Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-08 / 49. szám

December 8, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Munkásmozgalom HOVA, KERFE, EGYESÜLT AMERIKAI SZAKSZERVEZETEK? Amikor még az AFL és a CIO egybeolvadá­sának feltételeit vitatták, a nagy kérdés az volt, vájjon meg fogja-e őrizni az egyesült munkás- szövetség az elmúlt húsz év alatt kiharcolt hala­dást és előbbre fog-e menni ezen az utón, vagy pedig az AFL-ben még ma is uralkodó tory-szel- Iemii, céh-rendszerre támaszkodó legfelső bürok­rácia vissza fogja-e fordítani az óramutatót. Sose tévesszük szem elől, hogy az AFL-vezérek ma­kacsul ragaszkodnak ahhoz a felfogásukhoz, hogy 1935-ben igazuk volt, amikor ellenezték a szerve­zetlen munkások megszervezését ipari szakszer­vezetekké. Ámbár ma már elismerik azt a tényt, hogy az acél-, autó-, gumi-, villanymunkások és mások ipari szakszervezetekbe tömörültek, még mindig ragaszkodnak a céh-rendszerü szakszer­vezetekhez, sót némely AFL-vezér még a “tájvé­delemhez” is. Másfelől azonban nem kell azt sem elfelej­teni, hogy a CIO, annak ellenére, hogy a hideg­háború visszavetette a fejlődés utján és hogy kizárták a haladó szakszervezeteket, működésé­nek második évtizede alatt is nagy mértékben megtartotta fennállása első évtizedének befolyá­sát és hagyományait. Az “1936-os szellem” túl­ságosan elevenen élt tagjaiban, hogy sem könnyű szerrel félreseperhették volna. Még a ClO-vezé- reknek is meg kell hajolniuk e hagyományok előtt. Gyönyörű ígéretek Az eggyéolvasdás szükségességéről tehát elő­zőleg meg kellett győzni a CIO tagjait. “Bizto­sítékokat” adtak nekik, hogy az ipari szakszer­vezetek csórbitatlanságát tiszteletben fogják tar­tani. hogy gátat vetnek a megkülönböztetésnek, hogy korlátozni fogják a tagcsábitást, hogy ki­irtják a gengszterizmust. Még azt is mondták a CIO-tagoknak, hogy az AFL-vezérek sok tekin­tetben megváltoztak 1935 óta és többé már nem reakciósak. Nem kevésbé fontosak voltak azok az Ígére­tek, hogy az egybeolvadás uj korszakot nyit meg a szervezetlenek megszervezése területén, a mun­kásság politikai akciót fog végrehajtani kivált­képpen az 1956-os választásokkal kapcsolatban, harcolni fognak a polgárjogokért és a megkülön­böztetés nélküli alkalmazásokat biztositó tör­vényért, a kollektiv béregyeztető tárgyalások uj céljaiért, mint amilyen a rövidebb munkahét és garantált bérek, egy gazdasági pangás elien vé­delmet nyújtó munkatervért és egyebekért. A CIO-vezérek jól tudják, hogy tagságukat nyugtalanítja az utóbbi évek alatt észlelt egy­helyben állás és sürgetik az “1936-os szellem” feléledését. Ebben az éltelemben ecsetelték a helyzetet minden CIO-szakszervezetben, sőt né­mely AFL-szakszervezetben is, és azokat a táv­latokat, amelyeket az egység fog felnyitni. Az előzetes AFL—CIO-megegyezés azonban nem küszöbölte ki a nagyobb nézeteltéréseket. A fúzióra vonatkozó és tervezett alkotmányban ta­lálható kifejezések homályossága, kertelése, azt mutatta, hogy sok tekintetben nem tudták meg­oldani ezeket a nehézségeket. Csak naiv emberek vehetik komolyan azokat az állitásokat, hogy a nézeteltéréseket rendezték. Meany és társai az AFL legfelsőbb vezetőségé­ben nyilván arra számitanak, hogy az egyesitett szövetség kebelén belül fogják rendezni a dif­ferenciákat. Igen, számitanak arra, hogy kéthar­mad többségük lesz az ügyvezető tanácsban, (17 alelnök, plusz az elnök és a pénztáros-titkár a CTO 10 alelnöke ellenében.) Ez a tanács, amely végső soron dönteni fog a jogi hatáskör kérdései­ben, a szervezkedés céljaiban, a módszerekben és az alkotmány értelmezésében előálló problémák feleit. Az alkotmányban felsorolt tizenkét cél közt van a világbéke, a polgári szabadságok és jogok megőrzése és mások. Ez helyes. A megkülönböz­tetésről szóló szakasz azonban nem mond sem­mit a TELJES TAGSÁGI JOGOKRÓL tekintet nélkül fajra, politikai felfogásra, színre és nem­zetiségi származásra. Csak a “szakszervezeti tel­jes előnyöket” ígéri. A “teljes tagsági jogokra” vonatkozó CIO-követelést az előzetes tárgyalások alkalmával az AFL-vezérek elvetették. Az eredeti megállapodásban található szakasz értelmében egy szakszervezet még mindig folytathat “egyen­lő, de elválasztott” módszert annak kijelentésé­vel, hogy nem-tag vagy elkülönített “nem kauká­zusi fajhoz tartozó munkás” is megkapja a munkaszerződésekben kikötött béreket. Az igazság hamarosan kiderült és a CIO-ban és az AFL-ben széleskörű megmozdulás történt ennek a záradéknak .revideálására. A fúziót meg­előző hetekben társulási és ideológiai határvona­lakat átszelő mozgalom keletkezett a néger szak- szervezeti munkások közt. hogy ezt változtas­sák át “teljes tagsági jogokká”, vezessenek be kényszerítő érvényt és válasszanak meg egy né­ger munkást is alelnöknek. Néger szakszervezeti munkások gyüléseztek ennek érdekében Chicagó­ban, Detroitban, New Yorkban és máshol is. A. Philip Randolph, a hálókocsimunkások elnökét említették, mint a legtekintélyesebb alelnök jelöl­tet. j A néger szakszervezeti munkások megmozdu­lása oly nagy méreteket öltött, hogy a fúziós konvenció közeledtére minden remény meg is volt, hogy a szóbanforgó záradékon változtatáso­kat fognak eszközölni. Ez is mutatja, mily nagy szakadék volt az AFL- és a CIO-vezárek közt ez­zel a kérdéssel kapcsolatban. A gengszterizmus és a tagcsábitás kérdéseiben is olyan kitérő megfogalmazások voltak a terve­zett alkotmányban, mint a szakszervezeteken belüli fajvédelem dolgában. Elismerték, hogy itt bajok vannak, de nem. gondoskodtak kényszerítő intézkedésekről. Ez azt jelenti, hogy szavakkal ismerik csak el szakszervezeti önkormányzat tiszteletbentartását. Némely szakszervezet két­ségbe vonta ezeket a biztosításokat, igy a nyom­dászok szakszervezete, amely kijelentette, hogy ha az autonómiát nem szavatolják, kilépnék. Amiben teljesen megegyeztek Egyetlen kérdésben jutott teljes megegyezésre az AFL és a CIO: a kommunizmus és általában a baloldal ellni harcban. E tekintetben az alkot­mány világos és szabatos. Intézkedik arról, hogy a “vörös befolyás” alatt állónak tekintett szak- szervezeteket kizárják. A tervezett alkotmányban felhatalmazzák a tanácsot, hogy megvizsgálja a szakszervezetek “tisztaságát”, sőt még azokat a szakszervezeteket is, amelyeknek érzületeit “ki­fogásolhatónak” találja, kizárhatja, egyszóval az alkotmányba olyan trükköket helyeztek el, ame­lyek segítségével alááshatják a íz autonómia biz­tosítékait. Meany és Reuther számára az alkotmány kom­munistaellenes szakaszai a legfontosabbak nem­csak a ma baloldalinak minősitett emberek igen parányi kisebbsége ellen, hanem bármilyen ellen­zékiség ellen még akkor is, ha az csupán mér­sékelten haladó természetű. Amint a Meany mö­gött álló emberek vélik, a kommunistaellenes szakaszok majd még igen jól fognak jönni egy napon az “újjáépülni nem akaró” (unreconstruct­ed) CIO-emberek ellen is. Ezek alapján — a végleges megállapodás mi- nemüségétől függetlenül is — nyilvánvaló, hogy az egységesített munkásszövetség vezetőségének uralkodó csoportja nem fog nagyon lelkesedni azért a téljesütemii haladásért, amelyet a CIO- vezérek Ígértek híveiknek, ők fogják döntő mó­don elhatározni például az ügyvezető tanács ut­ján, ahol mint mondtuk többségben lesznek, a következő kérdések sorsát: 1. Vajon a szervezési kampány fcmunkája az ország déli részein fog-e megtörténni a nagy­részt szervezetlen textil-, fatermelő-, papírgyári-, vegyészeti gyárakban, vagy pedig, amint több AFL-vezér mondja, a szolgálati és hivatalnoki körökben? 2. A megkülönböztetés elleni cé'kitüzést, még korlátozott formájában is, mily mértékben fog­ják megvalósítani? 3. A céhrendszerii és az ipari szakszervezete­ket “alkalmasnak, egyenlőnek és szükségesnek” jelentik ki az alkotmányban, de vajon az uj mun­kásszövetségben hol fogják alkalmazni az egyi­ket és hol a másikat? 4. A politikai akcióknál az AFL-féle “nem poli­tizálunk” elv, vagy pedig a CIO agresszívebb, republikánus nagy tőkéé (lenes vonala fog-e érvé­nyesülni? 5. George Meany szovjetellenes kardesöftető politikája fog-e felülkerekedni külpolitikái kér­déseknél, vagy pedig a CIO állásfoglalása amely legalább alakilag üdvözölte Genfet? 6. Az AKI, idősebb urai görcsösen ragaszkodni fognak-e vezető állásokhoz vagy pedig fiatalabb embereknek is adnak esélyt?' fM ad iagfarországaiak az 1958-os népgazdasági terv ­BUDAPEST, nov. 21. — Az 1956-os népgazdasági terv fő feladata — az, hogy tovább építve a szocializmus alapjait, tovább folytatva a szocialista iparosítást, foly­tatva a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását, termelésé­nek és hozamának növelését, biztonságosan, következete­sen emelje dolgozó népünk életszínvonalát. Ezért nép­gazdaságunk döntő ágában, a szocialista iparban a teljes DETROITI MAGYAR ÜZLETEK DETROIT HUNGARIAN BUSINESS GUIDE 1924 óta. Működési engedély 12 allambai ktAtdbli iTlu'.wia Költözés, csomagelás, beraktározás, zongor: jégszekrény cs kályha. — Telefon WA 8-9090. — Victoria Avenu Lincoln Park 25, Mich. Canadian License. Pfthriftr flnfiotftn« — Szem vizsgálat, szemüveg készítés, - HUSINK tilab^ítd 5S0„ ív KORT ST.. Telefon: VI 1-035 DETROIT. MICHIGAN. — BEJARAT A CAMPBELLEN. PaillV QhöH ^»Tfino SZÍ)K,: PAI- tulajdonos. — Aut. raui j ön*rl javító _ Gas, Oil. Battery, Tir Auto Parts. 1905 Allen Road. Melvindale. Mich. Tét.: WA 8-980 termelés hatszázalékos növe­kedését írja elő a jövő évi terv. Szénbányászat A jövő évi terv erőteljesen fokozza azoknak az iparágak­nak a termelését, amelyek nyersanyaggal, illetve fél­késztermékkel látják el az ipar többi ágát. Ezért 1956 ban hét-nyolc százalékkal nö­veljük a szénbányászat ter­melését. Ez azt jelenti, hogy az egy lakosra jutó évi szén- termelés mennyisége az 1938-as tiz mázsáról 1956- ban 24' mázsára növekszik. Kőolajtermelés Másik nagyfontosságu alapanyagunk -a kőolaj, amelynek termelését 1956- ban 6.6 százalékkal növeljük — 1955- hoz viszonyítva. Csaknem 40 százalékkal nö­veljük az újabb kőolajtelepek I feltárására -irányuló kutató fúrásokat. így az 1938-as 4,7 kilogrammal szemben 1956- ban már majdnem 177 kilo­gramm kőolaj- termelés jut I az ország egy-egy lakosára. Arthur Honegger a svájci származású világ­hírű francia zeneszerző 63 éves korában szívbaja kö\»et- keztében elhunyt. Stassen a CIO-AFL­fuzióról Harold E. Stassen, Eisen­hower külön asszisztense, a a detroiti gazdasági klub tag­iai előtt bes-’é've kijelentet­te, hogy a CIO-AFL egybe­olvadása “veszélyes” politi­kai következményekkel jár­hat,, mert sok szakszervezeti vezér újabban “sokat foglal­kozik politikával.” NYITVA AZ UT—------------------­MAGYARORSZÁGRA, ROMÁNIÁBA és CSEHSZLOVÁKIÁBA való utazásra! Az Egyesült Államok útlevele érvényes a látogatásra. Teljes felvilágosítással szívesen szolgálunk! ATLANTIC EXCHANGE - Utazási Iroda 1351 Third Ave, New York, N. Y. <77th Street sarkán) ! Tel.: BU 8-5700—BU 8-9571 László Miklós, tulajdonos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents