Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-10 / 19. szám
VOL.V. No. 19. Thursday, May 10, 1956 Single Copy 15 cents Entered as Second Class mber 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of New York, N. Y. ill IliElIlT ÉRDEKEL Kiszélesítik a társadalombiztosítást Választási év lévén, a kongresszus komolyan foglalkozik a társadalombiztosítás kiterjesztésével. A demokrata párt kezdeményezésére egy olyan javaslatot tárgyal az illetékes szenátusi bizottság, amely 65 évről 62-re szállítaná le a DOLGOZÓ NŐK korhatárát, amelytől kezdődőleg nyugdijat kapnának. Ugyanakkor a teljesen munkaképtelenné vált munkások 50 éves koruktól kezdődőleg kapnának nyugdijat. Az ember feltételezné, hogy e, már rég esedékes és minden emberiességi és gazdasági szempontból méltányos újítás ellen emberien érző és gondolkodó embereknek nem lehet kifogása. Hiszen ki ellenezhetné azt, hogy egy olyan 50 éven felüli munkás, aki hosszú éveken át becsületesen dolgozott, íizettte a társadalombiztosítási illetményeket, de valamilyen okból kifolyólag TELJESEN munkaképtelenné vált, hogy egy ilyen ember ne kapja meg a neki járó illetményeket. Mit tegyen egy ilyen munkás addig, amig eléri a 65-ik évét? Hogyan tartsa fenn családját? És a munkásasszony, aki még a 60-ik életévén felül is dolgozni kénytelen, nem érdemli-e meg azt, hogy már 62-ik életévétől kezdve kapjon nyugdijat 65 helyett? Nem engedheti meg az ezzel járó szerény költséget a mi kormányunk, amely harmincötezermillió dollárt költ minden évben fegyverekre? Nem engedheti-e meg ezt a gesztust a mi nemzet- gzdaságunk, a mi fejlett technológiánk? 65 éves koráig kelljen dolgozni minden munkásasszonynak, amig a társadalom lehetővé teszi neki az annyira kiérdemelt nyugodalmat? És mégis! Hatalmas érdekeltségek léptek akcióba, hogyha már nem is tudják a nemes javaslatokat teljese egészében visszavonatni, de legalább csökkentsék a juttatásokat. AZ AMERIKAI ORVOSI SZÖVETSÉG, a leggazdagabb amerikai orvosoknak eme embertelen klikkje, például ellenzi azt, hogy a teljesen munkaképtelenné vált munkás már 50-ik életévétől kezdve kaphasson nyugdijat. NAGYLELKŰEN beleegyeztek abba, hogy a 65-ik évről 60-ra szállítsák le, de nem annál alábbra. Szóval az 50 éves munkaképtelen munkás csak nyomorogjon addig, amig el nem éri a 60-ik évet, akkor majd adnak neki nyugdijat. A munkásasszonyok esetében pedig azt mondják, hogy ha már meg is adják a nőknek a nyugdijat 62 éves korukban, de ez a juttatás KISEBB legyen, mint amennyit 65 éves korukban kaphatnának. Mondanunk sem kell, hogy a gyárosok országos szövetsége, a nagy gyárosok, akik oly bőkezűen osztogatják egymásnak a 20-20,000 dolláros évi nyugdijakat, hasonlóképpen vélekednek. Hasson oda minden olvasónk, hogy szakszervezetük követelje az eredeti javaslat, melvnek száma H.R. 7225, MINDEN VÁLTOZÁS NÉLKÜLI ELFOGADÁSÁT! MAI SZÁMUNKBAN Zuhanás az autóiparban A tavnlvj túltermelés az autóiparban ragyarányu mnn- käse-bocsátásra vezetet az autóiparban. Szerkesztőségünk bonckése alá veszi a gazdasági helyzetet. (S. old.) Geréh József. nénszerü rovatirónk felfedezte a “könnvü meggazda- r-.a-Ss” titkát és elmondja olvasóinknak : “Kapitalista leszek’" í’O-ik oldal). Érdekes úti riport Kárpátukrajnáról (9. old.) Mt mondott Nagy Ferenc dr. Harsánvi jubileumán? (12-ik oldali. Felhívás az 1956-iki országos lapkonferenciára 4-ik oldal). Gencsv Margit időszerű cikkben mcPatja az Anyák Napja jelentőségét (Tl-ik oldal). A HELYZET - VÉGLEGES Mi történik a népi demokráciákban? George F. Kenuan, USA i volt moszkvai nagykövete és a külügyminisztérium poiiil kai tervező bizottságába', egykori feje újabban ‘és Írásban buzgón tévéké i kedik, hogy vitassák rn-.y Washington külpolitikájánál i átszervezését. Kenum aim I gondolata az, hogy nem lát I okot fennforogni, miért ne 'volna lehetséges “kielégítő és | reményteljes” kapcsolatokat létesíteni az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Kennan a sajtóra is igyekszik hatni, felszólítva a lapokat, “állítsák helyre a rendes légkört, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyát körülveszi.” A helyzet végleges A Kennan által terjesztett 'elfogások közt bennünket ti a g varokat legközelebbről érintenek azok, amelyek a Szovjetunióval kapcsolatban levő népi demokráciákra vonatkoznak. Bár árnyat próbál vetni a szovjet idevágó vonal- vezetésére, beismeri, hogy “akár tetszik, akár nem. a keleteurópai nemzetekben beállott változások — véglegesek.” Szerinte a legjobb, amiben az Egyesült Államok reménykedhet az, hogy ez országok vezetői “függetlenebb helyzetbe kerültek és jobban hajthatnak az illető országok k ö z v éleményére. Nem te- zünk szolgálatot ezeknek az országoknak, mondja Kenum, ha támogatjuk hitüket, hogy visszatérhetnek és folytathatják ott. ahol tiz vagy húsz év előtt abbanhag.vták.” Ez a megjegyzés egyaránt vonatkozhat a Magyarorszá- g07i élő reakciós elemekre, valamint a külföldre, főleg Amerikába szökött horthyis- tákra és nyilasokra, akik azt maszlagolják fölfelé és lefelé, hogy van mód visszaszerezni, mondjuk, Magyarországot, a régi grófok, nagybirtokosok és pénzmágnások számára. Mit lát Pesten az amerikai tudósitó? Ezt a pontot megerősíteni látszik John MacCormac, a “N. Y. Times” budapesti tudósítója, akit sohasem lehetett magyarbarátsággal magasztalni. Legutóbbi beszámolójában azt írja, hogy “Magyarország népe már nem hiszi, amint néhány évvel ezelőtt még hitte, hogy az Egyesült Államok Magyar- ország felszabadítására készülődik. Sokan azonban még mindig azt gondolják, hogy az amerikai kormánynak van egy külön ügyosztálya, amely a felszabadítás ügyében dolgozik.” Hogy ennek a hitnek mi az alapja, mi igaz, mi nem, azt nem tudni, de elég az hozzá, hogy MacCormack szerint: van Magyarországon egy főleg a nyugati rádiőlíadások révén kialakított “közvélemény”, mert a macva»* ’too’-- ból nem kapnak elég hirs-ml- gálatot s ezt állítólag a “Szabad Nép” is beismerte (önkritikából). MacCormack szerint ezt a tényt alkalmasnak tartják azok a magyarok, akikkel Budapesten beszélt hogy a hirek szállítását tekintsék a nyugati rádióleadások a főfeladatuknak. A lap- tudósitó beszélt a jelenleg rendszer előtti kormám egyik volt tagjával, aki az! mondta volna neki, hogv magyaroknak “nincs szüksé gük kommunistaellenes pro pagandára és különben is nv'" mindenképpen belefáradtak •• propagandába.” Híreket aka'' nak hallani s ezt az angol rá dió szolgáltatja a számukr. legmegfelelőbb módon. “A magvar népet — fok *atia MacCormac — nem szabót ázs-cselekedel i galni, ezek semmiD'!-» rr'' korlati célt nem szolgálnak Nem kell hemesélni nekik hogy egv-két hét vagv hóna alatt fel fogják szabadba őket. Nem szabad elrejte- előlük azt a tényt, ho**rívoc"»orszán ®*’ős éc népi 1 ~ hét katasztrofális háború nélkül megverni. Nem utolsó sorban pedig meg kellene magyarázni világosan, mi is az amerikai politika.” Ugyané a személy, nyilván Nagy Fe renc titkos cimborája, azt is mondta neki, hogy a Radio Free Europe leadásait hallgatják valószínűleg a legtöbben, de a leadásokat nem tekintik “a valóságnak megfe lelőnek.” A propaganda-léggömbök is hatástalanok, mondta. Humorban nem ismer tréfát MacCormack egy semleges ország lelkészével is beszélt, aki azt tanácsolta neki — nyilván humorban nem ismer tréfát —, hogy a rádióleadásokon ne támadják a jelenlegi magyar rendszert, mint olyant, hanem azért kritizálják, amiért nem követi a moszkvai pártkongresszuson lefektetett “sztálinellenes vonalat,” és dicsérjék meg, ha ezt a vonalat követi! Beszélt a laptudósitó egy olyan alakkal is, aki azt mondta volna neki, hogy csak kényszerűségből párttag. E" is az előbbeni véleménybe' volt s azt mondta, hogy a szovjet pártkongresszus óta Magyarországon is erjed a hangulat. Főleg arra kiváncsiak, milyen hatást gyakorolnak a többi népi demokráciákra a moszkvai párt kongresszuson lefektetett elvek. Kiváltképpen a lengyelorszár gi események gyors egymásutánja érdekli őket s ezekről állítólag a nyugati rádióle- adásokból kapnak értesüléseket. Eddig a budapesti riport. Mi történik Lengyelországban? A lengyel kormány legfontosabb cselekedete a rendőrterror megfékezése és a titkosrendőrség egyes gonosz üzelmeinek helyrehozása. Állítólag 30,000 embert engedtek ki a börtönökből széleskörű amnesztia alapján. Sok mást, kommunistát és nem kommunistát egyaránt rehabilitáltak (becsületüket visz- szaadták) és kártérítést adtak nekik a téves bebörtönzésért. Ez a folyamat Lengyelországban még tavaly, tehát a moszkvai kongresszus előtt megkezdődött. A lengyel politikusok igyekeznek utat találni, hogy a parlamentből- egy szabad tanácskozó testületet csináljanak. Évek óta mostanáig szállnak vitába első Ízben kormányjavaslatokkal. Nemrég történt, hogy egy parlamenti szavazás alkalmával öt képviselő ellenezte a kormánynak a klinikai magzatelhajtás törvényesitésére v o n atkozó javaslatát. A látogatókat és a lengyeleket magukat is ámulattal tölti el. mily nagy szabadságot engedélyeznek a sajtónak, amely minden eseményt kritikával illethet és mélyen belenyúlhat a hivatalos élet minden zugába, ha baklövés vagy korrupció fordul elő. Még azokat sem bántják, akik megfeledkezve a felelősségről, kritikájukkal a pártot magát illetik. Pártgvüléseken minden kérdést fel lehet vetni és nem követi megtorlás. Megszűnt — mondják ag ifjabb tagok — az ügyek merev központi irányítása. Lengyel vezetők szerint főleg két kérdésben lépnek a szovjettől eltérő politikai ösvényre: az egyház és a földművelés kérdésében. Az egyházat nem zaklatják többé és a parasztokat nem erőltetik be a termelőcsoportokba. A szabadság azonban nem korlátlan, mondják a vezetők. Korlátozni fogják a szocializmus fenntartása iránt érzett felelősség és a szovjettel való jelenlegi kapcsolatok megőrzésének szempontjai. “Országos őrület tetőfokának” nevezte a kommunistaellenes “N. Y. Post” a 7 kommunista jelenlegi Smith-perét. Tegyük 1956-ot a lapépités esztendejévé! EGYES SZÁM ÁRA 15 cent
