Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-02 / 5. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 2, 1956 Mi újság az óhazában? Társadalmi segítség a földrengés-károk helyrehozására Budapest, jan. 20. — A földrengés által sújtott Pest környéki községek igen jelentős támogatást kapnak gyáraink, vállalataink, hivatalaink dolgozóitól. Az elmúlt napokban sok száz önkéntes munkás segített Dunaharasz- tiban, Taksonyban, Sziget- szentmiklóson és a környező községekben a megrongálódott házak újjáépítésében. Számos üzemünk építőanyagot, igen sok dolgozó pedig pénzt ajánlott fel a kárvallott falvak lakóinak. A Rákosi Mátyás Müvek dolgozói közül munkaidő után mindennap mintegy száz dolgozó utazik Dunaharaszti- ba, Taksonyba és segít az épületek helyreállításánál. A gyár térítés nélkül téglát, hulladékdeszkát, karbidmeszet és más építőanyagot bocsát e falvak rendelkezésére. A csepeli ifjúsági brigádok az építéshez jól használható hulladéklemezeket, drótot, hullámlemezeket gyűjtenek. Az RM Müvek igazgatósága a XXI. kerületi tanáccsal együttműködve gépkocsikat is küld a földrengés által sújtott községekbe. A Lenin Kohászati Müvek dolgozói a termelési értekezleteken a földrengés sújtotta falvak megsegítésének ügyével is foglalkoztak. Elhatározták, hogy erejükhöz- mérten pénzbeli segítséget nyújtanak a kárt szenvedett lakosságnak. Már több ezer diósgyőri kohász ajánlotta fel forintjait és szerda délig több mint ötvenezer forint gyűlt össze. A Baranya megyei Téglagyári Egyesülés soron kívül 700,000 téglát szállít a Pest környéki községekbe. Az első uszály 170,000 téglával szombaton délben indul el Taksony felé. A Kőbányai Téglagyár dolgozói társadalmi munkával 200,000 téglát készítenek a házak újjáépítéséhez. A komáromi városi tanács dolgozói januári fizétésük 3— 5 százalékát ajánlották fel a földrengés károsultjainak. A sztálinvárosi fiatalok szintén elhatározták, hogy pénzzel segítik a bajbajutott lakosokat. Az elsők között Sándor Lajos és Radványi Béla DISZ- fiatalok Írták alá a jegyzési ivet. A kezdeményezés nyomán egyedül a Sztálin Vasmű igazgatóságának dolgozói körében eddig 3,500 forint gyűlt össze, amelyből két családi ház cserepezését fizethetik ki. A X. kerület dolgozói közül vasárnap körülbelül százötvenen segítettek a megrongálódott házak helyreállításánál. A ráckevei járásban és Soroksáron, a Fővárosi Javi- tóipari Tröszt 150 dolgozója és a XX. kerületi Tatarozó Vállalat számos épitőbrigád- ja kezdte meg a munkát. Egyebek mellett csütörtökön befejezik Soroksáron két iskola és a bölcsőde helyreállítását. Az egri Gárdonyi Géza Színház tagj ai elhatározták, hogy a január 24-iki délutáni előadás teljes bevételét a földrengés által sújtott lakosság megsegítésére ajánlják fel. A miskolci ircelőkészitő építése Budapest. — A második ötéves terv egyik nagy létesítménye lesz a miskolci érc- előkészitő mü, amelynek terveit szovjet és hazai tapasztalatok felhasználásával a KGM kohászati tervező irodájának dolgozói készítik. A mü 2,6 kilométer hosszú és 600 méter széles területen épül. Az ércelőkészitést automatikus berendezés végzi. A mü építői februárban megkezdik a “felvonulást”, márciusban pedig a talajmunkákat. Az ércelőkészitő mü a miskolci és az ózdi nagy-ol- vasztó-mü veket látja majd el előkészített érccel. Nemzetközi Liszt-zongoravefseny Budapesten BUDAPEST — Liszt Ferenc halálának 70. évfordulója alkalmából Budapesten és a nagyobb vidéki városokban az idén nagyszabású zenei ünnepségeket rendeznek. Az ünnepségek középpontjában a szeptember 10-től 24-ig tartó nemzetközi Liszt Ferenc zongoraverseny áll. Ezt követően három héten át kiváló hazai és külföldi művészek közreműködésével hangversenyeket rendeznek. Hódmezővásárhely uj kötöttáru üzeme BUDAPEST — A Hódmezővásárhelyi Gyapotegrenálót kötöttárugyárrá alakítják át. Az átépítést tavaly ősszel kezdték meg, s az épületek felújítására, uj gépek felszerelésére több millió forintot fordítanak. Az uj üzem első kézi sik- kötödéje és konfekciórészlege A napokban kezdte meg az üzemszerű munkát. A világi- tócsövekkel, hősugárzókkal felszerelt parkettás munkatermekben az első napon túlszárnyalták előirányzatukat a dolgozók. Hódmezővásárhely uj kötöttáru üzemében egyelőre mintegy ezer férfipulóvert tészitenek havonta kártolt gyapjúból Északi madarak érkeztek a Fehértóra A Szeged melletti Fehértóra a lengyel mocsarak és a Volga deltájának vidékéről szürkegémek, bölömbikák és tőkésrécék érkeztek. Különösen a vadrécék jelentek meg óriási tömegben. Ott vannak már a magas-észak vendégei is, a sarki buvárrécék, a hósármányok és a dankasirályok is, A téli vendégek, amelyek csak átvonulóban szoktak megjelenni a Fehértón, most a szokatlanul enyhe időjárás hatására bevették magukat a nádasokba. Érdekes jelenség, hogy a tavon még most is láthatók barázdabillegetők, pedig ezek a madarak minden évben a Földközitenger partjain telelnek. Még három kanalasgémet is láttak a napokban, holott az ornitológusok nem emlékeznek olyan esztendőre, amikor ez a madár itt várta volna meg a telet. Nagy épifkezések a borsodi szénmedencében Kazincbarcikán, a Borsodi Hőerőmű és a Borsodi Vegyikombinát szomszédságában épült fel a szénosztályozó. A hatalmas, naponta mintegy 600 tonnás teljesítményű üzemben a Sajó és a Szuha völgyében levő bányákból érkezik a szén. Az osztályozó kiszolgálására az ormosi szénbányáktól vasútvonalat építettek, az edelényi bánya négy aknájából pedig drótkötélpályán szállítják a szenet. Az osztályozó közvetlen gumiszalagon látja el a Borsodi Hőerőmű kazánjait porszénnel. A szénosztályozó szállítási hálózatát ebben az évben tovább fejlesztik. Uj drótkötél- pálya épül a herbolyai tervtárétól. A tervek szerint a szerelőmunkát az év végére befejezik s 1957-ben a herbolyai bányák szenét vasúti kocsik helyett már az üj kötélpályán szállítják a szénosztályozóba. A kondói bányaüzemből kiinduló drótkötélpályát ugyancsak az év végére adják át rendeltetésének. Vasúti állomást építenek a be- rentei bánya mellett és innen mintegy 700 méteres függő, sínpályát. Elitéit kuiák Egyévi és kéthónapi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre és 100 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte a kalocsai járásbíróság ifj. Kopasz Imre foktói kulákot, aki többszöri felszólítás ellenére sem teljesítette sertésbeadási kötelezettségét. iU$iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiHiiiiiiniiiimimiiiiiiiiiiiro HOGYHA IGAZ, ROSSZ VAGY JÓ, MEGÍRJA A MAGYAR SZÓ! i BLAHA halálának 30-ik Az emlékezés hajlandó el- lágyitani az emléket. Kivált ha már úgy is örökli, mint körülbecézettet és agyondé- delgetettet, mint olyat, amit csak gyöngéden lehet kézbevenni, akár egy puha madarat. ' A ma harminc éve elhunyt Blaha Lujzával igy vagyunk. Mit őriz felőle a ma élő nemzedék idősebbje, aki még látta őt s mit a fiatalabb ja, aki csak hallott róla? Lát egy elragadóan nőies alakot, gödröcskés állal és lefegyver- zően fitos orral — egy századvégi, egészséges szépséget, egy életvidám menyecskét, aki az elandalodott nemzetnek énekel. Ez a mosolygó látomás ring még ma is a szemek előtt Blaha Lujzáról. A kényeztetés úgy burkolja körül, mint gyümölcsöt a hamva. “Nincs egyhamar olyan piciny száj, mint amilyennel ő énekli a magyar nótákat” — ömlengi róla az egykorú sajtó s ez a selypegés, ez a gügyögő édeskésség máig sem engedte felnőni népe előtt Blaha Lujza igazi egyéniségét. Pedig ideje lenne szétnézni abban a babaotthonban, melyet kora és utókora berendezett neki. Mindjárt milyen más, ha férfi, ha iró b e s zé 1 róla! “Nem cipellőben volt, hanem karmazsin csizmában, mikor tenyerébe vette a közönség” — írja Mikszáth. Ebben is van becézés, ebben is megérezni a Szeretetet, ahogyan a nézőtér dédelgeti kedvencét. De benne van az is, hogy Blaha Lujza szándékosan, el- határozottan, mintegy a sarkára állva valamivel szemben, két lehetőség közül választott. Amivel szembeszállt, az “a verkli-valcer, a tingli-tang- li, a Blaue Katz-világ,” mint emlékirataiban Szerémy Zoltán beszél Blaha haláláról. Amit pedig választott, az az idegen helyett a magyar népszínmű. Ne firtassuk, milyen változó, egyenetlen értékű műfaj a népszínmű s a néhány jő- minőségü mellett mennyi selejteset is vitt sikerre belőle Blaha. De a Bach-korszakban és a kiegyezés után mégis kifejezett egy dacos törekvést mindennel szemben, ami a néptől végképp idegen. S ha egy fiatal lány — 14 éves volt, mikor először játszott népszínműben — ehhez vonzódik, az már szinte hazafias kiállás. Mindenesetre egyenes folytatása annak a vonalnak, amelyet a császári huszártisztből magyar honvéddé, honvédből a szabadságharc bukása után bujdosó, hányatott életű vándorszínésszé lett apa követett. Ha igy tekintünk vissza a pályakezdő Blahánéra, a I gyöngédrajzu, behízelgő arLUJZA : évfordulójára con, a gödröcskék mellett, menten megjelenik egy makacs vonás, amely keményebb egyéniségre vall. Ha nem lett volna keményebb annál, mint amilyenné kora és az emlékezés puhítja, aligha tudott volna saját képére formálni egy műfajt — művésze tének egész anyaga olvadt mézként ömlött volna az idegen operett kész formáiba. Játszott operettet is sokat, igaz, de otthon csak a népszínműben volt s a Comevillei harangok Serpolettejéből, a Boccaccio- ból úgy tért meg a Piros bu- gyelláris Török Zsófijához, Finum Rózsihoz, mint aki saját lényét találja meg ismét. Erő kellett hozzá s nem mindennapi kemény merészség, hogy meg merje kockáztatni hires tettét 1883 júniusában a Theater an der Wien színpadán. Kiáll a bécsi színházban a császár elé s a mord pofaszakáll közé a szemébe nézve rögtönöz egy dalt fegyelem- és függelemsértés miatt: egy szadista őrmester megölése miatt halálraítélt tizenhárom magyar katona megmentésére: “De szeretnék a királlyal beszélni...” — kezdi s a nóta sorai közé szőve pardont kér tizenhárom magyarnak. Ilyen feladatra is vállalkozott az ő művészete. “A nemzet csalogányáé”, ahogyan először 1875-ben, egy Aradon átnyújtott babérkoszorú szalagján nevezték az akkor még huszonötéves Blaha Lujzát. Nemcsak az a bájos “üdvöske” ő, amelyennek közönsége tartotta s amilyennek mi is örököltük őt. Nemcsak az önmagát gondtalan trillákkal kifejező nemzet csalogánya. Szelíd lénye mélyén van szilárdabb meg nem alkuvás is s ez az egyéniség az, nempe- dig a bája, amiért ma is kedves nekünk. Az emigrációban Kossuth azt mondta róla: kifejezte a köznép géniuszát. Ez az egy megjegyzés többet mondBla- háné értékelésében számunkra, mint az a tömjénező, gügyögő kórus, amely életében lépteit tolakodóan kisérte., Tudjuk, hogy olyan művész volt, aki nemcsak közönségét szórakoztatta, hanem szolgálatot tett népének is. Mátrai-Betegh Béla Kandó Káimán- emlékünnepség Budapest — Kandó Kálmár halálának 25. évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Elektrotechnikai Egyesület klubtermében emlékünnepséget rendezett, amelyen a magyar tudományos élet kiválóságai, akadémikusok, egyetemi tanárok, kiváló szakemberek jelentek meg.
