Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-14 / 24. szám

Thursday June 14, 195 AMERIKAI MAGYAR SZÓ A BARÁTSÁG UTJAI Irta: Sz. Marsak Hajdanában-danában, még- egyetemista korom­ban, egy csodálatos dalt hallottam Angliában. Úgy énekelte a kórus, hogy baloldali szomszédja kezét mindenki a jobbkezével fogta, a jobboldali szomszédét pedig bal kezével és az ilymódon ösz- szefont kezekkel himbálóztak a dal ütemére. Ez a barátság dala. Nemrégiben az edinburghi egyetem egyik elő­adótermében néhány ifji.i folklorista sajátságos hangversenyt rendezett nekünk, szovjet vendé­geknek A szigorú, ódon épületet a dudák átha­tó, egymást hívogató szava töltötte be, akár a visszhang a hegyekben. Eleinte élesnek és disz- szonánsnak véltük, de rövidesen megéreztük a pásztorok ez ősi hangszerének, e sokhangu kó­rusnak bonyolult rendszerét. Azután magneto­fon-szalagra vett hangok ütötték meg a fülün­ket, névtelen öregemberek és öregasszonyok el- elcsukló éneke, akik, féltékenyen őrzik a szabad­ságról, a szerelemről, a barátságról szóló népda­lokat. Az angolok és a skóíok, nemcsak a hazájuk­ban élők, hanem a tengeren túl lakók is, ismerik a szilárd és rendíthetetlen barátság értékét, amely támogatja az embert balszerencséjében és bolyongása közben. Nemhiába beszélnek olyan szépen a “hajdani idők” barátságáról abban a dalban, amelyet még fiatalkoromban megismer­tem. Éneklik Skóciában, Kanadában és Uj Cale- doniában. neklik diákünnepeken és falusi klu­bokban, lakodalmon és újév előtt, jóbarátok fo­gadásakor és eltávozásakor. Mintegy a barátság himnuszává vált ez a dal, amelyet a népi motí­vumok alapján Robert Burns, az ayrshirei föld­műves, a nagy skót költő szerzett. Itt a kezem, és nyújts kezet te is, hü cimborám, együtt igyunk, sóhajtva, hogy: haj-hajdanán. “Hajdani barátság” fűzi össze költészetünket Anglia költészetével. Amikor 1955 telén mi, szovjet irók megérkez­tünk a Burns tiszteletére rendezett ünnepségek­re és megálltunk a barátságos, de ugyanakkor komoly Ayr város kis terén levő emlékműnél, eszünkbe jutott költőnk Mihail Mihajlov, aki csaknem egy évszázaddal ezelőtt szeretettel és gondosan lefordította a skót bárd verseit. Nem tudom, járt-e Mihajlov Burns hazájában, de a távoli Szibériában, ahová a cár kényszermunká­ra száműzte ezt a félig vak, beteg költőt, le­hunyt szemhéja mögül is meg tudta látni a tá­voli, zöldellő vidéket, meg tudta érezni Skócia természetét, sziklás h'egveit és rónáit. Mihajlovnak, az orosz irodalom nagy alakjá­nak és költőink jónéhány nemzedékének nevében, akik Bums líráját fordították (az első közülük Lermontov volt), végül Bums valamennyi szov­jet olvasójának és tisztelőjének nevében átad­tuk üdvözletünket a költőnek, akinek sudár alak­ja a mellén keresztbefont karokkal ott magaslik szülővárosa terén. Az emlékmű lábához egymás után tették le a koszorúkat a küldöttségek. A helyi iskola növen­dékei csengő, üde gyerekhangjukon Burns dalait énekelték. Mi pedig ezen a ködös téli napon arra gondoltunk, hogy néhány mérföldre onnan, ahol a bronzszobor áll, mezők terülnek el, amelyen a költő is járt az ekéjével, és eszünkbe villantak versei a munkáról, a szabadságról, a népek kö­zötti barátságról: Azért is, azért is, jín az a kor, azért is, midőn testvér lesz mindenütt az ember, csak azért is! E“ a hang, amely békére és testvériségre szó­lítja fel a népeket, mennyire emlékeztet a vi­lág mai békeharcosainak hangjára! Nemhiába talált békeszerető országunkban a költő mintegy második hazára. Csaknem évente kiadják dalait és balladáit kölönböző nyelveken, és el is fogynak szinte néhány nap alatt. Sosz- takovics, Kabalevszkij, Szviridov és más zene­Mit kell tudni Giorgione-ról? Giorgione (ejtsd: dzsordzsóne) olasz festő, született 1477-ben Castelfrancoban, meghalt 1510-ben Velencében. Giovanni Bellini tanítvá­nya volt Velencében. 1500—1504-ig szülőhelyén Constanzo zsoldosvezér számára dolgozott. 1505 körül visszatért Velencébe, ahol rövid élete vé­géig működött. Velencében számos ház homlok­zatát díszítette, ma már elpusztult freskókkal. Olajfestményei közül csak kevés a hiteles. Kü­lönböző gyűjteményekben kb. 150 müvet tulaj­donítanak neki, melyek túlnyomó részét azonban a szigorú kritika nem ismerheti el az ő müvé­nek. Hiteles müveinek csak a következőket le­het tai’tani: Salamon ítélete (Firenze, Uffizi 1495 körül-; Aeneas, Evander és Pallas; Tróno­ló Madonna (Castelfranco 1504); A vihar (Ve­Giorgione: A vihar lence, Palazzo Giovannelli, 1. a képmelléklet) ; Venus (Drezda, képtár). A budapesti Szépművé­szeti Múzeumban függ Páris születését ábrázoló ifjúkori müvének töredékes régi másolata. Giorgione a velencei festészetnek egyik legna­gyobb alakja. A felfogás nagyságában és nemes­ségében egyik velencei festő sem múlja felül. Alakjainak és kompozícióinak sejtelmes hangula­tot kölcsönöz. Ragyogó festői színezésével Ti- ziánt készíti elő. szerzőink Burns számos versét megzenésítették, és most a Szovjetunió minden részén felhangza- nak dalai. És nemcsak Burns, hanem sok; más kiváló an­gol költő és prózairó polgárjogot nyert a Szovjet­unióban Shakespeare drámái és vigjátékai ál­landóan műsoron vannak legjobb színházaink­ban, szonettjei pedig sok tízezer verskedvelő szovjet olvasó közkincsévé váltak. Sheridan, Bemard Shaw, Oscar Wilde színdarabjai nem kerülnek le a Moszkvai Művész Színház és a Kis Színház színpadáról. Nagy példányszámban ad­ják; ki a Szovjetunióban Defoe, Swift, Steme, Fielding, Smollet, Byron, Shelley, Thackeray, Dickens, Charlotte Bronte, Thomas Hardy, Bernard Shaw, Kipling, Wells, Chesterton, Conan Doyle, Galsworthy müveit. Ismerik a Szovjet­unióban a mai angol írókat is. Sean O’Casey, Aldington, Cronin, Aldrige müveit fordításban mindenütt olvassák a Szovjetunióban. A művészet a legrövidebb utak egyike, amely az egymástól távol levő népek és országok köz­lekedéséhez vezet. Skóciai tartózkodásunk alatt nem egyszer gondoltam arra, hogy talán soha­sem jutottam volna el ebbe az országba, ha nem vezetnek azok az ösvények, amelyek Burns köl­tészetén keresztül haladnak. Járjunk egymáshoz gyakrabban vendégségbe a költészet, a művészet, a tudomány békés ös­vényein és utjain! HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! Tizian és Dürer mesterművei, Raffael Sixtusi Madonnája újra otthon Ünnepélyesen megnyitották a világhírű drezdai képtárat r Drezda, junius 3. — 1206-ban — 750 évvel ezelőtt — alapították Szászország gyönyörű fő­városát, Drezdát. A évfordulót ünnepélyes kere­tek között üli meg Szászország és Drezda népe Zászlódiszbe öltöztek a gyönyörű Elba-völgy vá­rosai és falvai, zászlódiszben várta Drezda is vendégeit. Sok ezren érkeztek Németország kü­lönböző városaiból és vidékeiről, különösen Szász­ország kerületeiből, de igen sokan jöttek el kül­földről is. Az ünnepségek kiemelkedő esemé­nye volt vasárnap a világhírű drezdai 'képtár, a Semper Galerie megnyitása. Köztudomású, hogy a világhírű képtár festményanyagát a második világháború pusztításai közepette a szovjet had­sereg katonái mentették meg. A Szovjetunió restaurátorai és múzeumi szakemberei helyre­állították a képek rongálódásait, s a műkincse­ket tavaly visszaadták Drezda városának. . A megnyitóünnepséget az Állami Színházban rendezték. Nemcsak a nézőtér telt meg zsúfolá­sig, hatalmas tömeg gyülekezett össze a színház épülete előtt is. A német és a szovjet himnusz után Weber Euryanthe-nyitányát játszotta el az Állami Szimfonikus Zenekar, majd Drezda főpolgár­mestere, Weidauer üdvözölte a megjelenteket. Különösen élénken tapsolt a közönség, amikor dr. Hans Klübert, a nyugat-németországi Offen­bach város tanácsának küldöttjét üdvözölte. Nem kevésbé viharosan köszöntötték a megjelentek az angol Coventry város tanácsosát, Hodgkinsent A második világháború elején a hitleri légierők barbár támadásai folytán rombadöntött angol város és Drezda (amelyet ugyancsak a hitleri fásizmus esztelensége következtében pusztított el a háború) az év elején testvérvárosokká fo­gadták egymást, megalakították a Coventry—• Drezdai Baráti Társaságot. E barátság ápolásá­nak és elmélyítésének ügyét szolgálja az angol vendég drezdai látogatása. Ezután Otto Grotevohl, a Német Demokrati­kus Köztársaság miniszterelnöke mondott ünnepi beszédet. Röviden ismertette a képtár történe­tét, jellemezte kincseinek hatalmas kulturális értékeit, mint az emberiség kultúrájának, külö­nösen pedig a szocialista kultúrának elidegenít­hetetlen részét, majd a képtár ujramegn.vitásá­nak Jelentőségével foglalkozott. Méltatta a szov­jet restaurátorok és a szovjet művészeti tudo­mányok dolgozóinak áldozatos munkáját; nekik köszönhető, hogy a képtár müvei eredeti szép­ségükben újra a közönség elé kerülhetnek. Be­széde második részében a Német Demokratikus Köztársaság békevágyáról szólt és újra kiemelte, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya bármikor kész tárgyalásokat folytatni a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság vezetőivel Németország békés újraegyesítésének kérdéséről. Ismételten hangoztatta Németország békés egye­sítésének fontosságát. ★ ’ A megnyitó ünnepség után a megjelentek a közönség sorfala között átmentek az újjáépített Zwingerbe, ahol a drezdai képtár főigazgatója, Max Seydewitz kalauzolta a vendégeket, akik sorra járták a kivül-belül újjávarázsolt Semper Galei-ie helyreállított termeit. Á kiállításon lát­ható Giorgione Vénusza, Raffael Sixtusi Madon­nája, Tizian világhirü Adógaras cimü képe, vala­mint más reneszánsz mesterek alkotásai. A hol­landok közül nagy sikere van a Rembrandt-te- remnek, valamint a holland mesterek életképei­nek és tájainak. A németalföldi művészek alko­tásai mellett ott látjuk a képtárban a német re­neszánsz nagy alakjai, a többi között Dürer és Cranach alkotásait is, s látható ifjabb Ham Holbein világhirü VIII. Henrik portréja is. A DÉLI ÁLLAMOKBAN több tejet fogvasz- tanak, mint az ország bármely más részében. Kávé fogyasztásában az északkeleti (New Eng­land) és a nyugati államok vezetnek. j Irodalom ^ Művészet ................... -- -----­11 ■f.. — i mmm mim ■ .iT: .. |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents