Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-25 / 34. szám
August 25, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Harwich bácsi válaszol egy hírlapírónak... Tisztelt “S” ur. jelen.cikkem megírására az késztet, hogy nyíltan, a nyilvánosság előtt tárgyaljam le az ön magánlevelében kifejezett vádját, hogy az Amerikai Magyar Szóban eddig megjelent cikkeim nem felelnek meg a nemzeti iránynak. Ön nagyon jól tudja azt, hog5r az ön lapjában régebben irt cikkeim hangja szeretett szülőhazámnak, vallás és fajkülönbség nélkül sokáig békében élt drága népének szólott, buzdítva, serkentve a csüggedésben, vagy jogos elkeseredettségben, egyenesre simogatva a bosszútól össze- szoritva tartott öklöt és mindezt tettem — Isten a tanúm — fizetési igény nélkül, bármily nyelven írtam. Elég hosszú életemet akár mint katona, akár mint erdőmérnök, a falu, vagy puszta népével érintkezésben töltöttem, ismerem annak lelkét s nem tudom nyugodtan nézni, hogy lelketlen haszonleső BORRAVALÓ-POLITIKUSOK szemérmetlen hazudozásokkal, arcátlan történelem- hamisitással mennyire sötétségben igyekeznek tartani az embereket. Mikor a DP-k eiső előőrse megérkezett Calga- ryba, első teendőjük az volt, hogy leszólták a régi bevándorlókat (legalább hátuk mögött), hogy azok csak a szemétje volt a magyarságnak és mikor leszólták Kanadát, kerülő utón buzdítva az óhazába való visszatérésre a régi bevándorlókat (menteni a nagybirtokokat, Mindzsentyt és Habsburg Ottó trónját) azt a választ kapták legtöbbször, hogy bizony ők megszenvedtek azért, amijük van, gyermekeiket is rendesen neveltethették, azoknak van jövőjük s nekik megélhetésük stb. Erre is kész volt a “NÉPPÁRTI” propagandaiskolában kioktatott, fölényes válasz: “Eny- nyi az egész, amit elértek?” Nemsokára ezután az ön lapja, “S” ur, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének (MHBK) lett a sajtószolgája; a cikkek MHBK SAJTÓSZOLGÁLATA aláírással jelentek meg sokáig. Kétséget nem szenved, hogy ma is ugyanazok írják, a különbség az, hogy nem írják alá. Önt bizonyára többen megtámadták lapja hangjának és irányának változásáért, meri ön erősen védekezett, mondván, hogy az ön lapja “NYILTTÉR”, melyben minden nézet napvilágot láthat s igy olyan nézet is, melynek olvasásakor ön is ökölbe szorítja kezét, stb. Ezt értem, de már azt nem értem, miért utasítja vissza például cikkemet, melynek cime: Hol van a nemzeti önérzet?.. . Ezt a cikket én Írtam az ön lapjának 1952 március 28-án megjelent számába közzétett “A Kanadai Magyarok Szövetsége” cimü úgynevezett DRÁMAI EMLÉKIRAT ellen, mely hemzseg a valótlanságtól, történelem- hamisitástól, Kossuth Lajos szavait csüri-csa^ar- ja, biztosra véve a hatást a nyugati nagyhatalmaknál, hogy azok azonnal abbahagynak minden tárgyalást, általános mozgósítást rendelnek el az egész világon s nekimennek szövetségesünknek az orosznak, hogy kiverjék Magyarországból, kiszabadítják Mindszentyt, Pestre hozzák Habsburg Ottót, visszaállítják a nagybirtokokat, köztük a pápa hübérét képező egyházi birtokokat is, a felosztott birtokokból földet nyert parasztot pedig azon vakmerőségükért, hogy el merték fogadni, örökös jobbágyságra ítéljék... A DRÁMAI EMLÉKIRAT Írja, hogy Magyar- ország, bár a németek oldalán harcolt, minden lehetőt elkövetett, hogy a belügyekben megőrizze az ország függetlenségót. Micsoda .függetlenség az, ahol a püspökök, a hercegprímás a teljesen tehetetlenné tett úgynevezett kormányzót teljesen lefegyverezték és Magyarországot öthatfelé robbantották és most egy Eckhardt Tibor amerikai állampolgárrá lett habsburgista “akarategység-gyárának” tervei szerint akarják létrehozni azt az állapotot, amely az ő álmaiknak az 1848 előtti recept szerint megfelelne véglegesen úgy, hogy abból aztán többé nem lenne fel- szabadulás ... Ezen “akarategység”-nek tervei egyelőre Eckhardt Tibor “vasfüggönye” mögé vannak rejtve Habsburg Ottó irattárában... írja továbbá az EMLÉKIRAT, hogy Magyarország a politikai és faji üldözöttek menedéke volt. Hát akkor — kérdezem én — mi volt a szegedi ellenkormány idejében és kebelében napvilágot látott fajvédő szövetség, melynek alapelve volt. Ki a zsidókkal és németekkel Magyarországból! Persze a rémetek alatt értendő volt, a magyar földön már évszázadok előtt-született német is; ámde kivételek lettek volna az Eckhardt Tiborok, a 120.000 holdas Wciekheim gráfok. Pehm József • tisztelendő arak (később $?b 1‘) és sok mások, ha FA.Pv kiad- vwitn'k-. IVbsze á kis zsidó falusi árendás, ócskakereskedő irgalmatlanul el kellett volna hagyja az országot, hiszen az csak természetes, hogy a kis zsidó nem számíthat arra az elbánásra, mint az okányi Svarcok, akik a nagyváradi káptalantól 60,000 holdat bírtak bérbe s akiknél a béresnek egy cseppet sem volt jobb dolga, mint a rendkívül sokezer holdas zsidó származású Purglyaknál, akik szintén fajvédők voltak... A “Drámai Emlékirat” országos elnöke, Böszörményi Nagy Béla, nagyszerűen kezeli a magyar történelmet főleg Kossuth mondásainak idézésénél, csak azt a hibát követi el, hogy összekeveri a bablevest a Rákóczi-indulóval. így például idézi Kossuth szavait 1852-ből: “Még a véres csatatér is. .. több biztonságot és kevesebb rémületet jelent, mint az az élet, amit Magyar- ország népének MOST kell elszenvednie.” A nagy zenetudós Böszörményi tévedett, mert mikor Kossuth ezen szavakat mondotta, 1852 volt, amikor Magyarország népének a Habsburgok terrorja alatt kellett a kétségbeesés testi-lelki marcan- golásában vergődni. István király, a későbbi “szent”, felszabadította a magyar földet az akkor még pogány, de ősmagyaroktól, kipusztitva, NEM MEGTÉRÍTVE, őket, száz számra szállítva be német papokat helyettük. (Itt ajánlom az olvasónak olvassa el Herceg Ferenc erről szóló “Pogányok” cimü regényét, annak csak hisznek!) A Habsburgok vallásüldözésekor Bocskai kuruc vezér jól elpáholta a Habsburgokat és vallásszabadság jött létre, Habsburg szempontból ez az állapot elnyomás volt (persze a Habsburgokra nézve) A szerencsés Habsburgok “felszabadultak” a vallásszabadság nyomása alól, amikor egy titkos “angyal” méregpoharat csempészett a derék kurucvezér asztalára és elpusztult... A kassai vértörvényszék, ahol tárgyalás nélkül hullottak le a becsületérzésből fejet hajtani nem tudó jellemű fők a vérpad kosarába, hogy az “egyedül üdvözítő egyháznak” Isten nevére való hivatkozással elégtétel adassék, a Dózsa féle parasztlázadás, ahol -emberhúst sütöttek, melyből a testvérnek enni kellett, elrettentéséül mindazoknak, akik fel mertek lázadni földesurak zsarnoksága ellen törők kiverése magyar földről osztrák segítséggel, hogy aztán évszázadokig meg se merjen mukkanni a magyar föld szülötte — ez mind “felszabadulás” volt. A mindnyájunk által a valóságban ismert 1848-as szabadságharc bukása szintén felszabadulás volt a Habsburgokra és habsburgistákra nézve, mert akkor szabadult fel ismét a Hasburg-ház Kossuth Lajos nyomása alól... Mert mindig az volt a főcél, hogy a Habsburg-ház szabaduljon fel, nem a nép. — Amily váratlanul és gyorsan született ez a “szövetségnek” keresztelt buborék sok-sok ezer kanadai magyar nevében, de csak néhány egylet és egyház néhány tagja közreműködésével, éppoly gyorsan adta vissza hasburgizmustól áthatott lelkét teremtőjének, Böszörményi elnök urnák. Nagyon “Hitler-féle Blitz”-eljárással intézkedett az elnökség, alig jelent "még a lapban annak a hire, hogy van ám már magyar szövetség, már is megjelent az intézkedés, hogy a március 15-iki ünnepély jövedelmének egy bizonyos részét az egyletek és egyházak szállítsák be a “szövetség” pénztárába. Anglia királynőjének a “szövetség” küldött táviratot az egylet és egyházak nevében stb. stb. A zenekar egy tagja azonban egy “gik- szer”-t csinált. * Borsi Tivadar, a “szövetség” titkára, éppoly sietséggel, mint amilyennel a magas hegyi lejtőről lezuhanó lavina, hírül adta, hogy a már törvényes “szövetség”, mely “törvényesen” létezik, “törvényesen” képviseli az összes magyarságot s ezen “törvényesen” életbelépett “szövetség” habsbrugista zászlóval fog indulni Magyarország “FELSZABADÍTÁSÁRA”, a nagybirtokok visz- szaállitására s a felosztott földet elfogadott vakmerő parasztság örökös jofcbágysorba dobására, ahogy volt 1848 előtt. Az egyházi birtok természetesen újból a római pápa hűbéres birtokai lesznek. Habsburg Ottó a titokban szőtt terv értelmében Ausztria és Bajorország királya s Magyarország “császára” lesz. Borsi Tivadar ezen “Habsburg hiiségnyilváni- tására” az egyletek és egyházak? stb. sorban, megköszönték a lakodalomba való meghívást, kijelentették, hogy a nekik kínált székre “nem ülnek fel’*, az esküvő elmaradt. . . Úgy hallom “uj vezetés alatt” a régi címen ismét ir egy magyar szövetség “S” ur lapjában 100,000 kanadai magyar nevében. Hogy mi van írva a zászlójára, senki se mtud felvilágosítást adni. Az a néhány magyar, akit ez ügyben megkérdeztem, halványan sem sejti. Engem leginkább az botránkoztat meg, hogy a félrevezető kommentárok milyen tömegét írják az ön egyes munkatársai. Eszembe jut a vallásüldözés régebbi századaiban irányelvként kiadott azon jezsuita mondás: “Calumniare semper, audacter; semper haeret aliquid!” Magyarul: Csak rágalmazni szemtelenül, merészen, mindig ragad valami. Vegyük csak tárgyalás alá az ön lapjában napvilágot látott azon cikkeket, amelyek a magyar köztársaság kereskedelmi szerződéseit tárgyalják, gonosz ravaszsággal számítva arra, hogy az olvasó elég naiv lesz elhinni szóról-szóra azokat a cikkeket és elég lusta lesz fáradságot venni magának, hogy a különböző számban megjelent közleményeket egymás mellé állítsa. A cikk otromba- - sága és lelkiismeretlensége napnál világosabban kiderül az olvasó szemei előtt. így Írja például egy cikk az ön lapjának 1954 évi május hó 21-u.aÍ számában: “Kritikusnak kell lennie Magyarországon a kenyér- és takarmányhiánynak, ha az kenyérgabonát és kukoricát kénytelen Argentinéból importálni”. . . Viszont 4 nappal később, vagyis 1954 május 25-iki számban közli: “Olaszország textilárut, nehézipari nyersanyagokat stb. szállít Magyarországnak. Cserébe Magyarország mezőgazdasági termékeket, stb. ad Olaszországnak. Továbbá. Magyarország Lengyelországnak alumíniumot, bauxitot, gabonát, ipari berendezéseket stb. szállít, Lengyelország pedig szenet, fát és Magyarországon elő nem állított ipari berendezéseket stb. küld cserébe”... Itt azonban látja a jezsuita iskolában nevelkedett kis ravasz cikkíró, hogy még kell valamit lódítani, hogy a népbolon- ditási szándék csorbát ne szenvedjen, tehát a cikk végefelé ezt Írja: “az általános zür-zavarra jellemző, hogy Magyarország kénytelen az egyik országból importált árut egy másik országba ex- .4mrtál[ii—hogy hozzájusson nélkülözhetetlen nyers anyagokhoz”, tehát itt már a korlátolt eszű, go- noszlelkü propagandista kénytelen elhallgatni, hogy nem a kenyér és takarmányhiány kritikus. Ámde ez a bagóért táncoló propagandista eleget tett az ő népbolonditó lelkiismeretének, hogy valamit hazudjon, amivel a Magyar Köztársaságot gondolkodni nem tudó magyarok előtt befeketíteni véli. Nos hát nem állok meg egyszerű visszavágással, én bizonyítani akarok. Először is vegye tudomásul a becsületes jó magyar olvasó, aki igazat akar látni és tudni, hogy nincs egyetlen gazdag ország a világon, amelynek mindenféle nyersanyag a birtokában van. így például Norvégiának nincsen tevecsordája, de van finom kesztyűgyára, ha tehát teveszőr-kesztyüt akar gyártani teveszőr, vagy tevebőr nyersanyagot kénytelen importálni. Franciaországnak nincsen elefánttenyészete, de vanna jó esztergályosai, akik az elefántcsontból gyönyörű tárgyakat tudnak esz- tergályozni, az ehhez szükséges nyersanyagot tehát importálni kénytelen. - ‘ öreg magyar tstvéreim, ti, akik e sorokat olvassátok és szeretitek a magyar földet és emlé- , két szivetek mélyén őrzitek, legyetek megnyugodva az irányban, hogy magyar iskolában iskolázott magyar szakértők és magyar hivatalnokok kezében van régi szülőhazátok, az egész adminisztráció magyar és nem orosz, de nem is osztrák, mint az volt a 48-as szabadságharc után. Legyetek az irányban is megnyugodva, hogy a magyar köztársaság kereskedelmi szerződéseit kereskede- mileg és statisztikában alaposan'iskolázott magyar nemzetgazdászok dolgozzák ki, akik számolni és gondolkodni tanultak és meg tudják Ítélni, hogy MENNYIT ÉS MIT KELL behozni az országba és hogy MENNYIT ÉS MIT lehet érte kiadni az országból... Minden rossznak megvan azonban a jó-oldala is. Sokszor a hazug embertől lehet megtudni az igazat. így például láthatjuk, hogy mig a Habsburg-világban Magyarországna -c volt bőven gabonája, melyet olcsón adott át Ausztriának, Ausztria viszont magasabb dij tétéiért jól megfizettette velünk az ő egyszerűbb ipa i terményeit, addig ma már a magyar köztársaság Kínának teherkocsikat, autóbuszokat, hűtőbe i- dezvseket, rádió-állomásokat, mérőmüsz^Ycet, on esi berendezéseket és orvosságokat szállt. Harwich ■
