Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-22 / 12. szám
2 AMERIKAI MAGVAU SZÓ A MOSZKVAI PÁRTKONGRESSZUS UTÓHATÁSAI A nemrég lezajlott szovjet pártkongresszus jelentősége már-már háttérbe szorult a világsajtó címoldalairól, amikor a “N. Y. Times” cikksorozatot kezdett Kruscsov egy másik beszédéről, amely Bem a pártkongresszuson, hanem állítólag egy íárt ülésen hangzott el. Ezen a titkos ülésen más Országok delegátusai nem vettek részt, csakis ízovjetemberek. Ez a beszéd nem jelent meg hivatalosan és a “N. Y. Times” is minden mondatnál kötelességszeriien megemlítette, hogy “azt mondják”, “hir szerint”, “a tudósítók jelentése azt állítja” és ehhez hasonló megszorításokkal. Ennek ellenére a többi lap már mint leszegezett tényt veszi át a cikksorozat anyagát, amely a Sztálin dicsőítésének szétoszlatását célozza. Mindaddig, amig Kruscsov állítólagos kijelentéseinek hivatalos szövegét nem hozzák nyilvánosságra, semmi pozitivet állítani nem lehet. A nagysajtó már annyi valótlanságot propagandá- zott be a közvélemény tudatába, hogy ösztönös óva.ossággal kell fogadni a hirt. A nagysajtó örömmel ragadja meg az alkalmat, amikor valami rosszat terjeszthet a szocialista országok ügveir 1. A jelenlegi helyzetben azonban fennáll a lehetőségi:, hogy a Kruscsov beszédéről szóló hírek Igazak annyival is inkább, mert a moszkvai párt- kongresszuson Mikoján a nyilvánosság előtt megrótta Sztálin egyéniségének kultuszát és a halott miniszterelnök legutolsó gazdasági jelentésének egyes tételeit. Igazak lehetnek a hírek annyiban Is, hogy a három év óta gyakorolt “kollektiv vezetés” valóban más vonalon mozog, mint Sztálin egyéni államvezetése. Ténynek tekinthető tehát, hogy mélyenjáró változások állnak be a Szovjetunió politikai irányításában. A szovjet politikai vonalvezetés változása kihatással van USA politikai vonalvezetésére is. A yáltozás azonban súlyos kérdéseket vet fel magában a Szovjetunióban, valamint a nyugati országok baloldali pártjainak magatartásában is. Sem a szovjetben, sem a külföldön sokan nem tudnak belenyugodni abba, hogy az eddig annyiba felmagasztalt Sztálint érdemeitől meg akarják fosztani s eddigi értékeléseikben nemigen hajlandók véleményeiket megváltoztatni. Másfelől .viszont, ha meggyőződhetnek Kruscsov állításainak hitelességéről és ez állítások valódiságáról, mint szemtanú vallomásainak szavahihetőségéről, hajlandók tudomásul venni a tényeket és napirendre térni egy tévedés felett. W. Z. Foster állásfoglalásáról, amelyet az amerikai pártlap multheti cikkében fejtett ki, behatóan foglalkozott a “N. Y. Times” és a “N. Y. Post” is és azt igyekeztek kiolvasni belőle, hogy pártszakadás van folyamatban, ezt azonban a “Daily Worker” erélyesen cáfolja. Ha igaz a Kruscsov Sztálinellenes beszédéről szóló hir, akkor minden valószínűség szerint az történik, ami már nem egyszer megtörtént, hogy a szovjet vezetők és a szovjet párt mindenkor nagy feltűnést keltő önkritikájából bajokat akarnak kiolvasni, elfelejtkezve arról, hogy ilyentermészetü önkritikára csak magabiztosság és saját erejének tudata tesz képessé. Addig, amig hiteles adatok és jelentések nem állnak rendelkezésre, minden vélemény vagy állásfoglalás korai és elsietett. Ezért kívánatos volna, ha a szovjet minél előbb hivatalos formában világosítaná fel a világ közvéleményét, mi igaz Kruscsov állítólagos beszédéből és a “N. Y. Times” cikksorozatából. NAGY üzleti érdelekltségek soha meg nem szűnő propagandát folytatnak a Social Security nyugdíj és a többi jóléti intézmény ellen. A Chicago Tribune az egyik legveszettebb reakciós újság, sok krokodilkönnyet hullat afölött, hogy U. S. ezekre való költségei tönkre teszik az országot és elvezetik a szocializmus pusztító útjára. De arról nem beszél, hogy az 1929-es gazdasági összeomlás előtt, amely közeljárt a tönkre- menéshez, nem volt társadalombiztosítás, nyugdíj, vagy hasonló jóléti intézmény. Sőt Roosevelt egyik első lépése volt azok helybenhagyása, hogy a kiéhezett és különösen az elöregedett és a munkanélküli dologhoz szokott emberek élni tudjanak. Most ugyancsak egy reakciós folyóirat, a U. S. News & World Report mutat rá, hogy az a 17 Millió dollár, amit évente kifizetnek a fenti intézmények utján, emeli a tömegek vásárlóerejét és ez tette lehetővé, hogy egy még veszedelmesebb Represszió nem állt be,- mint a régi jé időkben. [ Külpolitikai Szemle Pineau s Gronchi beszédé Gronchit, Olaszország elnökét nagy ünnepséggel búcsúztatták el New Yorkban a múlt héten. Megkapta a kiválóságoknak járó “tickertapet” és a Broadway felvonulást a városháza elé. Milyen paktumot kötöttek az Eisenhower kormánnyal, e pillanatban még nem tudjuk, vele és Pineau beszédével kapcsolatos, várható fejleményeket azonban a következőképpen analizálják a Francia és Olaszországban megjelenő lapok: Jóllehet Pineau Párizsban, Gronchi pedig Washingtonban beszélt, a két beszéd között számos hasonló vonás fedezhető fel és mindkét megnyilatkozás arra mutat, hogy mind a francia, mind az olasz politikában bizonyos uj elképzelések bontakoznak ki. A két beszéd közös vonása röviden összefoglalva az, hogy mind Pineau, mind Gronchi bizonyos fokig elhatárolta magát az erőpolitikától és az uj nemzetközi helyzetnek megfelelő iij módszereket javasol. A Combat Pineau beszédét elemezve,úgy vélekedik, hogy a beszéd fordulatot jelent. “Mi már hosszabb idő óta valljuk — állapítja meg a lap —, hogy Dulles tételei, amelyek elavult, hatéves elgondolásokon alapulnak, nem adnak reális képet a világhelyzetről. Valóban ideje volt már, hogy egy francia külügyminiszter végre szabadon fejezze ki magát.” A Liberation megállapítja, hogy Pineau rendkívül egyszerű nézeteket fejtett ki: 1. barátai maradhatunk egyeseknek ugyanakkor, amikor igyekszünk á többiekkel is jóviszonyban élni; amennyiben nem harcolunk egymás ellen, meg kell egyeznünk; 2. ha az egyik oldal békeajánlataira háboGRONCHI LÁTOGATÁSA Gronchi olasz köztársasági elnök látogatása az Egyesült Államokban alkalmat adott a sajtónak, hogy hosszan elmélkedjék az amerikai-olasz viszony elhidegülésén. Kétségtelen, hogy Gronchi- nak Amarikában megadtak minden hivatalos tiszteletet, ami méltóságánál fogva megilleti, de azért a fogadtatás egy árnyalattal hűvösebb volt a szokásosnál. Az amerikai lapok nem is titkolják, hogy Gronchi nem tartozik kedvenceik közé. Sőt, kísérletet is tettek, hogy lehetetlenné tegyék az olasz elnök látogatását az Egyesült Államokban. Ilyen kísérlet volt hetekkel Gronchi utazása előtt a Christian Science Monitor római tudósítójának fiktiv interjúja az elnökkel. Az interjú körül élénk vihar kerekedett s az amerikaiak szempontjából az volt benne a legkellemetlenebb, hogy az elnök kabinetirodája csak az interjú tényét cáfolta és nem az interjúban kifejtett nézeteket. Az interjúnak az volt a lényege, hogy Gronchi állást foglalt Oloszország semlegessége és a genfi irányzat kimélyitésének szükségessége mellett. A Quirinalban elismerték, hogy az amerikai újságíró több mint félórás beszélgetést folytatott az elnökkel, de kijelentették, hogy nem kapott felhatalmazást a beszélgetés közlésére. Ez a cáfolat érthetően nem elégítette ki az amerikai külügyminisztériumot, hiszen a Monitor cikkének nyilvánvalóan az volt a célja, hogy az elnököt amerikai útja előtt olyan állásfoglalásra kényszerítse, amelyben az “atlanti egység szilárdsága” jut kifejezésre. Magyarán: azt akarták, hogy Gronchi tagadja meg nyilvánosan azokat a hireket, hogy hive Olaszország semlegességének és sokkal függetlenebb külpolitikát követel a kormánytól, mint amilyent az atlanti tömbben való részvétel és az alig leleplezett amerikai gyámkodás lehetővé tesz. Gronchi úgy látszik erre nem volt hajlandó. Csupán egyes olasz kormánylapok kezdtek éleshan- gu polémiába a Monitor tudósitójával, s igyekeztek — nyilván Mrs. Luce, az Egyesült Államok túlságosan is tevékeny római nagykövetének befolyására — cáfolni az elnöknek tulajdonított kijelentéseket. Ilyen előzmények után érthető, ha Gronchinak nem volt “jó sajtója”, amikor Amerikába érkezett. Az Amerikai-olasz ellentéteknek azonban mélyebb okai is vannak, olyan értelemben mélyebbek, hogy közvetlenül érintik az amerikai ha- . (JFőlyfcttás *z 5-ik oldalon) ■ >ifí_££.• ÁT--Ov '.'v v. i *y r3\ - -r rus hangon válaszolnak, akkor nem kétséges a nemzetközi közvélemény döntése. Egyszóval — teszi hozzá a lap — a külügyminiszter értelmes “nyugatbarát” hangot ütött meg. Az ilyenfajta hang elég ritka a külügyminisztériumokban. Gronchi olasz köztársasági elnök amerikai beszédeiken ugyancsak több javaslatot és elképzelést hangoztatott, óvatosan bírálta a katonai tömbökre támaszkodó amerikai külpolitikát és főképp az atlanti szerződés politikáját. A nemzetközi helyzetnek az utóbbi időben bekövetkezett változásairól kijelentette: “az a benyomás támad, hogy a hidegháborúról áttértünk a békésebb versenyre... Az ilyen verseny szélesebb látóhatárt ölel fel és napról napra mélyebb jelentőségre tesz szert. A katonai egyezményekről kijelentette, hogy azokat elavultaknak tartja, helyettük “az együttműködés uj és messzetekintő formáit” kell megkeresni és az atlanti szerződést összhangba kell hozni a jelenlegi reális helyzettel. Hangsúlyozta, hogy fel kell hagyni az erő-egyen- sulyon alapuló veszélyes felfogással és el kell jut' ni a béke jobb alapjának biztosításához. Ilyen jobb alapokhoz sorolta Gronchi “a szervesebb együttműködés uj módszereit, amelyeknek széles szférát kell felölelniök a politikaitól a szociális és gazdasági területig.” Gronchi beszédei nagy feltűnést keltettek Amerikában és érthetően bizonyos neheztelésre találtak a vezetőkörök részéről. Éppen ezért az Eisenhower és Gronchi által aláirt közös közleményben Gronchi elfogadta, hogy “tovább kell erősíteni és bővíteni az északatlanti közösség tagjainak szolidaritását.” A közlemény kimondotta azt is, hogy Olaszországnak “nincs többé szüksége gazdasági segélyre.” Az egész olasz sajtó első oldalon közölte a köz- társasági elnök amerikai beszédeit. A lapok általában egyetértenek abban, hogy e két beszéd valami újat hozott, mind a korábban Amerikában járt olasz vezető államférfiak által használt szolgai hangnemtől eltérő modorában, mind pedig a beszédekben kifejtett elvek tekintetében. A Torinóban megjelenő La Stampa ismerteti azokat a visszhangokat, amelyeket Gronchi őszinte szavai a kardcsörtető körökben kiváltottak. A lap emlékeztet arra, hogy Dulles nem volt jelen egyik beszédnél sem, majd igy ir: “Dulles mindig talál hivatalos kifogást távollétére, de megismétlődő távolmaradásai végül is politikai jelentőséget kapnak.” Tunisz független ország lett E pillanatban úgy néz ki, hogy Franciaország Algír kivételével hajlandó engedményeket tenni több afrikai protektorátusainak, Algírban azonban szembe akar szállni az arab követelésekkel. Múlt hét szombaton este hivatalosan bejelentették Tunisz függetlenségét. Tunisz egy évvel ezelőtt jelentős önkormányzatot kapott a franciáktól és jövő vasárnapra már kitűzték az első nemzeti választásokat is. Múlt héten a radikálisabb Salah ben Juszefhez hü nacionalista erők munkába fogtak a közelgő választások hitelének gyengítésére és több összeütközés történt köztük és francia csapatok között. Párisban immár két hete folytak a tárgyalások Pineau külügyminiszter és Habib Burgiba, a tuniszi neo-Destour-párt elnöke között. Burgiba olyan függetlenséget követelt Tunisz számára, mint amilyent nemrég Marokkó kapott. A tárgyalások már azon a ponton álltak, hogy megszakadnak. Burgiba kijelentette, hogy visszatér Tuniszba és kihirdeti a függetlenséget. A szakítás előtt váratlan fordulatként jelentette be Pineau, hogy Guy Mollet miniszterelnök jóváhagyásával aláírják a jegyzőkönyveket s kimondják Tunisz függetlenségét, valamint Franciaország és Tunisz “egymástól való függését”, mint egyenlő felek. Bár kissé gyanu.- ez a kettős meghatározás és valószínű, hogy Salah ben Juszef megmozdulása közrejátszott a francia engedékenységben, ez mindenesetre nagy lépés Tunisz eddigi belső önkormányzati állapotától a teljes függetlenség felé. Nagy mértékben kihat a közelgő választásokra is és újabb bátorítás a függetlenségre törő Algír számára, ahol azonban az 1 millió francia telepes politikai ereje .miatt a í>elj’zet ia>m’ohiltabb» ___________Mártii 22, 1936
