Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-23 / 8. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 23, 1956 Mi újság az óhazában? KIRÁNDULÁS MAGYARORSZÁGRA A San Francisco Chronicle- ben megjelent s Catherine Von Warton által irt riportból vettük át az alantiakat. “Week End Budapesten” Bécsben hallottam, hogy a vasfüggöny mögötti keleti országok beengedik a turistákat és miután mindig óhajtottam Budapestet látni, elmentem a konzulátushoz és azonnal megkaptam a vizu- mot és megnyugtattak, hogy biztonságban utazhatok Magyarországra. Érdeklődtem a Magyar Utazási irodában (Ibusz) és megtudtam, hogy Bécsből hétvégi kirándulások mennek rendszeresen Budapestre. Azonnal bejegyeztem' a túrára. Szombaton hajnalban indultunk el Bécsből autóbuszon és vasárnap éjfélkor érkeztünk vissza. Az egész költség, autóbusz, vizűm, hotel, étkezés, turavezető, stb. 350 ausztriai schilling, azaz 14 dollárba került. Rávettem Dorothyt, egy itt tanuló amerikai ismerősömet is, hogy jöjjön velem és reggel hatkor már a szép, modern, fűtéssel ellátott autóbuszon ültünk 25 más uti- társsal. A legtöbben ausztriaiak voltak, akik rokonaik látogatására rándultak át Magyarországra. 8.30-kor elértük a határt, majd a piros-f eh ér-zöld akadály bezárult mögöttünk. A vámvizsgálatnál kiszálltunk. A vizsgálók barátságosak, kedves, és csinos fiuk voltak, szép bajuszkával. Bele sem néztek podgyászunk- ba, csak azt kérdezték hány schillingünk van. A határtól velünk jött egy rendkívül csinos, kedves magyar nő, aki magyarázta utunkat. A látkép Ausztriáéhoz volt hasonló, legalább is Burgen- landban. A falvakban mindenütt mosolygó arccal fogadtak bennünket és integettek nekünk. Budapesten ugyanaz, mindenki nagyon barátságos volt és kérdésekkel árasztottak el bennünket. Hideg, de szép tiszta napunk volt. Budára hajtottunk, a hídon keresztül láttuk a Margitszigetet. Majd a Palota szállodába vittek bennünket. A hotel kényelmesnek bizonyult, bár először valamilyen furcsa állott szag ütött meg, mikor bementünk. Szép nagy kétágyas szobát kaptunk, vízvezetékkel és telefonnal. Micsoda ételek Az első dolgunk volt az étkezés. Lunch, milyen és menynyi! Először leves, aztán hús és valamilyen káposztás étel, utána két-két szelet sütemény Mintha mindenből dupla adagot adnának. Micsoda borokat szolgáltak fel. Asztalunkon apró ausztriai zászlók voltak és a szálloda egész személyzete beszélt németül. Ebéd után Dorothyval sétára mentünk, a város közepét megnézni. Néztük az üzleteket és az embereket. Mindenki jól öltözöttnek látszott. Sokkal jobban mint Belgrád- ban láttuk. Sok férfi loden kabátban és tiroli kalaphoz hasonlóban járt. De a legtöbben, férfiak, nők és gyermekek kerek csúcsos szörmesap- kát hordtak. Rengeteg volt belőle az üzletekben, hód, perzsa és más szőrmékből. Szívesen vettem volna egy ilyen szőrmesapkát, de drága volt és amellett nem vihettünk be Bécsbe többet 6 dollár, 200 forint értéknél. Sokan lovagló nadrágot és csizmát hordtak. Parasztok gyönyörű kék bokorugrós szoknyákban, vörös kendőkkel a fejükön járkáltak. Rekordokat kerestünk Az üzletek telve voltak, árukkal is, vásárlókkal is. Vettem egy szép kötött sapkát, aztán mentem rekordokat keresni. Hatalmas könyvüzletet találtunk. Olyan is volt, amely orosz könyveket és rekordokat árult csupán és nagyszerűen beszélt angolul. A kiszolgáló elvtársaknak szólított bennünket. Nagyszerű rekordokat találtam és vettem finom barackpálinkát. Hatalmas üzlet volt a könyvesbolttal szemben “supermarket” élelmiszer üzlet, mely nyitva van 24 órán keresztül. Hús, kenyér, likőr, fagyasztott ételek, ott csüngtek a finom rúd szalámik, hatalmas nagy kerek rozskenyerek. óriási kiflik, édes tészták. Megnéztek bennünket, de barátságosak voltak és készséggel nyújtottak segédkezet mindenütt. Estefelé mentünk csak vissza a szállodába, hogy vacsoráig pihenjünk. Az étteremben zene játszott és tömve volt, élénk beszélgetések folytak. Bécsi szeletet rendeltünk, két hatalmas szeletet kaptunk mindketten és gesztenye pírét, tejszínhabbal. Ha már Pesten voltunk mulatni is akartunk és örömmel vettük, mikor vezetőnk megkérdezte, hogy akarunk- e vele, férjével és még két ausztriai vendéggel cigányzenét hallgatni. Volt autójuk és hatan beszálltunk és a “Mátyás pincébe” vittek bennünket. Zsúfolva volt. Vezetőnk segítségével kaptunk asztalt, a zenészek közelében. Kávét és baracklikőrt rendeltünk. Azt mondták, hogy a legjobb cigányzenekar volt Pesten és elhiszem nekik. Éjfélkor elmentünk a Duna szállodába táncolni. Reggel tejszinhabos kávét és vajaszsemlyét ettünk. Aztán a Szent Rókus templomba mentünk 9 órai misére. Alig fértünk be, annyian voltak. Azt hittem csak öregeket találok majd, valami öreg pappaL Volt ott mindenkoru, Egy magyarországi katolikus egyházközség életéből BUDAPEST. — Varga Ferenc, a nyugatról nemrég hazaérkezett templomi karnagy rádióelőadás keretében mondta el első élményeit a vallás- szabadsággal k a p c s o latos kérdésekben. Varga Ferenc, aki a budapesti kőbányai Szent László templom karnagyi állását tölti be, többek között a következő megállapításokat tette: Templomunkban, amely egy körülbelül 15,000 lelket számláló külvárosi plébánia központja, a hagyományos istentiszteleti rend ma is változatlan, s vasár- és ünnepnap hat, hétköznap pedig négy misét mutatnak be rendszeresen. A gyermekek első áldozását, a bérmálást, valamint a szentségi körmeneteket a régi fényes külsőségek között rendezik meg, sőt, ha a hívek úgy akarják, bucsujárást is végezhetnek. A szülő, aki fiának kimondottan katolikus nevelést akar biztosítani, őt Pannonhalmára vagy Győrbe a bencésekhez, Esztergomba vagy Szentendrére a ferencesekhez, valamint Budapestre vagy Kecskemétre a piaristákhoz küldheti, leányát pedig Budapesten vagy Debrecenben az iskolanővéreknél taníttathatja. Plébánosom, Vértes Andor tb. kanonok ur, akitől idevonatkozó ismereteimet szereztem, még azt is elmondotta nekem, hogy a központosított katolikus papnevelő intézetben, E,s z t e r g ómban Győrben, Egerben, Szegeden és Budapesten, ma körülbelül annyian készülnek a papi hivatásra, mint a háború előtt, a különbség csak az, hogy most jóval többen vannak, akik hivatásérzetből és nem a biztos megélhetésért, a kényelmes életért lépnek a pályára. Pannonhalmán öreg szerzetesek, Vácott, Pécsett, Ba- konybélben és Hejcén pedig éltes apácák részére van azilum, Székesfehérvárott, Hódmezővásárhelyen és Esztergomban meg nyugdíjas papok számára tartanak fenn otthonokat. Gondoltak-e már arra kintélő honfitársaim és barátaim, miközben még malis az 1948-ban bevezetett ma- jgyarországi fakultatív hit- i oktatás miatt szörnyülköd- nek —, hogy jelenlegi hazájukban, legyen az Franciaország vagy az Egyesült Államok, a 18. század vége óta senkit sem kényszerítenek az iskolákban bibliaforgatásra. Azoknak a gyermekeknek, akik a hittant tanulni akarják, megfelelő létszámú hitoktató áll rendelkezésre. A hitoktatókat a mai Magyar- országon is az egyházi főhatóság nevezi ki és az állam fizeti. A lelkiismereti szabadság gyakorlati érvényesülésének megvilágítására végül közölni szeretném még egyházközségünknek a szilveszteri hálaadáson felolvasott évi statisztikáját, amely szerint plébániánkon, a budapesti Szent László templomban 398 keresztelés, 124 esketés, valamint 171 egyházi temetés történt, s az első áldozó gyermekek létszáma 245-re emelkedett. Ezek csupán egy templom adatai a több mint 140 budapesti templom közül. Mindent egybevetve nyugodtan kijelentem, hogy a feszült hangulat, amelyet 1948-ban hagytam magam mögött, ugylátszik, véglegesen megenyhült. Az egyház papjai és hívei közül mind többen és többen ismerik fel, hogy a társadalmi és gazdasági változás, amely az utolsó esztendőben nálunk is megtörtént, történelmi szükségszerűség volt. Az állam és az egyház ma nem azt hangsúlyozza ki, ami elválasztja, hanem azt, ami a hívőket és nem hívőket ösz- szeforrasztja: s az ország felvirágoztatása és a háború elleni közös küzdelem. KERESTETÉS . .Keresem Field Izsó (Rosenfeld) bőröndöst Budapestről. Régebben New Yorkban lakott, jelenleg Californiában van. Aki tud róla, fontos ügyben tudassa címét Müller Alfréddal, 952 Freeman St. Bronx 59, N. Y. Mi újság a a Kereskedelemben? Elkészült az első, cukorkát, édességet kiszolgáló automatagép, amelyet a Csemege Áruházban helyeznek el. • A magyar vendéglátóipar 1956-ban előreláthatólag a tavaszi lipcsei, a tavaszi és az őszi bécsi, a stockholmi és a londoni nemzetközi vásárokon vesz részt. • Igen szép, hímzett ágynemű és hímzett csecsemőkelengye kerül forgalomba az idén. • Uj cikk lesz a sósborszeszizü “Diana” fogkrém és a men- tholos szájtabletta, valamint a Duna mosópor, amely mosógépekben is kitünően használható. Az első negyedévben önki- szolgáló bolt nyílik a Thököly ut és a Laki Adolf utca sarkán. 14—16 millió pár harisnyát erősítenek 1956-ban nylon szállal. • Kinobox néven újfajta fényképezőgép készül. Az ára 250—300 forint lesz. • Hathavi jótállással árusítják a rádiócsöveket. • Kedvelt árucikk lesz a háztartási fagylaltgép, amely függőleges irányban működő hajtókarral, aluminiumház- zal készül. • Bővítik a veszprémi Bakony Szállót, szépítik, korszerűsítik a budapesti Béke, a Duna, az Asztoria, valamint a Debreceni Arany Bika, a miskolci Kossuth és a pécsi Nádor szállót. KIOLVASTAD E LAPSZÁMOT' MAS IS TANULHAT BELŐLE! ADD TOVÁBB! gyermekekkel együtt. Délután elvittek körül a városban. Első utunk a Stá- dionhoz vezetett, ami Budapest büszkesége. A hatalmas épület 100,000 embert képes leültetni. Alul épületek vannak atléták részére, televízióval együtt. Aztán megnéztük a város többi nevezetességét, beleértve a Sztálin szobrot is. A színházak zsúfolva vannak Próbáltunk jegyet kapni az operába, vagy a ballethoz, de minden jegy elkelt előre. Kihajtottunk tehát a halászbástyára, mely olyan volt, mint egy tündérmese. A vár és körülötte minden teljes romokban volt az elmúlt háború következtében. Felét körülbelül már újra felépítették. Mindent úgy építenek fel teljesen, mint valaha volt. Az erőditményi része már készen áll tornyaival, balusztrádjai- val együtt. A templomot is építik. Gyönyörű itt a kilátás. Lent a Duna folyam hidjaival, messziről a tornyok és kupolák látszanak. Már ködös és sötét volt, mire visszamentünk szállodánkba, hogy utrakészüljünk. 5 órakor indulásra állt autóbuszunk és sokan néztek bennünket a járdákról. Hangos, vidám bucsuzót kaptunk a járókelőktől is és egy kettőre elértük a “senki földjét” az ausztriai határ előtt. Senki sem zavart bennünket a határnál sem és már 10.30-kor Bécsben voltunk.
