Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
January 5, 1936 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1? A kastély uj lakói Nyíregyházáról Kisváráéra siettemben véletlenül hallottam meg a berkeszi fiuotthon szép tér méskörből és vertvasból emelt kerítésének történetét. Az építőipari vállalatnak — ahogyan az már időnként lenni szokott — nem volt “kapacitása”. Ha rájuk vártak volna, ma sem lenne kerítése a kastélyszerü épület szép parkjának. De a fiuotthon igazgatója nem jött zavarba. “Nincs mm-«a? — itt agyunk mi nevelők m g a gyerekek!” Vonzott az alkotó kollektíva — betértem a régi kastélyba, hogy megismerjem uj lakóit. A kis építők sok felől verődtek össze, az egyik falusi kiscsizmát húzott le, a másik városi matrózruhából bujt ki, amikor az intézet ruhájába öltözött. Néhányan árvaságra jutottak, vagy rideg, rossz környezetben hányódtak, mielőtt idekerültek. Van, aki nem is emlékszik elhunyt édesany ja ölelő karjára. Felének sincs hová hazautazni korácsonykor, s aki elutazik, az sem mind a szüleihez megy, hanem sokan távolabbi rokonokhoz, vagy éppen csak melegszívű volt szomszédokhoz. Mégsem lehet mondani, hogy nincs otthonuk. Nemcsak nevében fiuotthon ez a berkeszi palota, olyan otthonos és csinos itt minden, mint egy jó ízléssel, gondosan berendezett lakásban. Talán ez az egyik oka, hogy a tízperces szünet ismerős zaja éppen olyan vidám, mint bármelyik iskolában. S a tanteremben is legfeljebb abban különböznek az itteniek, hogy egyik sem kócos, egyik sem rendetlen, egyformán jól vasalt az ing és a ruha valamennyin. Még valami, ami feltűnik: Bátrak ezek a kisfiúk. Tiszteletteljes a hangjuk, de igen közvetlenek, szemmel láthatóan közeli a kapcsolat a tanulók és a tanáraik között. Nagy családot alkotva élnek együtt itt a növendékek és nevelőik. Jó nagy család — 240 gyerekkel 6 évestől 14 éves korig. A hatodikosokhoz éppen történelemórára tértünk be, három idegen és negyediknek az otthon igazgatója, Barna Lajos. Igyekeztünk úgy megbújni hátul a teremben, hogy minél kevésbé zavarjuk a tanítást. Kár volt az igyekezetért. A tanulóknak eszük ágában sem volt zavarba jönni. De nem is lett volna miért. Sokat tudtak. Mindenki felelni akart. Egy- egy kérdésre 15-20 gyermekkar nyulott a levegőbe. S ha valamelyik felelés közbe mégis elakadt, Ernő bácsi odavezette az egyik falitáblához, s az ábrák láttán, egyszerre világosság gyűlt a kis fejekben. “Sajnos, kevés még a szekrényünk” — panaszolja Szűcs Ernő, a hatodikosok történelemtanára. (Kiderül, hogy ezeket is Egerből, Debrecenből. s még ki tudja honnan hordták össze.) Ez az elégedetlenség általános itt a felnőttek körében. Nem valami zúgolódó hang ez, csak folyton azt látják, amit még nyújtani akarnak és nem azt. ami már megvan. Az ebédlőben szőttes függönyök vannak, a falakat virágos cseréptányérok és korsók diszitik. A függöny tartók és a cserépedénytartó falipolcok az otthon műhelyében készülnek tűzifából. Itt, az étteremben vetítik vasárnaponként a legújabb normál játékfilmeket. Minden jó darabot, mi csak gyerekeknek való. Azt hinnénk, ide már semmi sem hiányzik. De tévedünk. Előkerül egy előrajzolt terítő. “Ez csak a minta. Nincs még hozzá anyagunk, de minden asztalra hímzett térítőt szeretnénk népi motívumokkal” — tájékoztat bennünket Erdei László, az otthon igazgatójának helyettese. Ez az egészséges elégedetlenség már sok mindent megteremtett. A Vay grófok egykori kastélyához két uj oldalszárnyat, a stílusos kerítést, sportpályákat, ' ízléses bútorokat, még szőttes mappákat is az Íróasztalokra. Minden helyiségben egyenletes meleg van — központi fűtést szereltek az egész épületbe. A hálószobák emeletes ágyait fodros karton térítőkkel takarják le, ugyanabból az anyagból készültek a függönyök és a fodros asztalterítők is. Sehol egy porszem, sehol egy kinnfelejtett ruhadarab. Még a ruhakefék is színes, zsebes vászontáskában sorakoznak a falon. Kicsit szükek a hálószobák, de a rend, a tisztaság és a kedves holmik tökéletesen otthonossá teszik. Tökéletes ? Ezt a szót itt nem ismerik. Az egyik ágyról bekeretezett művészi reprodukciókat emel fel Barna igazgató: “Ezek az elsők, még nem jut minden szobába, pedig még sok szép képet akarunk a hálószobákban elhelyezni.” Hát senki sem elégedett ebben a szép házban? Dehogynem. A gyerekek elégedetten majszolják a tízórait. Igaz, hogy sok a kötelességük. A hálószobákat maguk tartják tisztán, s nem is akárhogyan, mert mindennap ellenőrzik. Ellenőrzik a felügyelő nevelők a ruhák, kezek, térdek, fülek tisztaságát is, még a zsebkendőt is be kell mutatni a reggeli “pajtássági szemlén”. Az iskolapadban is ott kell ülni pontosan 8 óra előtt tiz perccel, délután 4 és 7 óra között meg csendben kell készülni a másnapi órákra. Ebéd közben sem illik zajongani, rendetlenkedni. De sok a szórakozás és a szabadság is. Délután 2—4-ig mindenki olyan szórakozást választ, amilyenhez kedve van. A nevelőkkel együtt csónakáznak nyáron — mert a parkban tó is van. A futball, a röplabda és a kosárlabda izgalomban tartja az egész házat. Télen elő lehet venni a szánkókat, a sítalpakat is. Aki meg olvasni szeret inkább, felmehet a könyvtárba, vagy elhelyezkedhet a márványburkolatu előcsarnok egyik mély foteljében. Sokan sakkoznak, szakkörökben barkácsolnak, ügyeskednek a tanulók kis műhelyében, de bejáratosak a nagy műhelybe is. Még szántóföld is van itt, ott is akad szórakozni- és tanulnivaló. Este nyolckor pedig minden szobában megszólal a zene — a házi rádió-stúdió előadását minden helyiségben hangszóró közvetíti. A kívánság- hangversenyen a gyerekek és a pedagógusok egyaránt rendelnek egymásnak szép hanglemezeket, de sokszor fellépnek a tanulók is, szavalnak, énekelnek, jeleneteket adnak elő. Játék és szórakozás közben a kötelező tantárgyakon kívül is sok mindent tanulnak itt a kis diákok. Az intézeti életrendnek és a sok csinos holminak egyaránt megvan a nevelő rendeltetése. A gyerekek megtanulják a rendet és a tisztaságot, s azt is, hogyan tehetik széppé, gazdaggá életüket. Ebben az otthonban sokat, nagyon sokat tesznek azért, hogy aki innen kikerül, ne igen tanakodjék azon, melyik végén kell megfogni egy egyszerű szerszámot. Egyszóval, hogy a berkeszi fiuk olyan emberré váljanak, mintha meleg családi fészekben gondos anya, apa nevelte volna őket. Kallós Ilona Vérnyomáscsökkentő és fekélygyógyitó szereket készít a magyar gyógyszeripar — Magyarországi riport — Az uj gyógyszerek kutatásával hazánkban a Gyógyszertani Intézet 1948-ban megalakult uj, gyógyszerkémiai osztálya foglalkozik. Az osztály több mint 500 uj vegyidet állított elő gyógyszertani kivizsgálásokra. Az uj gyógyszerek utáni kutatásban az első jelentősj eredményt az úgynevezett j kurárin hatású vegyületek területén érték el. Ezeket az anyagokat a sebészetben a műtét közben feszülő izom- zat lazitására használják: j hatására könvebbé válik a műtét, kevesebb éter kell az altatáshoz. A legmegfelelőbb vegyüle- teket most a klinikán vizsgál- j ják. Ez a munka vezetett a kvaternér ammonium vegyületek, valamint a trópánvázas alkaloidák kutatásához (e vegyületek hatására a káros inger nem tud a szervekhez jutni), s ebben igen jelentős elméleti eredményeket értek el. A vizsgálatok világviszonylatban is nagy feltűnést keltettek, mert először sikerült a molekula térbeli szerkezetét felderíteni. Ennek ismeretében sokkal tisztább kép alakulhatott ki a vegetativ idegrendszerre ható vegyületek kutatásánál. Ugyancsak sikerült az eddig ismert egyik leghatásosabb vérnyomáscsökkentőt előállítani. Ezek a kutatások most még tovább folynak és újabb eredmények várhatók. Egy másik jelentős eredmény: a gyomorfekélyre ható uj gyógyszert a gastropin Az orvosi kutatások kimutatták, hogy a fekélybetegség kialakulásában fontos szerepe van az idegrendszer- működése zavarának. Külföldön az utóbbi évtizedben sok uj anyagot kísérleteztek ki a fekélybetegség keze lésére, azonban csaknem mindegyikről kiderült, hogy vagy múló javulást okoznak csupán, vagy zavaró mellékhatásnak. A magyar kutatók csaknem 200 uj vegyület előállítása és állatkisérleti k i v izsgálások után jutottak a gastropinhoz. Uj gyógyszereink között ez lesz az első, amely a rendszeres hazai kutatás eredménye. A budapesti belklinikákon már jó eredménnyel be is fejeződtek a gastropinnal kapcsolatos első kísérletek, rövid időn belül betegeink rendelkezésére áll majd az uj gyógyszer. A gyógyszertani osztály egy másik munkacsoportja több évi kutatás után olyan hatásos, a légzőközpontot izgató — vagyis azt működésbe hozó — vegvületet talált, —■TW» ffiiirmiWnWh I."«. m.tm, im— amelynek különös előnye, hogy a szívre nem káros, a vérnyomásra sem hat, és igy a bénult légzőközpont miatt amugvis megterhelt szervezetre nem olyan káros, mint az eddig használt, külföldi növényből előállított lobelin. Az uj gyógyszerrel a klinikai kivizsgálás során eddig több mint 100 mérgezett beteg életét mentették meg. Nagy jelentőségű a gyógyszer a bénult légközponttal világrajött újszülöttek megmentésében is. Sikerült kidolgozni az idegzsábák és idegfájdalmak kezelésére is egy uj, tartós hatású vegyü- letet. Ennek klinikai vizsgálata most fog megindulni. Most uj, nagy kutatási program végrehajtása kezdődik: az osztály hozzálátott a virusbetegségek, valamint a rákos daganatok ellen ható gyógyszerek kutatásához. A 2-ik 5-éves tervben lehetővé válik, a magyar gyógyszerkutatás jelentős eredményeinek az iparban történő fel- használása. EMLÉKMŰ Mint a Kiodo Cuszin hírügynökség jelenti, a tokiói pályaudvar előtti téren emlékművet állítottak a kivégzett háborús bűnösöknek. Az emlékművet a japán háború bűnösöket dicsőitő müvek kiadásából begyült I pénzből állították fel. A ZRÍNYI SZÓZATA BEMUTATÓJA Budapest, december 20. Zenei életünknek szép, ünnepélyes és minden jelenlevő számára emlékezetes eseménye zajlott le december 18- án délután a Zeneakadémia zsúfolásig megtöltött nagytermében. A Népművészeti Inté z e t kórushangversenye volt ez Kodály Zoltán hetven- harmadik születésnapja tiszteletére. Nem ez volt az egyetlen ünnepség, amely jelképesen egész dolgozó népünk jókívánságait tolmácsolta alkotóereje teljében levő lángeszű muzsikusunknak: a zeneszerzőnek, a nép művészete fáradhatatlan tudósának, zenei művelődésünk “nagy tanárának” és a nép ügyéhez egy hosszú életen át mindig hűséges hazafinak. A fővárosban is, vidéken is több ünnepi hangverseny köszöntötte Kodály Zoltánt, de — úgy gondoljuk — mégis ez a vasárnapi volt a legfontosabb. Ekkor hangzott fel ugyanis hangversenydobogón, élő muzsikaként először Kodály uj mestermüve, a Zrínyi szózata. így, a megoldásra váró problémák miatt is élő volt, egészséges és eredményekben gazdag ez a délután: éneklő népünk hangja szólalt meg színesen és erőteljesen. Azé az éneklő népé, amelyért Kodály Zoltán egy emberöltőn át fáradozott és fáradozik ma is. A Zrínyi szózatához, a gyermekkaroktól, a nagy vegyeskarokon, s a Psalmus Hungaricuson és a Budavári Te Deumon keresztül vezet az ut. És egy olyan felszabadult népnek lángeszű fia alkothatta meg, amelynek gyermekei és egyszerű emberei úgy énekelnek a fővárosban és az ország négy táján, ahogy ezen a délutánon hallhattuk. Méltán mondhatjuk, hogy a Zrínyi szózatának befejező része a hitnek, a hazaszeretetnek olyan mélységes himnusza, amilyenhez foghatót csak történelmünk legnagyobb jainál találhatunk. Örülhetünk annak, hogy ez a himnusz itt és most született meg, hogy felrázza a hitet- lenkedőket, erősítse az ingadozókat és további győzelmekre segítse egész népünket. Asztalos Sándor KRAUSS KÁROLY Ismét egy jóbarátunkat, la- í punk egy régi olvasóját veszítettük el Krauss Károly munkástársunkban, aki 1955 november hó 16-án, fia otthonában, Cliffside Park, New Jerseyben két napi betegség után hirtelen elhunyt. Siratja bánatos özvegye, fia, leánya és menye. Lapunk is nagyon sokat vesztett Krauss Károly elhunytával, aki a munkás sajtót fennállása óta támogatta. Emlékét meg fogjuk őrizni.
