Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-08 / 49. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

December 8, 1955.

Hogyan politizál a "Szabadság”?

Elkeseredett levél kíséretében küldte be egy olvasónk a “Szabadság” cimü napilap november

4-iki számának vezércikkét, amelyben az amerikai magyarságnak ez a félrevezető sajtóorgánuma arra szólitja fel szerencsétlen olvasóit, hogy a munkanélküli segély felemelésére vonatkozó törvénymódosításra “Nem”-mel szavazzanak. Ez a sajtófércmü ekkor immár a negyedik vezércikket irta a munkanélküli segély felemelése ellen.

Olvasónk felháborodását teljes mértékben megértjük és magunkévá tesszük. Azt írja levelében, hogy már 25 évet töltött amerikai gyárakban, de soha “egy fityinget nem kapott abból az átkozott segélyből, mert a gyárvezetőség gondoskodott arról, hogy ne bocsássák el állásából: kéthetenként valami kis pénzt mindig adtak neki, ha mindjárt két napig dolgoztatták is teljes munkahét helyett, hogy ne tekinthesse magát munkanélkülinek. Csakis az elbocsátott munkások folyamodhatnak ugyanis munkanélküli segélyért.” Neki hát két napi munkabéren kellett hosz- szu időkön át nyomorogni.

De természetesen nemcsak róla van szó. Szó van azokról a tízezrekről, akik az utcára kerülnek és akkor önmagukat és családjaikat az azonnali pusztulástól csak a munkanélküli segély mentheti meg ideig-óráig.

Levelében olvasónk felpanaszolja még azt a kirívó ellentétet, hogy ugyanannak a lapszámnak, amelyben a “Szabadság” arra buzdítja munkásolvasóit, hogy ne szavazzák meg a segély felemelését, 3. oldalán nagy garral közük azokat a horribilis nagy profitokat, amelyeket a milliárdos iparbárók zsebeltek be az év folyamán.

A kérdés teljes megértéséhez emlékeznünk kell, hogy amikor Ohioban felvonultak a szavazók a szavazófülkékbe november 8-án, a szavazás alá bocsátott kérdéseik közt volt a munkanélküliségi segély felemelésére vonatkozó törvénymódosítás is. Ohió államban ez ellen az emberséges javaslat ellen szervezett erővel dolgoztak a gyárosok, bankárok és egyéb nagytőkések és aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a “Szabadság” egy kis bak- sisért odaadta magát propagandaeszközül a nagytőkéseknek és nem győzött elég cikket fabrikálni magyar munkásolvasói megtévesztésére, félrevezetésére abbeli igyekezetében, hogy a magyar nyelv megcsúfolásával beszélje rá őket, hogy — saját érdekeik ellen szavazzanak, amint ezt a reakció általában véve mindig és mindenhol teszi.

Feltevésünket igazolja az ohiói információs bizottság. Ezt az állami szervezetet az állami nagyvállalatok létesitették és hatalmas összegekkel támogatták a segély felemelésére vonatkozó törvényjavaslat megbuktatására. Ez a nagyvállalati propagandaközpont a választások után közzétette azt a listát is, amelyen a nagyvállalatok révén hozzájuttatott propagandaösszegeket sorolja fel az állami kormányzathoz küldött jelentésében. Eszerint a

General Motors 25,000

Republic Steet 27,000

U. S. Steel 15,000

General Electric 19,000

Thompson Product 10,236

M. A. Hanna Co. 2,500

Alcoa 2,175

White Motor Co. 2,500

Ford Motor Company 12,000

dollárt csúsztatott oda a propagandaközpontnak. Vaknak kell lenni annak, aki nem látja, hogy a nagyvállalatok, a munkáltatók érdekeit szolgálja a munkások ellen a “Szabadság” is, amikor nem átalta egyik cikkét a másik után összetákolni magyarjaink ámítására, akik egyébként saját «előfizetéseikkel hizlalják az érdekeiket hátbadöfő “nazafias”, magyargyalázó csomagolópapirost.

Tanulságos dolog azonban ezt a silány vezércikket is közelebbről szemügyre venni, hadd lássuk, miféle érvekkel igyekszik lukat beszélni bus magyarjaink hasába. “A javaslat szerint — írja — a segélybiztositás maximuma heti 50 dollár lenne, családtagokkal együtt 59 és a biztosítás időtartamát 26 hétről 39 hétre emelnék.” Ez az egyetlen igaz tétel az egész cikkben. Hogy azonban miért kell ezt a törvényjavaslatot félrelökni a magyar munkásoknak, ahhoz “az érv egyszerű”. Most pedig következik a magyarázat: “Az a munkanélküli, aki segélybiztositást húz, nem fizet adót. Heti 59 dollár segély megfelel 71—72 dollárnak, ha a munkás dolgozna.. .” Álljunk meg itt egy kicsit! Előbb még csak azt mondta, hogy az 59 dollár a segély maximuma, most meg már

úgy állítja be, mintha minden munkanélküli 59 dollárt kapna heti segélyként! Ezt veszi alapul, pedig jól tudja, hogy kevesen kapják meg a maximális segélyt, mert sokan nem keresnek 71—72 dollárt heteként, ő azonban azt állítja, hogy ennyi az ország bérátlaga. Bár annyi ezer- dollárosunk volna, ahány munkás és munkásnő kap ennél kevesebbet hetibér gyanánt. A “Szabadság” az általánosító statisztikai adatot iparkodik minden egyes egyéni esetre alkalmazni, ami kimeríti a füllentés meghatározó jegyét. Komolyan mondjuk, a szivünk fáj a “Szabadság” szegény olvasóiért. Ki hallott már ilyent, hogy igy képviselje valaki a munkások érdekeit!

Erre aztán kenetes szóval és sanda pillantással igy elmélkedik “derék” “laptársunk”: “Nem gondolja az olvasó, hogy ez a munkást arra csábítaná, hogy csak évi 13 hetet dolgozzon és 39 hétig segélyt húzzon?”

Gondolják meg olvasóink, micsoda lelketlenség van ebben a kérdésben. És mily nyíltan köpi szembe a Szabadság és a Népszava az amerikai munkást, köztük természetesen saját olvasóinak túlnyomó többségét, amikor azt meri állítani, hogy az amerikai munkás hajlandó volna tétlenül tölteni élete nagyobb részét és csalásban szerzett munkanélküliségi segélyen élni embertársai rovására !

így fizet a Szabadság és a Népszava annak a soktizezer amerikai magyar munkásnak, elsősorban az ohiói magyarságnak azért, hogy 60 esztendőn keresztül fenntartották, olvasták ezt a lapot! Minden döntő kérdésben a munkaadók érdekét szolgálta és szolgálja ma is.

A múlt héten dokumentált cikkben mutattuk be az amerikai magyarságnak, miként hamisítja a magyarországi híreket ez az újság, most megértheti minden gondolkodó ember, hogy miként döfi hátba az amerikai munkásság érdekeit is.

Nem is lehet másként. Aki gyűlöletet szit nép és nép között, az nem lehet egyik nép őszinte barátja sem, az nem lehet Amerika igazi barátja sem.

A Szabadság ezenfelül úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a munkásnak igazolnia kell, hogy közben folyton állás után kutat, hogy el kell fogadnia a hivatal ajánlatait másféle állásokra, hogy az, aki csak 13 hétig dolgozik egy évben, a következő esztendőben már nem emelhet igényt segélyre, hanem mehet a jóléti hivatalhoz, vagy a sóhivatalba, vagy ha önérzetes, mehet koldulni a családtagokkal együtt. És a “Szabadság” mégis odaesucsositja ki végkövetkeztetését, hogy “a segélybiztositás a dolgozó ember érdekeinek rovására történik”! “Mindnyájunk érdeke — fejezi be —, hogy a szavazat erre a rosszul sikerült javaslatra ‘nem’ legyen.”

Tévedés volna most azt tenni hozzá, hogy “ehhez már nem kell kommentár.” Kell és van. A kommentár abból áll, hogy a “Szabadság” aztán november 7-én egy közleményt tett közzé, amelyben felszólítja olvasóit, hogy szavazzanak a felemelésről szóló törvényjavaslatra. De valahogyan azt ne higyjék, hogy a “Szabadság” megbánta bűneit, megváltoztatta korábbi jól fizetett álláspontját és helyesbítve munkásárulását, igaz útra tért! Korántsem. Ezt a közleményt az egyik helyi szakszervezet tette be a lapba és fizetett érte.

A “Szabadság” tehát megvágta mind a két egymással harcoló fél zsebét a maga javára. Mint Arany János “Fülemüle” cimü versében, amelyben a vitatkozó szomszédok a maguk számára követelik a madarat, a biró aijt feleli: “(Jobb felől üt) Nekem fizet! (Balfelől üt) Nekem fizet! Kendtek pedig elmehetnek!”

“Nem demckräikus, de szükséges”

Dullesék, a United Fruit Company és egy — két jól irányzott municiószállitmány, mint tudjuk, tavaly “megmentették” a kis Guatemalát a “kommunizmustól” és a földreformtól.

Miként a jó Isten a világ teremtésekor, akként Dullesék a guatemalai “demokrácia” megmentésekor, saját képmásukra teremtették azt az embert, aki uralkodj an e demokratikus paradicsomban. Az illető neve Armas volt.

Ez az Armas azután bevezette a United Fruit szájaize szerinti “demokráciát” Guatemalába

EGY IGAZ EMBER MEGTISZTELÉSE

Egy losangeleSi vendéglő nagytermében,' 600 ember jött össze, hogy egy bátor, becsületes ember ünnepeljen.

A világ összes részeiből jöttek üdvözlő táviratok 61. születésnapjára... a világ minden tájáról, még a “vasfüggöny” mögül is. Az üdvözlők között ott volt Charlie Chaplin, korunk legnagyobb filmművésze is. A sürgönyök küldői névsorából korunk jövőbeli kulturtörténelmét fogják megírni. Az ünneplésben óhazai magyarok is resztvettek: Révai Dezső filmrendező, Hay Gyula hires drámairó és a Magyar írók Egyesülete küldött üdvözlő táviratot.

Mi tette ezt a szerény embert oly jelentőssé, hogy öt világrész progresszív irói százával ünnepük? Csak azt válaszolhatjuk, hogy ez az ember — szimbóluma lett a mai kor szabad szelleméért folyó harcnak.. . A faji gyűlölködés öldöklő, gyilkoló tusájában a gyengék mellé állott és ragyogó tollát használva állt ki a négerek, bevándoroltak jogaiért.

Életét könnyű elmondani:

1894-ben született New Yorkban.

1914- ben végezte a Williams College-t.

1915- ben irta és színre hozatta első színdarabját (Standards).

1917-ben Vörös Kereszt betegszállító kocsin szolgálja a háború áldozatait, Franciaországban és Olaszországban (Hemmingwayvel és Dos Pas- sos-al együtt).

1923-ban “Roger Bloomer” cimü darabját játsszák New Yorkban.

1925- ben “Processional” c. darabját játsszák New Yorkban.

1926- ban “Nirvana” cimü darabját játsszák New Yorkban.

1927- ben Az Uj Színpadi írók Színházát alapítja meg, John Dos Passos, Francis Faragoh és Michael Gold-al.

1927-ben “Loudspeaker” cimü darabját előadják New Yorkban.

1927- ben Letartóztatják a Sacco és Vanzetti érdekében történt tüntetésen való részvétele miatt.

1928- ban “The International” cimü darabját adják elő N. Y.-ban.

1930-ban Cecil B. de Miile első beszélő filmjét irta: “Dynamite”.

1932- ben “Success Story” c. darabját adják New Yorkban.

1933- ban a Screen Winters Guild első elnöke lesz.

1934- ben kétszer tartóztatják le Birminghamben (Alá.), mert a Scottsboro-i fiuk, legális gyíl- kossági kísérlete ellen, a New York Post-ban megjelent cikkében leleplezi a White Legion fasiszta szervezetét. Közben két darabját adják elő.

1935- ben az első amerikai irókongresszus éltető eleme.

1936- ban Írja a drámairás elméletéről és technikájáról szóló könyvét, mely ma talán nemcsak Amerikában, hanem világszerte a legjobb ilyen szakkönyv.

1936- ban “New Masses” munkatársa lesz és a “Spanyol Demokrácia” akciónak vezető tagja.

1937— 43, újabb színpadi és film-müvek.

1943-ban az irókongresszus legfontosabb személyisége a losangelesi egyetemen.

1943—45, további irói munkák.

1947-ben a “Hollywood Ten” tagja.

1947—48, a Masses and Mainsteram-nél dolgozik.

1950-ben megkezdi egy éves börtönbüntetésének kitöltését az Alkotmány 5-ik pótcikkelyének, a szabadságjog védelmében való használatáért.

Ettől kezdve a progessziv szellemi mozgalom egyik legkiválóbb vezetője lesz.

Neve: JOHN HOWARD LAWSON.

Miután a progresszív szellemű vezetőket és a szakszervezeti vezetőket felkoncoltatta, bérenceivel uj “alkotmányt” szerkesztett és jövő januárra elrendelte a “választásokat’-’.

Az uj választási törvény azonban, amelyet a guatemalai egyetemi diákság jogi szörnyszülöttnek nevez, annyira reakciós, hogy a választásokban még a kormánypárti antikommunista pártok sem hajlandók résztvenni!

A kormány azzal védi a szörnyszülött “választási” törvényt, hogy “igaz, hogy nem demokratikus, de szükséges!”

Lehet, hogy ezt a “magyarázatot” egyenesen Mr. Dulles wallstreeti irodájából kapták!