Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 8. 19.V OLVASÁS KÖZBEN Este a Tímár tanyán írja: Márky István ÍH!!l!!l!il!l!liillEillillllllllllllliillliiillIllllli!!llllllllllllllliillll Az első világháború utáni években egy irodalom-esztétikai előadás alkalmával Erdős Renée magyar Írónő a következőket mondotta: “Ha az író szabadon megírhatná mindazt, amit őszintén érez és ami szive- lelkéből tolla hegyére kívánkozik, akkor az emberiség már réges-régen egy szebb, boldogabb világban élhetne ezen a jó öreg földgolyón. Sajnos, azonban valamennyiünk szabadsága minden időkben korlátozva volt és van kenyéradó gazdáink által, minélfogva azt Írhatjuk és úgy, ahogy ezt megélhetési szükségletünk megkívánja.” A Horthy-éra fénykorában ugyancsak bátor kijelentés volt ez még Erdős Renée-től is, aki pedig abban az időben a polgári irodalom legjobbjai közé számított. Ez a megjegyzés jutott eszembe, amidőn az idegen nyelvű nyomtatványokról szóló washingtoni statisztikát olvastam. Tudniillik, hogy fogadott hazánkban rohamosan fogyó számunk dacára is, még mindig negyven magyar nyelven megjelenő napi, heti és havi folyóiratot szerkesztenek, amelyek közül harmincnyolc szülőhazánk uj rendjének kimondott ellensége! Másszóval, harmincnyolc magyar nyelvű újság a politikai tárgyilagosság etikai elveit megcsufol- va, nyíltan a hidegháborús célok érdekében, kórusban ferdít, hazudozik össze-vissza az egyébként jobb sorsot érdemlő olvasóknak a Magyarhonban történő eseményekkel kapcsolatban. Egyedül a “Magyar Szó” és a “Nők Világa” az alkotmány garantálta sajtószabadság elveihez hiien mer irni, a tisztesség és becsületesség su- •galta szimpátiával és tárgyilagossággal "eseményekről, népünk sorsáról, jövőjéről, ami különben minden jóravaló tollforgató embernek is kötelessége lenne. Az amerikai magyar újságírás frontján tehát kettő a harmincnyolc ellen hadakozik egymással az újságírói tisztesség elveinek fenntartásáért folyó küzdelem csataterén, ahol egyébként, nápról-napra erősebb iramban rohanó életünk nemzeti és nemzetközi értelmében olyan társadalmi, gazdasági és kulturális reformokért folynak nagy harcok, amelyek nemcsak az olvasó, de még az acsarkodó, hazudozó toliforgatók gondtalanabb, demokratikusabb életbiztonságát is elősegítené i Értelmes, jóakaratu embernek nagyon nehéz megérteni, hogy egy magasabb műveltséggel rendelkező egyénnek miért kell hazugságok, ferdítések árán megkeresni mindennapi kenyerét, amidőn a tárgyilagosság és logika elveinek megcsúfolásával, — ezzel homlokegyenest ellenkező Írásaikkal legtöbbséör saját maguknak is ártanak. Mivel okolható meg a tintakuli-egyéniségek- nek e cselekedete? A nagy általánosságban a szervezetlenség, a bátorság, a magyar testvéri sorsközösséggel való együttérzés hiánya, amelyhez még hozzáadódik az osztálykülöbségre tagoltság felsőbbrendűségének beképzelése. Emiatt nem tudják meglátni, hogy az egyszerű munkás is magyar testvér, s vele jóban-rosszban osztozni keli. Szó eshet még a “nagy Írókról,” akiknek sok pénzt hoz az irás, — mindez nem jelent mást, .mint üzletet. Az üzleti mérleg tükrében, nézvén eseményeket, ők nem igen törődnek nemzettel, néppel, egyénekkel annak dacára, hogy olvasóik joggal elvárják tőlük a reális útmutatást a szellemi emelkedettség felé. Ez a várakozás azonban a legtöbb esetben hosszúra nyúlik, mert amint tapasztalhatjuk, egy egész népet érintő nagy problémákat csak nagy ritkán tűznek tollúk hegyére igazságos és érdek nélküli megvilágításban. Nagy szerencséje az emberiségnek, hogv világszerte tömegével vannak egyszerű, intelligens munkások, becsületes intellektuelek, akik igazságérzetük sugallatára ugv tiltakoznak az irodalom és újságírás zugárusai ellen, hogy fejlett szellemi nívóinknak megfelelő irodalmi törekvéseket nagy áldozatok árán támogatnak és tartanak fenn. s ezzel mintegy barrikádot állítanak a minden időkben fenyegető szellemi sötét korszak egyeduralmának útjába. így azután a komoly nehézségek árán fenntartott “Magyar Szó és “Nők Világának” maguk az olvasók a tulajdonosai, az írókkal és szerkesztőkkel együtt köA házigazda, névszerint Tímár Illés, még egyszer kinéz az istállóba, rendbeteszi a jószágot, szénát vet a jászolba, majd az ajtó elé áll, s onnan nézi a hólepte udvart, a távoli tanyák halványan pislákoló ablakait. Megindul a ház felé. A szobában az asztal körül és a búbos kemence mellett már együtt ülnek a szomszédok: a hangosszavu Tímár Vilmos feleségestül, lányostól, a hallgatag természetű Hunva Péter feleségestül és Kávai Gáspár, a po- lyákhalmi tanya világ őszhaju tanítója. A szekrény tetején rádió szól, a férfiak pöfékelgetve csendesen beszélgetnek, az asszonyok kesztyűt, sálat, pulóvert horgolnak. így töltik el a hosszú téli estét. — Milyen az idő odakint, Tímár szomszéd? — tolja homlokára szemüvegét a tanító. — Esik a hó — feleli Tímár, s leül a kemence mellé. Csend lesz. Csak a falióra tikk-takkolása és az asszonyok kezében a fényes kötőtűk finom csattogása hallatszik. Nyílik az ajtó. A háziasz- szony jön be frissen, pirosán és egy tányér párolgó pogácsával kezében. — Disznótoros maradék. Gondoltam megme- legitem a kemencében, elfogy még éjfélig. A gazda is megmozdul. Csatos borosüveget rak az asztalra. Koccintanak. Az Ízletes zsíros pogácsa s a jó homoki bor csakhamar megoldja az emberek nyelvét. — Még szerencse, hogy ma nincs előadás az ezüstkalászos tanfolyamon — mondja a tanító, miközben beleharap egy pogácsába. — Ebben a nagy hóesésben úgysem jöttek volna el a hallgatók. — A tanító ur nem ismeri az endrődi embereket — ellenkezik a gazda —, nem olyan fából faragtak minket, hogy megijedjünk egy kis hótól. Elmegyünk mi még a világ végére is, ha értelmét látjuk. Márpedig a tanfolyam értelmes dolog-, nagyon régen kellett volna. Csakhamar kiderül, hogy a polyákhalmi tanyavilág dolgozó parasztjai nemcsak kártyázgatás- sal töltik a hosszú téli estéket, hanem hetenként kétszer ezüstkalászos gazdatanfolyamra járnak zös gazdái, akik akkora darab kenyéren élnek, amekkora a helyzethez mérten jut nekik, de legalább nem kell testüket-ielkükel eladni a kenyéradóknak az olvasóik prostituálására. Úgy Írhatnak, ahogy mondanivalójuk megkívánja: az igazság, logika és a tárgyilagosság tiszta elveihez való rendületlen hűséggel, ami által nemcsak magukhoz emelik az egyszerű munkástestvéreiket és segítik pótolni náluk azokat a hiányosságokat, amelyeket a régi rendszerek iskola-politikája rájuk kényszei'itett, hanem az önzetlen jóakarat örök-mécsesével világítják meg a szellemi emelkedettség felé vezető utakat is számunkra. Ennek a két lapnak minden olvasóját, szerkesztőjét és munkatársait a legnemesebb büszkeség tudata kell, hogy áthassa, amidőn látja, hogy saját két lapjuk hogy s mint küzd harminc- nyolc ellen az igazság és valóság megírásáért és ezt a két lapot az amerikai haladó magyar munkásság és értelmiség leghaladottabb szellemű, legintelligensebb, saját agyával gondolkodó rétege tartja fenn különböző körülmények között immár 50 esztendeje! Bár sokszorosnak tűnik a túlerő, az igazság győzelmébe vetett hitünk kétségen felül áll. Bizonyítja ezt az elmúlt évtizedek sorozata, amidőn a minden kétes célt szolgálni kész lakáj-irodalmárok rekedtre csaholták magukat gazdáik oldalán és mindennek dacára, mégis azok az időszerű társadalmi reformeszmék győztek ebben az országban éppen úgy, mint szülőhazánkban, amelyek megkönnyítették az élet terhét valamennyiünk számára. És igy lesz ez a jövőben is. — erre mérget vehetnek. A Könyvek Könyve szerint az Alkotó csak egy Napot teremtett, amely az egész földgolyót átölelve szórja bőséges életet fakasztó sugarait! Kettő a harmincnyolc ellen lefogadhatjuk, hogy senki gyarló emberfia kívánságára nem fogja beszüntetni ragyogását Magyarhon felett, — mert ez a természet egyik legnagyobb igazsága. A másik: a halál. Csupán idő kérdése tehát, hogy az amerikai magyar újságírás fáradt éji-bogarai meddig dongják füleinkbe hidegháborúra uszító, unalmas frázisaikat. a tanyai iskolába. A tanfolyamnak 36 hallgatója van s a vezetője Kávai Gáspár tanító, aki büszke arra, hogy a hallgatók valamennyien meglett emberek, kiváló gazdák, akik jól ismerik a gazdálkodás sok csinját-binját, de a gyakorlat mellé most az elméleti tudást is meg akarják szerezni. Hogy milyen gazdák is járnak a tanfolyamra, ennek bizonyítására Tímár Illésnek, a házigazdának a nevét említi, akinek 15 hold földje, takaros tanyája van Polyákhalmán. A tanya csak annyiban különbözik a községben levő házaktól, hogy sártengerrel borított pusztaság közepén áll, de Tímár ezt a különbséget tőle telhetőén igyekezett enyhíteni. A tanya elejét léckerítéssel körülkerítette, a bekerített földbe rózsa- és orgonabokrokat ültetett, az istállóhoz és a kúthoz vezető utat kikövezte, a lakásba pedig szép rádiót vásárolt. A gazda és az asszony nagyjából elégedett is a tanyai élettel, csak a lassanként legénnyé cseperedő ifjabb Tímár békétlenkedik egyre. Neki mái* nem elég a takaros tanya meg a rádió, ő hetenként moziba is szeretne menni, csak hát a tanya 8 kilométerre van a községtől és még szép időben is kétszer meg-gondolja az ember, mielőtt egyszer elindulna. Szóba kerül a környékbeli Buzakalász és a Gábor Áron termelőszövetkezet neve is. Pontosan tudják, melyik termelőszövetkezet hogyan áll. mennyit fejlődött xa múlt esztendőben, hová bányán léptek be, ami azt bizonyítja, hogy az uj paraszti életforma lassanként megérinti Endréd távoli tanyavilágát is. — A legtöbbet a Gábor Áron tsz fejlődött — állapítja meg Timár Vilmos. — A földterülete 200 holdról 700 holdra, a taglétszáma pedig 16- ról 40-re növekedett. Éppen a napokban találkoztam Cserép Györggyel, aki brigádvezető a termelőszövetkezetben és ő mondta el, hogy már Szelei, Kulik Miklós, meg Hunya Miklós is belépett a termelőszövetkezetbe. Az óra tizenegyet üt. A házigazda a borosüveg után nyúl, tölt mindenkinek .a . poharába, majd oda ül maga is az asztal mellé. Rágyújt. Nagyot szippant, bajsza körül úgy száll a füst, mint fák között az őszi köd. — Na, most nótázunk egyet! — mondja. És elkezdi: — Mikor a juhász bort iszik. . . A többiek vele énekelnek. A kis tanyasi szoba megtelik dallal és már éjfél is elmúlik, amikor valaki elkiáltja magát: — Gyerünk aludni, mert mindjárt megvirrad! Ari Kálmán BEKÜLDTE MAR LAPUNKHOZ A NAPTÁR ÁRÁT? HA NEM, KÜLDJE RE MOST* Rendelje meg a sajtó alatt két szenzációs könyvünket TAVASZ A DUNÁN és angol fordításban SPRINGTIME ON THE DANUBE HUNGARIAN WORD, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! örömmel értesültem a Magyarországról szóló magyar és angol könyv kiadásáról. Azáltal, hogy előre megrendelem e könyv (ek)et, igyekszem e nemes célkitűzés megvalósításához hozzájárulni. Csatolok .............. dollárt*, melyért küldjenek, mihelyt megjelenik .................. példányt a magyar kiadásból (Tavasz a Dunán) $1 példányonkint .................. példányt az angol kiadásból — (Springtime on the Danube) $2.50. Név: ..................................................................... Cim: ....................................................................