Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-05 / 1. szám

Entered as Second Class Matter NEW YORK, N. Y. Thursday, January 5, 1956 31, 1952 under the Act of March 2, 1879. at the P. O. of New York, N. Y. Dr. Pogány Béla: I Nashua és a jószivii bank (3-ik oldal) Geréb József: Az ünnepek után (6-ik oldal) Mit várhatunk DUBOIS KERRY FORD “AJÁNDÉIT-A Irta: Professzor W. E. B. Dubois Annak a félbillió dollárnak, amelyet Ford a közoktatás­nak adott, sosem lett volna szabad Ford kezére jutni. Ez a civilizált világ gyorsan növekvő részének megfontolt véle­ménye. Semmi ehhez fogható nem történhetett volna meg Angliában, Franciaországban, sem Skandináviában, sem ter­mészetesen Ke!et-Eutopában, Kínában vagy Indiában. S nagyjában nem a szocializ­mus miatt, sem összeesküvés vagy bűncselekmény miatt, hanem azért, mert a szocia­lista felfogás szerint, amely­nek csaknem minden modern tudós bizonyos mértékben a követője, ez az 500 millió dol­láros összeg társadalmi mun­ka eredménye és semmiféle értelemben sem Henry Ford- ék bármelyike egyedüli erőfe­szítésének a gyümölcse. For- dék sokáig és keményen dol­goztak, terveztek és áldoztak. Megérdemlik, hogy munká­jukért fizetséget kapjanak. II. Henry Portinak meg kelle­ne kapni mindent, amit meg tud enni, minden ruhát, amit viselni kiván, jó, sőt fényűző otthont, sosem kellene búsul­nia, mi lesz vele, ha megöregszik vagy ha megbetegszik, vagy hogyan készítse elő gyermekeit jó és termelő életre. De ennél többhöz Henry Fordnak nincs s.emmiféle joga. Legkevésbé nincs joga diktálni az USA felsőbbfoku taninté­zeteiben adandó fizetéseket és követendő módszereket, sem kinevezni azokat, akik diktálni fogják. Ez a kormány köte­lessége, amelyet a nép demokratikusan kifejezett akaratának megfelelően kell teljesíteni. Ha nem igy történik vagy nem hajtható végre igy, akkor a demokrácia megszűnik. Emberek ezrei hozták létre a Ford vagyont Sőt mi több: ha el is ismerjük — amit igazságosan meg is tehetünk — mit tettek Fordék a világon a tömegszállitás fejlesztése érdekében, akkor sem övék minden érdem. Ve­lük együtt dolgoztak és áldoztak az emberek ezrei: gondol­kodók. tervezők és műszaki emberek, bankárok, szakmun­kások és közönséges napszámosok. Üzemeiken kívül pedig voltak olyanok, akik autó-utakat építettek és kormányok, amelyek fizettek azokért, törvényhozók és közigazgatási emberek, akik rendezték és irányították a forgalmat. Ezek és mások között kellene szétosztani a félbillió dollárt. Ha az amerikai nép lemond ezekről a jogairól és ha megengedi, hogy az ipar eredményeinek egy része vagy leg­nagyobb része a magánprofité legyen akkor, amikor az a köz együttműködését illeti meg, inkább, mint bárki mást vagy bármi mást, akkor már át is kell adnunk a gazdagok kezében lévő diktatúrának demokratikus örökségünket, amint már benne is vagyunk a folyamatban, hogy átadjuk. A gazdagok fognak vezető szerepet játszani közoktatásunk­ban, ők fogják vezetni kormányunkat, ők fogják kénytik- kedvíik szerint megrostálni az igazságot, és hazánkat tele­rakják fejedelemségeikkel, ahonnan kiindulva megkísérlik a világ kormányzását. A dúsgazdagok el fogják nyelni a jó­módunkat és a nagyvállalatok révén, amelyek a törvény fö­lébe kerekednek, a nagytőke fokozatosan átveszi a kormány teendőit és a nagytőke kormányán kívül semmiféle kormány­nak nem lesz demokratikus ellenőrzési joga. Néhány bölcs ember akkor majd rá fog jönni, hogy a kormány számára nem marad más hátra, mint átvenni a nagytőkét és áttérni a szocializmusra. Közben pedig a szocializmus tanulása és megvitatása ki van küszöbölve az Egyesült Államokban. Számunkra más módok lehetnek a szocializmus megközelítésére, de meg kell közelítenünk, amint ebben a világ legnagyobb gondolkodói megegyeznek. Mi a civilizáción kívül helyezzük magunkat, amikor sem iskolában, sem az irodalomban nem adunk he­lyet neki, hogy meggátoljuk annak a filozófiának ismerését, Amely magával sodorja a világot. Vezetőink azonban “pisz­kos szónak” minősitik a szocializmust, társadalomtudományi professzorok nem mernek vitatkozni róla és szocialista (és munkás) vezérek több időt szentelnek szocialista államok ellen intézett támadásaikra, mint a tőkés rendszer kritizá- lására. Mi hát az ára a demokráciának Amerikában? Reményteljesen tekint az amerikai nép és az egész em­beriség az 1956-os esztendő várható eseményei elé. Re­mélik, hogy tovább fog szi­lárdulni a béke, a nemzetkö­zi biztonság ügye, fokozódni fog a különböző társadalmi rendszerekben élő népek és államok baráti kapcsolata. f Amerikán a világ szeme Nagy horderejű esemé­nyek fognak lezajlani az Egyesült Államokban. Az e héten összeülő uj kongresz- szustól, amelyben a demok­raták az eddiginél is nagyobb többségben lesznek, a nép az adóterhek enyhítését, a pol­gári jogok fokozott biztosítá­sát, az égető iskola és lakás­ügy megoldását várja A Legfelsőbb Törvényszék az év első hónapjaiban fog 1 dönteni a hidegháború túl­fűtött, hisztériás légkörben hozott gon dolatellenőrzési törvények fölött. E döntések mélyrehatóan fogják befolyá­solni az ország további fejlő­dését. Eisenhower elnök néhány héten belül be fogja jelente­ni, hogy multévi szívrohama ellenére elvállalja-e ismét az elnökségre való jelöltségét I vagy nem. Ez a döntés vi- I szont ki fog hatni a nemso- i kára induló választási harc ! kimenetelére. A demokraták augusztus 13-ikán tartják jelölő konvenciójukat Chica­góban, a republikánusok au­gusztus 20-ikán San Francis­cóban. Szerkesztőségünk vé­leménye az, hogy Eisenhower j nem fogja elvállalni az uj je- | löltséget és a republikánu­sok Warren főbírót fogják felléptetni, mig a demokra­ták Stevensont. A gazdasági helyzet Nemcsak az elnökválasz­tási küzdelem fogja izgalom­ban tartani Amerikát. Az üz­leti körökben ép úgy mint a nép legszélesebb köreiben szinte visszafojtott lélegzet­tel figyelik az amerikai köz­gazdaság állapotát jelző gra- iikonokat. Milyen lesz az “üz­let” 1956-ban? Tovább is tart-e az üzleti konjunktúra? 1955-ben azt lehet mondani, hogy az autóipar tartotta az óriási ipari gépezetünket len­dületben — párosulva termé­szetesen az évi 35 billiós há­borús költségvetés ipari kö vetelményeivel. Meddig tudja az amerikai fogyasztoközön- ség hitelre alapozott vásár­lásával ily iramú működés ben tartani az autóipart? A közönség már 35 billió dol­lár erejéig el van adósodva Havonta csaknem 3 billió dollárt vesznek ki fizetésé­ből a nagy hitelintézetek. Ha viszont lelassítják hitelre alapozott vásárlásaikat, ösz- szeomlik-e az autóipar? Jel­lemző, hogy a Fortune maga­zine januári számában máris 4 millió munkanélküliről ír­nak. Mi lesz a farmerekkel? To­vább fog-e csökkeni jövedel­mük, amely szinte megállás nélkül esett 1950 óta? Egyes vélemények szerint: igen 1 A munkásmozgalom Uj tényezőként fog az ame­rikai gazdasági, és politikai Hét porondján szerepelni az amerikai munkásság. Húsz év óta elsőizben egyetlen nagy szervezetbe tartozik a számban hatalmasan megerő­södött amerikai szakszerve­zeti munkáság. Döntő szere­pet fog játszani az egyesült AFL-CIO a választási kam­pányban. Főcélja a nép min­den más demokratikus eleme ­ivel az lesz. hogy kibuktassác a milliomosok kormányát, a “Cadillac kabinet”-et és he- 'yébe egy olyan kormányt ül­tessenek, amelynek az lesz a jelszava, hogy “ami jó a munkásságnak, az jó Ameri­kának” a mai jelszó helyett: “Ami jó a General Motor­nak (és a többi trösztnek) rz jó Amerikának” helyett. A másik nagy feladata a munkásmozgalomnak a még szervezetlen amerikai mun­kások megszervezése. Els 1 - sorban a déli államokba i van erre égetően szükség, mert ott van aránylag a leg­több szervezetlen munkás t i ott a legalacsonyabb a mun­kások életszínvonala. A néger nép jogai Az amerikai néger nép év­százados harca az egyenlő­ségért, az emberi és a polgári jogokért számos nagy sikert jért el az elmúlt év folyamán, mint például a Legfelsőbb I Törvényszék döntése az el­különítés (szegregáció) meg­szüntetése ügyében. De gya­korlati szempontból beszólva az amerikai néger nép töb - ! sége, különösen a délen él ) négerek ma is embertelen feudális elnyomatás alatt é. Legtöbbjüknek nincsenek de­mokratikus, de még csak em­beri joguk sem. Ezekre a bor- 1 (Folytatás a 8-ik oldalon. PÉTER Mm PÜSPÖK NYILATKOZIK 8A8YAR0RSZAG 9N TAGSÁGÁRól BUDAPEST, dec. 21. — A i magyar országgyűlés külügyi bizottsága ülést tartott, ame- ■ 'yen Magyarországnak az ! UN-be való felvételének je- 1 lentőségét tárgyalták. Az ülésen Szalai Béla. az országgyűlés külügyi bizott­ságának elnöke mondott elő­adói beszédet. “A Magyar Népköztársa­ság felvétele az ENSZ-be I (UN-be) — mondta jelenté- ! sében Szalai Béla — nagy je- i lentőségü esemény országunk j számára.. A tagfelvétel a Magyar Népköztársaság leg­szélesebb nemzetközi elisme­rését jelenti. Ez a népi ha­talom újabb elismerése. An- i nak tudomásulvétele, hogy I hazánkban a munkások és parasztok egyszer s minden- ! korra lerázták a földesurak és kapitalisták igáját és a maguk útját járják, a szocia­lizmus építésének útját. Az ENSZ-be való felvételünk kü­lön a népi kormány újabb nemzetközi elismerése is. An­nak a kormánynak az elisme­rése, amelynek minden intéz­kedése a dolgozó nép érdeké­ből indul ki és a nép javát szolgálja. Gazdasági és kulturkapcsolatok “Felvételünk mutatja ha­zánk megnövekedett nemzet­közi súlyát és tekintélyét, i Látható, hogy a Magyar j Népköztársaság következetes j békepolitikája elismerésre ta-; Iáit és megbecsülést biztosit népünk számára. Az Egye-: S sült Nemzetek Szervezetében ■ 1 való részvétel szélesebb nem- \ \ zetközi érintkezést tesz lehe- j tővé, módot nyújt arra, hogy diplomáciai, gazdasági és kul­turális kapcsolataink fejles • tésével a teljes egyenjogúság és egymás érdekeinek mesz- szemenő tiszteletbentartási alapján szélesebbkörü együtt­működést valósítsunk meg más államokkal. Péter János felszólalása Az ülésen résztvett és fel­szólalt Péter János tiszántúli református püspök, a külög bizottság tagja is, aki többek között a következőket han­goztatta : “Éppen azon a napon T - sezett a református egv: legfőbb közigazgatási sze , az Egyetemes Konvent. — kor hazánkat végigjár hir az Egyesült Nemze- Szervezetébe való fc!" ­(Folytatás a 8-ik oldalon) Vol. V. No. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents