hozzálátott, hogy kivezesse Egyiptomot az elmaradottságból, a népet pedik a nyomorból. Az idén januárban közzétették Egyiptom uj alkotmányát, s ez kimondja, hogy “Egyiptom független és szuverén arab állam, demokratikus köztársaság”. S Nasszep elnök minapi beszédében bejelentette, hogy junius 23- án, amikór népszavazás dönt az uj alkotmányról, újabb lépést tesznek az ország demokratizálására: a forradalmi tanácsot, amely jelenleg a legfőbb hatalmi szerv, felosztják. “A népet képviselő hadsereg erejével elvettük a hatalmat az imperialistáktól és a reakciósoktól. Most ezt a hatalmat átadjuk a népnek” — mondotta Nasszer elnök. Majd felvázolta a társadalom átalakításának programját: “szövetkezeti társadalmat akarunk teremteni, amelyben senki sem élhet vissza a hatalommal”. Nasszer elnök elképzelése a szociális igazságtalanságok megszüntetését és széleskörű demokrácia megteremtését célozza. Az egyiptomi népnek nemcsak ahhoz volt ereje és tehetsége, hogy kivívja függetlenségét, hanem ahhoz is, hogy a kormányt a társadalom átalakításának útjára terelje. Mert hogy erről van szó, az világosan látható az Egyiptomi Köztársaság alkotmányának következő szavaiból: “Az egyiptomi nép minden erejét és tehetségét arra használja fel, hogy olyan társadalmat alkosson, amelyben jólét uralkodik és amelynek segítségével kiirthatja az imperializmust és szekértolóit, megsemmisítheti a feudalizmust, felszámolhatja a monopóliumokat és megszüntetheti a .tőke uralmát a kormány fölött, erős nemzeti hadsereget teremthet, az országot a szociális igazság birodalmává teheti és végül, egészséges, demokratikus életet bontakoztathat ki.” Nasszer elnök elemezte Egyiptom külpolitikáját is és nyomatékosan hangsúlyozta, mennyire fontos, 'hogy az arab országok mindenben szorosan együttműködjenek. “A mi erőnk — mondotta — az arab népek együttműködésében rejlik.” Egyiptom békeszerető és konstruktiv politikája eddig is óriási hatással volt a környező arab államokra. Ez a hatás lemérhető egyetlen konkrét példán is: az egyiptomi kormány elismerte a Kinai Népköztársaságot, s nyomban utána egész sor arab ország (Szíria, Szaud-Arábia stb.) vette fontolóra a népi Kina elismerésének kérdését. Egyiptom aktiv semlegességi politikája és tekintélyének szüntelen növekedése az arab világban, nem nagyon tetszik az imperialistáknak. Az arab országok elleni összeesküvések szövögetésével korántsem hagytak fel. Nasszer elnök utalt, arra, hogy “a bagdadi tömb csak arra való,, hogy segítségével Szíriát, Libanont, Jordániát, Egyiptomot, Szaud-Arábiát, Szudánt és Indiát idegen befolyás alá helyezzék”, majd megjegyezed “Minden erőnkkel szembeszállónk ezzel és megvédj ük szabadságunkat.” Égviptom népe és kormánya eddig is sikerrel őrködött az ország szabadsága és függetlensége fölött. Az utolsó angol katona távozásával ez a függetlenség kiteljesedik, s joggal állapította meg Nasszer elnök: “Ezzel Egyiptom történetében uj fejezet kezdődik.” A népek milliói együtt ünnepelnek ezekben a napokban a teljes függetlenségét visszanyert Egyiptom népével. Emlékünnepségek Gorkij halálának évfordulóján Gorkij halálának 20. évfordulója alkalmával az egész Szovjetunióban megemlékeztek a nagy' orosz Íróról. Moszkvában ünnepi estet tartottak, amelyen Nyikulin méltatta Gorkij munkásságát.; Bakuban a Gorkij-könyvtár Gorkij-napokat tartott. A könyvtárban az iró életét és munkásságát ismertető kiállítás nyílt. A kiállítás anyagai között figyelmet keltenek azok az emlékek, amelyek Gorkij bakui tartózkodásáról beszélnek. Taskent- ben irodalmi estéken emlékeztek meg Gorkijról, az üzbég irodalom fejlődésére gyakorolt kedvező' hatásáról. Az évforduló alkalmából a kinai lapok számos cikket közölnek a nagy iró életéről, alkotómüvé- szetéről, a kinai irodalom fejlődésére gyakorolt hatásáról. Pekingben, Sanghájban és más városokban megkezdték a Makszim Gorkij, valamint Az anya cimü kínaira szinkronizált film vetítését. Észak-Korea fővárosában Phenjaubari nemrég Gorkij-emlékestet tartottak. Ugyancsak emlékesten ünnepelték meg az évfordulót Rangunban, Burma fővárosában. Az esten U Cső In, a rangúm egyetem tanára méltatta Gorkij életét és tevékenységét. A Német Demokratikus Köztársaságban levőj Heringsdorf tengerparti üdülőhelyen emlékünnepet tartottak. Az ünnepség színhelye az a ház volt, amelyben Gorkij és fia 1922 májusától szeptemberéig lakott. /
