Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-23 / 8. szám

February 23, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Ml A TEENDŐ 1956-BAN? A CALIFORNIA! DEMOKRATA KONVENCIÓ JELENTŐSÉGE HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Elvetélt rovatok Ideiktatok néhány paragrafust, amelyből egész tisztességes Hétvégi Levelek születhettek volna, ha időm és a körülmények megengedték volna: Dulles és társai ne aggódjanak afelett, hogy a kínai népköztársaság háborús erőszakkal fogja visszavenni JOGOS TULAJDONÁT: Formóza szigetét a bitorló Csang Kaj-sektől. Ilyesmire nem lesz szükség. Formóza népe, amelytől elfe­lejtették annakidején megkérdezni, vájjon elfo­gadja-e a Kínából kiseprüzött banditavezért ui’ául és parancsolójául, néhány éven belül úgy kitakarítja ezt a haramiát minden zsivány pere­puttyával egyetemben, hogy hírmondó sem ma­rad belőlük. 'Sőt: engem az sem fog meglepni, ha ez a tisztogató művelet pont a “Gissimo” saját “lojális” hadseregéből fog kiindulni. Ezek a fél­revezetett, szerencsétlen katonák lesznek bizo­nyára az elsők, akik hamarosan rájönnek, hogy a rossz oldalt választották és ahelyett, hogy sa­ját faj- és sorstestvéreik ellen fordulnának (ami öngyilkossággal volna egyenlő!), úgy lefricskáz- zák magukról a tetőtől-talpig korrupt Csang Kaj- sek-bandát, mint megannyi bolhát... Vájjon a mi zseniális Dulles barátunk van-e annyira előre­látó, hogy kiszemelt volna kitűnő cimborája és védence: ’Csang Kaj-sek és követői számára egy Szent Ilona-szigetet arra az esetre, hogy azok­nak eszükvesztetten menekülniük kell majd For- mózáról? Mert arra már a mi “legnagyobb” kül­ügyminiszterünknek rá kellett jönni, hogy For- bózából sohasem lesz Elba—ahonnan tudvalévőén Napóleonnak sikerült visszatérnie Franciaország­ba egy száznapos “másodvirágzásra.” Formóza után csak Szent Ilona következhetik. . . Minél hamarabb, annál jobb... ★ 2. A népi demokrácia eszméjének térhódítását semmiféle erőszakkal, semmiféle diabólikus esz­közökkel megállítani nem lehet. Akinek csak a legparányibb érzéke van a történelem ritmusá­nak a felismerésére, az világosan láthatja, hogy ez az áradat feltartóztathatatlan. Amit ma tulaj­don testi szemeinkkel megfigyelhetünk, nagyon élénken emlékeztet Ezékiel prófétának a követke­ző látomására: “És visszatérite engem a ház ajtajához, és imé, viz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a viz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem az északi kapu utján, és elhordoza engem a kívül való utón a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és imé, a viz ott forr vala ki a jobb oldal alól. Mikor kimé­rte az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a viz bokáig ér vala. És mére ismét eze- ret, és átvitt engem a vizen, a viz pedig térdig vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a viz derékig ér vala. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a viz, megúszni való viz. folyó, mely meg nem lábolható. .. “És mikor visszatértem, imé, a folyó part­ján igen sok, fa vala mindkét felől. És mondá nékem: Ez a viz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a viz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyü­zsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog: és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a viz bement oda, és azok meggyógyulnak, ÉS ÉL MINDEN VALAHOVA E FOLYÓ BE­MENT. ..” (Ezék. 41:1—9.) E pillanatban a viz csak derékig ér, de a mérő­zsinór már kezdi méregetni a következő ezer singet... ★ 3. Üzenet Bódog Andrásnak: Hallja az ur, ha nem akar velem tengelyt akasztani, mégegyszer meg ne rikasson, mint azt tette oly kíméletlenül legutóbbi írásával: “öreg amerikások disznótor­ján. Ha a kolbász-, hurka- és kocsonyakészités csinjáról-binjárói kivál az ur értekezni, hát Írjon a “Szakácsmüvészet” rovat alatt — lehetőleg a Nők Világában; ha az egykori cselédlakások nyo­morúságát akarja ecsetelni, írjon egy okos, ta­nulságos köz- vagy mezőgazdasági cikket; ha meg a fehér eperfákról óhajt elmélkedni, hát esz- kábáljon össze egy szakszerű cikket a fásítás — Irta: Leitner Aurél — Az egész ország politikai fejleményeire kihat­nak a február 4- és 5-én Fresno, Californiában lezajlott demokrata konvenció tanulságai és ha­tározatai. Itt kaptunk először választ — a követ­kező két főkérdésre: • Lehetséges-e hatásos, független politikai kampányt levezetni az 1956-iki választások­kal kapcsolatban? • Nincsen-e a progresszív tábornak más kiút­ja, mint várni egy harmadik párt mozgal­mának kibontakozására s közben ölhetett kézzel kivárni az idei választások lezajlását? Egy előző cikkben rámutattunk arra, hogy ége­tő szükség van és megvan a lehetőség arra, hogy hazánk eseményeit erőteljesen befolyásolhassuk. Rámutattunk, hogy elállni az azonnali küzdelmek­től anyit jelent, mint átadni a teret a jobboldali reakciónak. Azt is hangsúlyoztuk, hogy a progressziveknek csatlakozniuk kell a munkástömegek és a néger nép erőihez, amelyek még mindig a demokrata párt szövetségesei. Ez elengedhetetlenül szüksé­ges, mert csak igy lehet reményünk arra, hogy 1956-ban kibuktathassuk a republikánusokat. Egyes progresszivek nem értenek egyet ezzel a felfogással. A “National Guardian” ezeknek a progressziveknek a szócsöve. E lap szerint a fen­ti utat követni hiábavaló és csupán a demokrata vezetők szekere utáni kullogáshoz vezet. Gyakorlati tapasztalat Fresno-ban Progresszív körökben már évek óta folyik a vita erről a kérdésről. De eddig csaknem teljesen elméleti vitának lehetett minősíteni a nézetkü­lönbségeket. A Fresnoban lezajlott konvenció azonban már gyakorlati példát mutat és konkrét következtetések levonására nyújt alkalmat. Milyen formában jelentkezett a gyakorlati példa ? Elsősorban is már a konvenció megnyitásakor érezni lehetett, hogy az életbevágó kérdések fe­lett, (mint a béke, az adminisztráció kül- és bel­politikája stb.) szervezett nyomás jutott kifeje­zésre. Ugyancsak érezhető volt, hogy e szervezett nyomás mögött komoly megmozdulásak, a nép­tömegek erőteljes csoportjainak gondolkodása és akarata nyilvánul meg. Demokrata klubok megnyilatkozásait hallottuk, melyek az egyszerű szavazó polgárok érzéseit tolmácsolták. Érzéseket, melyek visszatükrözték, hogy a nép általában elégedetlen a demokrata korifeusok és leendő elnökjelöltek ingadozásaival a béke kérdésében! Néger tömegszervezetek hangját hallottuk, mely tiszta és nyílt állásfog­lalást követelt a polgárjogok kérdésében. Szak- szervezetek képviselőit hallottuk, akik ezen a fresnoi konvención nagyszámban és jelentős té­nyezőként léptek fel. Kristálytiszta, pozitív progra m Az elmaradhatatlan eredménye ennek a körül­ménynek az volt, hogy olyan program kristályo­sodott ki a kétnapos konvención, amely félreért­hetetlenül szólal fel a békés megegyezések, a pol­gárjogok és a munkásság követeléseinek kérdé­seiben, sőt amely még a boszorkány üldözés ellen is felemeli a szavát. Drámai erővel nyilvánult meg ennek a demo­krata konvenciónak a hangulata, amikor vissza­utasította az álliberális, vörösuszitó és a háborús programhoz csatlokzó Sámuel Yorty indorszálá- lását a U. S. szenátori állásra s vele szemben (erdősítés) mikéntjéről és előnyeiről; ha meg éppen kedve szottyan az orvosi tudomány mezei­re kirándulni, hogy az öreg amerikás szivgyenge- ségének az okait elemezze, hát éntőlem irhát az ur amennyit csak akar, az orvosi rovatban; de az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy eze- tek az egymástól idegen tárgyakat büvészi bo­szorkánysággal összekeverje és egy remekbe ké­szült cikk keretében úgy tálalja fel elénk, hogy olvasás közben csak úgy potyognak a könnye­ink !!! Remélem, hamarosan újra megrikat bennün­ket. .. csaknem egyhangú szavazattal Richard Rirhards- bt jelölte, aki a konvenció által elfogadott pro­gramot teljesen magáévá tette. Egy másik eredménye a konvenciónak az a tény volt, hogy a demokrata elnökségi kampány­ba komoly kérdéseket vetett be, amely kérdések az eddigi kampányból szemmelláthatólag hiá­nyoztak. E ténynek tulajdonítható az, hogy Es­tes Kefauver tekintélye erősödött e konvención Adlai Stevensonnal szemben. Kefauver ugyanis fömegnyomásra éles állást foglalt úgy a polgár­jogok, mint már kérdésekben, mig Stevenson in­gadozott vagy semmi állást nem foglalt el ugyan­ezekben a kérdésekben. Helytelen volna azt állítani, hogy mindezt a progesszivek idézték elő. De ugyanakkor helyte­len volna tagadni, hogy a progressziveknek ha szerény is, de konstruktiv szerepük volt e jelen­tős eredményekben azokon a helyi mozgalmakon keresztül, melyekben a konvenciót megelőzőleg résztvettek. S mik voltak ezek a mozgalmak? Demokrata klubokban való aktivitás; részvétel a szakszervezetek politikai akcióiban; részvétel a néger nép küzdelmeiben, összeállttak azzal a po­litikai célkitűzéssel, hogy Thomas Kuchel jelen­legi republikánus szenátort kibuktassák; hogy az Eisenhower-administrációt legyőzzék; hogy fele- lősebb kormányzatot és kongresszust válassza­nak a jelenleginek a helyébe. Ez az aktiv részvétel a tömegek és azok szerve­zetei között, a nép legalsó szervezeti lépcsőfokain, nem kullogás a demokrata vezetőség szekere mö­gött, mert nem jelenti minden hivatalos demo­krata politikának kritika nélkül való aláírását, amelytől a National Guardian fél. Éppen ellenkezőleg. A demokrata tömegek kö­zötti aktivitás tette lehetővé, hogy a demokrata korifeusok Genf-ellenes politikája szigorú elbírá­lás alá kerüljön; hogy a polgárjogok kérdéseinek elodázása és elsikkasztása meghiúsuljon. Azt je­lentette a tömegek közötti aktiv tevékenység hogy mindeme kérdésekért küzdelem folyt. Mindenek felett azt jelentette a tömegek kö­zötti munka, hogy bátorságra ösztökélte a füg­getlen politikai aktivitást. Részévé vált a Cali­forniában egyre szélesebb rétegek között kifejlő­dő alap-mozgalmaknak, amelyeknek óriási lehető­ségük van az 1956-os választások befolyásolásá­ra. Sőt még annál is tovább menve: nagy lehető­séget jeleznek egy közeljövőben kialakulandó független koalícióra. A Fresnoban lezajlott konvenció kivette a de­mokrata tömegek közötti munka szükségességét az elvont elmélet köréből. Ez a kérdés már nem vita többé. Világosan megmutatta a helyes irányt s azt, hogy egy gyenge, egyedülálló “harmadik párt” semmit sem jelentene az 1956-os politikai küzdelmekben. Megmutatta, hogy a tömegek kö­zötti aktivitás, a vezetők hivatalos politikájának kritikájával, válhat csak igazi irányítójává a nép politikai akaratának a jelen égető problé­máinak s a választások befolyásolásának harcai­ban. AZ ÓHAZAI UTAZÁSRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Én még a télen folyamodtam az útlevélért mivel hazai látogatásra készültem. De mire megkap­tam az útlevelet, értesültem, hogy a kormány ismét letiltotta az utazást. Szeretném tudni, hogy azoknak, akiknek meg van az utlevelzk, le­het-e hazautazni? B. S. Cleveland, O. ★ (Erre a kérdésre egyedül a State Depart­ment illetékes választ adni, forduljon tehát oda. Értesülésünk szerint sok olyan amerikai magyar, akiknek meg volt az útlevelük és a magyar vízu­muk, az uj utazási tilalom kibocsájtása után akadálymentesen indulhattak útnak. Több olvasónk panaszos levelet irt amiatt is, hogy egyes ügynökségek külön “árszabást” szá­mítanak a vizumkérvény kiállításáért. Ez fölös­leges kiadás mivel vizumkérvényt mindenki sze­mélyesen állíthat ki és azért senkinek sincs jo­ga külön díjazást felszámítani.) __3_

Next

/
Thumbnails
Contents