Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-27 / 43. szám
October 27, 1955. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 \ AHOGYAN ÉN LÁTOM - - 'l \_________írja: EHN_________f Rám ne számítsanak Olvasóink többsége hallotta a régi anekdotát a. méltóságos gróf úrról, aki újsághirdetés-révén próbált megfelelő jószágigazgatót találni. A hirdetés pontosan megszabta, bogy a pályázónak magyarul, németül és tótul kell beszélnie; ismernie kell az állattenyésztés csinját-binját és a termények különböző válfaját. Értenie kell a szükséges könyvvitelhez és a gazdasági gépek kezeléséhez. A hirdetés megjelenésének első napján, de pontosan éjfélkor, a méltóságos gróf ur inasa nagy dörömbölésre ébredt. Valaki elszántan verte a kastély ajtaját. Kiderült, hogy pályázó érkezett a jószágigazgatói állásra. Az inas persze nem volt hajlandó a méltóságos gróf urat fel- ébresztetni, de a pályázó sem volt hajlandó csendben távozni és másnap jelentkezni. Csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal látnia leéli a méltóságos gróf urat, mert különben baj lesz. Nem volt más tennivaló, az inas végül rászánta magát, hogy mégis csak felébressze a gazdáját, aki álmosan, de érthető kíváncsisággal nézte a jelentéktelen figurát, akit az inas eléje vezetett. Kettőjük között a következő párbeszéd folyt le: “Méltóságos gróf ur, ma este olvastam a hirdetését és nem akartam egy percig se várni, rögtön siettem ide...” “Beszél németül, tótul?” “Nem, — csak magyarul.” “Ért a terményekhez, állattenyésztéshez?” “Nem, kérem.” “Gazdasági gépekhez, könyvvitelhez ért?” “Nem, kérem.” “Hát akkor mi a fészkes fenének verte fel a házat éjnek idején és hozatott ki engem az ágyból?” “Mert meg akartam mondani a méltóságos urnák, hogy rám ne számítson.” Ez az anekdota jutott eszembe, amikor a napokban azt az izgalmas hirdetést olvastam, hogy a Ford-gyár pár héten belül piacra hoz egy automobilt, amelynek “Continental” lesz a neve. Ez az uj autó valami olyan lesz, amilyen még nem volt és egyhamar nem is lesz. Ez a Continental minden más autót le fog pipálni; kivitelben, teljesítményben és elegánciában olyat fog nyújtani, aminek láttára még a Cadillac au rókát is enni fogja a sárga nem jó. Szóval: minden tekintetben hézagpótló lesz. Azt rebesgetik, hogy ezt a Continentalt nem lehet majd akárkinek csak úgy uk-muk-fuk megvásárolni, mint más közönséges autót. Nem azért, mintha az ember sokallná az árát, ami 8.500 és 10,000 dollár között fog libegni, mert manapság nem is ember, aki ily csekély összeget nem tart a matrac alatt, vagy a hátsó zsebében. Nem lehet azért, mert annak, aki Continentalt akar venni, közjegyzőileg hitelesített- pénzügyi kimutatást kell benyújtani és csak, miután azt egy bíráló bizottság megfelelőnek találta, fog az illető engedélyt kapni, hogy az autó megvásárlása révén tagjává váljék az előkelő Continental Club-nak. Legyünk elkészülve arra, hogy amint ez a csoda-autó piacra kerül, kormányválság tanúi leszünk, mert a jelenlegi Cadillac-kormány szégyenében föld alá fog sülyedni (bombabiztos színhelyen) és helyét át fogja engedni egy Conti- nental-kormánynak. Az uj kormány tagjai persze egytől-egyig billiomosok lesznek, akik milliomos elődeiket megszégyenítő alapossággal fogják folytatni a közvagyon elajándékozását, Franco, Rhee és Csang anyagi támogatását. Nem tudom, hogy lapunk olvasói közül hányat fognak alkalmasnak találni a Continental Clubba való felvételre, de jómagam a hátsó zsebem és matracom gondos átvizsgálása és alapos megfontolás után arra az elhatározásra jutottam, hogy a Ford-gyár “Continental Division” címére ajánlott levelet irok, amelyben értesítem őket, hogy — rám ne számítsanak! EGY LEVÉLBEN, amelyet egy texasi ember küldött a pénzügyminisztériumhoz, 40 cent volt csatolva. És a levél igy szólt: Kedves Uncle Sam, mikor kisfiú voltam, Coloradoban hamisítottam 4 dime-ot és vettem érte 4 hot dogot. Annak már 40 éve, de itt küldöm a 4 dime-ot, amivel megcsaltalak. A DULLESI POLITIKA “SÚLYOS CSUSZAMLÁSAI” A várva várt konferencia, amelyre reménytől dobogó szívvel függeszti szemét az egész világ népe, ma kezdődött el Genfben. Különös dolog, hogy Washingtonban ezt megelőzőleg menynyi kényelmetlen érzéssel, milyen borúlátással néztek e nagy esemény elé! A hivatalos vezető köröket, nevezetesen a State Departmentet, olyanféleképpen írták le, mintha a világügyekben észlelhető irányzat erősen lehangolná. Az egyik politikai hírmagyarázó már arról beszélt, hogy külpolitikánkban “súlyos csuszamlás” történt. Ezt a hangulatot meglehetős élénk színekkel ecsetelte James Reston egy Washingtonból nemrég küldött jelentésében. Bizonyos tekintetben Restont a State Department megbízhatóbb szócsövének lehet tekinteni, mint a nemzet fővárosából származó beszámolókban emlegetett szokásos ‘hivatalos forrást”. Reston a nyáron elferdített cikkeket közölt a négy nagyhatalom genfi konferenciájáról s többek között rokonszenvvel karolta fel John Foster Dulles felfogását, amely szerint Genf nem változtatott meg semmit. Azt lehet mondani, hogy a továbbiakban is ilyen maradt a State Department állásfoglalása, holott az események nagyszerű egymásutánja arról tett bizonyságot, hogy bizony a világ másképpen gondolkozik. A bandungi és genfi szellem A “N. Y. Times” október 10-iki számában bus pillantást vet Reston a közelmúlt eseményeire s arra a kelletlen következtetésre jut, hogy Washington súlyosan alábecsülte a genfi és az áprilisi bandungi konferenciák szellemét. Genf következményének tudta be a diplomáciai kapcsolatok felállítását Bonn és Moszkva közt, a fegyveres erők csökkentésére irányuló tájékozódást Európában, Jugoszlávia elsodródását a NATO (North Atlantic Treaty Organization) tömbtől és barátságosabb magatartását a Szovjetunió felé. Washingtonban mindezt fanyar, tagadó szellemmel nézik Reston szerint, mint a US politikájának vereségét. Kiről és kiért beszél Reston? Ha nem tévedünk, Eisenhower Genfben ugyanahhoz a politikához kötelezte el országunkat, mint amely világszerete éppen most ölt alakot. Furcsa ,hogv a tartós béke érdekében kivívott minden győzelmet úgy tekintenek, mint egy a “nyugatot”, de különösen az Egyesült Államokat ért vereséget, amikor ez a mi kihirdetett világpolitikánk. Talán csak nem úgy akarja a State Department és a Nixon-féle emberek a kormányban és a kongresszusban, kiforgatni ezt a politikát, hogy továbbfolytatják a hidegháborút? Nem megdöbbentő egy beismerés-e, hogy a béke felé vezető minden lépést riadalommal néznek ? A kellemetlen valóság Amikor Reston Bahdungról beszél, egyenesen a kezeit tördeli. Ugylátszik. hogy az a néhány jól megválasztott kommunistaellenes szó, amelyet Dulles egy-két barátja mondott Bandungban s amelyet annak idején mifelénk mint a győzelem jelét ünnepelték, mégsem volt elég ahhoz, hogy a gyarmati felszabadulás áradatát irányától eltérítse. Csu En-láj nem sokat látszott törődni vele, mert csak a célt látta maga előtt, ezt a célt pedig a szavak nem sebezték meg. Fővárosunkban azonban már vannak komoly emberek, akik belátják, hogy Bandung bizony Dullesék számára kellemetlen valóság. Reston ezzel kapcsolatban felemlíti a formózai Csang Kaj-sek- gamitura növekvő belső gyengeségét (amelyet ő kommunista “felforgatásnak” tulajdonit.) valamint a Közép-Kelet mozgását el a NATO-hatal- maktól a semleges állásfoglalás felé (melyet baloldali “intervenciónak” tulajdonit az arab országokban.) Reston szinte piruló zavarral meséli el, mily drámai erővel nyilvánult meg a bandungi szellem az Egyesült Nemzetek általános gyülekezetében, amikor az ázsiai és afrikai országok közös gyarmateHenes vonalat követtek (bár hozzá- tehette volna, hogy délamerikai országok is csatlakoztak hozzájuk.) Miért e zavar? Miért kellene, hogy országunk fogós helyzetben érezze magát, amint Reston mondja. Az ok persze világos: kormányunk, számos gyarmatellenes kijelentése és az amerikaiak körében érzett gyarmatellenes hangulat ellenére, következetesen támogatta a gyarmatosító hatalmakat — szabadságra törekvő népek ellenében. Széthullóban a gyarmatrendszer A fogós helyzetet (a dilemmát) az hozta létre, hogy a gyarmati rendszert fenntartani akaró hatalmak támogatása következtében a gyarmatvilág népei ellenünk és a NATO-szövetség ellen fordulnak, sőt olyan országok, amelyek ugyan a NATO-hoz tartoznak, de vagy gyarmataik vagy gyarmati becsvágyaik nincsenek, egyre inkább a semlegességi politika követése felé hajlanak. A bandungi szellemnek tehát igen sokfelé ágazó kisugárzása van s lényege az, hogy visszatükrözi az imperialista gyarmatrendszer egész hálózatának széthullását, amely voltaképpen a népi Kina felszabadulásával kezdődött. Resten szerint ezt tekinti a washingtoni felfogás “komoly csuszam- lásnak a nyugati helyzetben”. S ez csakugyan az is, ha a “nyugati helyzetet” a hidegháborúhoz és a gyarmati tüzesháboruhoz akarják horgonyozni. Véleményünk szerint helvesebb ezt a genfi kikötőhöz horgonyozni, a békés együttélés és megtérés szilárd sziklaágyához. Bárhogy lázadozik is a State Department, jobb ez, mint a nyílt tenger szélviharaiban vergődni. ÉRTELMES AMERIKAI MAGYAR A MAGYAR SZÓBÓL ÉRTI MEG Ä GAZDASÁGI, POLITIKAI ÉS NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK VALÓDI JELENTŐSÉGÉT! KÉSZÜL A NAPTÁR! Nem hisszük, hogy sajtónk 50 egy néhány évi fennállása óta nagyobb lelkesedéssel fogadtak volna egy naptárt, mint az 1955-iki “Mindentudó Kalendárium”-unkat. Az a naptárunk valóban érdekes, tartalmas, magas Irodalmi és politikai színvonalú volt. Nos, tudathatjuk olvasóinkat, hogy úgy néz ki, hogy a jövő évi, 1956-iki naptárunk még az 55-ikit is felül fogja múlni, örömmel jelenthetjük be, hogy e naptárunk elkészítésében vezető- szerepet vállalt lapunk népszerű kiilmunkatársa, Geréb József munkástárs. Geréb József szerkesztésében a Bérmunkás anp- tárai az elmúlt évek folyamán Magyar Amerika legjobban szerkesztett naptárai voltak. Geréb munkástárs értékes tapasztalatait most a mi naptárunk szerkesztésére és miiéi magasabb színvonalúvá tételére ajánlotta fel, amit mi, magától értetődőleg, ezer örömmel fogadtunk el. Ahhoz azonban, hogy a naptárunk olyan terjedelmű legyen, amelyben a rendelkezésünkre álló végtelenül gazdag anyagot fel lehessen használni, feltétlenül szükséges — miként eddig is mindenkor — olvasóink megértő hozzájárulása üdvözletek formájában. Kérjük tehát minden olvasónkat, aki csak segíteni akar az 1956-iki navtárunk megjelentetésében, hogy üdvözleteiket postafordultával hozzánk eljuttatni szíveskedjenek. Az üdvözlők névsora, hozzájárulásaik ($10. $5, $2, $1) sorrendjében, az alanti cim alatt fognak megjelenni a naptárban: “Szeretettel köszöntjük a béke hősi táborát a világ minden országában — magyar szülőhazánk boldog jövőjét építő óhazai testvérein-, két — az amerikai demokrácia védelmezőit, lapunk olvasótáborát! Használja az alanti szelvényt: MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. ff Tisztelt Munkástársak! Én is hozzá akarok járulni üdvözletemmel az 1956-iki évkönyvünk kiadásához. Csatolok..........................dollárt. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. • ...................................................................
