Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-22 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 22, 1955 Az események nyomában H, Dulies radér-fiiggönyt tervez John Foster Dulles külügyminiszter a Közép- Keleten és Délkelet-Ázsiában kifejtett szovjet gazdasági segély- és politikai tevékenységéről ug.v beszélt, mint annak bizonyítékáról, hogy a szovjet felélesztette a “hidegháborút”. Dulles majdnem egy óra hosszat beszélt a NATO (az északatlanti szerződés szervezete, a North Atlantic Treaty Organization) tanácsülésén és beismerte, hogy az első legfelsőfoku genfi konferencián USA és a Szovjetunió le. mondott a háborúról, mint politikái eszközről. Dulles azt mondta a 15 NATO- ország megjelent vezetői előtt, hogy az elmúlt 12 hónap “kale- idoszkópszerü év” volt, amely “sok talányt” hozott magával. Dulles a régi hidegháborús stílusban azt mondta, hogy a szovjet három felesleggel rendelkezik: műszaki em_ berekkel, szavakkal és elavult fegyverekkel. Ezeket terjeszti a Közép-Keleten és Ázsiában, hogy tért hódítson. A beszéd után Dulles, ebéd keretében konferenciát tartott Harold MacMillan angol külügyminiszterrel, aztán visszatért a délutáni két és félórás tanácskozásba. Jelentések szerint a robbanó természetű középkeleti helyzetről, az arab.iz- ráeli súrlódásokról folyt a vita. A tanácskozás elfogadott egy tervet, és megfontolás tárgyává tette a nagyszabású nyugati katonai döntést, hogy radár-rendszert állítanak fel, amely Kelet-Törökországtól egészen Észak- Norvégiáig terjed. Ez a radár-hálózat valóságos radárfüggönyt fog alkotni. Nyugat.Németország, miután nemrég őt is felvették a NATO-ba, megfogadta, hogy a NA- TO-szövetségnek hűséges tagja marad. DULLES |i Az izraeli-sziriai határincidens Nemrég, november 17-én, átfogó cikkben fog. lalkozott a “Magyar Szó” az egyiptomi-izraeli feszültség kérdésével s többek közt a következő megállapítást tettük a helyzet elemzése során: “Az izráeli kormány politikája teljesen elszigeteli Izraelt és kockára teszi az ország biztonságát | Nyomon követve az neu eo imáéi ci hető legtárgyilagosabban gatni. eseményeket, a “Magyar Szó” december elsejei számába pedig beszámoltunk Elmer Berger, az American Council for Judaism szervezet ügyvezető igazgatójának Izrá. elben szerzet t tapasztalatairól s többek közt idéztük a következő kijelentését: “Ez a fajta fennhéjázás — mondotta Berger rabbi Izráelre nézve rossz és pusztulását eredményezheti.” Ezekkel az idéze. tekkel csak igazolni akarjuk, hogy éber figyelemmel kisérjük az ottani eseménye- világpolitikában a le- igyekszünk boncolMost, hogy a legújabb izráeli-sziriai határincidens hire zaklatja fel a világot, úgy találjuk, hogy a “N. Y. Post”, a középosztálynak ez a leg. olvasottabb liberális lapja, a mienkéhez hasonló szellemben ir az izráeli eseményekről, amelyek megítélésénél mindenkor Izráel állam mellett szokott állást foglalni. Vezércikkében Izráel jövőjét illetően a mienkéhez hasonló véleményt juttat kifejezésre. A következőket Írja: “Az izraeliek azt állítják, hogy a legutóbbi fellángolást az idézte elő, hogy sziriai ágyukkal lőttek izráeli halászhajókra. Ez a támadás sze. rintiik a Sziria által elkövetett fegyverszüneti megszegések sorában csúcspontot jelzett. “A korábbi események megvilágításában ez a ,vád egészen elfogadhatónak hangzik. Uj alkalom lehetett volna ez Izráel számára, hogy ügyét a világ elé terjessze és ismét drámai erővel juttassa kifejezésre a középkeleti konfliktus alapkérdését: azt, hogy az arab államok nem hajlandók általános békéről tárgyalni. “Ehelyett azonban ismét a meggondolatlan megtorlás stratégiája kerekedett felül. Negyvenkilenc sziriai katonát és polgári egyént mészároltak le, most pedig Sziria ragadta meg az alkalmat, hogy nagyszabású diplomáciai támadást indítson Izráel ellen s arra szólította fel a UN biztonsági tanácsát, hogy hívjon össze ülést az izráeli “támadás” megvitatására. “A szerepeknek ezt megcserélését aligha lehet az izráeli államvezetés diadalának nevezni. Ismerjük az összes érveket és nem könnyed kézmozdulattal toljuk félre. Izráelen belül a megtorlás politikája érdekében kifejtett nyomások te. vábbra is erősek maradnak és érthetőek is lesznek mindaddig, amig az arab vezetők nem hajlandók beismerni, hogy Izráel megnyerte függetlenségi háborúját. “Mégis mindazáltal meg vagyunk győződve, hogy Izráel csak katasztrófát zudit magára, ha abban a színben tűnik fel, hogy megcsufolja azokat az elveket, amelyek védelmére sikraszáll. Megtorló expedíciója talán elhallgattatta a Szíriái ütegeket, viszont az arab propagandagépe,, zet számára világpódiumot adott.” Szovjet-indiai kereskedelmi egyezmény Bulganin és Rruscsov befejezték huszonkétna- pos látogatásukat Indiában. Nehru és Bulganin miniszterelnök, elválásuk előtt közös nyilatkozatot bocsátottak ki, amelyben egyrészt a fegyverkezések csökkentését követelik, másrészt elhatározták, hogy kereskedelmi kapcsolataikat kiszélesítik. A béke és biztonság' kérdésével kapcsolatban kijelentik, hogy ezt katonai szövetségekkel vagy körzeti hadi tömbök léte sitésével elérni nem lehet. “Ilyen szövetségek — mondják a nyilatkozatban — csak kiszélesítik a hidegháború határait és a bizonytalanság elemét teremtik meg az illető körzetekben, fokozott félelmet és feszültséget okoznak, amelyek az országok békés fejlődésének útjába állnak. Béke és igazi biztonság csak az államok kollektiv erőfeszítése révén érhető el. Ami a két ország kereskedelmi kapcsolatait illeti, a kommüniké leszegezi, hogy az árucsereforgalmat a lehető legmagasabb színvonalra fogják fejleszteni. Delegációkat fognak kirendelni, amelyek a gazdasági egyezmény pontjait részletesen kidolgozzák. Ezek a pontok egyrészt arra vonatkoznak, hogy India az elkövetkező három év leforgása alatt 1 millió tonna szovjet acélt fog vásárolni, ezenkívül szovjet felszerelést olaj- termelésre és bányászatra. Ezzel szemben a Szovjetunió nyersanyagokat és gyáriárut vásárol Indiától olyan mennyiségben, amely felér az India által a szovjettől vásárolt áru értékével. Ezen- fölül rendszeres hajó járatokat létesítenek a szállítások: biztosítására. Az egyezmény megkötése egybe fog esni India második ötéves tervének megkezdésével 1956-ban. A kommüunikében a szovjet és indiai államférfiak a nyugati hatalmakra hárítják a felelősséget, amiért a genfi konferencián kudarcot vallott a békecélok teljesítése, csalódásuk mellett azonban azt a meggyőződésüket is kifejezik, hogy ez csak átmeneti állapot és minden erőfeszítést ki kell továbbra is fejteni a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. . . A FARMEREK nemcsak eladással foglalkoznak, hanem nagyon fontos bevásárlók is. Évenként több acélt vásárolnak mint az autóipar. Ezenkívül 16.5 billió gallon petróleumot, 320 millió font nyers gumit, 16 billió kilowatt villanyerőt, 50 millió tonna kémiai anyagot használnak föl minden évben. FORD 500 MILLIÓJA Inkább fordítsa a pénzt a Ford-alapitvány főiskolák és kórházak gyámolitására, mint másféle ártalmas célra. A szétosztott milliók azonban oly roppant hatalomra mutatnak, hogy a nagyközönségnek joga van más szempontból is megközelíteni ezt a kérdést. Gyanítjuk, hogy a Ford-munkások jól tudják, honnan származik az 500 millió dolláros emberbaráti adomány. Tőlük, az 50 év alatt f e 1 h almozott munkás verejtékből, a munkairam felgyorsításából és a Ford óriási profitjaiból. Ennek aztán az az eredménye, hogy a monopóliumok roppant nagy vagyonokat tüntetnek el a hatalom bitorlásával. Azokat a vagyonokat a közóhaj szerint kellene ténylegesen elkölteni, nem pedig az egyes pénzcsoportok gusztusa szerint. Hangsúlyozzuk azonban: mi nem azt mondjuk, hogy ezek az alapítványok nem dicséretes adományokat eszközölnek. De rá kell mutatni, hogy ezek a társadalmilag előnyös adományok a monopóliumok azon vágyát szolgálják, hogy a közönség szemében csökkentsék népszerűtlenségüket. Arra is rá kell mutatni, hogy ezt az óriási adományt nem csupán jó szivükből adta a Ford Foundation az egyetemeknek. Némi szerepet látszott az is, hogy e roppant összeg 70 százalékát, miként a N. Y. Herald Tribune rovatirója. Lawrence jelzi is, adóban vették volna el tőlük. Ezért inkább ‘eladományozták” a Ford név népszerűsítésére, a 350 millió dollárt pedig szedjék majd be a munkásokból, gondolták a Ford Foundation igazgatói! Annak ellenére, hogy a FEHÉR FAJVÉDŐK egy gyalázatos kvóta-rendszer alapján kizárják a néger és zsidó orvostanhallgatókat az ország orvosegyetemeiről, és csak a forma kedvéért tesznek kivételt — és éppen ezért nincs elég orvos az országban — a Ford-adomány távolról sem orvosolja ezt a helyzetet. Biztos, hogy sok amerikai akad, aki tudva, hogy a kormányzat és a kongresszus nem sokat törődik az iskolasegéllyel és az országos egészség- ügyi biztosítási programmal kisértésbe jöhet, hogy nagy megelégedéssel tapsoljon a Fordalapit- vány kezdeményezésének. Az igazság azonban az, hogy nem Fordék kezén kellene hagyni az ilyen adományozásra használt összegeket. Nyilvánvaló, hogy az adóztatási intézkedések némelyikét alaposan revideálni kellene. Az óriási profitokat meg kellene adóztatni. A trükkök és könyvelési lopások, amelyekkel a törvény kivételes kedvezményeket ad a monopóliumoknak, kidobandók. A nép szükségleteivel komolyan számoló kormányzatnak és a kongresszusnak nem pedig valamilyen magánhercegségnek — kellene döntenie a pénz hovaforditásáról. Persze, mondhatná valaki, akár egy haladó- szellemű kritikus elme is, hogy ha adó formájában a kincstárba juttatnák ezeket a töméntelen extra-összegeket, csak azt érnék el vele, hogy a kormány még több fél és egész billiót költené béke idején hadfelszerelésre és hadi megrendelésekre. Ez az ellenvetés nem helytelen. Éppen ezért kell a polgárságnak olyan törvényhozókat juttatni be a kongresszusba, akik a nép és nem a fegyvergyárosok és hasonló kiskirályok érdekeiért fejtik ki odaadó szolgálataikat. AEiiTiL FÉLNEK A bonni kormány betiltotta, hogy nyilvánosságra hozzák az egyik nyugat-németországi köz- véleménykutatás eredményét. A megkérdezettek 85 százaléka “nem”-mel válaszolt a közvélemény- kutatás során arra a kérdésre, hogy “szívesen látná-e fiát vagy férjét ismét katonaként”. 14 ÉVNÉL IDŐSEBB amerikaiak közül 80 millió nős. A nőtlen férfiak száma 13,522,000. — 10,962.000 14 éven felüli nő férjezetten. Minden 8 nő közül egy özvegy Ez túlszárnyalja az özvegy férfiak szamát 1:3 aranyban. _2____
