Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 2. szám
January 12, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7Külpolitikai Szemle A franciaországi választásokról A második világháború utáni első választásokon. 1946-ban a francia Kommunista Párt 5 millió 475,000 szavazatot kapott, az összavazatok csaknem egv-harmadát. A képviselőház egy-har- mada kommunista képviselőkből állt. Ennek meg- felelöleg a párt résztvett az ország kormányzásában, képviselve volt a kabinetben Ezt a helyzetet sem a franciaországi nagyipar o s o k, pénzbárók, klerikálisok, sem a világuralmi lehetőségeket akkortájt felfedező wall stree- ti bankárok nem nézték jó szemmel. Elhatározták, hogy a kommunistákat el .kell távolítani a francia kormányból, a K. P. képviselőket el kell távolítani a francia parlamentből, és kommunista szavazatok számát pedig csökkenteni kell. Az erkölcsi elveket hangoztató és az emebri méltóságra oly gyakran hivatkozó Wall Street ezt elsősorban pénzzel, vagy magyarán megmondva grafttel, pénzbeli megvesztegetéssel igyekezett elérni. A Marshall Terv keretében közel négy billió dollárt költöttek el Franciarország_ ban főleg a fenti terv megvalósítására. E roppant összeggel — amellyel Amerikában megoldhatták volna az amerikai közoktatás válságát, az iskolák hiányát, s a lakáshiányt is — e roppant, összeggel alátámasztották a francia nagyipart, megerősítették a francia pénzvilágot. A hálás francia nagyiparosok s bankároknak természetesen ellenértéket kellett adni Wall Streetnek e négy billió dollárért. Adtak is. Kidobatták a kommunista minisztereket a kormányból! Tudtunkkal öt kommunista miniszter volt a legutolsó francia koalíciós kormányban. Szóval egy-egy komunista miniszter kidobása körülbelül 800, mond nyolcszázmillió dollárjába került az — amerikai adófizető polgároknak! Mert ennyi volt, s nem több, a Marshall terv keretében Franciaországban elköltött amerikai dollárbilliók eredménye! Nos, és az Atlanti Paktumba való csatlakozás. A többi célkitűzést ugyanis soha sem érték el. A francia polgári pártokat és vezetőket ugyanis meg lehetett vásárolni négy billióért. De a francia választópolgárságot nem! Ez a mlutheti franciaországi választások egyik legkiemelkedőbb tanulsága! 1951-ben, négy évvel a Marshall terv indulása után a francia Kommunista Párt 5 millió, 11 ezer szavazatot kapott, csupán 1.7 százalékkal kevesebbet mint 1946-ban. Közben a francia polgári képviselők egy nyíltan, szemrebbenés nélkül csaló uj választási törvényt hoztak, kimondottan azzal a céllal, hogy a kommunista képviselők számát csökkentsék. Ez részben sikerült is, a kommunista képviselők 1951-ben 98-ra csökkent, ugyanakkor, amiktr a szocialistáké, akik KEVESEBB SZAVAZATOT kaptak országosan mint a kommunisták, 163 mandátutom nyertek — e csaló választási törvény alapján. E törvény arra volt alapozva, hogy a polgári pártok minden kerületben összeállnak a kommunisták elen és ha a sok párt legalább 1, mondd egy százalék többséget ér el, akkor abban a kerületben ők kapják az AZ ÖSSZES MANDÁTUMOKAT, a komunisták egyet sem. De már 1956-ban a polgári pártok egymással is hajbakaptak és a trükk nem vált többé be. így hát a most január 2-ikán megejtett országos választásokon a francia Kommunista Párt, amely ezúttal 5,426,000 szavazatit kapott, CSAKNEM UGYANANNYIT MINT A MARSHALL TERV ELŐTTI LEGMAGASABB SZAVAZATUK SZÁMÁT, 150 mandátumra tett szert. Közben pedig az elmúlt 9 év alatt Franciaország állandóan politikai válsággl küzdött. Egyik kormány a másikat váltotta, egy-egy kormány alig )lt hatalmon hat hónapig. ^Az amerikai polgári -újságok “szakértői*', még. olyan viszonylag jól tájékozott és okos ember, mint Walter Lippman is a “demokrácia gyengeségének” meg a “francit jellem”-nek tudják be a politikai ingatagságot. MESEBESZÉD! MELLÉBESZÉLÉS! Franciaország krónikus válságának egyetlen oka van. És pedig az, hogy az országot a frncia nép egy-negyedének, a szélső baloldalra szavazó MUNKÁSSÁG képviselőinek KIZÁRÁSÁVAL igyekeznek immár kilenc éve kormányozni. Ezer különböző kombinációt, manővert, kipróbáltak már a francia bankárok, nagyiparosok politikai ügynökei. Most is valami uj kombináción törik a fejüket. Hogyan lehet kormányozni a munkásság nélkül, a KP nélkül! De úgy látszik, nem lehet. A francia nép, amelyet az újságíró bérencek ingatagsággal, szeszélyességgel vádolnak, a legnagyobb következetességgel, immár több mint 10 év óta mindenféle politikai nyomás, hisztéria, terror (ott is van hisztéria megfélemlítés, feketelistázás, csak persze nem olyan arányokban mint nálunk) ellenére egyik választáson a másik után szavazatainak közel egy harmdát a BALOLDALRA, a KP-re adja le. A helyzet nyilván megérett egy uj népfront koalíció megalakulására, a baloldali polgári pártok, a szocialisták és kommunisták részvételével. MINDEN MAS KOMBINÁCIÓT KIPRÓBÁLTAK MÁR anélkül, hogy a francia nemzet, a francia nép problémáit megoldották volna. A párizsi börzén napok óta esnek a részvények árai, a frncia bankárok és spekulánsok félnek a népfronti kormánytól. Ügynökeik természetesen ismét meg fogják kísérelni egy 'oly uj kormány létrehozását a KP további kizárásával. Közben pedig tartalékban ott van és élesztgetik az újfasiszta párt csiráját, a Poujade mozgalmat, amelynek már Olaszországban is vannak követői, sőt itt Amerikában is elhangzott már egy követelés az itteni szánybontogatásra. A francia nép küzdelme a demokráciáért, békés fejlődésért uj stádiumba érkezett. E küzdelemben a haladás minden hive sikert kíván a francia népnek. “A sarokba szorított farkas” kas” (Csang Káj-sek) A Magyar Szó olvasóit kétségkívül érdekelni fogja, hogy milyen hatás váltott ki Magyarország és a 15 másik állam felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. (ENSz.) Anélkül, hogy részletes sajtóelemzésbe mennénk bele kiragadunk néhány hozzászólást az angol és a francia sajtóból és egyet pedig a magyarországiból. London A legtöbb angol lap newyorki jelentésében a megnyugvás és megelégedés hangján ismerteti a 16 uj UN-tagállam felvételét és az ezzel kapcsolatos válság szerencsés elintézését. A lapok aláhúzzák a szovjet kezdeményezés jelentőségét. A News Chronicle jelentésében hangsúlyozza, hogy a Biztonsági Tanács rendkívüli ülése a 16 uj tag felvételével “legyőzte a kilencéves holtpontot’!. Az ülés lefolyásának ismertetése után a lap a többi között a következőket Írja: “A határozat a közgyűlés irányítását voltaképpen az arab— ázsiai tömbnek adta át, amely hat uj taggal növelte létszámát* és a gyarmatositásellenes kérdésekben a Szovjetunió és a kelet-európai országok támogatását fogja élvezni. Ugyanez a lap külpolitikai kommentárjában a legmélyebb elitélés hangján ir a csangkajsekista küldött magatartásáról: A sarokba szorított farkas, amely tel sokáig élt és szenvedett és dühödt morgással fejezi be végső kihívását, nem valami épületes látvány... Csang Kaj-sek végső ellenállása azonban, midőn magára akarta rántani a UN oszlopait, még a legaljasabb zsiványbecsület dicsőségét is nélkülözi. Formóza vétója kedden a Biztonsági Tanácsban nyiltéfélreérthetetlen vérszomj megnyilvánulása volt, amely legalább azzal a nemzetközi előnnyel járt, hogy sietteti Formóza végét... Párizs Jacques Edinger, az AFP munkatársa a többi között a következőkben kommentálja a Biztonsági Tanács döntését: Ennek a történelmi jelentőségű ténynek a hordereje és következményei olyan mértékűek, hogy nehéz felmérni azokat annak a meglepő napnak estéjén, amelyen a Biztonsági Tanács előző napi döntését megváltoztatva, egy óra alatt ajánlotta a közgyűlésnek Albánia, Jordánia, Írország. Portugália, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepal, Libia, Kambodzsa, Laosz és Spanyolország felvételét. Megváltozott a politikai és földrajzi csoportok egyensúlya a UN-ben. A latin-amerikai csoport többé nem teszi ki a közgyűlés szavazatainak egyharmadát. Európát megerősíti az uj tagok csatlakozása, azonban az ázsiai csoport látja majd a legtöbb hasznot* a UN kibővítéséből. Budapest A “Szabad Nép” vezércikkéből az alantiak kü- lönös jelentőségűek: A ENSz-közgyülés határozata csattanós válasz a hazai reakciónak és a külföldre szökött, hazaárulásban utazó gyászmagyaroknak is, akik tiz esztendőn át és most, a szavazást megelőző utolsó percig is mindent megtettek, hogy rágalmaikkal, “beadványaikkal” gátat vessenek a Magyar Népköztársaság legszélesebb nemzetközi elismerését jelentő tagfelvételének. A UN határozata annak elismerése, hogy a Magyar Népköz- társaság tevékenysége —, mind kül-, mind belpolitikájában — összhangban áll a UN alakokmányában leszögezett magasztos elvekkel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Magyarország felvételével lényegében elismeri népünk egy évtizedes küzdelmének gyümölcseit: a magyar népnek szabadsága és függetlensége biztosításában és védel- mezésében elért eredményeit, nagy vívmányait, elismeri békepolitikánk sikereit. Ez a döntés az> mondja: helyes volt kormányunknak az a több Ízben leszögezett álláspontja, hogy Magyarország mint a demokratikus szabadságjogokat, az emberi jogokat biztositó, következetes békepolitikót valló és folytató állam, jogosult részt venni a népeknek a világbéke megóvását és megszilárdítását célzó kollektiv erőfeszítéseiben. Egy jottányi sem tértünk el ettől; s szilárdságunk, igazunk meghozta gyümölcsét. Hazánk UN-tagsága újabb erőt ad a szociahz- must építő békés alkotó munkában, újabb ösztönzést, támogatást jelent nagy feladataink, uj ötéves tervünk sikeres végrehajtásában. Népünk úgy érzi: van mondanivalója a világ ügyeiben. Lean J. Kamin felmentése Amikor McCarthy szenátor két évvel ezelőtt kiszállt Bostonban, hogy a kormány hadi megrendelésein dolgozó gyárakban “kommunizmus” után szaglásszon, az egyik -kihallgatott kutat ) intézetének asszisztense, Leon J. Kamin, beismerte, hogy a KP tagja volt 1950-ig, de arra a kérdésre, hogy kik párttagok a hadiüzemekben vagy a Harvard egyetemen, nem volt hajland > válaszolni. Ezért hat pontból álló “tiszteletlensági” vádat emeltek ellene. Novemberben a szövetségi törvényszék két vádpontot elejtett, most pedig elejtette a többi négyet is azon az alapon, hogy McCarthynak nem volt joga magánüzemekben vizsgálódni még akkor sem, ha azok kor- mánymegrendeléseken dolgoznak. Kamin felmentését Washingtonban McCarthy szenátor “nevet- séges”-nek mondta. . . > -v — •
