Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-07 / 23. szám
Thursday, June 7, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ OLVASÁS IC § Z B £ H írja: Márky István iiiiiiiiiiiiRiii!iiiiiiii!!!iíiitiiiiíi:i!i..H:i:!:i!Hiiiimiiii!!Err> Sokat vitatkoztak emberek a csirke és tojás érdekes problémájáról, de mind a mai napig nem tudták eldönteni, melyik lett előbb élő és latható Valóság. így vagyunk az emberi erények többféleségével is, melyek közül a bátorságot tartják sokan az emberi karakter legkiválóbb tulajdonságának, legpontosabb mérőlécének. Jómagam azok közé tartozom, akik a s z e mélyes bátorságnak feltétel nélküli csodáiéi, tisztelői, azon egyszerű oknál fogva, hogy ennek hiján talán még mindig a fákon csusznánk-mász- nánk, mint őseink tették évmilliókkal ezelőtt, mielőtt egy-kettő közülük a földre ereszkedett a kényelmes lombsátor biztonságából. Mert valóban ettől a pillanattól kezdődően indult meg az a folyamat, amely létünk kérdését a bátorságra helyezte, s elérte civilizációnk jelen fokát. Történelmünkben rengeteg haláltmegvető, példamutató tettről olvashatunk, amelyek mindegyike kisebb-nagyobb nyomát hagyta az utódokra, s az emberi karakter fejlődését szolgálta. .Törvényeket állított és változtatott meg a bátorság, mert erejének nem lehetett ellentállni. Különböző formában, de sokszorosan ismétlődött meg az alább adott néhány példamutatása a bátorságnak és folytatódni fog ez mindaddig, amig csak ember lesz a földön, mert maga az élet és betegséggel való küzdelem is megkívánja ezt a technológia korszakában. A dicsőséges magyar szabadságharc idején Bem apó egyik honvédjét golyó általi halálra Ítélte az osztrák vérbiróság. A kivégző osztagot vezénylő tiszt azt kérdezte tőle: “Kivel akarja beköttetni a szemét?” A magyar büszkeség és az idegnélküli méltóság nyugalmával halni kész honvéd igy felelt: “Tessék csak lövetni, igy ahogy vagyok, mert látni szeretném, hogy mén el lelkem a másvilágra.” — Ezt a rettenthetetlenséget tükröző választ nem bírta el az osztrák tiszt. Ájulásba esett és elmaradt a kivégzés. A Lukasics-féle statárium idején a mi zászlóaljunknál Rigó József tizedest 38 hónapi frontszolgálat dacára szökési kísérlet miatt agyonlőtték. Bátor viselkedése a rögtönzött bíróság előtt még a hadbírót is lelkileg megingatta, mert szinte kérlelte Rigót, hogy maradjon nyugodtan legalább egy hónapig és akkor ő személyesen eszközöl ki számára három heti szabadságot. “Nekem most kell a szabadság alezredes ur, — hangzott a válasz — mert már hetek óta rossz álmaim vannak a családomról. Hat gyerek, meg beteg feleségem van odahaza és nincs maradásom, amig nem láthatom őket.” A hadbíró figyelmeztette, hogy választani kell a halál és az ittmaradás között. Rigó tizedes a szive fölé aggatott féltucat vitézségi érmére ütve igy felelt: “A haláltól nem félek, — ez bizonyítja. Nem bírnám ki a várakozást, alezredes ur. Muszáj látni a családomat.” Dr. Freud hires lélektani elméletét, melyszerint “az ember tetteit más erők is kormányozzák, mint saját akarata, — a tudatos és tudattalan Én, (ego)”, — abban az időben még nem vették figyelembe, (katonáiknál pláne nem!) minélfogva Rigó tizedest másnap az elrettentő példaképnek kivezényelt zászlóalj szeme láttára agyonlőtték. Azonban ez a biztos halállal szembenéző, méltóságteljes magatartás annyira megdöbbentette a tiszteket, hogy a legfiatalabb zászlóst tudták csak előállítani a kivégzés vezényletére. A hadbíró pedig odajegyezte az aktára: “Ilyen embert sohasem szabadna megfosztani életétől.” Ezek a gondolatok kavarognak agyamban, amidőn a Legfelsőbb Bíróság döntése utáni reggelen egy néger diák könyvekkel a hóna alatt mellém ült az autóbuszban. Fogadott hazánk kettéválasztott demokráciájában, itt délen, a Mason- Dixon vonal alatt, az autóbuszok is ketté vannak választva. A néger utasok csak hátul ülhetnek le, ha a fehérek már előbb el nem foglalták az ülőhelyeket. Közel száz esztendővel a rabszolgaság eltörlése után, a felsőbb bíróság most úgy döntött, hogy ezt a már régen elavult szabályt meg kell szüntetni a közjármüveken és színre való tekintet nélkül mindenki oda ülhet, ahol éppen férőhely van. Azonban az ország emez oldalán nem megy ez olyan könnyen. Itt meg mindig az ültetvényes nábobok szelleme uralkodik a Ku Klux-Klan maradványaival, s éppen ezért csodá latraméltó bátorságra vallott, hogy ez a fiú egy “felsőbbrendii” fehér utas mellé le mer ülni. Bár az utóbbi években sokat javult néger polgártársaink helyzete, különösen nagyobb városokban, az északról tömegesen idetelepedettek emberségesebb megértésének következményeként, azért a lincselésre hajlamos szellem még mindig ott kisért a polgárjogok egyenlősítése körül. Egyik- másik, többnyire középkorit utasnak villámokat szórtak a szemei a néger fitt hallatlan viselkedésének láttán, — de csak maguk között tettek megjegyzéseket, ö pedig nyugodtan ült mellettem, könyvében böngészgetve, s mivel ugyancsak régen volt már, amikor kemény gerincű emberrel találkoztam, igy hát örömmel' olvastam komoly magatartása és intelligens arcának bátorságot mutató vonásaiból, amelyek mögé láthatóan bujt meg ennek a kezdeményező cselekedetnek céltudatossága. Ebben az arcban benne ragyogott Amerika dicső múltja, szabadságharca a zsarnokság ellen, Lincoln Ábrahám lelkének mélységes szomorúsága a rabszolgák és elnyomottak sorsa miatt, s a Roosevelti-éra abszolút biztatása, hogy egy amerikainak soha semmitől sem szabad félni, csak magától a félelemtől! Felismerhető volt még az az idő is, amikor félelem nélkül véleményt nyilváníthattunk, irhattunk, gondolkodhattunk, barátkozhattunk, s ki-ki maga módja és elképzelése szerint kereshette az élet-igazságot a társadalmi problémáink megoldásához. Mert abban az időben még nem féltünk a felforgatóktól, akiket meghallgattunk, komolyan vehettünk, vagy éppen kinevethettünk mondanivalójukért. Csak a jó ég tudja, hogy rpilyen jól esik egy ilyen arcot látni napjainkban, amelyről az ifjúság bátorsága letörölte a félelmet, s az emberi erénynek két legnagyobbikával: a bátorsággal és tudással harcol 16 millió néger polgártársunk demokratikus jogaiért. ki amerikai szabaásfgjegek Síikre (Folytatás a 11-ik oldalról) zük meg a szabadság terjesztésének lehetőségét és a szabadságjogok kiterjesztését ameddig csak lehetséges rendezett, békés társadalmi keretekben. Ez a könyv több oknál fogva is időszerű. Oiyan időben jön, mikor Mr. Lamont és a szabadságjogok többi hívei uj körülmények között, uj módszerekkel kell, hogy dolgozzanak. Fontos, hogy olyan átfogó képet kaphassanak a közel múltról, hogy tisztán lássák, hogy az utóbbi időkben, hogyan tarolták le a szabadságainkat; sokszor eltaposták, gyökerestül húzták ki őket. Figyelmeztet bennünket, hogy megfordult az áramlat, most le kell vezetni az árt, ha azt akarjuk, hogy demokratikus tradíciónk legnemesebb váza ne maradjon legalább is bizonyos fokig aiá- merülve. A MEGLAZULT MARKOLAT Sok munka van még hátra, az bizonyos, talán nem olyan félelmes a helyzet, mint ahogyan Mr. Lamont hiszi. Úgy látszik, mintha uj szakaszba lépnénk úgy nálunk, mint az óceánon túl. Az értelemnélküli, önelégült, farizeusi zsarnokságok, akár királyok, diktátorok vagy bürokraták alkalmazzák, szemmel láthatólag veszítenek erejükből földünkön, amint az emberiség fokozatosan kiemelkedik az éhség és háború árnyékából. . Sokat emlegetjük Amerika technológiai ajándékát civilizációnk részére. Manapság a világ többi része is előteremtette komplikált gépezeteit materiálista anyágok gyártására. Előfordulhat, hogy emlékművünkként nem az automobil és az önműködő gépek gyártása, hanem hagyományos polgári szabadságunk marad fenn az utókor számára. Ha más országok utánozni óhajtanak bennünket, mi, vagy gyermekeink, örvendezhetünk e felett. Ha valóban lesz mit utánozniok, azt Corliss Lamont, vagy hasonlók munkájának köszönhetjük. “Freedom Is As Freedom Does” Corliss Lamont könyve, megjelent angol nyelven, a Horizon Press kiadásában, ára $3.50. (Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában is.) SYMINGTON, fi KÉTKULAGS8S (Folytatás a 9-ik oldalról) kedtek a vizsgálóbizottság előtt, most, 1956 május 2-án a hozzáintézett kérdésekre ugyanez a LeMay kereken beismerte, hogy ezek a “nagyszerű” repülőgépek, ezek az akkori vádak szerinti “egybillió dolláros baklövések”, a B-36-osok, elavultak. Erre a soha meg nem szűnő körhintára építi felfogását — és elnökségi reményeit — Symington akkor, amikor a szovjet egyre nagyobb méretekben folytatja béke és leszerelési politikáját. Ha meggondoljuk, hogy" az elmúlt tiz év folyamán 312 BILLIÓ dollárt költöttek hadi megrendelések formájában és egyéb jól megokolt módon katonai célokra, az talán megmagyarázza, miért ragaszkodnak egyesek a régi vonalhoz. Ehhez képest Eisenhower és Wilson, ha burkolt formában beszélnek is, nagyobb államférfiaknak mutatkoznak és a tárgyalóasztal felé kacsintanak. És ha csak bizonyos demokrata elemekhez viszonyítva, erős túlzással lehetne a republikánusokat “békepártnak” minősíteni, Symingtonék okvetet- lenkedése mellett előnyben vannak s közelebb állnak, ha csak látszat szerint is, az amerikai nép akaratához. Ugyanaz a Symington, aki Missouriban a republikánusok fejéhez vágja, hogy a nagyvállalati profit javára dolgoznak, hasonló rosszban töri a fejét. Pedig esélyei nagyban megnövekednek, ha a demokraták országos konvencióján nem tudnak dönteni Stevenson és Kefauver közt, és ha ráadásul a választási küzdelmek során, mondjuk, Eisenhower véletlenül meg találna hülni. . . ! Béremelésről tárgyalnak az acéliparban Az amerikai munkásság életében rendkívül fontos eseményt képeznek az acéliparban megkezdett tárgyalások. Az acéliparban dolgozó munkások béremeléséről van szó, mely nemcsak a 650,000 acélmunkás életét, illetve életszínvonalát irányítja, de nagy hatással lesz az összes amerikai munkás életére. Pitts- burghban kezdték meg a tárgyalásokat, de New Yorkba tették át és teljes erővel folynak, a “United Steel Workers of America”-.szak- szervedet és a “Big£:Tbree” acéltársaságok között. A ‘Három Nagy’ 350,000 munkást alkalmaz. Julius 30-ára tűzték ki a határidőt, ha addig a U. S. Steel, a Bethlehem és Republic Steel és a unió között folytatott tárgyalások nem vezetnek megegyezésre, az acélipar minden valószínűség szerint sztrájkolni fog. Az utolsó néhány hónapban rekord termelést ért el az acélipar. Sokkal többet termelnek, mint amire rendelése volt. Biztosítani akarták magukat az acélipar uraiu hogy egyrészt a ma fennálló olcsóbb munkabérekkel minél többet termeljenek, másrészt pedig a sztrájk lehetőségére is elkészültek. Szinte tradícióvá vált az acéliparban, hogy mihelyt fizetésemelésről tár gyalnak, azonnal felemelik az acél árát. A hírek szerint most 9 dolláros áremelésre készülnek tonnánként. Már a tárgyalások alatt is olyan ' jelek mutatkoznak, hogy a 100 százalékos termelés lelassult 95—96-ra. Az autóipar pangása, mely semmi jelet nem mutat a fellendülésre, feltétlenül ; hatással lesz az acéliparra. Nemcsak. , hogy felhalmozódott az acél, de az év harmadik negyedére máris leestek a rendelések. Az “Iron Age” folyóirat azt írja, hogy ha nem lesz sztrájk, lelassul a termelés, ami julius, augusztus és szeptemberben tömeges munkás- ] elbocsátást von maga után. Bármi történik, az acélter- melök a felhalmozott acélt arra használják, hogy a munkások követelését letörjék vele. A három acélhatalom egységfrontja, »Benjamin Fairlessel az élén, (Fairless az American Steel Institute -elnöke) vmái*i9 felhívást intézett az acélipar vezetőihez, | hogy ne adják meg a szak- 1 szervezet követelését, mert az “inflációs”. McDonald, a szakszervezet elnöke, a szakszervezet különböző helyi konvencióján" és I gyűlésein kijelentette, hogy a szakszervezet harcolni fog teljes erejével, hogy a szombat és vasárnapi munkáért extra fizetést adjanak a munkásoknak. Ugyanakkor hangsúlyozzák a fizetésemelés kérdését is, valamint a munkanélküliségi segély 52 hétre való kiterjesztését. _______15_
