Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-15 / 11. szám

Tegyük 1956-ot a lapépités esztendejévé! EGYES SZÁM ÁRA 15 cent Single Copy 15 cents Vol. V. No. 11. Thursday, March 15, 1956 NEW YORK, N. Entered as Second Class Matter December 31. 1992 under the Act of 2, 1379. at the P. O. of New York, N. Y. UJ MÁRCIUS 1956-BAN A Kossuth-nólát a Habsburgok alatt tilos volt énekelni Magyarországon, mert a Habsburgok még haló poraiban • is gyűlölték az 184$—49-es szabadságharc politikai vezérét, Kossuth Lajost, aki kimondatta az országgyűléssel a Habsburg­hoz trónfosztását. De akik azt képzelik, hogy a Habsburgok kikergetése után Horthyék alatt le­hetett ünnepelni március 15-ikét, nagyon téved­nek. Már az első ellenforradalmi március 1920-ban a teljes elnyomatás árnyékában zajlott le. Az ébredők ellenforradalmi kalózai ekkor javában élték mézesheteiket a hatalommal. Katonatiszti csizmák tapostak el vagy akartak eltaposni min­den szabad megnyilatkozást. A megfélemlítés, a gvilkosság és a terror válogatásnélküli eszközei­vel akarták igájuk alá hajtani a magyar népet. A Horthv-cenz,ura Árgus-szemekkel őrködött a magyar sajtó felett. Nem egészen egy hónappal az 1920-as március 15 előtt gyilkolták meg a fe­hérterroristák a Népszava főszerkesztőjét, So­mogyi Bélát és hűséges tanítványát, Bacsó Bé­lát. A hivatalos március 15-iki ünnepélyen .ame­lyet az egyetemi és főiskolai hallgatók rendeztek, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök tar­tolla az ünnepi beszédet, és többek között azt mondta, hogy “a nem-keresztény egyetemi hall­gatókkal való bánásmód nem antiliberális csele­kedet, ez a keresztény magyarság igazi lét­érdeke.” Mert ebben az időben az ébredők meg véresre verték a zsidó társaikat és magatartá­sukkal nyilván messzekiható, korai példát mu­tállak az alabamai egyetem néger hallgatónője, Autherine Lucy ellen tüntető zabolátlankodó tö­megnek. Múlnak az évek Sorra vehetnék az elleniforradalmi korszak va­lamennyi márciusát és mindenütt ugyanazt ta­pasztalnék. A 25 éven keresztül meggyalázott Horí.hy-féle március tizenötödikék jellemzésére csupán az 1921-es márciusra vessünk egy pillan­tást. Előestéjén, március 14-én szavazta meg a képviselőház általánosságban és részleteiben a minden ellenforradalmi gonosztett jogforrása­ként szereplő “az állami és társadalmi rend ha­tályosaid) védelméről szóló” törvényjavaslatot, a jogfosztás és elnyomás hírhedt magyar kó­dexét, amely elődje lett a Smith-tele rendőrállami törvénynek Amerikában. Egymásután vonszolódtak el a súlyos, gyötrel­me.; évek. Magyarország — urainak jóvoltából — egyre mélyebbre siilyedt, a magyar nép egyre ki­szolgáltatottabb prédája lett a fölébe kerekedett uralkodó klikknek, amelynek tulajdonképpen az lett volna hivatása, hogy a Habsburgok kiűzése után szabaddá tegye a népet, de a kacagánvos uraknak nem volt egyébre gondjuk, mint saját ur dmuk megtartása es biztosítása a magyar nép rovására. Minden évben megrendezték az előírá­sos. hivatalos ünnepségeket és az utolsó eszten­dőkben, amikor Magyarországot már mindenki számává világosan látható formában is a néme­tek szolgaságába hajtották, az urak még mindig fenntartották a hazug látszatot, úgy tettek, mint­ha Márciust ünnepelnék, holott ez az ünneplés nem volt egyéb, mint a magyar nép becsapása. Az ország népe azt várta, hogy a bosszúvágy kielégültével lecsillapodnak a kedélyek, aztán jön­nek a Habsburg uralom alól felszabadult ország számára — a szabadság reformjai. De ezek bi­zony elmaradtak. így hamisították meg a Hor- thv-pribékek az ország történelmi fejlődésvona­lát. A felhők egyre jobban sűrűsödtek Magyaror­szág felett és 1939-ben a második világháború kitörésével megkezdődött a huszadik század ma­gyar tragédiájának utolsó felvonása. Készülődés a jövőre A szervezett magyar munkásságban azonban egyre elevenebbé és erőteljesebbé vált a szabad­ság akarata. Mig (amint láttuk) 1920-ban azzal tüntettek az elnyomás és hazugság uralma ellen a munkások, hogy nem ünnepelték március ti­zenötödikét, később egyre határozotabban jelent­kezett a tömegek elhatározása, hogy visszaszer- zik maguknak a szabadságünnepet a bitorlók markából. Különösen határozott formában mu­tatkozott meg ez a törekvés a háború éveiben, amikor a magyar nép haladószellemü erői és cso­portjai a nemzeti függetlenség és szabadság lo­bogója alatt folytatták ellenállásukat a náci-né­met imperializmussal és magyarországi kiszolgá­lóikkal szemben. A háborús esztendők népfrontpolitikájára hely­szűke miatt nem térhetünk ki bővebben, meg kell azonban állapítanunk, hogy ez a politika a márciusi ünnepek megölésében is nyomatékosan kifejezésre jutott. A munkásság szervezeteiben országszerte bensőséges és Március igazi mivoltá­hoz illő ünnepségeket ültek. Várták az igazi Már­Folytatás a 6 ik oldalon MÁRCIUSI ÜNNEPÉLY CHICAGÓBAN Az utóbbi évek egyik !eg- lelkesebb és legsikeresebb ösz- szejövetele keretében ünne­pelte Chicago haladó szellemű magyarsága március idusát muH vasárnap a Magyar Klubban. Az ünnepélyt Ruhig Béla, ai Klub elnöke nyitotta meg lelkes szavakkal. Kálvin János szavalta el a Nemzeti Halt. Rev. dross bemutatta a Magyar Szó ügyvezetőjét. Rosner Sándort, aki a most megjelent “Tavasz a Dunán' terjesztésére szólította fel á vendégeket. Deák Zoltán, a Magyar Szó szerkesztője az ISIS— líl-i események és a mai vi­lágesemények összefüggéseit teííe ünnepi beszéde tárgyá­vá. Rev. Gross szívhez szó’4 felhívására a megjelentek több, mint hatszáz dollárt ad­tak össze a lap támogatására, amelyet a későbbi adományok STOO.-on felülre egészítettek ki. A chicagói magyar asszo­nyok. Petrásné és Bertám' vezetésével pompás vacsorá­val kedveskedtek a vendégek­nek. Utána bemutatásra ke­rült a Déryné c. ragyogó ma­gyar film. amelyet a közön­ség nagy tetszéssel fogadott. Előző este Milwaukee ma­gyarsága tartott márciusi összejövetelt, amelynek kere­tében közel száz dollárt adtak j össze a lap támogatására ado­mányok és előfizetések for- j májában. MAI SZÁMUNKBAN OLAJ ÉS POLITIKA ciinü cikkünk az olajérdekeltségek és megvesztegeté­sek hátteréről tár tél megdöbbentő leleplezéseket. A FÜGGETLEN MAROKKÓ bepillantást enged az északafrikai népek szabadsághar­cainak mély okaiba. LAPUNK JELES ROVATIRÓI Geréb József, Eiirsi Béla, KUN, V, dr. Pogány Béla aktuális cikkei. JACK LONDON születésének 80. évfordulója. Elsenhower és Bulganin levélváltásának újabb állomása Eisenhower elnök levelét, amelyet Bulganin szovjet mi­niszterelnök legutóbbi, febru­ár 1-i levelére adott válaszul, a múlt héten hozták nyilvá­nosságra. E levél fontossága bizonyos értelemben felülmúl­ta a hét valamennyi világpo­litikai eseményét. Az elnök levele nagy lépéssel minden esetre előbbrevitte az Egye­sült Államok és a Szovjetunió közti differenciákat a meg­oldás felé és azt bizonyítja, mily hatalmas a- közvélemény ereje, amikor kormányzatun­kat a leszerelésre vonatkozó tarthatatlan álláspontjáról el­mozdulni kényszeríti. Eisen- howerék eddigelé ugyanis csak a légi ellenőrzés kérdé­sét erőltették, a fegyverkezés vagy a tömeg g y ilkos bombák csökkentésének kér­désétől függetlenül. Mit ajánl Elsenhower? Eisenhower válaszlevelében azt indítványozza Bulganin- nak, hogy megfelelő biztosí­tékok mellett az atomenergia minden további termelését ki­zárólag békés célokra korlá­tozzák. Ez bizonyos mérték­ben válasz Bulganin azon ko­rábbi érvelésére, hogy a légi ellenőrzés, ha nincs egybeköt­ve a fegyverkezés csökkenté­sével és a nukleáris bombák betiltásával, csak a fegyver­kezési verseny további kiéle­ződését eredményezné. Eisenhower ajánlata sze­rint az atomfegyverek gyár­tását a jelenlegi állapotában állítanák meg, vagyis meg­egyezés esetén mindkét nagy­hatalom megőrizné raktárai­ban az eddig elkészült atom­fegyvereket, a továbbiakban pedig az atomrepesztésre [szolgáló nyersanyag termelé­sét és annak felhasználását őriznék ellen, mert ezt köny- n.vebb is ellenőrizni, mig a meglévő nukleáris készletek ellenőrzésére nincs semmiféle tudományos módszer. Ugyan­akkor. legalább is az átmene­ti időszakban, USA fenntar­taná haderejét “nem táma­dásra, nem szűk nemzeti cé­lokra, hanem a világ stabili­tásához való hozzájárulás­képpen,” irta Eisenhower. Levelében azonban nem ve­tette fel a Bulganin január 25-i levelében tett ajánlatot, : hogy a két nemzet kössön egy huszévre szóló barátsági egyezményt. Erre még feb­ruár 1-én azt válaszolta Ei­senhower, hogy ilyesmire j nincs szükség, mert az Egye­sült Nemzetek alapokmányá­ban bennefoglaltatik az erre való kötelezettség. A levél visszhangja Moszkvában Voltak többen, igy Clinton P. Anderson new-mexikói de­mokrata szenátor, az atom­energia közös kongresszusi bizottságának elnöke, akik azt jósolták, hogy a Szovjet­unió az elnök ajánlatát azon az alapon fogja elutasítani, hogy az Egyesült Államok­nak nagyobb bombakészlete ! van, mint a szovjetnek. A jóslat azonban nem vált be, mert azonnal befutott a je­lentés, hogy Nikoláj A. Bul­ganin szovjet miniszterelnök | első benyomása Moszkvában \ az elnöki levelet illetően “jő” | volt, sőt félig tréfásan, félig komolyan még azt is kijelen- j tette, hogy hajlandó a kérdés további megvitatása céljából (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents