Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
May 31, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5-J&CíU 'sclll&Jc cl Jlc^XóCj' jf Feltünéstkeltő, szerzői joggal védett hirt közölt a múlt héten a “Daily News” a legújabb szovjet ajánlatról: UN hírforrás szerint az amerikai vezérkar öt főnökét meghivják, tartsanak szemlét, vizsgálatot a szovjet haderő felett. Az erre vonatkozó hivatalos meghívást rövidesen átnyújtják. Megfigyelők most azt nézik, milyen hatást kelt a meghívás az országban. Hogy mit tekinthetnek meg a vezérkari főnökök és vajon ez volna-e a bevezető lépés Eisenhower elnök ‘nyílt ég”-re vonatkozó indítványa felé, ezt pontosan a UN-hirforrás sem tudta, valamint arra nézve sem tudott bővebb felvilágosítást adni, hogy az inspekcióba beleértik-e az irányítható lövedékek és atomfegyverek megtekintését is. Ha az inspekció mindenre kiterjedő, kölcsönös vizsgálat lenne, amely a leszerelési megállapodást eredményezheti, akkor ez a meghívás hatalmas lépésszámba menne. Természetesnek kell tekinteni, hogy ezzel szemben a szovjet is elvárná a kölcsönösséget, vagyis azt, hogy a szovjet vezérkart is meghivják USA-ba az amerikai haderő megtekintésére. A hir csütörtökön jelent meg. Viszont Eisenhower a szerdai sajtóértekezletén azt a kijelentést tette, hogy sem a haderőt, sem az adókat nem hajlandó csökkenteni. Vajon válasz volt-e ez előre, vagy pedig a szovjet ajánlat teljesen váratlanul érte ismét országvezetőinket, nem tudni. Ilyen ajánlatra azonban bizonyára nagy hápogás keletkezett s nem lennénk meglepve, ha a részvénytőzsde New Yorkban ismét egy eny- hébbfajta szívrohamot kapna. _____ ★ Az sem érdektelen, hogy ugyanaz a John J. McCloy, volt amerikai főbiztos Németországban, a német nácik és az amerikai reakciós magyarok egykori nagy barátja, feltűnő változtatásokat eszközölt a való tények hatása alatt külpolitikai eszmevilágán. Feltehető, hogy az ilyen minden hájjal megkent politikus kitűnő orrával megszimatolja a holnapok fuvallatait. A külügyi tanáüs kétévi áttekintő tanulmánya alapján McCloy azzal az ajánlattal lépett fel, hogy az amerikai külpolitikát több-kevesebb gyötrelemmel át kell értékelni. Javaslataival nem fukarkodik. Ezek között — hallga csak, hallga! — első helyen áll “a teljes leszerelés, amely egyetemes, kényszerítő nemzetközi ellenőrzés és inspekció utján történne.” Egyéb indítványai Közt szerepelnek a következők: 1. A NATO-ban (a North Atlantic Treaty Or- ganisátion-ben) a hangsúlyt át kell tolni gazdasági meggondolásokra. 2. Európai szövetségeseinket esetleg el kell látni atomfegyverekkel. 3. A NATO-nak meg kell ismételni a biztonsági szavatolást a Szovjetuniónak, ha ennek fejében beleegyezik Németország egységesítésébe. 4. Vissza kell állítani a békés kereskedelmi kapcsolatokat Nyugat-Európa és az európai népi demokráciák között. 5. El kell fogadni az Ázsiában általános “sem- legességi” elvet. 6. Egységesíteni kell a nyugati politikát, különösen a Közép-Keleten. Hogy e javaslatok közt az európai szövetségeseink (Nyugat-Németország) atomfegyverekkel való ellátását és Németország egységesítését akarja-e leplezni McCloy a többi javaslattal, amplyek nagyrészét a baloldali politikai követelmények közül vette át, nem tudni. Minden esetre jellemző, hogy még McCloy kemény agyán is keresztülgördül a történelmi haladás súlyos szekere. ★ John Sherman Cooper, USA indiai nagykövete, a Waldorf Astoriában rendezett diszebéden a múlt héten azt mondotta, hogy Indiának szüksége volna egy 5—10 billió dolláros Marshall- tervre Ázsia számára olyan záradékokkal, melyek a pénz felhasználást hajlékonnyá teszik. Cooper elmondott égy párat azok közül a kudarcok közül, amelyeket mint a világ vezetői szenvedtünk. Kiemelkedik ezek közül az, hogy a szovjet ipari kiképző program magasan felülmúlta Indiában azt, amit mi nyújtottunk. Ajánlotta, hogy kössük fel a kombinénkat ezen a té7 ren, lássunk gyorsan munkához és bizonyítsuk be, mit tehet a magánipar és a “szabad” kormány a küszködő országok elősegítése érdekében. Ha nem szedjük össze magunkat, szedhetjük a-sátorfánkat. ★ » De micsoda beszéd az, hogy nem csinálunk semmit! Olaszországban csináltunk valamit s ez a Wall Streetnek minden pénzt megér. Azt csináltuk, hogy a US Information Agency mesterkedései segítségével az olaszországi Fiat-féle autógyárban kiütöttük a mühelybizalmi választások győzelmét az olasz kommunisták kezéből. Hatalmas győzelem! Az információs ügynökség, amelyet sok pali kultúrintézménynek vél, amely a Free Europe szellemében terjeszti a szellem- tudományokat odaát, megmutatta foga fehérét. Az olasz kommunisták bizonyítékokkal kezükben mutatják ki, hogy az U. S. Information Agency hivatala Rómában hangerősitővel felszerelt propaganda-teherautót bocsátott a korr--» '- nistaellenes olasz munkásszövetség rendelke'é< . re. A szocdemek leplezgetés nélkii1 beis hogy csakugyan az információs h aV''íl merték kölcsön a hangerősitős autót, de v meg kellett fizetniük a karbantartását. A- ( azonban már hevesen tagadják, hogy nemcsak ezzel az egy, hanem több'más autóval támogatta őket az információs hivatal, sőt pénzelte propagandájukat és fizette a röplapok költségeit is. Mit mond minderre az információs hivatal? Clare Boothe Luce U. S. olaszországi nagykövete jelenleg egészségügyi okokból a neworki előkelő társaságokban arat nagy politikai sikereket s távollétében a római információsok bölcsen hallgatnak, mint dinnye a fűben. Legfeljebb annyit kelepeinek, hogy a kultúra kedvéért ők mindenkor a legnagyobb készséggel segítik a demokratikus szervezeteket. Segítségüktől minden derék népet segítsen az Isten! Ha már Oloszországnál tartunk, jelentsük mi is, hogy múlt vasárnap zajlottak le ott- a községi választások 7,143 városban, négy év óta első- izben. Ezekben a községi választásokban a polgármesterek személye körül dúltak és dúlnak mindig a legizgalmasabb harcok. Nem egy érdekes, feljegyzésreméltó alak van köztük. Ilyen például a nápolyi polgármester, Achille Lauro, az egykori halászból lett monarchista és hajó- szállitási mágnás. Azt mondják, hogy 4 millió dollárt költött saját zsebéből (szokatlan egy eset!) a város fejlesztésére, kezdve az ingyen osztogatott spaghettitől a városi futballcsapat sztárjátékosainak megvásárlásáig. Kétszeres lebontatta Nápoly főterét, mert nem tetszett neki. ő volt az'j aki nemrég eltávolitatta az összes utforgalmi jelzőlámpákat, mert amikor a vörös szint látta, a guta kerülgette. Ujramegválasztá- sáért vett részt most a választásokon, pedig hát őkelme nem sokat törődött ugyanakkor Nápoly 30,000 hajléktalanjával és 150,000 munkanélküli munkásával. Különösen a közpénzeket pazarolta királyi (monarchista) bőkezűséggel. Hatalmas pótlékokat csapott bizonyos városi alkalmazottak fizetéséhez “utazási költség” címén, noha azok sose mozdultak el irodáik párnázott karszékeiből. A nyílt korrupció láttára sugárzott az örömtől. Amikor az egyik városi tanácsnoka beismerte, hogy* egy vállalkozótól megvesztegetést fogadott el, kinevezte a városi épületek főbiztosává. Amikor emiatt panaszok hangzottak el, Lauro egyik szárnysegéde fennhéjázóan megjegyezte: “Savanyu a szőlő!” Elképzelhető-e ennél jobb polgármester? Ha igen, főleg szocialista országban. SZÁZ ÉV MÚLVA A mindennapi szenzációk között majdnem el- sikadt egy rendkívülien érdekes jelentés az elkövetkező száz év fejlődési lehetőségeiről, amely a New York Times május 21-iki számában jelent meg. Ez a jelentés beszámol arról a tanulmányról, amelyet a California Institute of Technology (műegyetem) tantestületének egy csoportja készített el. Bár ez a tanulmány jövőbelátás, mégis messze túlhaladja a közönséges jóslásokat és kártyavető- nők üres fecsegéseit, vagy egy Bellamy “Visszapillantásá”-ának fantasztikus álmodozásait, mert ezek a jövőbelátások tudományos, jól megalapozott következtetésekre vannak felépítve. Ugy- anyira, hogy ezeknek a jóslásoknak a kezdeteit különböző mértékben az egyszerű ember már ma is láthatja. Kimagasló megállapításai ennek a tanulmánynak a következők: Nincs semmi oka annak, hogy a föld lakosságának a gyarapodását az* élelem hiánya korlátozza, aminthogy nem szükséges, hogy a mai lakosságnak a jele éppenhogv éhen nem vesz és hogy egy másik negyede elégtelenül táplálkozik. Megállapítja, hogy a meglévő élelmet nem használjuk fel kellően és megfelelően és igy sok kárbavész. De mindezeken túltesz az a megállapítás, hogy modern tudományos eljárásokkal, sokkal több területen és sokkal többet fogunk tudni termelni. Ugyanakkor tudósaink az egész élelmezési módunkat, élelmiszereinket át rtogják alakítani, es ezekkel a módszerekkel a föld el tud látni bőséges élelmezéssel 10 billiós lakosságot (vagyis a mainak a négyszeresét). Az utolsó évtizedek során sokat hallottunk arról az aggodalomról, hogy a föld .szén és olaj, tehát tüzelőanyagkészlete ki fog merülni, és akkor mi lesz. Ennek az aggodalomnak többé nincs alapja. A modern atomtudomány ezt a kérdést már megoldotta, és ezután már csak egyre szen- zációsabb fejlődéseknek nézhetünk elébe. A jövő energiaszükségletének nagy része nukleáris energia lesz, a többi pedig napenergiából, mesterséges olajokból és vizierőkből kerül ki. Az atomenergiával az emberiségnek ma még szinte lehetetlennek látszó nagyszámú problémáját meg lehet majd oldani, ennek előjeleit már ma is láthatjuk. Atomenergiával hasznosítani lehet ma értéktelen sziklákat, s'ilány minőségű érceket, ma még messze visszamaradt országokat rövid utón lehet iparosítani, és uj eddig nem használt nyersanyagokat felhasználni. A tanulmány egyik nagyon fontos fejezetét a Műszaki Munkaerő-nek, az Értelmiségi Erőfor- rás-nak szenteli. Ebben leszögezi, hogy a legnagyobb mértékű energiapocsékolás ezen a téren történik. Csak egy kis része az arra kápes és tehetséges fiatalságnak nyer kellő főiskolai műszaki és tudományos kutatói kiképzést. Megállapítja, hogy a fennálló előítéletek és társadalmi szokások miatt az arra képesek fele, a nők, nem vesz részt ebben a munkában, eltekintve az elenyészően kis számú nőről, aki ma már ezeken a tereken működik. Itt látjuk egy újabb visszhangját ugyanennek a kérdésnek, amely már hónapok óta foglalkoztatja a közvéleményt, A tanulmány szerint ez a legsürgősebb és legégetőbb feladat, amelyet rövidesen és feltétlenül meg kell oldanunk, mert máskülönben nem áll rendelkezésünkre az a munkaerő kellő mennyiségben, amely ezeket a tudományos újításokat, kutatásokat és fejlődéseket létre hozza. Itt meg kell állapítani, hogy az utolsó hónapok során hallott beszámolók szerint a szocialista államok, köztük első helyen a Szovjetunió, nemcsak hogy tisztában vannak ugyanezeknek a fejlődéseknek a lehetőségével, hanem egész teiwezésüket, a különböző ötéves terveket ezekkel összhangban dolgozták ki, és innen ered az a nagy fontosság, amit a műszaki erők kiképzésének tulajdonítanak (és ami olyan sok amerikai vezetőembernek olyan sok aggodalmat okoz). És az is látható némi megfontolás után, hogy ilyen mérvű fejlődésre csak egy olyan társadalmi rendszer képes, amely tudományos tervezésre van alapítva, nem pedig egy káotikus, haszonleső versengésre alapított szabad vállalkozási rendszer, ahogy ma a kapitalizmust nevezik. Egy másik óvást hangsúlyoz a tanulmány: hogy ez mind csak úgy jöhet létre, ha egy “világ- katasztrófa” nem történik, vagyis ha nem lesz uj világháború. És ebben megint csak a szocialista államokra kell gondolnunk, amelyek már régen felismerték, hogy érdekeiket csak a tartós béke szolgálja, és ezért elejétől kezdve leszerelésért és világbékéért harcolnak. Reméljük, hogy ma már eljutott a világ emberisége oda, hogy nem kell ettől a veszedelemtől aggódnunk. De ez is csak akkor lesz biztos, ha mi magunk is fáradhatatlanul küzdünk minden módon a világbékéért. V. EISENHOWER elnök örömét és háláját fejezte ki afölött, hogy az Egyesült Államok. Oroszország és még 10 más ország közt megegyezés jött létre, amely szerint az atomerőnek békés fölhasználására való gépezet 1957-re teljesen elkészül. ‘ ■
