Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-21 / 29. szám
July 21, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZEGEDI EMLÉKEK “Ingbe, gatyába, tekenőbe” A JÓ ORVOS EMLÉKÉNEK Irta: BÓDOG ANDRÁS .A század egyik csodáját a 9 milliós parányi Magyarország adta meg a világnak, amikor a két háborút és az urak pusztítását átvészelt kis nemzet a sport világában a harmadik helyre küzuotte fei magát a világ legjobb futballistáival, úszóival és atlétáival. Persze, ha a szenzációs magyar sportgyözelmekröl nem a nagy világlapok hatalmas hasábjai révén, hanem az amerikai magyarnyelvű sajtó urambátyámjai révén szerzünk tudomást, akkor magyarázatként megtudjuk, hogy a nagy magyar eredmények okai a következők: 1. Az általános köznyomoruság az országban, mert mint már a régi rómaiak is megmondták, éhes gyomorral jobban lehet szaladni, mint teli hassal. 2. Mert a sportolóknak törvényes jussa két kiló belszinhus naponta, de ha nem rúg 6 gólt hetenkint, akkor elviszik őket Szibériába zabot ^ hegyezni, ezért igyekeznek olyan nagyon. 3. A finom úri kastélyok nagyszerű pázsitjain trenírozzák őket ahelyett, hogy elküldenék őket a libalegelőre, ahová valk. 4. Az ország fiatalsága azért özönlik a sportpályákra és termekbe, mert ott maguk között vannak és szabadabban összeesküdözhetnek a boldog régi világ visszaállítására, amelyben a kerítés lyukjain és az ablakokon bekukocskálva pár percig megleshették, amint a “soprtoló” úriemberek lovaikon lötyögtek vagy toszogatták magukat korlátokon, esetleg vivókardokkal piszkálták egymást vagy nagy kínokkal körbefut- kostak a pályán egyszer-kétszer, kiki aszerint, hogy mit rendeltek neki, mert “az orvos is mondta, kérlekalásan, hogy le kell fogyni azt a tiz kilót méltóságos uram, hát mit csináljak, itt kínlódom...” 5. A kormány alattomos célzattal költ oly sokat a közegészségre és a testedzésre, hogy annál egészségesebb és kitartóbb fiatalságot neveljen a hadseregnek és “felszabadítóik” elleni küzdelemre. 6. És igy tovább, és igv tovább. És majd elfelejtettem. 7. Különben is már a hortimiklós világ megcsinálta az egészet, kérlekalássan, a nagyszerű bajnokokat mind a régi világ edzette és nevelte ki. Hát ami igaz az igaz ebben az utolsó pontban. Az egész Horthy-korszok már azzal kezdte meg pályafutását, hogy nagyarányú sporthelyekeí és pályákat rendeztek be Siófokon, Orgoványon, Pesten a Brittania szállóban és sokfelé szerte az országban, ahol a korszak kedvenc sportolóinak köre a Bikacsökös Urak Veserugdaló, Égető és Akasztó Különítmények tagjai testedzették a népet, hogy hangzott bele a világ. A korszak folyamán kitermelt sportolók teljesítményei különösen az ököllel való Parasztfogásban, Maratho- ni korbácsolásban, Lassú Akasztásban, Rohamkéses Kaszabolósban, Hátbalövésben s hasonlókban el vihették volna a világbajnokságokat és nem a Ilortibajnokok hibája, ha nem rendeztek nemzetközi versenyeket ezekben az úri sportágazatokban. De az általános néptestedzést nem hanyagolták el. Az ország minden táján nyár- időben Éhornra Kapálás, Hig Káposztalevesen Látástólvakulásig való Aratás és hasonlók voltak a nép kedvenc sportjai és az is bajnok lett, aki az elkövetkező telet legjobban kihúzta krumplihéj jón. A városi népesség kedvelt testedzései a Kitartó Munkanélküliség, Álláskeresési Távgyaloglás és Pengőhuzás voltak. Az utóbbit az a családanya nyerte, aki a háznál levő egyetlen pengőből háromszor is tudott enni adni a gyerekeknek. De miért is folytassam tovább. Népjólét, közegészség és testedzés, népsport mindig is nagy- fontosságú feladata volt az illetékes köröknek a megboldogult régi világban. A nyári nagy melegség eszembe juttatja e kis történetet arról, hogy mint is traktálták volna a hatóságok a szegény népséget sok egészséggel, — az én gyerekkoromban a nagy magyar Szeged városában. Mint tán még a felvidékről vagy a Dunántúlról szalajtott ember is tudja, a Tisza folyója ott kanyarog el mindjárt Szegednél. A város és környéke lapos, mint a tenyerem. Tája szikes homok és agyag, a fa kevés és erdeje nincs. Néhány kisebb-nagyobb liget a város közelében, de a kavicsokkal megszórt kanyargó utakon kívül nem volt az embernek hova lenni. “Füré lépni tilos.” Hol és mivel tölthetné el egyetlen vasárnapját családjával a dolgozó ember szépen és egészségesen? Sehol. Pár nyári fák alatti vigalmi hely tömve sörözőkkel, poros, tolongó tömegek között gyerekekkel bíbelődve nem üdülés, nem egészség. A tüdővész tenyésztő nyirkos rakásokban összezsúfolódott dolgozó családoknak még egy családias levegős napfényes vasárnap délutánja sem lehetett az egész poros gyári robotja után. Hosszú munkaidők, alacsony bérek, nyirkos lakások, por, piszok, kilátástalan szürke nehéz munka csak egyféle atlétaságra képesítenek — a tüdővész bajnokságára. Ebben a szegedi dolgozó népek szép rekordokat tudtak teremteni. De hát mit volt erről tenni? A hatóságok a legmagasabb valláserkölcsi szempontokból csak arra ügyeltek, hogy a sok gyerekhordozásban és gondban 30-ik évére megöregedett munkásasszony vagy a szegénységben még megházasodni se tudó fiatal munkáslány meg ne csalhassák a gólyát, de kinek is volt gondja arra, hogy fiatal csemetét a rossz táplálkozás és a tüdővész el ne vigyék hamarosan. A gyermekek harmada igy pusztult el, de amelyik felnőtt, annak életére se lett volna jó üzlet biztosítást kötni, a tüdővész ott lakott majdnejn minden munkásfedél alatt. A hivatalos magyar király állami vélemény erről is magas valláserkölcsi nézetet foglalt el: a tüdővész végre is a jó isten kifürkészhetetlen akaratja, talán leginkább avégből, hogy a nagy szegénység még jobban el ne szaporodhasson, .hiszen igy is alig férnek. Az ellenmondót azzal torkolták le, hogy rákiabálták, hogy minden “zsidó beszéd” vagy “szocialista beszéd” már aszerint, hogy a tudálékos egyént megszégyeníteni akarták-e vagy csak megfélemlíteni. Ebben a boldog korszakban volt Szegeden egy jó ember, fiatal tudós orvos: Dr. Hollós József. A new yorki magyarok emlékezhetnek rá. Ha élne még, elhívhatnám tanúnak a történet igazának bizonyítására, de sajnos, pár éve halt meg ott New York környékén. Dr. Hollós olyan szokatlan orvos volt, aki szemüvegjénél és a betegágyánál tovább látott, de miiyen jó ember volt, olyannyira gyűlölt négy halálos ellenséget, az ostobaságot, a. szegénységet, az italt és tüdővészt. Ezekből az ellenségekből bőven volt akkor Magyarországon, ezért. Dr. Hollósnak ugyancsak sok volt a dolga. Jó orvos volt, bőven akadtak jómódú betegei, akikkel megfizettette magának munkaideje legnagyobb részét, melyei ingyenes rendelésein szegény betegeivel töltött el. Ezt még megbo- csájtották volna neki, ha ezzel beérte volna, de a doktor hatósági dolgokba is beleütötte az orrát, meg nem maradt az orvosi kaptafánál közegészségügyet, népbetegségeket emlegetett, továbbá lakás és munkaviszonyokról beszélt. Köztudomású dolog, hogy a tüdővész, amely ritkábban eléri ugyan á gazdagabb népeket is, leginkább a szegénységet szereti pártfogolni, a silány táplálkozást, poros, fülledt munkahelyeket, a nedves-redvesfalu tömeglakásokat. Ezekből pedig Magyarország és nem utolsósorban Szeged városa elvihette volna legalább is az európai bajnokságot. Tehetősebb tüdőbajos betegeinek még csak tudott az orvos hathatós orvosságokat ajánlani: Táplálkozz jól, pihenj sokat, utazz hegyek közé, menj napfényes, friss levegőre, szanatóriumba, Egyiptomba, stb., stb. Ilyeneket azonban Dr. Hollós nem írhatott fel receptre a szobakonyha egyetlen ágyát elfoglaló betegének, aki éjjelre még azt az ágyat is meg kellett, hogy ossza fiatalabb testvérével; ugyan most ez is kevesebbet számolt, mert már a kisebb is köhög pár hónapja. Még az akkoriban szokásos észjárással sem vigasztalgatta magát, hogy ha orvos megadja a jótanácsot, a beteg baja, ha nem tudja követni, hanem olyanokat magyarázott a doktor, hogy az előbb emlegetett halálos ellenségek ikertestvérek; kizsákmányoló munka, levegőtlen s egészségtelen lakhelyek, házbéruzsora, rossz táplálkozás, tüdővész sivár, kilátástalan élet, amely sokszor túlzott italozáshoz vezet — ezek mindig együtt járnak egymással, a tüdővész megelőzését és gyógyítását tehát a társadalom gyógyításával kell kezdeni. “Micsoda beszédrész kérlekalássan.” “Nem szégyeli magát, hogy tanult ember létére tudatlan cucilistának csap fel!” — mondogatták egymásnak a városi urak és hatalmak é§ etették a fenével a doktort. Az akkori hivatalos és úri felfogás úgy tartotta (amint előbb mondottam), hogy tüdőbaj és szegénységet az egek rendeltetése házasította össze a túlzott népszaporodás ellen, — ennélfogva fühöz-fához, patikába és a fenével etetett doktorhoz csak akkor kell nagyrémülten szaladgálni, amikor a felsőbb hatalmak elnézték a házszámot és az úriember saját családjában betegedett bele valaki. Dr. Hollós igy csak évszázados kőfalakat döngetett hiába, amikor betegei aezeiesen leiül a ludőeaj eljövendő jelöltjeit akarta a kórtól megóvni és arról ábrándozott, nogy a varost, sót az egész országot tüdő- vészmentesiteni lehetne. Micsoda lehetetlen és ostoba álom volt a “régi boldog Magyarország” világában, még csak gondolni is olyasmire, mint népszanatóriumok létesítése, a gyengélkedők könnyű foglalkoztatása, egészséges napsütötte munkásházak és lakások tízezreinek építése, amikor még a létező lyukak béréből se jön ki elég magas ház- bérhaszon és adó kérlekalássan. Hiszen a népegészség pénzbe kerül, kedves urambátyám, ki fogja azt megfizetni? Dr. Hollós tudta, hogy a kedves urambátyám semmiesetre sem, és erről nem volt orvosság. Próbált olyat, ami nem került pénzbe és akármilyen szerényül is hangzott, a kezdet nem volt éppen utolsó dolog. Ha már a doktor se napfényt, se jó levegőt nem tudott a penészes pincéknek beillő lakásokba bevarázsolni, ezek levegőtlen és naptalan rabjait ki lehetne hozni onnan legalább nyári vasárnaponkint, hogy felnőttek és gyerekek jó levegőn ki szellőztessék tüdejüket és megsüttessék magukat egy kis áldott napfénnyel. A Tisza ott folyt a város alatt. A gyerekek még olykor-olykor megtették, hogy elgyalogoltak a parton, messze a várostól, levetkőztek egy bokor tövében és megbuggyantak a hiis vízben. Úszkált a város alatt még egy pár rozoga fürdőház is, a vízbe eresztett ketrecekkel, ahol férfiak. nők és gyerekek szigorúan és erkölcsösen elkülönítve megmárthatták magukat a hüs folyóvízben, de munkásember, asszony ugyan bolond lett volna ezekért félórákat begyalogolni a város széléről, hiszen amig odaért és visszagyalogolt és kifáradt, mintha otthon megült volna a konyhaajtóban. Ez nem volt vasárnapi szórakozás. (Folytatjuk) I ________i_ ^ÖVIBEN I \-----------------------------------------------------------CSEREKERESKEDÉSI egyezmény alapján Brazília kávét szállít Törökországnak, Törökország pedig búzát Brazíliának. — Érdekes volna tudni, hogy a törökök nem-e azt a búzát adják Brazíliának, amelyet a Truman-doktrina alapján kaptak Uncle Samtől: Ezzel azután Brazília gazdaságilag nagyban segítve van, úgyhogy ha szüksége van, itt-ott egy hajóra, vagy vasúti felszerelésre amit azután európai országoktól vásárolnak U. S.-től kölcsön vett dollárokért, holott ezeket a vásárlásokat azelőtt U. S.-től szokták eszközölni. Ebből az is kiviláglik, hogy azok az európai országok is még a Marshal 1-tervből kapták a segítséget amivel a hajókat stb. elkészítik. U. S. hajógyárai közben becsuknak. Hogy is hívják ezt ? Free enterprise. ★ A U. S. KONGRESSZUSBAN megbukott az a javaslat, hogy Hawaii és Alaska államokká váljanak. A szavazatok számaránya 218:170 volt. — A bukásnak két oka van. Alaska majdnem biztosan demokratákat választott volna képviseletébe és ezt a republikánusok nem akarták. Hawaii pedig határozottan republikánusokra szavazna, mit viszont a demokraták nem akartak. ★ 1092 junius 2-án a Salem, Mass.-i bíróság először kezdte el a boszorkánysággal vádoltak bűn- perét.
