Amerikai Magyar Szó, 1956. július-november (5. évfolyam, 26-46. szám)

1956-08-30 / 35. szám

* rJL_ AMERIKAI MAGYAR SZÓ _ ...... August 30, 1956 Munkásmozgalom A MUNKÁSSÁG KÉPVISELŐI A PÁRTKONVENCIÓKON Furcsa ország ez az Egyesült Államok. Évente több tizezer tudós hagyja el egyetemeinket, vi­lágszerte mindenfelé vannak érdekeink és mégis, a legjobb információt Douglas főbíró adja Kö- zép-Ázsiáról. Talán, mert Douglas főbíróban több a merészség és tárgyilagosság, mint a mi úgyne­vezett — McCarthy rémétől beijesztett — tudó­sainkban. Douglas főbiránk tavaly Szovjet-Ázsiát láto­gatta meg és érdekes, hogy bár saját bevallása szerint erős előítéletekkel ment, nagy rokonszenv- vel szivében a sokfajta szovjet nép iránt tért vissza. Douglas főbiránk nem is tárgyilagos szemlélő «— McCarthy értelmében — mert meglátja azt a kulturhaladást, amilyet egyetlen nem-szovjet kö­zépázsiai állam sem tud felmutatni. Leírja az orosz farmert. Leírja saját szükség­letre meghagyott földjét, miként adhatja el an­nak termését a szabad piacon. Belátja, hogy az orosz farmernek rosszabb a sorsa mint az ipari munkásnak. Kissé egyoldalú dollár átszámítás­sal (8 cent egy rubel) minden jövedelmet leér­tékel. De becsülni lehet benne azt a tárgyilagos­ságot, mellyel ezeket a számokat nem az Egye­sült Államokhoz viszonyítja, hanem a körülvevő ázsiai államokkal hasonlítja össze. Szerinte a szovjet közép-ázsiai farmer igen gyakran csak 7,000 rubelt (átszámítása szerint $560) keres. Ez a legszegényebb réteg. Van olyan farmer is, aki 1954-ben 20,000 rubelt (1,600) ke­resett. A fenti számokat összehasonlítja Perzsia '(Irán) átlagos farmerja jövedelmével, mely nem több mint $500 egy évben. Az átlagos mezőgaz­dasági bevétel Perzsiában talán évi $300. De vannak iráni farmerek ezerszámra, kik az évi $50 jövedelmet alig érik el. Indiában $50 az átlag nemzeti jövedelem egy évre személyenkint, sőt a farmerek zöme alig éri el a $30 évi jövedelmet. ­Még impozánsabb eredményeket látunk Doug­las szerint, ha a mezőgazdasági gépek használa­tát hasonlítjuk össze a két országban. Szovjet- Oroszországban a farmgépeket teljesen kihasz­nálják. Perzsiában faekével dolgoznak, mely csak 2 inch talajt tud megforgatni. Természetesen tudjuk, hogy nagyjából ez a helyzet Egyiptom­ban, Lebanonban és a többi arab államokban is. Annyi bizonyos, hogy egy sem közelíti meg a szovjet mezőgazdasági iparosodását. Douglas az egvlovas kocsit hasonlítva a mi Diesel motoros száguldó vonatainkkal, érzékelteti a különbséget a “Szabad” Ázsia és Szovjet Ázsia között. Az amerikai farmereknek nem imponál a szov­jet mezőgazdaság, de ha a középázsiai paraszt­nak mutatnák meg, ámulatából nem tudna magá­hoz térni. Talán még kirívóbb dicséret sugárzik a könyv '(Russian Journey) fényképeiből, melyeket a szer- Eő maga vett fel. Lássuk néhány kép feliratát: 1. Örmény templom Bakuban, ahova szabadon járhatnak a hivek. 2. Samarkandi mezőgazdasági felszerelés gyár, 3. Legtöbb orosz tejgazdaság fejőgéppel dol­gozik (Samarkandi felvétel). 4. Ebéd e&y askhabad (üzbek) farmercsalád­nál. (Tiszteletére adták és 21 tál ételt szolgáltak fel). 5. A stalinbadi városi kórház és hat orvosa. [(Egész Perzsiában nincs egy ilyen kórház.) 6. Stalinbad: A. gyapottermelés egész Közép- lÁzsiában gépesítve van. (De hálunk még Alaba- jnában nincs!) 7. Egy középkorú nő Tashkendben, a textil kooperativa feje. 8 Baptista pap prédikál egy tashkendi temp­lomban. 9. Petropavlovsk: a Trans-Szibériai vasúton több Diesel motor van, mint régebbi rendszerű. Maguk ezek a képfeliratok többet mondanak el, mint ezer szó. Féltem Douglas főbírót, féltem, mert meg mer­te írni az igazat! i Ha az igazságot tudni akarja, ^ a “Magyar Szó”-ban olvashatja! A tőkéslapok beszámolóiban alig-alig esett szó munkásdelegátusokról, akik ott voltak a pártkon­venciókon. A tőkéslapok beszámolóiban csak mint árnyalatok tünedeztek fel itt-ott Reuther és Meany. Úgy szerették volna feltüntetni a dolgot, mintha a konvenciók csupán polgári politiku­sok nagyszabású kaszi­nózó összejövetelei let­tek volna. Ez nemcsak megszo­kott átszinezése a való­ságnak. Benne van az a rejtett politikai szándék is, hogy az AFL—CIO- nak, ennek a 16 millió­nyi taggal rendelkező óriási munkásSzövetség- nek, rettegett fontosságát eltüntessék. Igaz vi­szont, hogy az ország munkássága azt remélte, hogy az AFL és a CIO egybeolvadása után az egységesített munkásszövetségből olyan nagy­hatalom válik, amely a választásokon mint döntő politikai tényező fog szerepelni. Már pedig a tő­késlapok jelentéseiből csak annyit vehetett ki a munkásember, hogy a szervezett munkásság de­legátusai csöndes statiszták voltak. Az igazság természetesen egészen más. A munkásság meg­bízottai igenis ott voltak a konvenciós harcok sünijében. Számuk — delegátusok és póttagok — kétszázra rúgott a demokrata konvención, ami azt jelenti, hogy a New Deal napjai óta még ennyi munkásdelegátus nem volt jelen de­mokrata párt konvención. Ott voltak és keményen harcoltak, és ha egészen a választások napjáig hasonló tevékenységgel veszik ki részüket a mun­kából, az egész amerikai nép meg fogja tudni tőlük, mik az ország létének legfőbb kérdései. Nem fogják engedni, hogy szószátyár politiku­sok elkenjék azokat. Mit csináltak a munkásdelegátusok? Felállítottak egy bizottságot a munkásdelegá­tusok egységbe szervezezésére, megtették veZe- ' tőjének George M. Harrisont, aki az AFL—CIO vasúti alkalmazottak elnöke, egyben a demok­rata párt munkástanácsbizottságának feje. A munkásdelegátusok irányítását az állami pártbi­zottságokban Walter P. Reuther, a UAW elnöke, végezte, aki szintén tagja volt az egységbizott­ságnak. Benne voltak még David McDonald, az aoélszakszervezet elnöke, Emile Rieve, a textil­munkások vezére, A. Valente, textilmunkásszer- vezet vezetője, George Googe, a nyomdászok el­nöke, James Carey, az IUE elnöke. A munkásdelegátusok gyűlésein kétszázan vet­tek részt, Harrison kijelentette, hogy az elvi kér­déseket fölébe helyezik a jelölteknek és támogat­niuk kell a George Meany, AFL—CIO-elnök által beterjesztett programinditványokat. Meany ja­vaslatai a béke, a polgárjogok, a gazdasági éá társadalmi jólét kérdéseire vonatkoztak, elitélték a munkásellenes törvényeket, sürgették a liberá­lis bevándorlási törvényt, a minimális bér fel­emelését, az iskolasegélyt, olcsóbérü lakóházak és még több iskola építését. A munkásvezérek hangsúlyozták, hogy a leg­felsőbb törvényszék végzésének határozott támo­gatását követelik. A Stevenson-Harriman-harc füzében néhány munkásvezér, mint McDonald és Thomas Kennedy, a bányászszakszervezet alelnö- ke, Harriman mellé pártolt ugyan, de a munkás­ság szószólói kijelentették, hogy egységesen fog­nak eljárni, ha olyan jelölteket akarnak a nya­kukba varrni, akikről a munkásoknak az a néze­te, hogy nem elfogadhatók. Reuther egy-kettőre Stevenson mögé állt, pél- daadóán. Követték más munkásvezérek, mint Jo­seph Keenan, AFL-alelnök, David Dubinsky (ILWGU), Carey és Rieve meg Joe Beirne, a te- lefoflmunkások vezére. Meany, igaz, a beterjesz­tés után kijelentette, hogy a munkásoknak a tacsvonalon kell nézni a továbbiakat. Munkásdelegátusok hívták össze a néger nép vezéreivel és vagy húsz liberális szervezettel együtt azt a tömeggyülést, amelyen a polgárjogi programpontot leszegezték. -Száz néger delegátus dolgozott együtt a munkásdelegátusokkal. Mun­kásdelegátusok rendeztek Stevenson számára fo­gadóünnepséget, amelyen órák hosszat rázták Stevenson és Mrs. Eleanor Roosevelt kezét és közelebbről is összebarátkoztak egymással. M unkásdelegátusok a republikánusoknál A san-franciscói republikánus konvención is voltak munkásdelegátusok, ha távolról sem anv- nyian, mint a demokratáknál Chicagóban, de an­nál keményebben dolgoztak. A szervezett mun­kásság vezetőségének az volt ugyanis a célja, hogy a munkásság követeléseiből minél többet juttasanak be a két nagypárt programjába kü- lön-külön. És ha az AFL—CIO főemberei közül csak egy, William F. Schnitzler pénztáros-főtit­kár jelent is meg íves szenátor munkaügyi és jóléti albizottsága előtt, személyiségének fontos­ságával pótolta a számot. A meghallgatások so­rán Schnitzler beszéde a nagvobbfontosságu ese­mények közé tartozott. Négy évvel ezelőtt más volt a helyzet: akkor a munkásoknak kalaplevéve kellett megjelenni a republikánusok előtt, meghallgatás végett, de idén a republikánusok abban a helvzetben voltak, hogy nagyon is komolyan kellett venniük a mun­kásság követeléseit. Akármennyire is handaba dáztak a republikánusok, biztosra véve választ; győzelmüket, jól tudják, hogy valóban csak a kor győzhetnek, ha megszerzik maguknak a mup- kásság többségének szavazatát. Persze nem baJd illúziókban ringatni magunkat: félein, __ , nagy megoszlás van a szervezett munkásság s= .£ ■* ható szavazatában, sokan biznak még Eis^n- howerben s talán nem is egészen alaptalanul, elfelejtkeznek a Nixon alelnökségével járó leh- t- séges következményekről. Röviden tehát: Schnitzler ugyanazt a p n­gramot terjesztette elő a republikánusok konven­cióján, mint amit Meany a demokratáknál, egy 50 oldalas nyilatkozat a munkásság követe­léseiről : a legfelsőbb törvényszék végzésének lá- mogatása, az 1.25 dolláros minimális órabér, az adóztatás csökkentése, építkezés, közokt. s, egészségügyi biztosítás, társadalombiztosítás, a farmereknek nyújtott segély, a természeti kin­csek védelme, a Walter-McCarran-törvénv alapos revíziója, a bevándorlási kvóták gyökeres meg­változtatása, stb. azok a kérdések, amelyek ben- nefoglaltatnak . Reuther is eljuttatta az autó­munkások külön nyilatkozatát. Ez 63 oldalt teit- ki. Nyilatkozott Guy L. Brown is, a mozdonyve­zetők főelnöke, de ő főleg a vasutasok követelé­seire vetette a hangsúlyt. A LAP ÉRDEKÉBEN!! . . . Legyen szives nézze meg a lap borítékján az ön neve felett levő dátumot. Ha 56—6-nál, tehát ez év júniusánál korábbi dátum van rajta, az azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha na­gyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Alex Rosner, Manager Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent eg: munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldői, ........................dollárt. (Ha még nem küldte a Remekírókért vagy a Tu vasz a Dunánért az összeget, jelölje itt mennyi, küld e könyvekre: $ ......................) Név: ....................................................................................^ Cim: ................... .................................... *#78345409328712878834940560439821782317288» f A SZÁMOK BESZÉLNEK I CrJ O OO w • • • • O ' I írja? torsi Béla w ^78345409328712878834940560439821782317288^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents