Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-12-01 / 48. szám

December 1, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 JOE HILL EMLÉKÉRE 1915 november 19-ike hideg, szürke hajnalán egy embert vezettek elő zárkájából az utahi Salt Lake City állami fegyházának börtönudvarára. Előzőleg már bekötötték a szemét. A börtönőrök egy a fegyházépület falához támasztott konyha­székre ültették a bekötött szemű embert, kezét- lábát hozzákötötték a szék fémből készült lábai­hoz és támlájához, aztán félreálltak. Egy orvos hallgatócsövet helyezett a bekötött szemű ember szivéhez, majd egy fehér papírlap­ból kivágott szivet helyezett pontosan az élő, dobogó szívre, utána az orvos is félreállt és az öt, erre a célra Utah állam által felfogadott pus­kás katona helyezkedett el állásban húsz lábnyi távolságra. A puskákban négy golyó és egy vaktöltés volt, hogy később mindegyik lövész vigaszt meríthes­sen abból a titkos gondolatból, hogy hátha éppen őnála volt íz a puska, amelyben nem volt igazi, halálos gyilkos golyó. A sheriffhelyettes hangja felharsant: “Vi­gyázz! . . .Kész. . .Tűz!. . .” És a négy éles golyó átszakitotta a fehér papirszivet és aztán átsza- kitotta az élő, dobogó szivet is. Négy megpörk i- lödöttszélü luk maradt a fehér papirsziven. Az­tán széleik bíborvörössé váltak. Majd kibugy- gyant valami és az egész papirsziv piros lett. Az orvos odaszaladt a székhez. Egy perccel és tiz másodperccel a puskák dörrenése után kijelentet­te. hogy az ember halott. Emlékezetes novemberi hajnal. Az ember Joe ■ IIill volt, a munkásköltő, a munkásosztály dal­szerzője. . . Ezzel a megrázó leírással kezdte cikkét Barrie Stavis, (aki a Joe Hillről szóló életrajzát tavaly jelentette meg “The Man Who Never Died, Az ember, aki nem halt meg soha, rímmel,) a “La­bor’s Daily” cimü napilap első oldalán, de a foly­tatásának az egész 3. oldalt is nekiszentelték. Most ünnepelte nemrég az amerikai munkásság halhatatlan költője kivégzésének negyvenedik év­fordulóját. Az elírandó évtizedekkel folyvást nő Joe Hill hirneve. 1911 óta, amikor első munkás- dalát, a “Casey Jones — the Union Scab”-et, a Southern Pacific sztrájkoló munkásai számára megírta s amellyel a lankadozó sztrájkolókat a további küzdelemre felrázta, egymás után irta munkásdalait,, melyeket “munkások énekelték a piketvonalon, de lebunkózott vagy börtönbe ve­tett munkások" is énekeltek.” Vándormunkások szétvitték az országban ajkaikon, matrózik vit­ték a tengeren túl... Énekelték a szakszerveze­tek székházaiban, az utcasarki gyűléseken, mun­kások, munkásnők otthonaiban... 1913 vége fe­lé már aligha volt munkás vagy munkásnő vagy munkásgyerek az országban, aki ne tudta volna Joe Hill nótáit. Sokan nem tudták a nevét sem, de azért Joe Hill dalai átitatták való tapasztala­taik minden porcikáját. Holttestét Chicagóba szállították az Interna­tional Workers’ Order székházába, ott ravataloz­ták fel, onnan vitték a temetőbe, de ilyen teme­tést keveset láttak a huszadik százaiban. Har­mincezer gyászoló menetelt koporsója után. A lenieteken pedig szvitépő beszédek hangzottak el svédül (mert Joe Hill svéd származású voll), oroszul, magyarul, lengyelül, spanyolul, o'aszul, németül, jiddisül és litván nyelven. Joe Hill még halálában is, nemcsak életében, közösséget te­remtett. nem pedig Bábelt, a mindenféle nyelvet beszélő emberekkel. Mit csinálhat az uralkodóosztály ilyen ember­rel, ilyen költővel, akinek szavában bennecseng ez a csodálatos erő? Mit tehet mást, mint elteszi láb alól, megöli. És minél feddhetetlenebb a jelle­me. múltja, annál szívesebben kerítenek koholt pert köréje valamilyen főbenjáró bűnnel vádolva meg. őrá azt találták ki. hogy ki akart rabolni egy fűszerest és megölte. A per jegyzőkönyvei “titokzatosan” eltűntek a kivégzése után a Salt Lake megye ügyészségének irattárából, nehogy könnyen le lehessen leplezni a koholt per téve­déseit, ferdítéseit és hamisításait és hogy Joe Hűlt és szakszervezetét, az' IWW-t a rágalmazás és hazugság pergőtüzével áraszthassák el. gya- ljzva emlékét, meghurcolva életét és halálát, igazolva a jogi agyafúrtsággal elkövetett gyil­kosságot... De hiába minden! Joe Hillt. nevét és becsületét nem pusztíthatták el. A költő él tovább, mert ez az ember nem halt meg és nem is fog meghalni soha. Elpusztíthatták a testét, de nem az igazságát. Igazsága törhetetlenül és elpusztithatatlanul menetel tovább, és ma már lerántották a leplet letartóztatásáról, peréről és kivégzéséről, ma már mindenki tudja, hogy Joe Hill koholt pernek esett áldozatul. A Béke-Világtanács felhívására ebben az év­ben a német Schiller, az amerikai Whitman, a francia Montesquieu, a dán Andersen, a spa­nyol Cervantes és a lengyel Mickiewicz évfordu­lóiról emlékeznek világszerte a béke és kultúra hívei. Adam Mickiewiczről, a legnagyobb lengyel költőről, halálának 100-ik évfordulója alkalmá­ból, az 1955-ös esztendőt Mickiewicz Évnek ne­vezték el és a költő müveit 3 millió példányban juttatták el az olvasókhoz. A magyar nép, mely­hez a költő a Népek Tavasza hősi korszakában buzditó szavú kiáltvánnyal fordult, a költő fő­müvének, a “Pan Tadeusz”-nak magyar nyelvű kiadásával hódol Mickiewicz emlékezetének. KÖLTŐ ÉS FORRADALMÁR — ez volt Adam Mickiewicz, akinek életében az eszme és tett oly­annyira eggyé forrott, hogy e tekintetben csak' a világirodalom legnagyobb]aival, Byronnal, Vic­tor Hugóval, Petőfivel vethető össze. De életút­ja talán még emezekénél is mozgalmasabb, regé­nyesebb. Egy kis litván falucskában látja meg a nap­világot, majd a wilnói egyetem szegény diákja, pár évre rá politikai fogoly és deportált, akit csodálattal -vesznek körül Moszkva és Pétervár irodalmi szalonjaiban. Franciaországban, Itáliá­ban és Törökországban fejt ki politikai tevékeny­séget, katopai szervező, létrehozója annak a len­gyel légiónak, amely az “A mi szabadsagunkért — a ti szabadságotokért” jelszót irta zászlajára. A költő, aki egyesíti magában az európai roman- ticizmus minden haladó és teremtő erejét: a for- radalmiságot, a széles történelmi szintézisek irán­ti hajlamot és a humanizmust, nem állít demar­kációs vonalat az Írói munka és a politikai tény­kedés közé. Valóban az az irö volt Mickiewicz, aki nem zárta be ajtaját ^Európa légáramlatai” előtt, hanem belevetette magát az események forgatagába, hogy ő maga irányítsa az esemé­nyeket messzi célok felé. Miekiewicznek már 1830 előtti müvei is haza­fias és haladó szellemben vetik fel a nemzeti harc kérdését, és példaképül e harc egyszerű ka­tonáját állítják elénk. A Népek Tavasza forra- dahni megrázkódtatásai között, olyan programot dolgozott ki, amely a tudományos szocializmus keletkezése előtt a kor leginkább forradalmi pro­gramja volt. Nemzete szabadságának ügyét kö­vetkezetesen összekapcsolta a haladás ügyével, amelyet úgy értelmezett, mint valamennyi nép forradalmi harcát a feudális arisztokrácia, és az egyházi reakció erői ellen. Amikor Itáliában a lengyel légiót szervezi, szembe kerül a pápával, aki nem hajlandó megáldani a légió zászlaját, hiába bizonyítgatta a költő, hogy katonái a sza­badságot akarják vinni az elnyomott szlávoknak és magyaroknak. Ingerülten veti oda ekkor a pá­pának a következő szavakat: “Tudd meg. hogy az isteni szellem ma a párizsi munkások zubbo­nyában lakozik!” Párizsi emigrációjában, a Népek Tavasza kor­szakának idején francia nyelvű lapót inejjt, a “Tribune des Peoples”-t (A Népek Szószéke), melynek hasábjain harcol hazája felszabadításá­ért, s közel száz cikkben ostorozza az akkori Európa társadalmi rendszerének hazugságait, az önkényuralmat, és megjósolja ennek a világnak pusztulását. 1849-et Írunk. Európában már csak a magyar földről törnek magasba a szabadságharc lángjai. Mickiewicz ekkor publicisztikájának jelentős ré­Lelki ereje sohasem tört meg. Ártatlanságát mindvégig fenntartotta. Még a börtönben is szer­zett újabb dalokat. Sőt a kivégzése előtti napon azt. irta Bili Daewoodnak, az 1WW vezetőjének, hires táviratában: "Ne gyászoljatok engem. Szervezkedjetek!” A munkásság minden követ megmozgatott Joe Ilill megmentése érdekében. Még kártyákra is nyomtatták dalait, úgy árulták s a pénzt a véde­lem költségeinek fedezésére fordították. A mun­kásság országos mozgalmához, k’csatlakoztak a szét a magyar forradalom ügyének szenteli. Lán­goló szószólója annak a népnek, amelynek küz­delmét a társadalmi és nemzeti felszabadulásért mélységesen átéi'ezte és megértette. Április 21- én kiáltvány jelenik meg Mickiewicz tollából a “Tribune des Peuples” hasábjain. A kiáltvány rámutat a magyar szabadságharc európai jelen­tőségére. A remekül megfogalmazott, bátorhan- gu kilátvány méltóképpen csatlakozik a magyar szabadságharc legszebb külföldi visszhangjaihoz, íme, néhány részlet a kiáltványból: “Magyar honpolgárok! Amikor ügyetek elveszettnek látszott, ami­kor a reakciós politikusok önző érdekből vere­ségetekre számítottak, ti nem veszítettétek el a magatokba vetett bizalmat és meg tudtá­tok őrizni hiteleket az igazság végső győzel­mében. Mi nem csalódtunk bennetek! Már nemcsak egy nemzet érdekéről van szó! A ti ügyetek a szabadságért folytatott kö­zös harc kérdése lett minden nemzet számára, amely Ausztria évszázados elnyomása alatt nyög. Amit elvégeztétek, nagy; amit még el kell végeznetek, magasztos. Lengyelország elküldte nektek legjobb tá­bornokait, Dembinszkit és Bemet, a legjobb katonáit, kiknek légió a neve. Előre! Ismeritek ezt a jelszót. Hányszor hal­lottátok rettenthetetlen vezéretek, a hős Kos­suth szájából! Előre! Magatokért, a szlovákokért, a néme­tekért, az olaszokért! Előre! Még egy lépés és az egész régi Euró­pa meginog e harci kiáltás hallatán. Előre! A nemzetek hálája kisér benneteket és reményeik mutatják az utat!” Keserű hangon, de még mindig reménykedve -számol be a költő 1849 szeptember 2-iki .cikkében a forradalmak letöréséről: “A nemzetek hadseregeit mindenütt legyőz­ték. vagy kapitulációra kényszeritették. Le­győzték Velencét. Komárom kapitulációjáról beszélnek. Ha Olaszország és Magyarország csak néhány család, vagy politikai párt érde­kében harcolna, a háborút befejezettnek lehet­ne nyilvánítani. De-ezek az oVszágok a nem­zet érdekében harcolnak ... Az ilyen harcot pedig nem dönti el egy csata . . A költő jóslatai sorfa beteljesedtek. Mickie- wieznek a népek testvériségéről és a haladásért vívott forradalmi harcról vallott eszméi ma is időszerűek, egyre jobban áthatják az emberisé­get és diadalt aratnak. Ungvári Jenő “Az emhar aki soha nm hali meg” Joe Hill örökké emlékezetes történetét egy nagyszerű könyvben dolgozta fel a kiváló ame­rikai iró, Barrie Stavis. Ugyanabban van benne a Hillről szóló hatásos színdarab is. Angolul be­szélő ismerőseinknek, munkástársainknak és sa­ját családunk tagjainak a legmaradandóbb érté­kű ajándék ez a könyv. Ára csak $3. Megrendel­hető lapunk kiadóhivatalában, vagy a szerzőnél e cim alatt: Haven Press, 545 Fifth Ave., N. Y. 17, N. Y. korszak liberális elemei. Sőt az egész világ mun­kássága is megmozdult, amikor az ausztráliai munkásoknak egv 30.000 főből álló gyűlése fel­karolta ügyét s követelte azonnali szabadlábra helyezését s addig is bojkott alá helyezték az amerikai árucikkeket. Majd csatlakozott a svéd nagykövet is, az AFL 35. évi konvenciója is, utóbb a State Department, aztán maga Wilson elnök, hogy megmentsék Hillt a haláltól, de az utahi kormányzó, az állami rézérdekeltségek urai erősebbnek bizonyultak mindennél, de ime, végül mégis Joe Hill halhatatlansága győzött Irodalom művészet Mickiewicz és a magyarok A Lg Apn Á 711 o n’t n n n í’ f A1H ÍTTApn V- A, A K V\ AA r, Áf, ' i __ i* 1 1 .. / i I « • r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents