Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 3. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 19, 1956 JÓ ÜZLET A NÉPÁMITÁS Egy újság 75 éves jubileumához Irta: GERÉB JÓZSEF Az Egyesült Államok nyugati partvidéke az utóbbi időkben oly rendkívüli gyors fejlődésen ment* át, hogy úgy gazdaságilag, mint politikai­lag az ország egyik legfontosabb területe lett. E vidék legnagyobb cirkulációját elérő és egyben legnagyobb befolyást gyakorló lapja, a ‘Los Angeles Times’ a napokban ünnepel­te megindításának 75 éves évfordulóját, amely a 1 k a lomból maga Eisenhower el­nök is rendkívül di­csérő levélben gratu­lált a lap tulajdonosának és szerkesztőinek. Igaz, hogy ez valójában nem sokat jelent*, mert a mindenkori elnökök szokása, hogy a ju­biláló lapoknak gratuláljanak, ha arra felkérik őket. Az olyan években pedig, mint a jelenlegi is, amikor elnökválasztások következnek, fokozott készséggel adják az ily dicséreteket, amiért el­lenértékűi a lap támogatását várják. A “Los Angeles Times” azonban valóban kiér­demelte az Eisenhower kormány gratulációját, dicséretét és köszönetét, mert* fennállása óta tán­toríthatatlan hűséggel képviseli az üzleti érde­keltséget, akárcsak a jelenlegi kormány s igv eb­ben a tekintetben teljesen harmonizálnak, tehát őszintén örülhetnek egymás sikereinek. Mert a Los Angeles Times valóban “nagy si­kerről” számol be ebben a jubiláló számában. Mi­dőn 1882-ben Col. Harrison Gray Otis pár dollár­ért megvette az előző évben alapított, de már bu­kás előtt álló lapot, Los Angeles városnak■ 33,400 lakosa volt*. Ma ez az újság 5 és félmillió lakost száijhláló metropolitan terület “hivatalos” közvé- leményirányitója. Hárommillió profit És -amily nagy mértékben nőtt a lakosság, úgy felhizott a kezdeti pár dollárt érő lapocska is. Éppen most tették közzé a muítévi üzleti jelen­tést, amelyből megtudjuk, hogy a reggeli újságon kívül kiadja a délutáni “Mirror” nevű lapot is; nyomdája a vidék legnagyobb ily vállalata, amely mindenféle külső munkákat is készít. Van azon­kívül egy rádió és egy TV állomása, továbbá egy papírgyára is. Az évzáró jelentés szerint ezen vállalatok a múlt évben a lap tulajdonosainak több mint 3 millió dollár tiszta (az adók levonása után) jövedelmet hoztak. Csupán üzleti szempont­ból nézve, ez valóban “nagy siker”, amihez lehet gratulálni. - , Ez a lap ugyanaz a család tulajdonában maradt teljes három-negyed századon át s igy értheti), hogy ezen család nagy befolyást gyakorolt a nyugati partvidék közvéleményének kialakításá­ra. A már említett Col. Otisnak egyetlen lányát és örökösét elvette a kiadóhivatal vezetője, Har­ry Chandler, aki tehát “beházasodott” a válla­latba, amely 1917-ben már teljesen a birtokába került. Jelenlegi tulajdonosa, Norman Chandler, (fia Harrynek, tehát unokája Otisnak) most úgy dicsekszik, mintha Los Angeles környékének nagy fejlődését* a Times fejlődésének kellene kö­szönni és nem pedig forditva. A valóság inkább az, hogy fejlődött ez a vidék a Times magatartásának dacára is. Mert ez az új­ság mindig konok ellensége volt minden demo­kratikus megmozdulásnak, minden népjóléti in­tézménynek, de különös hevességgel támadta a szervezkedést és a szervezett munkásságot. M unkásellenes Soha még olyan sztrájk nem volt, amelynél a Times a munkásoknak adoti volna igazat, avagy csak semleges is maradt volna. A sztrájkolókat mindig olyan igazságtalanul és élesen támadta, hogy az 1919-i közúti sztrájk alkalmával két fel- dühösitett sztrájkoló (a McNamara testvérek) bombát robbantotok fel a Times épületében, amelynek, sajnos, számos emberélet esett áldo­zatul. A jubileumi számban azzal dicsekszenek, hogy még az a robbanás sem változtatta meg írás­módjukat, vagyis maradtak továbbra is népelle­nes reakciósok, amit azonban igy fejeznek ki: ‘‘Megmaradtunk a régi divatu újságírás mellett* bátéan kimondani, amit gondolunk, tekintet nél­kül a következményekre”. De ez a szépenhangzó mondat szerfelett nagy hazugsággá, illetőleg népárpitássá lesz, ha meggondoljuk, hogy Chand- lerék mindig csak ÜZLETI ÉRDEKELTSÉG JA­VÁÉRT BESZÉLTEK ILYEN BÁTRAN, amiért természetesen csak jutalmat vártak és kaptak is. Chandlerék évek óta dicsekedve hiresztelik, hogy a Los Angeles Timesban több hirdetést ad­nak le az üzletemberek, mint a világ bármely más lapjában. Ez az egy tény mindjárt magyarázatát adja a Times szerfelett munkásellenes voltának is. A Times szerkesztői persze ezt az egyszerű igazságot igy álcázzák: “Úgy tartjuk, hogy még a munkások akcióinál is először kell jönni a ha­zának (country) és csak azután jöjjön a union”. Sztrájkok alkalmával a különös véletlen folytán mindig kisütik, hogy a “haza” fogalma azonos a sztrájk alá fogott iparvállalattal és igy a mun­kások mindig hazaárulást követnek el a bérhar­caikkal. Gyiilölethintö Dacára annak, ,hogy olvasóinak nagy tömegék a munkásság szolgáltatja, a Times ellenezte a Social Security törvényeket, az aggkori penziót és ezek bármilyen kiterjesztését; ellenzi az álla­mi gyógykezelést, az állami erőmüveket, — szó­val mindent, ahol a privát vállalatok nem hará­csolhatnak profitot. Ezzel szemben lelkes támo­gatója a militarizmusnak, a hidegháborúnak, te­lek-spekulációs “boom”-oknak s minden hasonló vállalkozásoknak. A lap irányvonalára tiszta fényt vet az a beszá­moló, amit a lap jelenlegi tulajdonosa irt a Szov­jetunióban tett látogatásáról. Mr. Chandler ugyanis felhasználva a “Genfi szellem” okozta enyhülést, november havában bebocsájtást kért és kapott a Szovjetuniótól. És noha beszámolója kezdetén bejelentette, hogy teljesen semleges szempontból vizsgál meg mindent, a beszámoló minden szavából kisugárzott az elrfogult ember izzó gyűlölete, amivel a népi köztársaságok ellen viseltetik. Terjedelmes beszámolója, — amit számos más lap is leközölt, — a Szovjetunió minden intézmé­nyének és fejlődésének lekicsinylésében merült ki. Ha már valami haladást, valami jót el kellett ismernie, akkor mindjárt kitört* belőle a sárga irigység. így például, amikor >a moszkvai múze­umban meglátott egy csomó jóltáplált, jólöltözött, vidáman, boldogan nevetgélő gyermeket, ezt ir­ta: “Ezeknek látása jobban megfélemlített, mint a katonák marsoló oszlopai a Vörös-téren, mert a megelégedett s boldog gyermekek nem fognak fellázadni”. Ez az egy mondat eléggé elárulja ennek a lap­tulajdonosnak a gondolatvilágát. De ime, itt van egy másik részlet is. Amikor Prágából repülőgé­pen Becsbe akart menni, rövid repülés' utón le­szálltak és megrettenve vette észre, hogy újból Prágában vannak. Az itt következő pár sort ér­demes szószerinti fordításban közölni. Rémeket látott “Amikor észrevettem, hogy megint a prágai repülőtéren vagyunk, pániki félelem fogott el, noha mondották, hogy a nagy köd miatt kellett visszajönni. Rajtunk kívül még csak két kövér .asszony alkotiák az utasokat. Ezek rendkívül gya mis szemmel kezdtek vizsgálni. Biztosra vettem, hogy szovjet titkos ügynökök. Idegesen nyúltam a zsebembe s fogdostam azt a pár “kopeket”, amit a Szovjetunióból magammal hoztam, hogy megmutassam az unokáimnak. Semmi kétség, észrevették ezt a törvénysértést és most azért hoztak vissza”. “Nagy félelmemben eszembejutott, hogy ami­kor felszálltunk, volt itt egy Chevrolet autó, me­lyen amerikai zászlók voltak. Megkértem tehát a pilótanőt*, hogy nem beszélhetnék-e valakivel, aki amerikai? A leány nagyon udvariasan mon­dotta, hogy majd utána néz a dolognak. Kis idő múltán visszatért Thomas Ryan amerikai ezre­dessel, aki a prágai követségünk attaséja. Nem tudom, hogy életemben valaha fogott-e el olyan nagy öröm bárkinek látásán is, mint amikor megpillantottam ezt az amerikai katonát”. Mr. Chandlert csak akkor hagyta el a nagy rémület, amikor Ryan ezredes is mondotta neki, hogy valóban a nagy köd miatt tértek vissza és nem azért, hogy őt a kinzókamrába tegyék. U jsáktrükkök Az olvasó joggal kérdezheti, hogy mi szükség van egy ily reakciós újság terjedelmes ismerte­tésére? Ezen sorok Írója úgy t*artja, hogy ily is­mertetés révén számos fontos kérdésre tudunk rávilágítani. így például megkapjuk a feleletet arra, hogy ennek az országnak a munkásai mi­ért nem lettek osztály tudatosak? Avagy miként ? .szották itt ki az annyira dicsért sajtószabad- got? És végre felsorolhatjuk azon trükköket, niket a Times és hozzá hasonló újságok a nagy- imegek elbolonditására igénybe vesznek. Már az eddig felsorolt adatok is mutatják, hogy z ilyen lapoknál a sajtószabadság csak merő -rázis. Természetes, hogy nem kell megmondani a Times Íróinak, hogy mit Írjanak, vagy miről ne Írjanak, amikor mindegyikük jólismeri Mr. Chandler gondolkodását s jól tudják, hogy csak úgy maradhatnak a lapnál, csak úgy számíthat­nak előmenetelre, ha Mr. Chandler kedve szerint írnak. Chandler dicsekedve mondja, hogy ő nem tilt­ja alkalmazottainak a szervezkedést, de azok még sem tartoznak unionhoz, mert ő “igen jól bánik velük” és a union-skálán felül fizet. Persze azt nem mondja, hogy megfizetheti a nagy béreket, mert másképpen ugvis elvennék tőle a túlságos nagy profit után járó adóban. Viszont a munká­sok, ha van elég értelmük, jól láthatják, hogy azért az ő keresetüket mégis csak a union-mun- kások küzdelmei verik feljebb, de azért nem mer­nek a szakszervezeti mozgalmak érdekében Írni, mert akkor hamarosan kitennék őket munkájuk­ból. A Times, mint a többi hasonló újság, elsősor­ban is a lokál-patriotizmusra appellál. Ez rende­sen a helyi üzletérdekeltséggel van összeköttetés­ben és igy a város, vagy a vidék fejlődéséért maguknak követelik az érdemet. A nagy orszá­gos vagy nemzetközi híreknél éppen ellenkező­leg, eldugják azokat, amik a nép érdekeit szol­gálják, de felduzzasztják a háborús uszítást, a fajgyűlöletet s hasonló dolgokat. így például nagy fejcimes első oldali hírekben hozta a Smith- Act hamis tanúinak vallomásait, de eldugott pár soros értesülés elég volt a hazugságok leleplezésé­ről. A népámitás eredménye Egyik legismertebb ujságtrükk a “nemzeti hő­sök” felépítésé. így tartanak forgalomban né­hány kivénhedt reakciós politikust is, akiket el­neveztek “Elder stateman”-nek. Másik közismert trükk a válóperek feltárása. A Times második oldalát csaknem tisztán ennek a tárgynak szenteli. Különöse,n számontartják a színészek és színésznők házassági kalandjait, mert tudják, hogy amig a munkásság ilyesmiken rágódik, nem gondolkozik a közügyek felett. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a sporthírek szerfelétti felduzzasztása. A Timesban a sport (nem számítva hirdetéseket) a lap egyharmadát foglalja le, mintha ez volna a legfontosabb emberi aktivitás. Természetes az is, hogy a lap tekinté­lyes részét a vallások szolgálatába állították, már csak azért is, mert a péntek és szombati számok oldalakra terjedő egyházi hirdetéseket hoznak. Alkalmazza a Times azt* a régi trükköt is, hogy az “Olvasók Írják“ rovatban az elképzelhető leg- reakciósabb leveleket hozza, amivel bizonyára igazolni akarja saját népellenes irányvonalát. Ehhez a bóditó és butitó irányhoz alkalmazkod­nak a rajzolómüvészek is, akik politikai rajzaik­ban hihetetlen merészséggel hazudnak és uszíta­nak képzeletbeli ellenségek ellen. A rovatirói természetesen Írásban alkalmazkodnak a tulajdo­nos által megszabott irányvonalhoz. Tekintettel arra, hogy az átlagos emberek ma­napság igen el vannak foglalva és csak a címsoro­kat olvassák, ezen ujságtrükkökkel a Times és hasonló lapok elérik, hogy a választásoknál még a munkások is rászavaznak a munkásellenes je­löltekre. Csakis igy lehet megérteni, hogy Cali­fornia államban, ahová a munkások nagy töme­gei futottak össze, a Knowland és Nixon féle túl­zó reakciós politikusok viszik el a győzelmi pál­mákat. U. S. HAJÓI mind kisebb számban járják a tengereket. Ez ellentmondóan hangzik, de úgy van, mert nagy gyárosai nagy profitot csinálnak itt Amerikában, de szükségleteiket amennyire csak tehetik külföldről szerzik be és hajóikat idegen zászlók alatti járatra regisztrálják, mert azon országoknak nincsenek munkásvédő törvé­nyeik, sem valamire való munkásszervezeteik. Ebből azután az következik, hogy a hajók sze­mélyzetének éhbéreket fizetnek, agyon dolgoz­tatják őket és igy olcsóbbá teszik a szállítást. Hogy ezáltal .Apaeri^ bajönumkásai munka nél­kül maradnak, az négjébántja hazafias szivüket, <4. . \ó.iflőAoÁ 4:: l *.e.-

Next

/
Thumbnails
Contents