Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-17 / 46. szám
Nov. 17, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Nagy László és Kapitány Erzsébet — Magyarországi riport — “TALICSKÁT taszítottam én, meg béres voltam, az érseki uradalom cselédje. így múlt el fölöttem majd ötven esztendő”... Nagy László 58 éves drág- széli ember mondja ezt, csendes hangon, mintha sóhajtana. Ülünk a lócán, a, ház udvarán a bágyadt októbervégi napsütésben. Kedves már ilyenkor a nap, csak cirógat, hizeleg. A kertben hervadoznak a virágok, dér csípte őket, s az* akácfák két marokkal szórják sárga levelüket a kert végében, mint a tékozlók. “Majd ötven évig, bizony... •— ismétli Nagy. — Mentünk már hajnalban, ki a határba, az asszony hozta utánunk délben a kis löttyöt, aztán szaladt haza, a gyerekekhez. .. Ez volt az életünk. A napszám, meg 80 fiiér vagy egy pengő.. . így volt, Kapitány Erzsi ?” Ez a kérdés feleségének szól, igy hívja még most is az aszonyt, leánynevén, Kapitány Erzsi. Érdeklődéssel fordulok a konyhaajtó felé, hallom a papucs klattyogá- sát. Talán a név teszi: azt várom, hogy kilép majd egy terebélyes asszonyság, csípő re tett kézzel, összevont szemöldökkel. Olyan jól esik a csalódás: egy szelíd tekintetű, csendesszavu asszony jelenik meg az ajtóban és azt mondja köténye fölött összekulcsolt kézzel: “így volt.” MAGASSÁGOKAT ho - gyan tudna az ember mérni, ha nem ismerné a mélységet ? Hogyan lehetne a múlt ismerete nélkül megérteni ennek a drágszéli házaspárnak a mostani életét ? Ezért kell beszélni az érseki uradalomról, a napszámról, a taíicska- taszintásról, ami kubikolást jelent. Meg arról, hogy a dohány alját, a szemetjét szívtuk. Szétdörzsöltük a tenyerünkben, aztán «jsägpapir- ban csavartuk. Kész cigarettát csak nagy ünnepen vettünk, husvétkor. karácsonykor. Tessék csak, gyújtson rá az enyémből, most van bőven.” Kapitány Erzsi is leereszkedik a pad szélére, a bágyadt napfényben foszló füst körüllengi, olyan, mint egy nagyon régi pasztellkép, én azt írnám alá: Csendes öreg ség. Része van az illuziókel- 'tésben a fonnyadó virágoknak is, ennek az egész háznak, kertnek, környezetnek. Még annak a kékzománcos, horpadt lavórnak is, amiből a kacsák lakmároznak most az akác alatt. ' “Aztán, ahogy megkaptam az öt holdat, gondoltam, változtatok az életünkön. A két lányom már felnőtt, velük nincs sok gondunk, mi ' megélünk. Éltünk is, csendesen, békességben. Egyszer csak, igy ősz táján benyit hozzánk Bagó Lajos. Ez ötvenkettőben volt. Akkor alakult meg Drégszélen a “Haladás” Termelőszövetkezet. '"Mondja nekem Bagó Lajos, hogy én is csak tudnék valamit segíteni, ha ötven el is múltam. Én ere csak azt mondtam, majd meglátjuk. Ejnye Kaapitány Erzsi, hozd már ki a munkaegységkönyvet.’' Az aszony feláll, klattyog a papucsa, azt is hallani, hogy nyikorog az almáriom fiókja. Hozza a könyvecskét.! Nagy messzi eltartja magától, aztán ismét közelebb vonja, a térdére teszi. Ujjával mutatja a számokat. Eddig 430 munkaegységük van. Nem is a számokat nézem, hanem az ujját a munkától megfeketedett kezét, törött körmét. Ez sokkal többet mond a számoknál. Ez á két kéz dolgozott az érseknek majd ötven esztendeig 80 filléres napszámért, az taszin- totta a talicskát a kubikosgödrök fenekén, ez morzsolta szét az aljadohányt és kanalazta a hig levest, amikor fáradtan leült a dülő-utra, a vékony hűvösbe. Ez a kéz most, s az a másik, Kapitány Erzsi ölbeesett keze 430 munkaegységet d q lg o z ott össze. És minden számnak, ami a könyvbe van irva, külön története van. “Emlékszel Kapitány Erzsébet—mutat az öreg ujja egy számra (lila tintával Írták be), — itt kukoricát kapáltunk, ketten egymás mel-1 let hajtottuk a sort. A dűlőn azt mondtad, hogy a derekad se fájdult meg.” Az asszony mosolyog, odatéved az ő ujja is a könyvecskére. Vagy az öreg kezére? Elkapom a tekintetem. A falevelek hullását figyelem, hangjuk is van. beszélgetnek. Aztán az öreg arcát nézem, piros bőre. kissé borostás. Szeme nyugodt, bajusza kuszáit, mintha viharban járt volna, de már nagyon régen. Talán igaz se volt. Becsukja a könyvecskét és megkérdi: “Mennyit is kaptunk, Kapitány. Erzsébet?” Az asszony fejből tudja (ó, tudná ő még azt is, amit 20 évvel ezelőtt kaptak az érseki uradalomtól cselédbérként. Nem felejt ő olyan hamar), sorolja is, mozgatja hozzá eres, vékony ujját. Búzából' 24 mázsát hordtak haza szekéren, . árpából a felét, krumpliból éppen a napokban 3 mázsát, mákból 24 kilót, kukoricából meg lesz 20 má zsa talán. Mert azt csak most szedik. “De ez csak még előleg — fordul felém az öreg, s fölemeli az ujját. — Zárszámadás később lesz. Azt mondja az elnök, ha mindent pénzben fizetnének, lenne 45 forint egy egységre. Nekünk meg lesz 460 munkaegységünk a zárszámadásig. Ügye Kapitány Erzsi?” Az asszony nem szól, viszi vissza a könyvet, a szobába. Az öreg ismét kínál: “Vegyen egyett, szívjon, most van. Mindenünk van. A múlt héten adtam el három hízót. Még maradt. A tehenünk me*g napi 8 litert ad átlag. UJ ÓRIÁS A TI Ezen a tájon, amely felé Miskolc kéményei integetnek, egyszer már megírta a maga nagy históriáját a történelem. Ez a história véres betűkből áll: hétszáz évvel ezelőtt Mohi pusztánál eredt meg Batu kán seregeinek halálos nyilzápora. Itt volt a magyar tábor.. . Most újra Írja a történelem a táj nagy históriáját, ezúttal a diadalét. És kőbe, vasba, cementbe! A tatárjárta Mohi pusztától egy ugrásra épül egy uj gyáróriás: a Tiszavidéki Vegyikombinát, s körülötte egy uj város; házainak teteje messzire ma- gaslik majd a környező falvak fölé. De én most nem akarok a betűk televíziójával közvetíteni a jövőből, amikor a nagyüzem élete a szívverés szép, szabályos lütemével lüktet már az utolsó pilléreinél kordába szorított szőke Tisza mellett. Ai'kép, a teljes kép a holnapoké. Ennek a _ gigászi képnek még csak vázlatát rajzolták fel a tegnapi kukoricásokra, kaszálókra, burgonyaföldekre-. A vázlat ötszáz holdon készült — cementből. A hirtelen magas vonalak már az uj gyáróriás sok emeletre nyúló tartóoszlopai, néSzép jószág. Utána fordulnak az utcán az emberek. Jöjjön, megmutatom.” GYORSAN LÉPKED, alig látszik most többnek 45 évesnél. Kimegyünk a kertbe is. Innen kilátni az utcára. És amit látni, az is érdekes. Uj házak sorakoznak a túlsó oldalon. “Az* ott a Lakatos Istváné, mellette a Széli Kálmáné, aztán a Bagó Lajosé, az elnöké, amott meg a Pandur Istváné. Heten építettek házat, mind a ‘Haladás’ tagjai.” Nézzük a házakat, egyiket most vakolják, a másiknak a kerítését festik. Szép ez az ősz, gondolom közben, s érzem, az erjedő mustok izét. “Én is építeni akarok — mondja Nagy László különös remegéssel a hangjában, (n is. Megbeszéltük Kapitány Erzsivel. Van most annyi pénzünk, hogy futja. Régi ez a ház nagyon, még apámé volt. Újat huzatok a helyére. Teljesen újat.” Állunk még egy ideig a kertben, az öreg a diófát nézi, mintha volna még egy szem dió a sárguló levelek között. Aztán karon fog, “No iöjjön, igyunk meg egy pohár mustot.” Kapitány Erzsi hozza a kancsót a poharakat. Az ősz ize van a számban, de mégis tavaszt érzek. Az udvaron állunk, s nem is az uj házra gondolok most, ami itt áll majd a Petőfi utca 63. számú régi ház helyén hanem a nyugodt csendes békés öregkorra, ami Nagy László és Kapitány Erzsébet szavából, tekintetéből árad felém. S a kertre gondolok, amelyben jövőre ha majd ismét erre já rok, verbéna, fukszia, viola és bazsalikom virágzik . Illés Sándor SZA PARTJÁN hány összetartozó vasbeton s '< cementoszlop már tetőzetét is tartja. Arrébb pedig előre- ■ gyártó műhelyekben készülnek az uj gyáróriás falrészei , kisebb oszlopok. Már eddig is több mint ezer'ember keltegeti a gyárgigászt. Amikorra pedig teljesen talpra áll, a mellette készülő uj városban mintegy tizennégyezer kombinátbeli lakik majd az uj kétemeletes lakóházakban. A környéken a földművelés visszavonult, hogy helyet adjon a legújabb technikának. Lobog a munka, de bábeli még a nép, Ahogy Sztálinvárosban volt kezdetben. Ki az ország egyik sarkából jöt, ki a másikból— majd összeolvasztja őket az épülő város. Az uj gyárban műtrágyát, PVC műanyagot, etilalkoholt, korbidot. festékeket, gyógy- szintézisgázt, marónátront, szeralapanyagokat g y ártanak majd. Az uj vegyikombinát termékei az ipart, a mezőgazdaságot és közvetle nül a háztartásokat is gazdagítják. Három “őslakó ” Szabó Erzsiké, akivel először beszélek, Püspökladányból került ide. Tizennyolc éves. Ladányon túl nem is voit még. A hosszu-hosszu étkezőben vagyunk, ahol naponta ezernél többen reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak. Párolt káposzta és a sült jó szaga árad a modern tiszta konyha felől. Erzsiké már hétszáz ebédet hordott ki tolókocsiján (hét forintért kapnak naponta kétszer húsos menüt a munkások.) Fehér fityulája alól aránylik a haja, gondosan visszasimogatja. Pár hónapja van itt- de úgy megszerette az építkezést, hogy nem is akar elmenni innen soha. —Meg lehet szeretni a nyers betonoszlopokat ? Erzsiké nevet. Meg lehet szeretni azt, aki a betonosz lopot emeli. Van itt egy többszörös sztahanovista, itt ismerkedtek meg. És? Erzsiké kiáll vélem az ajtóba. Arra felé mutat, ahol majd az uj város emelkedik. Igen. Ha férjhez megy hozzá, ott laknak majd ők is. Csernus Béláné fehérneműt tereget á hevenyészett lakótelepen. Csernus Béla vasbetonszerelő Inotárói jött ide. Van egy hadnagy fiuk. Csernus Béláné igy mondja “hazajött” szabadságra. Feltűnik a szó csengése “hazajött”! Az uj otthonok, a kétemeletes házak majd csak ezután születnek, Csernusné barakklakásban lakik*. Hazajött? Érezni a megtágult értelmű szobán, hogy Csernu- sék berendezkedtek itt egész életre. Scheidt Erzsi vasbetonszerelő. Tizennyolc esztendős. Cöipőfogóval nagy . szorgalommal kézimunkázza ki az előregyártott elemek vasát. Egyike a legjobbaknak. Du- i nakömlődről került Sztálin- városba, az állam ott tanittat- ■ ta meg mesterségére—. Sokat költöttek rám — mondja a fiatalok nagy-nagy komolyságával, s a csipőfogó még gyorsabban mozog. Félárva, apját megölte a világháború. ‘Anyja Pakson dolgozik. Tudja — igy szól csendesen—• nekem meg kell állnom a helyemet. S itt azt hiszem, meg is találom majd a helyemet. Aztán ezt mondja: Úgy örülök, hogy ezt is láttam. Sztá- linváros és most Tiszapalko- nya ... Világot látok. .. Tiszapalkonya az építkezés közvetlen falu-szomszédja, a születő nagy mü ma még a nevét viseli. A falu alján kanyarog a Tisza. S a viz sodrába beleavatkozik majd a kombinát. A kombinát erőmüvének generátorait ugyanis a Tisza vize hüti majd, s táplálja a kazánokat. Már épül a vizkiemelő-mii, amely naponta több mint félmillió köbméter vizet hörpint fel a Tiszából. Majdnem annyit, amennyit a pestiek isznak meg naponta. S Tiszapalkonya árterület... Petőfit idézzük : A folyó oly simán, oly szelíden Ballagott le parttalan medré- l _ ben, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrában Aztán: Min az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot,, El karta nyelni a világot. S. Kalóz András bácsi nyolc holdjából például ezen a nyáron két hold kukoricát vitt el a viz. Pedig a tanács minden embert odakért a nyulgátakhoz. Hanem a Tiszát ásók és lapátok nem nagyon félemlitik meg. A kombinát majd ráparancsol a szőke folyóra. Kalóz bácsiék- nál csendes pöharazgatás közben erről is folyik a szó. Kalóz néni is rábólogat. —A Tisza persze, az az ördög! Szelíden nevezik most ördögnek, hiszen a faluba beköltözött az ősz s a folyó sima tükrén most éppen táncol a lemenő nap piros sugára. Hanem a nyáron igazán az volt. Vad ördög. S Kalóz András bácsi csillantja a poharát a holnap uj gyárkéményeire. Adjon a tőke ezentúl legalább egyszer annyit, amennyit a Tisza elkóstolgatott éveken át. Ad is... Őrzi majd a kombinát. Bodó Béla Hagyar áruk az ujdélhl nemzetközi vásárán A magyar külkereskedelem a felszabadulás óta másodízben vesz részt indiai nemzetközi vásáron. Az október 29- én megnyílt újdelhi vásáron nehézipari g y ártmányokat, szerszámgépeket, mezőgazda- sági gépeket, gyárberendezések modelljeit, orvosi és elek tromos müszeYeket, textiliá kát állítunk ki. A vásárra — 12 tagú magyar küldöttség ■ utazott. .V.1 -•«
