Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-01 / 48. szám

December 1. 1955

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

13

ba. mert egyszersmindenkorra meg akartuk mutatni. micsoda módszerekkel sértik meg azon az oldalon az újságírói etika (erkölcstan) szabályait is. Csak be akartuk bizonyítani ezen a példán, miért vagyunk kénytelenek szó nélkül elmenni nap nap után megjelenő, hasonló témájú, ma- gyargvalázó, rágalmazó cikkeik mellett, amelyekkel tudatosan megmásítják az igazságot és úgy heccelik igazságra szomjazó olvasóikat édes szülőhazájuk és az óhazai magyarság ellen. Csak egy egvhasábos, hetvensoros cikkükről voltunk kénytelenek ily hosszasan, bár rövidségre törekvőén Írni, mi lenne hát akkor, ha minden egyes

Once Gay Budapest Now Dull, But Reds Have Made It Grow

VIENNA. Nov. 2—A Western correspondent who returns from a trip to an Iron Curtain country is Invariably asked, ‘'What Is it really like in------?”

He finds it as hard to answer | this question as to describe to »menne who has never been in years ago. It used to be said of Budapest then that it was a place for a good time, whereas Prague was a place to see and Vienna a place to live in. He saw Hungary again in 1945, when it was reacting from the shock and bewilderment of war, siege, liberation and the first in-, timations that communization

s a. *o|^-----.

S'Cotjipaaicd-srfffr 1930 and evVrJ (wipr 1945, Budapest today strikes a Western visitor as la ^rey city. Compared with Vimj ( liaT’which suffered ~aftt>^ rtif same degree of dam<5e*rehd!j- pest in the centraf part the visitor sees, s/ll airowif nrbte war wmmdSr-peetttulmyin-acie lovely Buda. It is not unTifona inspects the factories, housing L blocks, nnpspriescTinics and cuil 1 tiifjit homes that have been byul Nn the city’s Vvorjyng quarwifi ’piat he begins to realize conpnji f Aish^^pos^i^e^ciueren^f^-J

Budapest now consists of twenty-three districts, as compared with fourteen districts before World War II, and its population has risen to 2,000,- 000. To accommodate the new inhabitants the regime has not only built row after row of small and large apartment houses but has ruthlessly deported or banned from the capital all who do not work there at projects, industrial, political, social or cultural, of which commu/

nism approves.___

< l Ail large "factories and trade tgiion groups háve their cui- ttral Centers, with libraries, flm theatres, game yfyiiyb and dance halls, The lityarV iJ the Mátyás Rákosi cert®? A/hich the writer visited!—Contains pO.100 volumes, including Lenin (Cervantes, Dickens and Balzac and an American anthology féa ttlrittC- nreisey^Tha^ai^Wnlfe

By JOHN MacCORMAO

SrwMMal v^-i, _

M«w York Timet, f J )

Fast -^Sinclair

iLewis. Its movie theatre was i French film, i yfivoneof its rooms a class of fi/irl ballet students, so young 'hat they could scarcely stand on ttvo feet, let alone one foot,

.. J

ditions a few years ago. Irritations and Reactions An inspection of post-war

i

actories that have been built r enlarged convinced this corespondent that comnumjsm had ot only altered /Tujnkary'g economy but greatly"l3fcr«sed its potential. There Yi w»B.fon to believe that, the total volume nf industrial goods is LuiliLWBi large as before the war. On the [other hand, the percentage of rejects in high-quality production is often great, and costs, despite low wages, are often excessive.

To maintain agricultural production while simultaneously [collectivizing the farms is a [problem the Communists themselves admit they have snot KTT ~ ■'•»■itep,- That the living standard^as risen along with nationabijicpme is debatable. This coiresftj»nqent fqund only traces [ofZibe/old piquant Hungarian Wilh^/But he had a substantial ah^'jm^nt appetizing meal in a rän£e?SRrr forints (about 33 cents at (jhe nominal rate), j A Westerner would find Intolerable some of the Irritations (inseparable from the communist system. One is the difficulty of betting anything repaired. The Government has tried to meet this need by allowing individual

(

artisans and small shops to resume their activities, but they operate under difficulties and a efaud of suspicion. Because of the haste with which builders try to “fulfill their plans,” the feed of repairs is constantWiLa ikewiy-Blllll nbiel in the sBI# ’ town of Stalin Vapos^the tap came off in mw'herncft when I washed. 7 1

The CommunisNJMn is loud with complaints ^about adequacies. It publishes acrid comment about shoes that don’t

cikkükről próbálnék lefejteni a népámitó burkolatot és lerántani az álarcot? Lapunk egész terjedelme sem volna elégséges hozzá s az olvasóink unnák, belefáradnának.

Befejezésül még csak azt jegyezzük meg, hogy akkor, amikor egy ilyen kézenfekvő kérdésről a ferdítés, torzítás, hamisítás, koholmány és hazugság ilye» tömegét szórják oda olvasóik elé Népszaváék, feltételezhető, hogy ezzel a reakciós “erkölcsi érzékkel” hasonló műveleteket végeznek olyankor is, amikor más, bel- vagy külpolitikai kérdéseket tárgyalnak és ismertetnek, bármi legyen is az. A reakciónak ez az ősi, és sajnos, gyakran bevált rágalmazó és népholonditó módszere végeredményben azt idézi elő, hogy “tömegeik” szellemi színvonalát oly mélyre sülyesztik, az emberek gondolkodásmódját és Ítélőképességét a civilizáció oly legalacsonyabb fokára' ziillesztik, hogy ez már akár felérhet az emberiség ellen elköveti bűncselekménnyel, még ha a szabad sajtó jelszavával követik is el.

Zugforgalomban szerzett dollárral vásárol külföldön Magyarország

BUDAPEST. — Magyarországnak égető szüksége van külföldi valutára, elsősorban dollárra. Miután más módon nem juthat hozzá, augforga- lomban szerzi be szükséglétét a kincstár. Bakonyi Jenő kereskedelmi miniszter-helyettes kijelentette egy amerikai újságíró előtt, hogy “Magyar- ország a világ minden államával kereskedik.” A külkereskedelem forgalma lényegesen emelkedett az utolsó két évben.

Az amecrtSTTtoorterek unal- masnak/névpik] kommunista Budapas tjfx. ‘j/SzürkeVárqs” ezt a na^gt kapca a. hajdan véti ám magyar fővár®. kávéházakban még suttatprajtérn mernek beszélni az emberek “mert füle van a falnak.” A hajdan elegáns Váci utcán és a Duna korzón rosszul öltözött, kopott, fáradt férfiak és Illők sietnek, hogy idejében sorba állhassanak valamelyik községi élelmiszer iietgtvlőtt.

A gyárakban /kfaköiwvtá- rak vannak, de l^eV&jí látogatják, meri^rpűcőlfat Sztálin és Rákosul “mjüvei” töltik meg. A mc#ik^án orosz és francia fimwlf peregnek. A magyar ipari cikkek selejtesek, silányak. A harisnyák szakadnak, a ruhák kifesle- nek, a cipőtalp mintha papirosból lenne. A pesti kenyérben cigarettacsutkát és egérfarkot találtak. Az étftjínik leveseiről jobbnem beszélni.'^- A magyar idegenforgalmi irodák hirdetésekkel próbálnak turistákat csalogatni Budapestre. De csak kevesen állanak kötélnek. A bécsi utazási irodák autóbusz kirándulásokat szerveznek Auszria legújabb idegenforgalmi nevezetességéhez : az osztrák-magyar határ mentén húzódó vasfüggönyhöz. A kiváncsi külföldiek a vörös hadserek kivonulása óta az utazási irodák autóbuszain eljutnak közvetlenül a határig, saját szemükkel “gyönyörködhetnek” az őrtornyok, drótakadályok, stb. látványában é3 fénykép s film- felvételeket is készíthetnek, nagyon sok Ausztriába ellátogató nyugat európai és tengerentúli turista, akik a magyar bolsevista idegenforgalmi propaganda hatása alatt Magyar- országra is el akartak látogatni, a vasfüggöny félelmetes látványának hatása alatt állott el ettől a szándékától.

A fenti két fénykép szemléltetően bizonyítja, hogy hogyan hamisítja, torzítja az amerikai magyar reakció a Magyarországról szóló híreket még azokat is, amelyeket amerikai újságírók küldenek. Ehhez hasonló félrevezetéssel van tele minden más írásuk is. A baloldali kép a Times eredeti riportja a jobboldali a Népszava ferdített cikke.

1. Az amerikai újságíró azt irta, hogy az egyik gyár mozijában francia filmeket mutatnak be. A Népszava cikkírója belehamisitotta az “orosz filmeket” is.

2. A Népszava cikkírója gondosan kihagyja az amerikai újságíró megállapítását arról, .hogy Magyarország ipari termelése kétszerak-kora mint a háború előtt volt. Erről nem szabad

a Népszava- s Szabadság- olvasóinak tudomást szerezni.

3. John McCormack miután megállapítja, hogy számára Budapest ‘szürke” város lett, be csületesen rámutat a ‘pozitív’ teljesítményekre, gyárak, lakóházak, napközi otthonok, klinikák, kulturotthonok építéséről. A Népszava cikkirójaezt gondosan kiollózta: az ö olvasóiknak nem szabad ezt megtudniok. Csak piszkot, rágalmat szabad nekik hallaniuk szülőhazájukról!

4. A leggyalázatosabb hamisitás! John McCormack leírja, hogy egy étkezdében 3 és fél forintért (33 cent) kiadósán és jóízűen étkezett. Ehelyett a Népszaváék iróbérence cigarettacsutkáról és egérfarokról irt. Gonosz, mindenre képes emberek beteg fantáziája!

5. A Times riportere elmondja, hogy minden nagy gyárnak van kulturközpontja. mozija könyvtára sport és táncterme. Az egyik gyár könyvtárában 20,100 könyv van (ami becsületére válik akármilyen közepes város könyvtárának) köztük Lenin, Cervantes, Dickens és a világirodalom nagy mestereinek müvei. A Népszapa cikkírója mindezeket tudatosan kihagyja és csak Rákosi és Sztálin müveit említi!

JOE McCarthy annyira megszédült attól, hogy oly hirtelen a feledékenység homálya borult föléje, hogy könyörög régi újságíró barátainak, hogy segítsék vissza mégegyszer a head-line-ok- ba. Meigérte, hogy engedni fog nagy szájaskodá- sából, mert beismeri, hogy ezen a téren tulment a határon. C. David Shine, aki a McCarthy kon- troverzia közepében állt, már kikerült a hadsereg kötelékéből és Los Angelesben papájának az Ambassador hoteljét igazgatja. A hamis Cohn-ról, a

Roy-ról sem sokat hallani mostanában. Egyesek szerint a law-business-ban van. Nagy pénzeket kereshet, furfangos ügyek elintézésében. Ennek az alaknak a biográfiáját ha valaki valaha megírja, az erkölcsi rovat legfőbb pontjai lesznek, hogy Schulz rabbi volt a védszentje és valószínűleg ebből merített annyi ihletet, hogy ő tanította meg Matusow-ot, hogy hogygan kell hazudni. Hogy e titok elárulásáért Mathusow-ot le- csukatta, az nem sokat változtat a dolgon.

A SZÁMOK BESZÉLNEK]

írja: Eörsi Béla

It ...... —__

Ha az emberi szervezet beteg, rendszerint van rá mód — pihenéssel, gyógyszerekkel, változott életmóddal vagy műtéttel segíteni rajta. Vannak betegségek, például rák, melyeknek gyógyítása — eltekintve az operációtól — egyelőre lehetetlennek látszik.

A gazdasági élet soha sincs oly jól megszervezve, hogy minden ágába egyformán kerüljön vér és egyformán részesüljön a gazdasági előnyökben. A tőkés gazdálkodásban — pénzbőség idején is — a társadalom egy része mindig szenved (például a kis hitelező, fix-fizetéses hivatalnok, vagy az öregek, akik nyugdijukból élnek) de a nagytőkés a tőkés gazdálkodásban nemcsak tőkéje arányában részesül előnyben, hanem a jobb, monopolisztikus szervezése miatt, és politikai súlya révén aránytalan előnyöket élvez. Minthogy a mezőgazdaság — milliónyi termelő tagja folytán — a legkevésbé szervezett és a földvásárlás aránytalanul magas tőkét von el a farmertől, állandóan tőkehiányban szenved. Ezen a betegségen lehetne segíteni. Az amerikai alkotmány és a szövetségi államok rendszere, a 18. században gondolt is erre.

Sajnos azonban kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a mezőgazdasági válság leginkább a rákbetegséghez hasonlít, mert a polgári pártok egyike sem tud oly gyógymódot — tervet — kidolgozni, mely az amerikai farmerek, legalább egy nagy részén, állandóan tudna segíteni. Azt mondják, hogy a jövő évi választásokon, a farmerek bajainak megvilágítása és orvoslása fog elsősorban szerepelni. Ez lehet, hegy igy lesz, de merem állítani, hogy — a nagytőkét képviselő republikánus párt, sem a városi polgárság zömét képviselő demokrata párt, nem lesz abban a helyzetben, hogy a farmerkérdést megoldja. A mezőgazdasági válság a tőkés gazdálkodás rákfenéje, ideig óráig morfium-injekciókkal — állami segélyekkel —

^ helyzet enyhíthető, de ez semmi esetre sem tudja magát a betegséget meggyógyítani. m

A válság jelenségeit ismerjük. A mezőgazdaság — áresés következtében — jövedelmének 30 százalékát elveszítette; amellett az ipari árak felmentek és az ipari tőke eddig el sem képzelt haszonban duskálko- dik. Ha a farmer gépeit és autóját akkor vette — hitellel — amikor az élő sertés ára fontonkink 26 cent volt, és adósságát már 13 centes sertés-árak mellett kell fizesse, megértjük, hogy nehézségei vannak. Ez a nehézség még különösen kiéleződik, ahol a farmer silányabb földön gazdálkodik, kisebb tőkéje van és ezáltal nagyobb hitelt kell igénybe vennie. A szegény farmereknek már jelentékeny hányada tönkrement és milliónyi szegény falusi a városokba menekült. A középfarmerek, kiknek még van valamelyes gyűjtött tartalékuk, egyelőre csak panaszkodnak és nyögnek, de (az igen reakcionárius U. S. News sze*- rint) még nincsenek eléggé elkeseredve ahhoz, hogy nyilt forrongásba menjenek át. A polgári pártok természetesen ezt a réteget kívánják megmenteni — mert a szegényfarmerek millióin egyelőre nem is tudnak, de talán nem is akarnak segíteni a tőkés gazdálkodás képviselői.

Pedig a középfarmerek terhei lehetetlenül súlyosak. Például a megvásárolt traktorért annak idején 37 hizott sertés árát kellett adnia, mig ma ugyanezen traktorért 138 sertés árára van szükség. Sőt még a gazdag farmer is méltán irigyli a városi gyári munkást. Nézzük meg egy iowai (Spirit Lake-i) farmer tőkéjét. Befektetett $77,000-t földbe és épületekbe ($275 per acre» van $29,000 gépekben, $12,000 tenyészállatokban és $7,000 hizómarhában — összesen $116,000. Idén ósszkeresete $4.500 volt, (szemben a régebbi átlagos 9,000 dollárral. Ez megfelel 4 százalék kamatnak.

Ha elment volna gyári munkásnak, átlagkeresete akkor is kb. $4,500 lett volna, de tőkéje is hozott volna neki kb. $4,000-t. Vagyis, ez azt jelenti, hogy a jómódú farmer majdnem ingyen dolgozott.

Tehát a gazdag- és középfarmerek sem élvezik a nagy, monopolisztikus tőke előnyeit. — A New York Times adatai alapján — az ipari nagytőke 1955 első felében, 30 százalék haszonnal dolgozott, a gazdag farmer pedig 4 százalékkal.

1945-ben a betáblázott földhitel $4.9 billió, 1954-ben már $8.2 billió volt.

A nem betáblázott adósság:

1945-ben $3.4 billió, 1955-ben $9.3 billió lett.

1945-ben 25,295,000 ember élt meg a mezőgazda-* Ságból. 1954-ben 21,890,000 embernek jutott száraz kenyér.

Tehát a mezőgazdaság egy negyede lett eddigi kenyérkeresetétől és életbiztositékától megfosztva.

De ez még csak a kezdet. A válság állandóan mélyül. A mezőgazdasági lakosság elkeseredése napról- napra növekszik.