Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-14 / 28. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 14, 1955 Móricz ^iigmonil: & BETYÁR í) — Menjen utána, — szólt Áron gróf az inspek- rnak — valami bolondot ne csináljon az emir. Az inspektor sietve körülhajlongott és utána- ent a bírónak. Azt a hallban érte utói, mikor a kabátját vet- magára. De hiába fogta tréfára a dolgot: —Tudja, biró ur, nehéz nagyurakkal egy ílból cseresznyét enni..'. Ajjaj, én jól ismerem két... Ezektői igazán ennél még nagyobb tré- a is kitellik. . . Mingyán gyanús volt nekem az, ogv Antal gróf eltűnt. .. Szégyelte magát, zért bujt el a faluban. . . A biró nem felelt. Mikor a neki berendezett rodába ért, ott friss postát talált. Egyik levél a átoralj au j helyi csendőrség jelentését tartal- nazta. A jelentés azt mondta, hogy egy sza- xtlcsmegyei parasztember alaposan gyanusit- lató a betörés ügyében, mert tanú van, ,aki ráismert, egy szomszédfalubeli vasúti munkás, iki beszélt is vele, mikor a csomag feladása itán kijött a postáról. A címezést a postahivatalnokkal végeztette el, akit megkért, hogy írja meg helyette s az illető hivatalnok, az előkelő névre való tekintettel, ezt vállalta is: A Budapestről utána küldött jelentésekben már azt is megtalálta, hogy a gyanúsított földműves napszámos három nappal ezelőtt eltűnt a községből, ahol egy forrongás alakalmával teljesen azt a föllépést tanúsította, amelyet a sze- mélyleirás után s a hírlapok közlése után várni lehetett tőle. Szenvedélyes és szocialista szellemben viselte magát. Valószínűleg a fővárosban tartózkodik. A vizsgálóbíró ezek után legyintett és a grófok naiv eltussoló meséjét semmibe sem vette. Ö kötelességének megfelelően folytatja a dolgát s megírta a tanuidéző blankettát Dea úrnő számára. A kikézbesítés azonban nem történhetett meg, mert az idézést Áron grófnak vitte be Johann, aki azt darabokra tépte és leendő menyének egy csokor rózsát küldött a szobájába, azzal a kéréssel, hogy tekintse őt mindig hódoló hívének. 5 Az őszi alkonyat hamar itt volt. Dea becsu- katta a táblákat a szobájában s a szép meisseni porcellánlámpa mellett ült egy fotelben és maga elé nézett. Voltaképpen örült, hogy minden kívánságát respektálták, igy azt is, hogy akkor vonulhatott vissza a szobájába, mikor akart. Voltaképpen két szoba volt, a másikban volt az ágy, az ajtó nyitva. Megszerette ezeket a száraz, kedves öreg szobákat, jobban, mint a benne lakó embereket. Ha börtönbe csukják, milyen cellája lesz? Milyen furcsa az élet. Hogy kerül ő egy eny- nyire lehetetlen helyzetbe? Nem kívánná események nélkül s főleg érzéketlenül leélni az életet. Sajnálatraméltó és alacsofivrendü létezés volna. De ez mégis különös. Az embernek nincs ' módjában, hogy változtasson az életen, a kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható és a repülés irányán már változtatni nem lehet. , Az ő egész tragédiáját az okozta, hogy egyszer rossz pillanatban szólalt meg. Nem bírja megérteni, mért volt annak a néhány szónak, annak az ellenkezésnek, vitának akkora fontossága, hogy ime az egész élete tönkremegy miatta. S nincs senkije, aki előtt mindent elmondhatna. Talán egy jó biró még a legjobb volna: az előtt úgy kibeszélhetné magából, mint a katolikusok a gyónásban... Igaz, Antallal eddig nem is volt szó vallási kérdésekről. De ezek a grófok nagyon vallásosak s milyen gyöngédek hozzá, mióta ő itt van, plébános nem volt a lakásban. Csak most érti meg, hogy ez valami igen finom gyöngédség vele szemben. Bizonyára Tonesi-Loncsi rendezte igy, mert benne tulfinomult érzékenység van, mihelyt arra kerül a sor, hogy megvédje az ő kedélyhangulatait. . . De ez bármekkora is, nem pótolja a bensőséges összetartozás érzését: ö soha nem tudná evvel a szegény emberrel életét leélni... annyira más... annyira idegen planétán él, hogy sohasem hangzik együtt kettejük érzése... Már ahhoz öreg, hogy most tanulja meg egy uj világnak a stílusát és követelményeit. . . Most jut eszébe, hogy neki az nem volt nagy dolog, szóbaállni a betyárral. Az az ő számára egy falusi ember volt s ő mindig szeretett otthon ezekkel a földműves emberekkel beszélgetni. Már az ura kifogásolta, hogy a cselédeiknek és az embereiknek, munkásaiknak ki szokta kérdezni az életét... De akkor ő csak mosolygott ezen. .. Eszébe villan egy eset, egyszer egy cigányasszonyt faggatott igy.ki teljes jóhiszeműséggel, sirt az utcán, ő arra ment, meglátta, megállott és megkérdezte, mi baja. A cigányasszony egy darabig immel-ámmal felelgetett, aztán, hogy ő nem hagyta abba, ráförmedt: “Mi köze hozzá?” Üsse az orrát a maga bajába.” ő nagyon megrettent a durvaságra és sietve elmenekült s hosszú ideig visszhangzott benne az asszony szurtos védekezése az illetéktelen kér- dezősködés ellen. Egy grófnő ugyanígy tiltakozna, ha valaki merészelné faggatni afelől, hogy mi baja van? De ő közelebb érzi magát az emberiséghez. Már az intézetben ő volt társnőinek a kismamája, akihez odafutottak és kipanaszolták a kis bajaikat. Az ő szive nyitva van a fájdalmak és az örömök számára, s osztozni tud másoknak a lelki életében. Nem fék nélkül természetesen. Nem gőgös, de tartózkodó. Egy bizonyos, ebben a világban, a grófok közt, elveeszett embernek érzi magát. Egészen hiányzik belőle az önzésnek ez a magas foka, ahogy itt le szokták zárni magukat ezek, kizárólag csak a saját körük számára. Más ember nem létezik előttük, csak aki a szoros rangbeli körbe tartozik. A társasághoz. Mindenki mással szemben megközelithetetlenek. Magasabb szférában érzik magukat. Csak legfeljebb lepillantanak a mélyben élőkre. Neki ez fárasztó és unalmas is. Be vannak zárva s el vannak különítve az élettől. Pedig mily egyszerűek, tudatlanok és babonásak. Semmit sem tanulhatnak meg a közvetlen életből, mindent a nevelőkön és a cselédeken keresztül kapnak kézhez. De mit bánja ő ezt a világot, csak egyszer még Isten adja, kiszabadulhasson köziilök. S hogy fog ez megtörténni? El nem lehet képzelni . . . Csak az a reggeli utazás meg legyen már. . . Holnap Budapesten lesz. Akkor már ki fog szabadulni. Onnan már elrepülhet, ahova akar. Haza, haza. Úgy tetszett neki, soha ilyen éber nem volt, mint most és mégis úgy tűnt fel, mintha aludnék. Akkor is tudta, hogy nem alszik, éberen és tisztán lát, mikor belépett az idegen. Valaki belépett a nyitott ajtón a másik szobából s amint belépett, tudta, hogy ez nem inas és nem urasági ember: egész szive megdobbant s rémülettel nézett rá, pedig pillanatokig nem tudta ki ez? Nem tudta és mégis tudta. Az ember megállott. Furcsa dacosan. Fejét sem hajtotta meg és mosolygott. A betyár volt. — Maga hogy került ide? — mondta ő és nem sikoltott fel, nem ütött lármát, nem vesztette el eszméletét, semmi sem történt vele, csak kimondhatatlan csodálkozással volt eltelve. A betyár nevetett. Szép, egészséges fogai ki- csilogtak. Kis barna bajuszt, — milyen szokatlan — éles kék szeme a barna arcban, egész ragyogó pillantása, nem hogy felrémitően hatott volna rá, de egészen természetes volt, csak nem értette, hogy jön ez most ide? — El kellett jönni. Dea álmélkodva csak nézett rá. — Miért ?. .. Ez borzasztó. . Hiszen akkor magának vége. .. — Egy életünk van. Annak egyszer úgyis vége. De nekem el kellett jönni, hogy megkérdezzem. Dea hosszú ideig nem birt válaszolni, csak valami meleg kezdett zsibongani benne, ami elvette az erejét. — Hogy jött be? Mert az értelem legelőször mindig a titkot akarja megfejteni. —- Nyitva volt a folyosón a hátsó ajtó. De nem ez a fő, hanem az, hogy meg akarom kérdezni, mit gondol rólam? — Én? Magáról? Semmit. Mit gondoljak én magáról ? — Valamit c-sak gondol. Az ember mindig gondol valamit. — Nem tudom, mit gondoljak. A betyár megmozdult. Csak annyit, hogy egyik csizmáját a másik elé tette. Jó, lovagló- csizmában volt. Jól volt öltözve. Mint egy vadász. — Ide figyeljen... Zsebébe nyúlt és kivett valami írást. Különös alakú papírlapok voltak. Keskeny, hosszúkás lapok.-— Itt van két darab hajójegy. 'Dea álmélkodva, mozdulatlanul hallgatott. — Gvüjjön Amerikába velem. Dea még nagyobbra nyitotta a szemeit. — Hogy mer, maga. .. A betyár nem is hunyorított, egyszerűen mondta: — Ne beszéljen sokat. Az egyik jegyet itthagyom magának. Ha akarna, velem jöhetne. De ha nem mer, jöjjön utánam. A hajó tizennégy nap múlva indul Hamburgból. Dea, mint valami csoda előtt, a fejét ingatta. Nem értette a vakmerőségnek ezt a csodáját. A betyár egy pillanatig várt, akkor odalépett hozzá. Nehéz kezét rátette a vállára s a szemébe lőtt a tekintete. — Maga az enyém. Dea most rettenve vonta vissza magát. Ebben a pillanatban tudta, hogy ez nem igaz. Ez lehetetlen. — Maga téved. —Nem én... Az első pillantásra láttam... Ne várjon, mondjon igent. — Nem. — Nem?. . . — szólt csodálkozva a betyár. — Nem. — Nézze: Szörnyű Jóskának nem lehet nemet mondani. — Menjen. Ezzel felállt és hátrább lépett. A betyár megdöbbent csodálkozással eresztette le a kezét. — Hm. Kár. — Én nem az vagyok, akinek maga gondol — mondta Dea. Elmosolyodott. (Folytatjuk.) A Csehszlovák Köztársaság a Kínai Népköz- társaságnak ajándékozta azoknak a gépeknek és felszereléseknek egy részét, amelyeket kiállítás keretében Kínában bemutattak. Az ajándékok között egy hatalmas ekszkavátor, Skoda-gyárt- mányu, Diesel-rendszerű áramfejlesztő berendezések, gépkocsi-daru, Skoda-autóbusz és traktorok vannak. ★ Szófia közelében, a Vitosa-hegy lábánál gyors ütemben épül Bulgária állami filmközpontja. Az épületek, a filmlaboratóriumok és a diszletmü- helyek már elkészültek. üj, modem 13G0 oldalas angol szótár ingyen uj olvasóknak! NE KÜLDJÖN MOST EGY CENTET SEM! Ha Ön jelenleg nem előfizetője a MAGYAR SZÓ-nak, de e lapszámunk meggyőzte Önt elsőrangú hírszolgálatáról, kulturszinvonaláról, rendelje meg három havi próbára. Ne küldjön most egy centet sem, csak töltse ki az alanti szelvényt. Mi azonnal megindítjuk Önnek a lapot s küldjük a számlát 2 dollárról, melynek beküldése után a gyönyörű 1300 oldalas vászonkö- tésü angol szótárt ingyen ajándékként azonnal postára adjuk. (Figyelem: ANGOL, nem angolmagyar!) Ezt az ajánlatunkat csak augusztus 1-ig tartjuk fenn. Töltse hát ki és küldje be a szelvényt postafordultával. MAGYAR SZÓ 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! Én igényt tartok 1300 oldalas nagy angol szótárukra, mint ingyen ajándékra. Küldjék számomra a lapjukat 3 hónapig, 2 dolláros alapon. Számlájuk vétele után beküldőm az összeget. (A könyv szállításának postai költségére 25 centet kérünk) Az ön neve: ......................................................... Cime: .......................................................................
