Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-11-10 / 45. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Nov. 10, 1955. Mindenki, aki Amerikában a 30-as- években már felnőtt volt, (sőt gyermekek is) tudják, mit jelent egy általános gazdasági válság. A munka- nélküliség vagy annak veszélye, a kis megtakarí­tott pénz teljes megsemmisülése, a félelmes na­pok, amikor az éhes gyermek várakozó szemek­kel néz szüleire, krumpli-vacsorák -— mind is­mert emlék. A félelem megmaradt agyunkban és él bennünk a bőség idején is. Ha a parkban a kemény padra gondolunk, ugv érezzük, hogy ez vár ránk — talán nincs is oly messze tőlünk. A tőkéstermelés Íródeákjai természetesen nem ta­gadják, hogy a termelési rendszerben lehetséges egy gazdasági válság (krízis), csak azt állítják, hogy egy újfajta gyógyszerrel — Lord Keynes mindent gyógyító szerével — a gazdasági válsá­got meg lehet előzni. Minthogy igen sok ember — még a progresszív gondolkodásúak között is — táplál ilyen ábrán­dot, illúziót, érdemes ezzel foglalkozni. A mai kormányzat a gazdag és jómódú osztá­lyok gondolkodásának és érdekeinek képviselője. Amerikában körülbelül minden ötödik ember át­lagon felüli jómódben él, van megtakarított pén­ze, évi jövedelmének 1Ó százalékát félre tudja tenni — ez a jómódú osztály legnagyobbrészt republikánus és ezeknek a kormányzatát “élvez­zük”. Nézzük, hogy ki van e jómódú osztály mögött? Ez a jómódú csoport nem önálló valami, e mögött van az amerikai “Billió Dollár Club”, melynek tagja az lehet, Akinek legalább egybillió dollár vagyona van. A billiomosok és nemsokára-billio- mosok, óriási részvénytársaságok, számuk kb. 250-re tehető és cca. 42 százalékát képviselik az összes amerikai korporációk vagyoni erejének. Ez a részvénytársasági hihetetlen hatalom körülbe­lül 400 ember kezében van, és — ezek Amerika igazi urai. Mi az érdekük ezeknek ? Nem az á'talános gaz­dasági válság, mert az szociális megrázkódtatás­sal járna és kénytelenek lennének a Roosevelt- féle liberális gyógyszerekhez folyamodni, vagy a Hitler-McCarthyzmus erősebb eszközeihez. Az ilyen általános gazdasági válság nem érdeke a billiomosok és közel-billiomosok exkluzív klubjá­nak. De kis — részleges — válságnak nem ellen­ségei. A részleges válságnak előnyei vannak a nagy monopoltőke számára. Nem érinti az egész gaz­dasági épület, csak lokális tűznek nevezhető, tehát gazdasági és szociális következményei nem kézzelfoghatóak. Előnye, elsősorban, hogy ily részleges válságban a gyenge tőkealapon álló vál­lalkozó megsemmisül és paicát minden áldozat nélkül, átveheti a tőkeerős vállalkozó. Ez törté­nik ma a mezőgazdaságban, mely a lakosság egy hatodrészét teszi ki. Második előnye, hogy a munkásokat és azok szervezeteit sakkban tartja, ami a nagytőke igen fontos és sarkalatos alaptörekvése. Minthogy a monopóltőke képviselői igen kis számuak, köztük komoly árversengésről szó sem lehet és komolyabb válság esetén a termelés- csökkentésben igen könnyen megállapodhatnak, a gazdasági válság következményeit gyengébb ellenfeleik vállára háríthatják. Mindezek bizo­nyítják, hogy a republikánus párt — a nagy tő­keérdekeltségek pártja — nem ellensége a rész­leges gazdasági válságnak. Igv, ha egyáltalán segit is a részleges válságon — azt nem teszi teljes erejével. Igv a farmerek sem kapnak tel­jes mértékű segítséget. Benson államtitkár, a mezőgazdaság kormánysznkértöja szerint, a “Trumari-kormányzat elkényeztette a farmei'e- ket” mindenféle segéllyel, és ő, mint jó üzletem­ber, kissé ridegebben fogja őket kezelni. Ennek eredménye égbekiáltó és ezt a hibát, a jövő évi választáson minden bizonnyal ki fogják használni a kormányzat ellen. A LEGELSŐ bor importáló az uj világba, Co­lumbus volt. Jerseyből hozta azt felfedező útjára. ★ BRAZÍLIÁBAN katonai puccs van készülőben az újonnan megválasztott Kubitshek elnök ellen, mert egy európai túrára készül és meg akarja látogatni Csehszlovákiát, Lengyelországot és va­lószínűleg Oroszországot is. A hadsereg, amely­nek vezetősége reakciós, állítólag tu) balszárnyi­nak tartja Kubitsheket és meg akarja semmi­síteni a választást. A SAAR-VIDÉKI NÉPSZAVAZÁS JELENTŐSÉGE A Saar-vidék lakosságának döntése, amelyen nagy többséggel elutasította az úgynevezett Saar-statutumot, rendkívül bonyolult helyzetet teremtett Nyugat-Európában. A nyugati kor­mányok évek hosszú során át nagy fáradsággal felépített politikájáról, a közvélemény válasza határozott és félreérthetetlen “nem” volt. A szavazás elsősorban annak a politikának a győzelme volt, amely mindig elutasította a mes­terséges tákolmányok létrehozását Európa kö­zepén, sohasem fogadta el a nyugatnémet és a francia iparbárók reakciós szövetségének gondo­latát, hanem mindig határozottan képviselte az európai megbékélés tekintetében az egyetlen le­hetséges politikát: a Saar-vidék német voltának elismerését, azt ,hogy a Saar-vidék elidegeníthe­tetlen része a majdan létrejövő egységes, de­mokratikus, békeszerető német államnak. A népszavazásnak messzemenő politikai kiha­tásai lesznek. Először is ismét nyilt kérdéssé vált a Saar-vidék jövője, mert az úgynevezett “euró­pai státus” halálos csapást szenvedett. Másodszor összeomlott a német-francia imperializmus össze- békitésénak ábrándja, s uj feszültség keletkezett N. ' -Német- és Franciaország közt, harmad­szor pedig súlyos vereséget szenvedett az euró­pai “integráció” politikája és alapjaiban rendült meg a Nyugateurópai Unió szerkezete. Ha azt a kérdést vizsgáljuk, milyen meggon­dolások hozták létre ezt az eredményt, akkor éles különbséget kell tenni a saar-vidéki statú­tumot elutasító politikai erők között. Az egyik álláspont, amelyet a baloldal, közte a saar-vidéki KP képviselt két szempontból helytelenítette a saar-vidéki statútumot M egyrészt elutasította, mint a német nemzeti érdekek elárulását, más­részt pedig ezzel juttatta kifejezésre tiltakozá­sát a párizsi katonai egyezmények (Németország felfegyverzésének paktuma) ellen. A másik fel­fogás, amelyet a Saarvidéki Kereszténydemo­krata Unió, a Saarvidéki Né,met Szociáldemokra­ta Párt és a Demokrata Párt hangoztatott, ugyanazokat az erőket képviselte, amelyek 1985- ben a “Heim ins Reich” demagógiájával elősegí­tették a horogkereszt uralmának megszilárdulá- sát és ezzel hozzájárultak a Hitler-fasizmus hó­ditó háborújának előkészítéséhez. A választásokat megelőzően világosan kirajzo­lódtak a bonni kormány kétarcú politikájának körvonalai is. Amig egyrészt az Adenauer-féle koalíció kifelé kénytelen-kelletlen tartotta magát a Mendés-France-szal kötött megállapodáshoz, sőt, még nem is olyan régen, közös nyugatnémet- francia nyilatkozat látott napvilágot a két kor­Ml VÁRHATÓ BRAZÍLIÁBAN? Bár a brazil köztársasági elnökválasztás vég­leges eredményei még mindig nem kerültek nyil­vánosságra, kétségtelen, hogy jövő év elején Juscelino Kubitschek, a hazafias erők jelöltje, a nemzeti burzsoázia exponense kerül az államfői és kormányfői székbe. Mielőtt Juscelino Kubitschekről és ellen jelölt­jeiről Írnánk, mutassunk rá Brazília gazdasági helyzetére, amely döntően befolyásolta a köztár­sasági elnökválasztás eredményét. Brazíliában rendkívül súlyos gazdasági válság támadt, mivel az Egyesült Államok kávénagy­kereskedői — az amerikai kávékészletek felduz­zadása miatt — 1954-ben és 1955-ben sokkal ke­vesebb árut vettek át, mint az előző esztendők­ben. Mig 1953-ban 9,050,000 zsák kávét szállí­tottak Brazíliából az ^Egyesült Államokba, 1954- ben 5,670,000 zsákra csökkent a Brazíliából az Egyesült Államok felé irányuló kávéexport. A többi kávé eladatlan maradt, mert Brazíliának olyan szerződése van az Egyesült Államokkal, hogy kávét egyedül és kizárólag amerikai cégek vásárolhatnak, mégpedig lényegében olyan áron. amilyet diktálnak. Ilyen módon Brazília az Egye­sült Államok kávégyarmata lett Erősen függ az amerikai üzleti köröktől a bra­zil ricinus, gyapot, narancs, banán, kaucsuk, kvarc, króm, mangán sorsa is. A Rockefeller- csoport, a Ford-érdekeltség, a Firestone Co., a Rubber Bank és több más amerikai cég szinte gyarmatosító privilégiumot szerzett az ország­ban. Mivel a kávészállitások alkotják Brazília ex­portjának döntő részét, a kávéexport csökkenése katasztrofálisan sújtotta az ország gazdasági helyzetét. Brizilia 1954-ben 300 millió dollárral kevesebb külföldi valutához jutott, mint 1953- ban. Emiatt lassítania kellett a nemzeti iparának kiépítéséhez szükséges külföldi gépek vásárlását. mányfő aláírásával, amelyben a Saar-statutum elfogadását tanácsolják a lakosságnak, addig azokon a földalatti haj szálcsöveken, amelyek ösz- szekötik a nyugatnémet politikai oártokat saar­vidéki fiókszervezeteikkel, szünet nélkül áram­lott a nagynémet propaganda és a titokzatos helyről származó anyagi támogatás a Saar-sta­tutum megbuktatására. A saar-vidéki szavazás-a francia kormánypoli­tika félreérthetetlen veresége is, nagymértékben aláássa a francia kormány nemzetközi tekintélvét amelyet már amúgy is eléggé megtépázott a UN-közgytilés algériai döntése és az egész, Észak- Afrikával kapcsolatos parlamenti herce-hurca. Ha a kormány engedékenyebbnek mutatkozik Bonn irányában, akkor a parlament felháboro­dott tiltakozásának teszi ki magát. Másrészről a népszavazás után a bonni kormány sem fogad­hat el semmiféle ujjámázolt “európai” cimkét. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a helyzet, az ellen­tétek komoly elmélyülésére vezethet Bonn és Páris viszonyában. Mindez alapvetően érinti az egész nyugati “in­tegrációs” politikát, másszóval a Nyugateurópai Unió és ezen keresztül az Északatlanti Szövet­ség szervezetét. Hiszen a Saar-statutum feladása éppen az volt, hogy lehetővé tegye a francia parlament hozzájárulását a párizsi egyezmények­hez. Mindaddig, amig létre nem hozták papiros a Saar-vidék európai státusát, a francia par ki­ment hallani sem akart a párizsi szerződésekről és Nyugat-Németország felfegyverzéséről. A sta­tútum elutasítása tehát éppen azt a tengelysz i- get emelte ki a nyugat-európai egység rozoga szekeréből, amely lehetővé tette a kerekek guru­lósát. Ez a szekér — mint ismeretes — négy keréken gördült előre. E négy kerék: Nyuga* 1- Németország szuverénitásának helyreállításáról szóló szerződés, a saar-vidéki egyezmény, Nyu­gat-Németország belépése a Nyugateurópai Unió­ba és Nyugat-Németország csatlakozása z Északatlanti Szövetséghez. A négy közül egy ke­rék tehát kihullott. Vájjon, hogy fog a szekér előrehaladni ? A saar-vidéki népszavazás mind Franciao"- szágban. mind Németországban nagymértékben megszilárdította az európai kollektiv biztonság megvalósításáért küzdő erők helyzetét. Napnál világosabb immár, hogy az igazi német—fran­cia megbékélés és a saar-vidéki probléma végle­ges megoldása csakis a széleskörű európai kollek­tív biztonság rendszerén belül teremthető mQ-r, egy olyan rendszeren belül, amely megakadálvoz- za a német revans-sovinizmus érvényesülését. Éreztette a kávékészletek jelentős részének el- adhatatlansága hatását a belső vásárlóerő csök­kenése és az adóbevételek visszaesése terén is. Ami a lakosság egészségügyi viszonyait illeti: az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakért-"i néhány év előtt rámutattak arra, hogy Brazíliá­ban 8 millió a maláriás, 1 millió a tuberkulotikvs és legalább 12 millió az olyan, aki megközelítően sem jut elegendő kalóriáju táplálékhoz. A népe ­ség 70 százaléka analfabéta. A gazdasági javulásnak három előfeltétele vár-: 1. Megszabadulni Wall Street gyarmatosító körei­nek gazdasági “öleléséből”; 2. Meggyorsítani r : iparosítás folyamatát és megalkotni a nemz1 i ipart; 3. Bizonyos földreformmal — mégha • : szerény is — felemelni elesettségükből és fo­gyasztóképessé tenni a falusi lakosságot, ámen ­nek 81 százaléka teljesen földnélküli és ko!du - sorban él. Juscelino Kubitschek, akit a Vargas-féle “írn- balhisták” (munkapártiak) és a szociáldemokr .• ták jelöltek, a nemzeti függetlenség, az ipa~orí- tás és a nép életkörülményeinek megjavitáM hármas jelszavával indult küzdelembe. Az w- -' ;• iparosítását sürgető nemzeti burzsoázia erő-. J/>- mogatásban részesítette, de segítette a harcb" í Brazília Kommunista Pártja is. Kubitschek győzelméhez hozzájárult, hogy dalán Joao Goulart, a szakszervezeti mozgU ~ í ismert vezéregyénisége szerepelt alelnök-jelöl'- ként. A megbukott hárem elnökjelölt közül J”----: Távora tábornokot támogatták a katonai riiktr- turáról álmodozó generálisok, a kereszténv-der--- krata oligarchák és a tőke előtti “nyitott kapu” politikáját hirdető “nemzeti demokraták”; A legújabb fejlemények — Cafe elnök hirtelen le­mondása — arra engednek következtetni, hogy a brazíliai reakció katonai puccs utján fogja megkísé­relni a választások eredményének meghiúsítását. t ft ==------------- ^ A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla Vi:- 'J

Next

/
Thumbnails
Contents