Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-21 / 29. szám
July 21,1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Nagyobb veszély, mini Hitler... 1941-ben kezdte építtetni a német vegyipar fejedelme, az I. G. Farbenindustrie egy kis lengyel község, Monowice mellett a hatalmas Buna Vegyimüveket. Lengyel földön, lengyel nyersanyagból, idegen — lényegében ingyen — munkaerővel. A hatalmas ipartelep a lehető legelőnyösebb helyen épült. A közeli lengyel bányák szenéből akart a hitleri hadigépezet számára mübenzint és mügumit gyártani az I. G. Farben. És még előnyösebbé tette a vegyipar hatalmasai számára a Buna Müvek helyét az, hogy attól 10 •—12 kilométerre volt — Auschwitz. Erről az előnyös helyzetről beszélt Otto Ambros, az 1. G. Farben igazgatóságának tagja, amikor a Monowicében épülő Buna Müvek alapitó ülésén bejelentette, hogy az SS birodalmi vezérének, Himmlernek parancsára az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoksága mesz- szemenően támogatni fogja a Buna építését. Ambros, aki az épülő Buna Müvek vezérigazgatója lett. 1941-ben áprilisában azt irta Tér Meér- nek, az I. G. Farben hírhedt igazgatójának, hogy ‘barátságunk az SS-sel áldásos hatású. Egy vacsora alkalmával, amelyet a koncentrációs tábor parancsnoksága rendezett számunkra — megállapítottuk mindazokat a rendszabályokat, amelyek az auschwitzi koncentrációs tábor valóban kiváló gépezetét a Buna Müvek érdekében mozgásba hozhatják.” Hogy miként festett ez a “messzemenő támogatás” és az “áldásos hatású barátság”, arról sokat tudnának azok a magyarok is beszélni, akik 1944-ben ezerszámra raboskodtak Auschwitz monowicei fióktáborában, s építették a Buna Müveket De nem ők a koronatanúk. Koronatanúk nincsenek, mert azok tízezrek, akik 1941-ben az erSö cementzsákokat hordták, már nem jártak a kész betonutakon; akik ásóikkal a Buna Müvek alapzatán dolgoztak, már nem látták magasba emelkedni ennek a vegyipari .óriásnak falait. Hitleréknek már nem maradt idejük ahhoz, hogy a Buna Müvekben benzint, gumit gyártsanak; bármilyen feszitett üzemben is hajszolták az építést, még gyorsabban érkezett el megsemmisítésük órája. De ha gumit és benzint nem is — egy valamit kezdettől fogva gyártottak itt. Gyártották nagyban, futószalagon. A halált. Rabok tízezreinek vére árán terpeszkedett itt el a német monopóltőke. így például 1942 október október végén kétszáz, akkoriban letartóztatott holland rab érkezett a monowicei “munkatáborba”. Noha ezek már kiválogatottak voltak, noha öregebbjeiket, gyengébbjeiket már előbb megsemmisítették —- ebből a kiválogatott, munkaképesnek talált kétszáz hollandból két hónappal később már csak hárman voltak életben. A többit megölte az I. G. Farben és az SS “áldásos hatású barátsága.” Valaki talán azt mondja erre, hogy hiszen a koncentrációs táborokban az SS-legények öldös- ték, az SS-parancsnokság éheztette halálra a rabokat, nem pedig a trösztvezérek, nem az I. G. Farben- urai. S valóban ezek a vegyipari hatalmasságok nem nyúltak egy ujjúkkal sem a rabokhoz. A monowicei tábor sok rabja például jól ismerte Walter Dürrfeldet, a Buna Müvek építésvezetőjét, s későbbi igazgatóját. Ismerték ezt a mindig udvarias német mérnököt, aki barátságos volt a rabokhoz, sőt -— ez szinte hihetetlennek tűnt — még köszönésüket is fogadta. Nem egy rab emlegette: hej, ha mindegyik olyan lenne, mint Dürrfeld. De ennek a jóságos arcú, mindig barátságos építésvezetőnek lelkiismeretét — és feletteseinek, Ambrosnak, Tér Meernek és a többieknek lelkiismeretét sokkal, de sokkal több kegyetlen, bestiális gyilkosság terheli, mint a • legállatia- sabb SS-legényét. Nézzük csak meg, hogyan “hozták mozgásba az auschwitzi koncentrációs tábor valóban kiváló gépezetét” a Buna Müvek érdekében. Az I. G. Farbenindustrie tartotta fenn a monowicei rabok táborát, melynek hivatalos elnevezése Auschwitz III. volt és a tábor minden rabjáért — ha dolgozott, ha nem — napi 30 pfenninget fizetett. Auschwitznak, a táborigazgatásnak. De kikötötte, hogy a táborban csak munkaképes rabok lehetnek, s 14 napnál hosz- szabb ideig egy rab sem betegeskedhet. Ennek a szerződésnek értelmében (és az Auschwitz mellett lévő Siemens Müvek igazgatóságával kötött hasonló szerződés értelmében) gyilkolták meg Auschwitzban a táborba érkező rabok munkaképtelenjeit, öregeket, állapotos nőket. De ez a német trösztvezérek profitja érdekében. és a trösztvezérek egyenes utasítására végrehajtott tömeges gyilkosságnak ez csak a kezdete volt. Mert a munkaképesek sem maradtak sokáig munkaképesek. Az auschwitzi múzeumban olvasható Pohl SS-főcsoportvezetőnek a koncentrációs táborok felügyelőjének parancsa: a rabok “tiszta munkaideje” napi 11 óra (ehhez még legalább napi 4—5 óra menetelést, sorako- zást és a lakóbarakokban végzendő munkát kellett számítani), és “megfelelő őrizet és utasítások segítségével” el kell érni, hogy legalább 80 százalékos munkateljesítmény legyen. Pohl egy másik levelében azt Írja az auschwitzi táborparancsnokságnak, ne sírjanak annyit, hogy a rabok azért nem tudnak eleget dolgozni, mert nincs ruhájuk és cipőjük — veréssel ki-lehet ezt a hiányt egyenlíteni. Ilyen volt az a messzemenő segítség, amelyet az SS-parancsnokság az I. G, Farbennek nyújtott. A német vegyipar urai éltek is ezzel a segítséggel. A felszabadulás után talált iratok között ott van a “jóságos” Dürrfeldnek több utasítása, hogy a művezetők azonnal jelentsék az SS-pa- rancsnokságnak, ha a rabok nem mutatnak kellő igyekezetét a munkában. A rossz táplálás és öltözet, a kegyetlen munkatempó és bánásmód hamar kimerítette a rabok erejét. S a legyen- gülteket, akik nem tudták már megszolgálni százszorosán és ezerszeresen az I. G. Farben napi 30 pfenningjét — Ambrosék és Dürrfeldek parancsára “kicserélték”, ők verték a táborparancsnokságon az asztalt, ha már túl gyengének találták a rabokat, ha túl sok volt a beteg, az ő követelésükre folytak a rendszeres “szelektálások”, a legyengültek kiválogatása és elszállítása — a gázkamrába. Az I. G. Farben profitja érdekében történt ez. Az I. G. Farben profitja érdekében küldtek 1943 elején Monowiceből mintegy 1600 egészséges lengyel rabot gázhalálba azért, mert közöttük néhányan kiütéses tífuszban megbetegedtek, s az I. G. urai féltették a járványtól a munka folyamatosságát a Bunán. Munkaerőhiányt mindez nem okozott. Ausch- witzból állandóan tódult a friss munkaerő. És még valamit: a működő gázkamra is növelte az I. G. Farben jövedelmeit. Fogyott, kelendő volt a hírhedt “Cyklon—B”-gáz, az I. G. Farben gyilkos áruja. A háborús bűnösök fölött Ítélkező bíróságok haláh-a Ítélték a monowicei tábor parancsnokát, Schöttlt és a tábor kórházának SS-parancsnokát, dr. Fischert. Mindketten százszorosán, ezerszeresen megérdemelték a halált. De ne mkétséges, hogy náluk is sokkal bünösebbek Ambros, Ter Meer, Dürrfeld és társaik. A monowicei SS-pa- rancsnokok az I. G. Farben szolgálatában, az I. G. Farben utasítására végezték borzalmas hóhérmunkájukat. A felszabadulás után az auschwitzi táborban megtalálták az I. G. Farben igazgatóságának Auschwitz parancsnokságához intézett leveleit. Az I. G. Farben vezetőjének és az auschwitzi parancsnokságnak viszonyát ezekből a levelekből is meg lehet ismerni. Az alábbi idézetek az I. G. Farben igazgatóságának leveleiből valók: “Tekintettel egy uj altatószerrel végzendő kísérletünkre, hálásak lennénk önöknek, ha egy bizonyos mennyiségű nőt szállítanának nekünk.” “A megrendelt 150 nőt megkaptuk. Siralmas állapotuk ellenére kielégítőknek tekinthetjük őket.” S végül: “A kísérletek megtörténtek. A. kísérleti alanyok meghaltak. Rövidesen értesítést küldünk Önöknek újabb szállítmány ügyében.” Ilyen volt az I. G. Farben urainak igazi arca. Ezerszeresen illenek rájuk Marx szavai: “Ahhoz a szörnyű pogány bálványhoz hasonlatosak, aki csak a megöltek koponyájából issza a "nektárt.” Mi történt azokkal, akik ilyen rettenetes módon vásároltak és gyilkoltak anyákat, felesége- 1 t, leányokat? Mi történt azokkal, akik igazgató; irodáikban ridegen számolták, hogyan kell újabb tízezrek elpusztításával növelni profitjukat, osztalékaikat? Mi történt azokkal, aiket oly rettenetes bűnhalmaz terhel, hogy annak kifejezésére szegényesek törvényink, de szegényes az emberi nyelv is? Otto Ambros ma a Süddeutsche Kalkstickstoffwerke vegyüzem felügyelő tanácsának tagja és több más nagy vállalatnál is vezető tisztséget tölt be. Walter Dürrfeld Gelsenkirchen ?Buerben a Scholven-Chemie A. G. elnökségének tagja. Fritz Ter Meer a Tg. Goldschmidt A. G. Essen felügyelő tanácsának elnökhelyettese. S igy mondhatnók még, milyen vezető állásban vannak ma az I. G. Farben egykori, háborús bűnös vezetői. Legtöbbjük a feloszlatott I. G. Farben konszern egyes vállalatait vezeti ismét. Valamennyien, az amerikai hatóságok jóvoltából kerültek szabadlábra, valamennyinek az amerikai hatóságok engedték el amúgy sem magas börtönbüntetéseiket. ★ Érdemes itt idézni Taylor amerikai tábornokot, aki 1948-ban, az I. G. Farben bünügy vádbeszédében a következőket mondta: “Ha a vádlottak bűne nem kerülne napvilágra és nem büntetnék meg őket megfelelően, akkor a világ jövendő békéje számára még nagyobb veszélyt jelentenének, mint annak idején Hitler.” Ezt a veszélyt ma teljes nagyságában idézi fel a dullesi hivatalos politika, a német mili- tarizmus feltámasztásának politikája, a párisi szerződés politikája. Bet len Oszkár. BUJÓCSKA A SAJTÓHIBÁKKAL Egy régi amerikai mondás szerint az életben csak két dolog bizonyos és pedig a halál és az adófizetés. Mi a sajtónál egész nyugodtan megváltoztathatjuk, illetve kibővithetjük e mondást ekként: Az életben csak három dolog bizonyos: a halál, az adófizetés és a sajtóhibák a lapban. Olvasóink nem egy ízoen panaszkodnak a lapunkban előforduló sajtóhibák miatt. Mondanunk sem kell, mennyire tudatában vagyunk annak, hogy mekkora kellemetlenséget okoznak a sajtóhibák, mennyire megzavarják lapunk értékelését, sőt magát a lap felvilágosító munkáját, amikor egy-egy hiba következtében legfontosabb mondanivalónk egyszerre érthetetlenné válik. Kijelentjük olvasóinknak, teljes erőnkből törekszünk a sajtóhibáknak, ha nem is teljes kiküszöbölésére, de minimálisra való redukálására. Az utóbbi hetekben üzemi gyűlést is tartottunk és újabb rendszert vezettünk be. De hogy mekkorák a problémák, annak megértésére engedtessék meg a következő incidens (természetesen sajtóhiba incidens) elmondása. Julius 14-iki lapszámunkat az üzemi gyűlésen megállapított uj rendszer alapján korrigáltuk. E rendszer abból áll, hogy nemcsak gondosabban korrigáljuk a hasáblevonatokat, hanem az oldallevonatokat úgy nézzük át, hogy kéznél tartjuk a hasáblevonatokat is, hogy ellenőrizzük, miszerint az első hibák korrigálva lettek-e. Végül pedig az oldallevonatokban talált hibák korrigálását, illetve a korrektúra sorok betevését még egyszer ellenőrizzük. Szóval hármas ellenőrzésen megy keresztül a lap. És ime mi történt. Miután úgy éreztük, hogy MINDEN lehetséges sajtóhibát ellenőriztünk, a lap első oldalának felső jobbsarkában mered ránk egy kellemetlen sajtóhiba Bódog András keresztneve ANRDÁS-nak lett szedve. Ez volt az EGYETLEN sor, amelyet a lapban nem ellenőriztünk ! ..Ml II S 1946 JUNIUS 2-ÁN Olaszországban népszavazás utján határozták el a monarchia megszüntetését. ★ VIRGINIÁBAN az állami rendőrök gyorshajtás miatt letartóztattak két embert. Az egyik Corpus Christi, Tex.-ból való P. A. Martineau biró, a másik pedig Maurice Sapienza biró volt Hilo, Hawaii-ból, akik mindketten sok embert ítéltek már el gyorshajtásért.
