Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-14 / 24. szám
Thursday June 14, 195 AMERIKAI MAGYAR SZA 9 MEGJEGYÉSEINK XRUSCSOVJELENTÉSÉHEZ Mai lapszámunkban szemelvényeket közlünk Kruscsov eddig- titokban tartott február 24, 25- iki beszédéből, melyben teljes egészében és nyíltan feltárta Sztálin bűnös túlkapásait a szovjet nép, a szovjet munkásság politikailag legöntuda- tosabb rétegei ellen. A beszédet az amerikai kormány hozta nyilvánosságra és kibocsájtásakor maguk is hangoztatták, hogy hiteletsségét nem garantálják. Minden jel arra mutat, hogy tartalma, nagy általánosságban megfelel az eredeti szövegnek. Véleményünk szerint Ivruscsovék hibát követtek el azzal, hogy a beszéd szövegét oly sokáig titokban tartották. A leleplezést, Kruscsov szavaival élve, azért tették, hogy azok a borzalmas események a jövőben szocialista államban meg ne ismétlődhessenek. A 20-ik században ily óriási horderejű leleplezést és politikai vonal változást nem lehet titokban tartani és a titkolódzás nem járul hozzá a hangoztatott cél eléréséhez. A Magyar Szó olvasói — bár a leleplezés egyes részletei már ismertek voltak és azokkal foglalkoztunk már lapunkban — minden bizonnyal ép oly megdöbbenéssel olvassák majd e szemelvényeket, mint amilyennel a szerkesztőségünk olvasta a N. Y. Timesben megjelent sokkalta bővebb és részletesebb részleteket. S a megdöbbenés és elképedés percei után igyekeznek majd válaszokat találni a tömegesen felmerülő kérdésekre ! Igazak-e a Sztálin elleni vádak? Nem lehetett volna az egész ügyet csendben elintézni, anélkül, hogy a szocialista államra ily súlyos szégyenfoltot a világ elé teregették volna? Helves-e Sztálint ily borzalmas vádakkal illetni, amikor ő már meghalt és nem tudja magát védeni, nem tud a vádakra válaszolni? Hogyan mehetett mindez végbe egy szocialista államban húsz esztendőn keresztül? Hol volt a párt ? Hol volt a nép ? Hol voltak azok a vezetők, akik most kritizálják Sztálint és elitélik önkény- uralmát ? Ha a szovjet nép, tegyük fel, nem tudott tiltakozni a titkos rendőrség, a terror miatt, miért nem tiltakoztak más országokban élő kommunisták, szocialisták, a félmillió francia kommunista, a kétmillió olasz, a 6 millió kínai kommunista, a sok millió szocialista s más progresszív a nyugati államokban ? V’an-e garancia arra, hogy hasonló terror nem ütheti fel fejét még egyszer akár a Szovjetunióban. akár más szocialista államban, beleértve Magyarországon — különös tekintettel a Rajk- és hasonló ügyekre? Mielőtt e kérdésekre, vagy akár csak némelyikére is megkísérelnénk a válaszadást, engedtessék meg nekünk néhány megállapítás tétele. Az amerikai magyar munkássajtót, melynek mai zászlóvivője a Magyar Szó, öntudatos, felvilágosodott, szocialista meggyőződésű munkások alapították több mint félévszázad előtt és tartották fenn mind a mai napig. Ezek a munkások hittek a szocializmus nagy, emberi ügyében akkor is, amikor a szocializmus csupán egy gondolat, egy eszme volt és hinnének benne akkor is, ha időközben az eszme nem öltött volna testet és nem vált volna 900 millió emberi lélek uj társadalmi és gazdasági berendezkedésének államformája. Ezért a mi olvasótáborunk az első pillanattól kezdve igaz munkás szolidaritással üdvözölte az első szocialista állam, a Szovjetunió megalakulását, örvendezett sikereinek, együttérzett népével minden megpróbáltatásai közepette. Ép ily szeretettel, megértéssel, barátsággal lettünk volna a német vagy angol francia nép iránt, ha történetesen azok léptek volna először a szocialista társadalom építésének útjára. Ismerve a társadalom rugóit, szerkezetét, nem voltunk meglepve azon, hogy a tőkés osztály, minden ország tőkésosztálya, az első pillanattól kezdve azon volt, hogy megfojtsa, megsemmisítse a szocializmust, hogy megakadályozzák elterjedését a világon és ezzel megakadályozzák saját évszázados kizsákmányoló uralmuk bukását. Tudtuk és láttuk, hogy a tőkés osztály minden eszközt meg fog ragadni a szocializmus gyalázá- sára, hogy saját népeiket elidegenitsék a szocialista államok népétől. Tudtuk saját életünkből, hogy mire képes a tőkés -osztály a SAJÁT munkásságával szemben, tudtuk, hogy hazudnak amikor például sztrájk van, amikor a munkások béremelést kémek. Tudjuk, hogyan szítják a népek közötti gyűlölet ezernyi változatát, a négergyiilöletet, a zsidó- g.vülöletet, a fehér sovinizmust, más népek megvetését. Tudjuk, hogyan mészárolják néha saját népüket (Ludlow Massacre, Memorial Day Massacre Homestead). Tudtuk, hogyan szőnek hálót a nép legjobb fiainak elpusztítására (Havmarket, Big Bill Haywood, Eugene Debs, Sacco, Vanzetti, Tom Mooney, Rosenberg ügy.) Ezek a tények nagy mértékben felelősek azért,, hogy a szocializmus amerikai hívei, beleértve lapunk szerkesztőségét is, nem volt képes a Szovjetunióban VALÓBAN előforduló súlyos igazságtalanságok elleni JOGOS KRITIKÁT megkülönböztetni a szovjetellenes, munkásellenes rágalmazó propagandától. És hozzátehetjük, egyszerűen túlhaladta képletünket még annak a feltevése is, hogy egy szocialista államban bármely szocialista államban, legyen az orosz, magyar, német, vagy kínai, olyan borzalmak előfordulhatnak, a szocializmus védelmének jogcímén, aminőket Kruscsov most a világ elé tárt! Hozzájárult ebbeli magatartásunkhoz természetesen a rengeteg tényleges társadalmi és kulturális teljesitménv, amelyről nemcsak szovjet forrásból értesültünk, hanem semleges megfigyelők (Sidney and Beatrice Webb, Henry Wallace, Joseph E. Davies, H. G. Wells, Bemard Shaw, Edgar Snow, stb. stb.) révén. Ki hitte volna el, hogy a Szovjetunióban, amelynek nemzetiségi politikájáról, népei barátságáról, kultúrájáról áradozva jelentett még a szocializmust különben gyűlölő világsajtó is, hogy ugyanabban a Szovjetunióban egy egész nemzetet, a kalmüköt, deportálták saját országukból? (a háború alatt.) Ki hihette volna el, gondoltuk mi, hogy az a Sztálin, -aki törvénybe iktatta az antiszemitizmusnak halállal való büntetését, és aki az antiszemitizmust a kannibalizmus egyik formájának határozta meg, hogy ugyanaz a Sztálin adhatott ki utasítást a Szovjetunióban levő zsidó kultúra felszámolására, zsidó irók, művészek tömeges kivégzésére? Józan ésszel ilyent nem tudtunk elképzelni. Nos, mindez megtörtént. A mércék, nyilván, amellyel ezeket a dolgokat mértük, nem bizonyultak megbízhatóknak. Ép úgy, mint ahogy a mércék, amelyeket a szocializmus megalapítói a legmagasabb fokú demokrácia, a szocialista demokrácia és a szocialista törvényesség biztosítására elegendőnek és megfelelőnek tartottak, nem bizonyultak elengendőnek sem megfelelőnek. ★ Mindazt, amit eddig szovjet vonatkozásban elmondtunk, vonatkozik a magyarországi helyzetre is. Nem fogadtuk el, amikor egyes amerikai magyarok, gyakran saját olvasóink is kritikai megjegyzéseket tettek a magyar népi demokráciára. Mindig készek voltunk a válasszal, hogy azokat a magyar nép ellenségei sugalmazzák. Nem azt akarjuk itt mondani, hogy minden kritika, minden vád, amellyel az uj, szocialista társadalmat épitő magyar népünket illetnék, igaz volt. Távolról sem. Nem fér kétség ahhoz, hogy a horthysták, a nyilasok tudatosan rágalmazták és rágalmazzák a magyar szocializmus minden megnyilvánulását. De voltak komoly, jóakaratu, épitő kritikák is. Mint példáyl a vámok terén, csomagszállitás terén, rokonok kiengedése terén, otthoni bürokrácia, stb. Be kell ismernünk, kritikátlan magatartásunkkal nem szolgáltuk sem az amerikai, sem a magyar nép érdekeit. Nem azt akarjuk mindezzel kifejezni, hogy helytelen volt eddigi magatartásunk a Szovjetunióval, vagy a többi szocialista állammal szemben. Büszkék voltunk és vagyunk arra, hogy támogattuk a «Szovjetuniót. Az élet, a történelem bebizonyította, hogy ennek a szocialista államnak a létezése saját, fogadott hazánk, az Egyesült Államok életmentője lett, mert ha nem lett volna Szovjetunió, vagy ha gyenge lett volna, akkor ma az Egyesült Államok náci vagy japán uralom alatt lenne. Elvesztettük volna a második világháborút. A legsúlyosabb tévedés volna akár a mi részünkről, akár más progresszivek részéről, ha a Szovjetunióban nyilvánosságra hozott súlyos túlkapások, a demokrácia és törvényesség borzalmas és hosszantartó megcsonkítása miatt szem elől tévesztenék mindazt, amit a szovjet nép és az emberiség nagy része a Szovjetunióban először testet öltött szocializmusnak köszönhet. A szovjet nép ezt köszönheti: Modern ipari államberendezést, amely néhány év múlva az Egyesült Államokkal teszi őket egyenlő gazdasági erejűvé gs ámely már ennek a nemzedéknek és a jövő nemzedéknek a gazdasági jólét HATÁRTALAN lehetőségét fogja biztosítani. Kultúrát. A 80 százalékban Írástudatlan orosz népből a világ egyik legkulturáltabb, legmagasabb tudománnyal rendelkező népét tették. 1941- 45-ben képes volt az egész, az emberi kultúra és szabadság legnagyobb ellenségét, a nácizmust megsemmisíteni, illetve megsemmisítéséhez döntő módon hozzájárulni. Ázsia és-Afrika népei — köztük a 600 milliós kínai nép — példamutatást találtak benne, miként lehet évezredes elmaradottságból EGY UGRÁSSAL a 20-ik századba lépni, függetlenséget kivívni és példátlan gyorsasággal iparosítani és émelni népük jólétét. 'Olyan katonai erőt, amely lehetővé tette számukra, hogy a legnagyobb megpróbáltatásban, amelyben egy népnek valaha része volt, a második világháborúban, az óriási német haderő támadását leküzdjék és azt négy évi élet-halál harc után megsemmisítsék. Mindezekért, most már tudjuk, FÉLELMETESEN ÉS HIHETETLENÜL NAGY ÁRAT FIZETETT a szovjet nép és számos más, a szocializmus ösvényére lépett nép. Részben külső nyomás, de nagyobb részben belső okok következtében, a szocializmus egyik legfontosabb követelménye, az emberi szabadságjogok, a demokrácia biztosítása tragikus sérelmet szenvedett. A nép ellenségei, a szocializmus ellenségei ezt magának a szocialista rendszernek tudják be. Ezt mi tagadjuk. Ezzel szemben tudomásul kell vennünk, hogy bebizonyosodott miszerint a gazdasági demokrácia nem feltétlen biztosítéka a politikai demokráciának a szocialista államban mint ahogy a politikai demokrácia a tőkés államokban (már t. i. ott ahol egyáltalán létezik) nem garantálja a gazdasági demokráciát, “örökös éberség a szabadság ára!” Miket tekintünk számukra a legfontosabb tanulságoknak? Belátjuk és beismerjük egyoldalúan Ítéltük meg a szocializmus építésének számos fontos kérdését. Nem igyekeztünk megkülönböztetni a jogos, jóakaratu kritikát a rosszakaratú kritikától. Túlságosan idealizáltuk a szocializmus építőit, vezetőit, de idealizáltuk magát a szocializmust is. Elképzelhetetlennek tartottuk benne az igazságtalanságot, az elnyomást. Nos, az élet bebizonyította, hogy ha a nép nem éber, akkor szocialista államban is megcsonkíthatják vagy megsemmisíthetik demokratikus jogait. Ám azt is látjuk, hogy idővel képesek a hibákat helyrehozni. Habár az is igaz, hogy sokkal megnyugtatóbb lett volna, ha nem kellett volna Sztálin halálára várniuk, hanem még Sztálin életében demokratikus eszközökkel véget vetettek volna Sztálin kezdődő önkényuralmának. A szocialista társadalom szovjet formájában az automatikus védőberendezések vagy nincsenek meg, vagy nem működnek kielégítő módon. A cikk elején felsorolt kérdésekre a következő cikkben igyekszünk válaszolni. POTOFSKY NIXONRcL Az “Amalgamated Clothing Workers” szak- szervezet elnöke, Jacob Potofsky figyelmeztette a szakszervezet tagságát, hogy a republikánus győzelem Nixont ülteti a nyeregbe és ez mc- Carthysta kormány jelentene az országnak. A szakszervezeti vezér a szervezet 20-ik konvenciójának megnyitásánál mondta a fentieket. Az 1165 delegátus lelkére kötötte, hogy komolyan gondolkozzanak arról, hogy mit tehetnek a Nixon veszedelem ellen. “Rendes körülmények között” mondta Potofsky, “nem említeném a választásokat, amig szervezetünk nem teszi meg ajánlatait a jelöltekre vonatkozólag, de a mostani veszedelem olyan nagyfokú, hogy úgy érzem, hogy nyilatkoznom kell.” “A politikai gyalázkodás fegyver lett Nixon kezében, cinikus pártoskodó részrehajlás soha nem ismert pokoli mélységeket ért el alatta. “Ha Richard Nixon elnök lenne, nyoma se maradna egyéni és politikai erkölcseinknek. Mi történne türelmi elveinkkel, a haladás szellemével? Jó lesz, ha gondolkozunk e kérdések felett.” Potofsky beszéde mutatja, hogy a férfiruhaiparban dolgozók nem ülnek ölhetett kézzel a választások szempontjából. Nem mindegy részükre, hogy “Mit számit az alelnök?” Tudják, hogy adott helyzetben az alelnök könnyen az elnöki székbe kerülhet.
