Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-16 / 7. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 16, 1956 David J. McDonald, a United Steelworkers elnöke, nemrég beszédet mondott az ameri! gvárvezetőség szövetkezetének konferenciája előtt San Frenciscóban és ismertette a vezéritrazeaí gyülekezetében azokat a kérdéseket, amelyek a jövőben foglalkoztatni fogják a munkásságot. E fontos beszédnek egyik érdékes részletét adjuk az alábbiakban: Mig jogosan és büszkén dicsekszünk, mennyire emelkedett az amerikai család élet- standardja; de tény még mindig az, hogy családjaink 30 százaléka évente 2,Í!Ü0 dollárnál kevesebbet keres. Pedig ez nem elég ahhoz sem, hogy a puszta életbenmaradást lehetővé tegye és egész bizonyosan nem elég ahhoz, hogy megvásárolják a futószalagokról bőven áradó termékeket, az autókat, a televíziós készülékeket, a konyhafelszereléseket. Iskoláink messze elmaradnak közgazdaságunk mögött és illetékesek megállapítása szerint annyi tanitóval van kevesebb az ország tanerőinek sorában, amennyi munkást foglalkoztat a US Steel vagy a General Motors. Országút jaink, közmunkaprogramjaink, vizmüproblémáink csupán egy kis részletét alkotják annak, amire a munkásság felhívja figyelmünket. Ezt mint amerikaiak, mint a munkásság és gyárvezetőség tagjai mondjuk. Van idő, amikor nemzetgazdaságunk megengedheti, hogy vérátömlesztést adjanak ezeknek a szükségkörzeteknek. Lehetővé kell tennünk, hogy az agresszív, vállalkozó és nagy képzelőerő vei megáldott szellemünk által teremtett vagyonnak egy részét felhasználjuk ezeknek a szükségességeknek megfizetésére. Az amerikai munkásság, az acélmunkásszak- szervezet céljainak csak egy kis része ez. És amikor a rendszerünkbe vetett hit hiánya miatt reszkető, ideges hangokat hallok olyan emberek szájából, akik nem képesek meglátni nemzetünk nagy teljesítőképességét s akik azt szeretnék tudni, mi lesz mindezzel a termeléssel, akkor azok felé az évi 2,000 dollárnál kevesebbet keres családok felé fordulok, akiknek annyi minden hiányzik, de nem vehetik meg, mert nincs vásárlóerejük. Tyuk vagy tojás? többi része, erélyes különvéleményt jelentünk be. ísok olyan emberi ismerünk, akik irtóznak •i szocializmustól, de ők az elsők, akik igyekeznek kormány segély ben részesülni; ők azok, akii munkásság és gyárvezetőség kapcsolatait illetőleg ellene vannak a szakszervezeti üzemnek, de akkor, amikor uj tőkék befektetéséről van szó, ragaszkodnak "a saját zárt üzemükhöz. A kormánysegély a fejlődés bizonyos fokozataiban válságos időszakokban kívánatos dolog olyas emberek és iparágak számára, akik s amelyek^ nem tudnak segíteni magukon. Mi, munkásmozgalmi emberek, helyeseljük ezt a farmerek, ál ipar és mások számára, ha erre szükség mutat! kozik. 1 SZÁM KSZÉÜEK* írja: Ecirsi Béla A republikánus párt befolyása alatt álló sajtó csak ott foglalkozik behatóbban a farmjavaslatokkal, ahol a farmerek nagy tömegben élnek, és pedig a középnyugati és a déli államokban. A nagyvárosok lapjaiban nincs beható analyzis, az olvasó tömeg nem tud állást foglalni sem mellette, sem ellene. így hát érdemes pár sorban megismertetni a problémát — mely semmiféle kuruzs- lással sem oldható, vagy gyógyítható meg. A beteg — a mezőgazdaság — helyzete a következő: A termelést a nagv uradalmak és gazdag farmerek vették át. A közép-farmer — kétszáz évig az amerikai tradíció méltó kénviselője — lassanként leszorul a szegénység soraiba. Csak két millió farm termel a piac számára, két és fél millió farmer terményeit maga fogyasztja családjával, és alig tud valamit eladni, hogy készpénzre tegyen szert adó, biztosítás, és adósság fizetésére. A mezőgazdasági terület 42%-a olyan katasztrofális állapotban van, hogy csak több billiós. i°en komoly szociális munkával lehetne helyreállítani. A. bérlőknek csak 14%-a bérel készpénzért, a többi lesülyedt a résztermelők soraiba. Ez a helyzet. Ezen az állapoton kell segíteni. A republikánus párt is kényszerült valamilyen kumzslásra e farm-betegség ellen, nehogy a választásnál a közép és szegény farmerek a demokratákra szavazzanak. A farm segítség lényege abban áll, hogy biztosítja a gazdag farmert olyan árral mely mellett szép haszna lehet. Tula'Jlonképen minden farmerre áll ez a biztosíték, — bizonyos terményeknél, esek az a baj, hogy a szegény farmernek nincs mit a piacra vinni. Amellett nem minden terményre vonatkozik a biztosíték — csak tengerire, búzára és gyapotra. Politikailag a kormány egyetlen igyekezete szavazatok visszanyerése a demokratáktól. így nem segít a távol-nyugat és észak-kelet s (New England) vidékein, mert ott búzát, tengerit, gyapotot vagy rizst csak igen kis mértékben termelnek. Ott a szavazatok biztosítva látszanak. A sza- vazatvadászás az úgynevezett középnyugat (tengeri) a “Nagy Alföld” (búza) és a reakciós déli államok (gyapot) farmerei között fontos számukra. Politikailag természetesen az észak nagyiparosai és a dél nagybirtokosai — nem is titkos — szövetségének megerősítésére szolgál. Uj jelenség az árbiztositásban, hogy az óriási latifundiumoknak megtiltja hogy több mint 50 ezer dollárnyi kölcsönt vegyenek fel. Ennek érdekes háttere van. A hatalmas vállalatok —- mint például a múltban a Delta and Pine Company of Scott, Miss.. 7.554 bála gyapotra $1.292,473. 25 árbiztosítóéi kölcsönt kapott; Campbell Farming Corporation, Hardin. Montana, $430,691 árbiztosító kölcsönt vett fel 208.88) bushel búzára. Ezek csak a legkiemelkedőbb példák. Minden gabona és gyapot termelő uradalom ezt csinálta. Ez ugyanaz mintha a General Motors egyes kocsijának gyártására állami garanciát kapna az esetleges veszteség ellen. Ez ellen háborodtak fel a farmer szavazók, itt van tehát a demagóg orvoslási javaslat. Hogy ez a megszorítás fog-e segíteni a farmereken, igen kétséges. Általában miből áll Ike farm javaslata? Biztosítja a két millió gazdag és jómódú farmer egy készének, hogy a piac árai mellett megtalálják a hasznot. Minthogy nem biztosítja az egész mezőgazdaság összes termékeit, lassanként a betegség másutt fog jelentkezni és ott is kell majd segíteni. Az árbiztositás csak egyet biztosit, — hogy több termelés lesz az egyes favorizált terményekben. Minthogy más termények árát nem biztosítja, a jó gazda igyekezni fog a biztosított terményt termelni, aminek eredménye még nagyobb túltermelés. A' talajbank (soil bank) — szintén igazságtalan a. szegény és közép farmerrel szemben. Ha valaki 10,000 holdon termel és abból 160 holdat parlagon kell hagyjon, hogy ezért olyan árat kapjon, minden kockázat nélkül — akkor szivesen teszi. Kiválogatja legrosszabb földeit, melyeket csak az ég madarai trágyáztak, elkeríti és a kormány fizeti felét annak amit jó földön termelhetne — anélkül hogy egy cent munkát, magot be kelléne fektetnie; nem kell félnie az időjárás viszontagságaitól, rossz áruktól, jégveréstől, árvíztől, miegymás. Uncle S- fizeti a hasznot. A legjobb földjén azután veti „zt amiért a kormány vállalja az ár garanciát, belet eszi legjobb trágyáHagyományainkhoz hi ven, szakszervezeti: üknek 1936-ban történt megalakítása óta, hangoztatjuk, hogy nemzetgazdaságunkban a vásárlóerő a leglényegesebb tényező. A mi szervezetünk sohasem kisebbítette a többi tényezők szükségleteinek fontosságát. A gyárak megnagyobbítá- sa, uj szerszámok és berendezési befektetések: ezek életbevágóan fontosak, ha eleget akarunk tenni az örökké növekvő nemzetgazdaság kötelezettségeinek. No de én nem azon akarok vitatkozni, mi volt előbb, a tyuk vagy a tojás. De amikor hallom, hogy emberek azt mondják, hogy az uj szerszámok, berendezések és befektetések tekintetbevétele kell, hogy elsősorban számításba jöjjön, már ami a kormány kincstári módszereit illeti, és hogy gazdasági rendszerünknek ezek alkotják a magvát, ezeknek kell tehát adni az elsőbbséget, akkor bizony én, és a munkásság .iát és több eredményt ér el mintha egész földjén termelt volna. A szegény farmernek nem elég a földje, vagy hév vés vidéken van, vagy egyformán rossz az egész és nincs pénze műtrágyára. Ha ilyentől elveszünk pár acret talajbankra, csak rosszabbul jár. Tke javaslatának “osztály” ize van. Csak a jómódú farmeren segítene. De van-e kiút ebből a hínárból? Természetesen van. A mesterségesen elősegített “túltermelés”' csak azért van, mert a lakosság egy része nem képes megvásárolni a szükséges élelmet. Furcsa világ ez. Ike és a milliomos miniszterek nem olvassák a minisztériumok hivatalos kiadványait. “Nem irok, nem olvasok, én amerikai milliomos vagyok.” Például a földmivelési minisztérium rámutat arra, hogy a városban az élelmiszerek árai felmennek, a lakosság nem képes megvásárolni upwanakkor a farmer csak kis töredékét kapja a városi áraknak. Nem lenne jobb az értékesítő szövetkezeteket támogatni, amelyek révén kiesne a közvetítők haszna és a farmerre eső ár A gyarapodó nemzetgazdaság fenntartása és az összes munkások alkalmaztatása kétségkívül főgondja lesz a kormánynak, a munkásságnak éy a gyárvezetőségnek. Közel egymillió embert kell hozzátenni évente az alkalmazásbanlevók áradatához, ha lépést akarunk tartani lakosságunk szaporodásával. Minden amerikai munkás mö gött a szerszámok és berendezések egvre növekvő mennyisége halmozódik fel, az teszi képessé, hogy még többet termeljen, könnyebben és jobban Uj gépek, uj módszerek és technikák —- ez az. anr’t a nagytőke gyárnagyságu automatagépekkel való termelésnek nevez — túlhaladják képzeletünket* Mindez tervezést követel, tervezést külön és terí vezést együttesen, nemcsak abban az értelemben! hogyan érinti majd egyéni érdekeinket, hanem abban is, hogyan érinti egész nemzetgazda U gunkat. emelkedne? Nem lehetne-e a mezőgazdasági n pesség 42%-án segíteni (2 miliő család), hogy azok lobban táplálkozhassanak? A városi ckalá dók jövedelmét a farmer családok jövedelmév í'mszehasonlitva láthatjuk, hogy a farmer c? Iádra csak fele jut annak amit a városi csal élvez. (Városi $6,390 átlaggal szemben csak ezer 460 az átlag) Ha itt elősegítenék ennek öt és fél millió embernek a fogyasztási lehe ségét, több termék fogyna el és az ipari nv kásságot nem kellene a hadiipar szükségével á tani. A déli lakosság igen rossz táplálkozása r ismert, ennek áldozatai nem csak a néger és s? gény fehér lakosság, hanem még a vái-osi lak ság is. Oktatással, jobb iskolákkal, jobb társad mi viszonyokkal ezeknek a millióknak a fogyt tása felemelkedhetne. Ugyancsak a vándor rr kások hihetetlen alacsony bérei (sok helyüt órabérük 37c) nem teszik számukra lehető\ meglévő felesleges termények elfogyasztását, dig S billió dollár értékű termény vár vevőre Tény az, hogy ha mindenki tudna vásár hiányunk lenne mezőgazdasági terményekbf
