Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-11-17 / 46. szám
Nov. 17, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az egyiptomi-izráeli feszültség hátterében Az egyiptomi-izraeli kapcsolatok válságát a gyökerekig hatóan nem fogja megérteni az, aki a kérdést az összefüggéseiből kiszakítva akarja megvizsgálni, vagy aki érzelmi állapotain keresztül nézi. Ezt az egész kérdéskomplexumot be kell állítani összefüggéseinek szövedékébe. Az Egyesült Nemzetek azon emlékezetes ülésén, amikor Franciaország delegációja kivonult, mert a UN többsége megszavazta az algíri kérdés tárgyalását, Izráel a kisebbséggel szavazott, szóval azokkal a nemzetekkel, amelyek nem akarták az algíri kérdés megvizsgálását. Gondolkodó elme előtt már akkor felmerült a megdöbbentő kérdés: miért foglalt ellenségesen állást Izráel, ez a Wall Street függőségében vergődő uj állam, egy másik, mondhatni testvér nemzet ellen, mely súlyosabb láncokkal van egy másik imperialista hatalom, Franciaország, függőségében tartva, holott a józan ész azt diktálta volna, hogy szembefordulás helyett sokkal inkább azonosságot vállaljon vele? És ugyanakkor felmerült az emberben az a kérdés is, miért szavazott Izráel a többi arab és ázsiai ország táborával ellentétesen, amikor létproblémái nagyjában azonosak amazoké- val? Izrael a szocializmus ellen Izráel állam vezetői azért nem akarnak tudni arról, hogy népek milliói által lakott gyarmati és félgyarmati országok a történelemben először szabadultak fel idegen uralom alól, mert Izráel USA-val törekszik katonai szövetségre lépni. Az ilyen katonai szövetségek nem ok és cél nélkül, nem légüres térben, nem az égben köttetnek, hanem szükségképpen a Szovjetunió és azon középkeleti országok ellen irányulnak, amelyek nem hajlandók lecsatlakozni a US által szervezett Török-Irák-Pakisztán-Anglia tömbbe. Világosabban szólva: Izráelt a saját kormánya a szocializmus tábora ellen, Ázsia és Afrika népei ellen és a semleges országok ellen állítja csatasorba, vagyis az emberiség többsége ellen és saját szomszédai ellen, amelyek közül egyetlen egy sem egyezett bele abba, hogy katonai tömbhöz csatlakozzék le. Még ennél is világosabban szólva: az izráeli- egyiptomi kérdés mögött két nagy tábor felsora- kozása található: az egyik tábor a Szovjetunió és a népi demokráciák — köztük a 600 milliós Kina, valamint a gyarmati népek és a semleges országok tábora; a másik a US érdekszférájába tartozó nemzetek tábora. Ebbe a távlatba kell beállítani azt a tényt, hogy Izraelt vezetői a szovjetellenes szervezkedésbe sodorták, ennélfogva azért kerül Izráel ellenségesen szembe Egyiptommal, mert Egyiptom nem akar egy követ fújni US-el. Izráel eszköz Dullesék magas politikájának kezében és odaadja magát azoknak a mesterkedéseknek, amelyekhez Dulles folyamodik, hogy Egyiptomot is a szovjet ellenes tömbbe való lecsatlakozásra kényszerítse. Az izráeli kormány politikája azonban teljesen elszigeteli Izráelt és kockára teszi az ország biztonságát és jövő létezését az angol és amerikai imperialisták, a szovjetellenes hadiszövetségek kitervezőinek kegyeiért. Voltaképpen erre a szerelmi viszonyra akarunk fény deríteni. Pontosan szólva, arról van szó. hogy az imperialista hatalmak — Genf ide, Genf oda — azzal kísérleteznek, hogy a Közép-Keleten is agresszív tömböket állítsanak fel. A középkeleti országok egy része azonban makacsul ellenáll a súlyos imperialista nyomásoknak és nem akarja, hogy beszervezzék őket az imperialista táborba. Áll ez különösen Egyiptomra és Szíriára. Irak kivételével jellemzi ez, mint szokatlanul fontos fejlemény, az arab országokat. Kapcsolataikat állandóan javítják a békére törekvő ázsiai országokkal, kivált Indiával. Burmával s Indonéziával. sőt legyűrték korábbi ellenséges érzésüket a szocialista országokkal szemben is. Egyiptom a gyarmati népek mellett Ami pedig magát Egyiptomot illeti, újabban kiépítette kereskedelmét és gazdasági kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, a Szovjetunióval, Csehszlovákiával és a többi népi demokráciákkal. A nemzetközi arénán Egyiptom támogatja a gyarmati népek minden küzdelmét nemzeti függetlenségükért. Az egyiptomi kormánynak ez a politikája fontos hozzájárulás a világbékéhez s a katonai tömbök létesítése ellen vívott küzdelemhez, amint ezzel szemben Izrael kormányának politikája végelemzésben a világbéke ellen irányul anélkül talán, hogy maga az izráeli nép tudna erről, mert az csak annyit lát, csak annyit mondanak be neki, a helyi és az amerikai sajtó csak arra irányítja rá figyelmüket, hogy a szomszédai az életére törnek. Hogy Egyiptom független akar maradni és szembeszáll az imperialista nyomással, kiderült akkor, amikor nem volt hajlandó elfogadni azokat a feltételeket, amelyeket US és Franciaország fűzött a fegyvervásárláshoz. Franciaország azt követelte, hogy hagyjon fel az északafrika-i népek nemzeti függetlenségéért vívott harcainak támogatásával. Az egyiptomi kormány nem volt hajlandó elfogadni francia repülőgépeket és tankokat, mert nem akarta elárulni szolidaritását Algír és Marokkó rabláncra fűzött népeivel. Az amerikai kormány pedig azf követelte a fegyver- szállítás ellenében hogy Egyiptom vagy csatlakozzék le a török-iráki szovjetellenes hadi tömbhöz vagy pedig egyezzen bele a US-el kötendő kölcsönös katonai szövetségbe. Másképpen nem ad nehéz fegyvereket. Az egyiptomi kormány azonban nem volt hajlandó feladni -függetlenségét, sem ellenállását agresszív tömbökkel szemben. Izrael lepaktált az imperialistákkal Az izráeli kormány viszont elfogadta US, Anglia és Franciaország összes politikai feltételeit. A francia tankokért például az izráeli kormány nemcsak súlyos idegen valutával fizetett, hanem megadta politikai árát is, ennek pedig súlyos következményei lehetnek. Ez a politikai ár, kötelezettségei törlesztésének egy része a tankokért volt tehát az, hogy az algíri kérdésben az Egyesült Nemzetekben leadott szavazatával a francia imperialista érdekeket támogatta. Csak a mellett a feltétel mellett, hogy Izráel ellenezze az északafrikai népek békehai’cát, adott el tankokat és más fegyvereket Franciaország Izraelnek. Hasonlóképpen az amerikai és angol fegyverekért az izráeliek nemcsak dollárokkal fizetnek, hanem mélyreható politikai kötelezettségeket, sőt nemcsak politikai kötelezettségeket vállalnak. Egyebek közt azt is megkövetelték Izraeltől, hogy katonai nyomást gyakoroljon az egyipioini kormányra, hogy azt semlegességi politikájának feladására s a török-iráki tömbhöz való lecsatlakozásra kényszerítse, vágj' pedig, hogy U. S.-el alakítson katonai szövetséget. Hiába propagandázzák, hogy Izráel “biztonsági okokból”, intéz támadásokat Egyiptom ellen, minden tárgyilagosan gondolkodó ember előtt világos, hogy ezeknek a támadásoknak a legcsekélyebb “biztonsági” céljuk sincs. Ezek bizony csak politikai feladatok a dullesi politika szolgálatában. . Nem véletlen , hogy a feszültség az egyiptomi határon a legnagyobb. Tény, hogy amikor más országok határán történtek incidensek, az izráeli kormány nem rohant szabályos katonai támadásokat szervezni a határon keresztül. De mivel Egyiptom a főakadály, hogy az arab kormányokat beszervezzék US és Anglia agresszív tömbjeibe, “szükséges” nyomást gyakorolni Egyiptomra. Egyiptomot fojtogatják — Nasser ellenáll Az angol és amerikai sajtóban gyakran fenyegetik Egyiptomot általános izráeli támadással, ha Egyiptom nem változtatja meg álláspontjtát a szovjetellenes katonai tömbökkel szemben. Ezekkel a fenyegetésekkel egyetemben megpróbálták az imperialisták Egyiptomot engedelmességre kényszeríteni azzal is, hogy nem engedték meg neki az egyiptomi gyapot eladását a tőkés országok piacain és hogy nem adtak el Egyiptomnak fegyvereket, hacsak le nem csatlakozik hozzájuk. Fenn is áll a súlyos veszély, hogy Egyiptom semlegességi politikáját, ha kell, fegyveres erővel törik le. De előbb megpróbálják gazdasági fegyverekkel térdre kényszeríteni. Ha az amerikai imperializmusnak sikerül elviselhetetlen gazdasági nehézségekkel és katonai nyomással megfojtani Egyiptom semlegességi függetlenségét, akkor Egyiptom imperialistabaráti tömb felütnék fejüket és az agresszív török-iráki tömb nevében megkísérelnék egy felkelés kiprovokálá- sát. Nasser egyiptomi miniszterelnök helvzete sok hasonlóságot mutat azzal a törekvéssel, amelynek élén annak idején Mosszadik, iráni miniszterelnök állt. Nasser annak az egyiptomi burzsoáziának a vezére, ame y ragaszkodik nemzeti függetlenségéhez, a maga javára akarja kihasználni az ország természeti kincseit s meg akar szabadulni a nyugati imperialisták szipolyozásától. Ellenállása a nyugati trösztökkel szemben tehát annyiban “forradalmi”, hogy fellázad az ország kifosztása ellen. E tekintetben számíthat is a világos fővel gondolkodó tömegekre és értelmiségiekre, de résen kell lennie a bennszülött egyiptomi, fasisztaérzelmü érdekeltségekkel szemben, amelyek a maguk profitjai biztosítása végett szívesen lepaktálnának a nvugati imperialistákkal. Ha ezek az egyiptomi imperialistaérzelmü érdekeltségek győznének. — amitől mindig is lehet tartani, akárcsak Iránban vagy Guatemalában — az hatalmas ütést mérne nemcsak az arab-izraeli békére, hanem egyszersmind a világbékére is. Semmi kétség, az, hogy az imperialistáknak nem sikerült a Közép-Keleten agresszív tömböt létesíteni, egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyek a nyugati hatalmakat a négyhatalmi genfi konferenciába való beleegyezésre bírták. Az egyiptomi és más arab koi’mányoknak ellenállása a török-iráki tömbbel és minden más agresszív tömbbel szemben nemcsak a világbékét szolgálja, hanem a Közép-Kelet békéjét is, már pedig ez a békeállapot az, ami Izráel számára a legnagyobb biztonságot jelenti. És megfordítva: a tervezett tömbök megalakítása a béke ellenségeinek érdekeit szolgálja. Ilyen politika pedig Izráel biztonságát hozza veszélybe. A helyzet talpköve Egyiptom Nyilvánvaló, hogy a világ békés törekvésű kormányainak érdeke, hogy támogassanak olyan kormányt, amely ellene van agresszív célú katonai szövetsége knek. Hiszen ez a íőíorrása a nemzetközi feszültségnek és az arab-izraeli ellenségeskedéseknek is. A szocialista kormányok, amelyeknek politikája a világfeszültség következetes enyhítésére iiányuló erőfeszítésekre van alapítva, hogy a békét erősítse’ hogy a fegyverkezési versenyt megállítsa, hogy eltiltássá az A- és II- bombák használatát, nem bizhatnak az imperialista nyomások sorsára olyan semleges kormányt, amely ellenzi az agresszív katonai szövetségeket. Ha engednék, akkor az a helyzet állna elő, amelyben más kormányok is, látva, hogy a világ békeerői cserbenhagyják a semleges országokat, nem éreznének hajlandóságot ahhoz, hogy a függetlenség és a támadó jellegű katonai szövetségeknek való ellenállás politikáját folytassák. Ebből azt következik, hogy az Egyiptom és a Kínai Népköztársaság, és a Szovjet között kötött kereskedelmi egyezmények, főleg az egyiptomi gyapotra vonatkozók, nagy segítségére szolgálnak az egyiptemi független politikának és éppen ezzel lett képes Egyiptom ellenállni az imperialista hatalmak nyomásának. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokráciák Egyiptommal tisztára kereskedelmi alapon kereskednek, mindenféle politikai mellékfeltétel - nélkül. Egyiptomi gyapot ellenében gépeket és ipari felszereléseket, valamint az egyiptomi nemzetgazdaság számára szükséges egyéb árukat adnak el. A szocialisták segítik Egyiptomot A Csehszlovákia és Egyiptom közt kötött kereskedelmi egyezmény erősiti Egyiptom ellenállását a szovjetellenes tömbbel szemben, lehetővé fogja tenni, hogy erélyesen megállja helyét olyan kísérletek ellen, hogy Egyiptomból is egy uj Guatemalát csináljanak az egyiptomi imperialista erők, amerikai imperialista nyomás és az izráeli kormány összejátszásával. Ennek a kereskedelmi szerződésnek nincs és nem is lehet ag- ressziós célja Izráel vagy más kormányok ellen. Helytelenül Ítélik meg tehát a helyzetet azok, akik csak kiragadva a kérdést a világpolitikai összefüggéséből, nem látva az általános keretet a békét akaró szocialista országok és a háború felé hajló, a valóságban még mindig hidegháborús politikát űző imperialista törekvések között, csak azt hajtogatják, hogy íme, a szocialista országok adnak fegyvereket Izrael ellenségeinek kezébe. Ebből a csalódásba ejtő felfogásból, mely a legtöbbet a wallstreeti sajtó roppant ügyes propagandájának köszönhet, aztán egyenesen le lehet vonni azt a felszínes következtetést, hogy a szocialista országok bujtogatnak háborúra és (Folytatás a 6-ik oldalon) ____5_
