Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-20 / 42. szám
October 20, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3_ A LINCS-BOTRÁNY EGÉSZ EURÓPÁT FELHÁBORÍTJA TUDOMÁNY , ÉS . TÁRSADALOM ÍRJA: Dr. Morandini D. Mihály egvetemi tanár _____________________________________r* “AZ EMBER” Mintegy 2300 évvel ezelőtt a hires görög filozófus, Arisztotelész, azt mondta rólunk, hogy “az ember kétlábú, tollatlan állat”. Van ennek még ma is értelme, legalább is szomorúan humoros vonatkozásban. “Tollatlanok” vagyunk, mint a madárfiók, gyámoltalanok arra, hogy társadalmilag felnőtten viselkedjünk. A sok gép és “gad- get”-el sem tudjuk biztosítani a társadalmi jólétet és bár mindenünk meg lehetne, nem nőttünk fel még eléggé arra, hogy a nyomort, nélkülözést, gondokat, öregkori ellátatlanságot, stb., stb. kiküszöböljük. Arisztotelésznél sokkal későbben, a múlt században, a darwini mondat volt a divatos: “Az ember szerszámkészítő állat”. Persze mi, emberek, sokkal komplikáltabbak vagyunk, semhogy ily rövid meghatározásokkal le lehessen Írni teljes mivoltunkat. De ebben a darwini meghatározásban mégis már sokkal több van, mint Arisztotelész mondatában. Minden, amit készítünk, a házak, az automobilok, a könyvek, az utak. a gépek. a szobrok, a képek, a zenedarabok, az újságcikkek, a vitaminpirulák, és minden más emberi készítmény és szellemi termék szerszámnak számit a fenti darwini értelemben, minthogy a szerszámot itt csak emberi használhatósága jellemzi. S ha nem felejtjük el kényelmesen az atombombát, az ágyukat meg a többi romboló szerszámokat sem, akkor itt is szomorúan kell tapasztalnunk, hogy talán igy kellene a darwini definíciót kiegészteni: “az ember szerszámkészítő vadállat.” Ezzel azonban szemben áll a szintén nagyon kifejező és “sziporkázó” meghatározás, hagy “az ember ész-lény”, mert eszünk fejlettsége tényleg főkülönbség a többi élőktől. Természetesen, a három definíció közül egyik sem mond meg mindent az emberről, aminthogy definíciók csak ritkán (pl. a matematikában) tudják többé-kevésbé kimerítően kifejezni azt, amit meghatározni szándékoznak. Inkább az alkalmazás — a használat és a gyakorlati életben való jelentőség — mint a szavakban való leírás teszi a dolgok lényegét érthetővé. Vagyis alig lehet meghatározás, tapasztalat nélkül. Az egyik modern (nem rég felfedezett) “logikai és viselkedési” tanulmányág, amelyet szemantikának, vagy még helyesebben “általános szemantikának” neveznek, éppen ezzel a ténnyel foglalkozik részletesen: kimutatja, hogy a nyelv és a nyelvbeli meghatározás (szavak, mondatok, stb.) magukban véve nem elégségesek arra, hogy egymással közlekedő és nézeteket kicserélő emberekben megértést hozzanak létre; a megértéshez a szavakon kívül az is kell, hogy a tái*salkodóknak legyen bizonyos közös emberi tapasztalatuk, legyen bizonyos közös világnézeti alapjuk, amely a mindkettőjüket érintő közös élettapasztalatokra van alapítva. Innen van az, hogy például a milliomos munkáltató és a lehetőleg alacsony bérrel alkalmazott bérmunkás alig tudja egymást megérteni, mégha ugyanazt az angol nyelvet beszélik is. Az olyan szavak, mint szabadság, egyéni jogok, egyenlőség, s a boldogságra való egyenlő alkalom mást és mást jelentenek a gazdag gyárosnak meg a szegény munkásnak, bár mindkettő elfogadja, hogy ezek szükségesek az élethez. (A kis bérekben, például a gazdag alkalmazó nem látja az egyéni jogok és á társadalmi egyenlőség megcsorbítását.) De mégis egy uj definíció lebeg azoknak a szemei előtt, akik, mint a haladó munkásság nagy része is, szeretnék már az embert mint “társadalmi jólétet fenntartó lényt” látni és nem “tol- latlanul” botoi*kálóként szemlélni a mai kor atom- bombás, hatalomért viszálykodó emberét. Bizony békés együttélés tekintetében még mindig nagyon gyámoltalanok vagyunk. Amikor hatalmas országok adó jövedelmének négyötöde a BÉCS. — Francia, angol és osztrák lapok átvizsgálásából kiviláglik, hogy az európai sajtó a legnagyobb megbotránkozással vélekedik a Sumner, Miss.-ben nemrég lezajlott eseményekről. A vezércikkek elitélik a törvényszék eljárását. A “Le Figaro”, ez a jobboldali párisi napilap, óriási vezércikket közölt szeptember 26-i számában “A sumneri esküdtszék szégyene” címmel: “A sumneri esküdtszék botrányos verdiktje, amely felmentette Bryant-et és Milam-et egy néger gyermek meggyilkolásának vádja alól, amikor minden a bűntényre mutatott, világszerte méltatlankodást fog ébreszteni. Nem akarjuk kétségbevonni az esküdtszék jogát. Az esküdtszéknek minden joga megvan, beleértve a hi- bázás jogát is. Ámde Sumnerben nem hibát követtek el, csak hagyományt tartottak fenn. Szokást követtek: soha még déli embert bűnösnek nem Ítéltek egy néger megöléséért. Képmutatóan arra hivatkoztak, hogy a Tallahachi-folyóból kihúzott holttest talán nem is Emmett Tillé volt. Azt jelenti talán ez, hogy a déli országrészek folyóban annyira hemzsegnek a fekete gyermekek hullái, hogy az ember könnyen tévedhet, ki kicsoda? Az ártatlan fiút kétségkívül azonosították egészen a klasszikus kis ezüst gyűrűig, amely révén jó melodrámákban meg szokták találni az egykor elveszett gyermeket. “Számunkra, franciákra, mindebben fokozott keserűség is van. Egy idő óta sok amerikai hang ostoroz és elitéi bennünket az erkölcs és az emberiesség nevében a ‘francia gyarmatosítás’ gyakorlatáért. Vizsgálják meg saját cselekedeteiket.” A “Le Monde” hozzászólása A “Le Monde”, ez a túlzottan konzervatív párisi napilap, a francia nagytőke szócsöve, szeptember 26-i számában a következőket Írja: “A néger közösség visszahatása heves és drámai volt. Tüntetések zajlottak le minden államban, petíciókat bocsátottak ki gvors igazságszolgáltatásért. A fehérek maguk is osztozkodtak ebben a méltatlankodásban. A hatóságok és a sajtó fájlalták a bűncselekményt, és a legnagyobb gyorsasággal indították meg a vizsgálatot. Régóta nem láttuk a két faj ilyen szolidaritását a rettenetes bűntény felpanaszolásában. Amerika egész néger népközössége szenvedélyes figyelemmel kiséri az ügyet. Tudni kell, hogy a jelen pillanatban a déli hatóságok határozottan megcövekelik maguk az iskolakérdésben és a faji egyenlőség tiszteletbentartása felé haladó mozgalom le van lassítva, ha ugyan egyes államokban, mint Mississippiben és Georgiában, nem ténylegesen szabotálják. “Valami haladás történt, de még sok a tennivaló. A négerek helyzete mindc-n esetre több tartózkodást és szerénységet tételezne fel azok részéről, akik mások ‘gyarmatosítását’ elitélik. Amerikának is megvannak a maga gettói.” Ugyanez a lap egy másik vezércikkében az Ítélet kihirdetése után ezt irta: “Ez azt bizonyítja, ha bizonyítókra egyáltamult, jelen és jövő háborúinak a finanszírozására fordittatik, lehetetlen, hogy ne sajnálkozással tekintsünk az ezt elkövető “észlényre”, — saját magunkra, mint az egész emberiség mai típusára. Az emberiség, a világ népességének folytonos és fokozatos növekedése mellett is, képes ma már minden tekintetben eleget termelni ahhoz, hogy az általános anyagi és szellemi jólét mindenütt kielégithető legyen. Jóllehet a népsűrűség világmegegyezés alapján történendő szabályozása már csak rövid ideig, talán negyven-ötven évig lesz elkerülhető (ha ugyan ez az időköz is nem túl hosszú, hogy a népesség növekedésének, valamint a nyersanyagok használatának és a produkált termékek megfelelő szétosztásának kérdéseit továbbra is halogassuk), de mégsem kell az úgynevezett “neo-malthusisták” aggályaitól félnünk, tudniillik, hogy az életfenntai-táshoz szükséges eszközök a népesség számának növekedése folytán a közeljövőben nem lesznek majd elégségesek minden ember anyagi életszükségleteinek biztosítására. Jobban mondva, nem kell e neo-malthusista tanoktól félnünk, ha az ember a termelt társadalmi javak szétosztása tekintetében is tényleg észlénnyé válik a következő negyven-ötven év alatt és ha tervszerű együttműködéssel valamint Ián szükség van, hogy a faji elfogultság nem halt meg az Egyesült Államokban, a legfelső törvényszék és a kormány bátorsága ellenére sem. Ezek döntöttek úgy, hogy félre kell tenni a faji elkülönítést, amely ellenkezik a szabadság és egyenlőség szellemével, amellyel a hivatalos amerikai nemzet kérkedik. “Sajnos a déli államokban a kételkedés fennforgásának előnyét csak a fehérek számára tartják fenn. Ha a kételkedés fennforgásának előnyében részesítették volna Rosenbergéket is, nem lett volna szabad kivégezni őket. “USA-ban még mindig kétféle sulv és kétféle mérték létezik az igazságszolgáltatás terén aszerint, hogy milyen a színe vagy politikai meggyőződése a vádlottnak.” A “Der Abend” ' A “Der Abend” cimü bécsi estilap szeptember 27-i vezércikkében ezt irta: “A KKK ellenállási kampánya folyik tovább. Ez a küzdelem sok vér — négervér — omlását okozza. A színes népek éppenolyan értelmesek, igazságosak, jók, és bátrak, mint a fehérek. Ezt most már tudjuk. Kezdik ezt tudni már a déli államokban is.” Ezzel kapcsolatban egy másik cikknek a következő címet adták: “Megkezdődött-e a ‘szabad évad’ a négerek elleni vadászatban.” A “Daily Mail” Lord Rothermere ultrakonzervatív “Daily Mail”- je egész oldalas cikket szentelt a sumneri verdiktnek. “Mi történik az igazságszolgáltatással?” — ez áll a címben többek közt. Majd Don Iddon, saját tudósítója, ezt mondja: “A világ szeme Sumneron függ, de Sumner félrenéz”. .. Az európai lapok példátlan méretekben foglalkoztak ezzel az esettel s a vezércikkek erélye és elkeseredettsége arra látszik mutatni, hogy soha még annyira, mint most, nem irányították rá a világ közvéleményének fényszóróját a néger nép sanyarú helyzetére Amerikában. AZ ADA NIXON ELLEN Az American for Democratic Action elnöke, Joseph L. Raugh New Brunswick, N. J.-ben, kijelentette, hogy konzervatív republikánusok próbálják tisztára mosni Richard M. Nixon alelnö- köt, hogy aztán őt nominálhassák a republikánus párt elnök jelöl tjének. Ezzel szemben sürgető szóval kérte, hogy ejtsék el Nixont. A többizben megbukott Gallup-féle közvéleménykutató intézet legutóbbi jelentése szerint a választók 49 százaléka Nixont, 47 százaléka pedig Harrimant akarja. Ez Nixonnal először történik meg s ez, ha igaz, annak a jele, hogy a republikánus érdekeltségek propagandája már kezdi éreztetni hatását a szellemek elbóditásában. • AZ IGAZSÁG MEGÍRÁSA e A MAGYAR SZÓ HÍV AT ÁS A a modern technikai tudományok tényleg csodálatos eszközeinek felhasználásával fogja a nyersanyagokat valamint a föld termelőképességét a világ egyetemes jólétére fordítani. Ehhez azonban, természetesen, nagyon sok fontos társadalmi változásra és világmegegyezésre van szükség. Korunknak problémái kihívják az ember legemberibb képességeit, tudását és társadalmi jóindulatát. Ha igazi emberként akarunk élni és a sokat ígérő kulturális fejlődést akarjuk biztosítani, akkor a háborúk kiküszöbölése, a nyersanyagoknak folytonosan elévülő romboló gépekbe való beépítésének elkerülése és a világ lakossága anyagi és szellemi jólétének egyetemes megszervezése feltétlenül és elkerülhetetlenül szükséges. Szükséges, hogy az ember ne tollatlan szerszámkészítő, hanem társadalmilag tudatos szerszámkészítő, de főleg olyan észlény legyen, akit az egyéni kapzsiság és uralomvágy helyett az egyenlő jólétet célzó társadalmi megértés, érző (és nem gépies) jóindulat és tervszerű együttműködés vezet. Ha ezt elérjük, társadalmilag is igazi emberek leszünk, nem pedig — miként szociális és nemzetközi tevékenységünk nagy részében ma Vagyunk — nemzetközi szuperioritásért és gazdasági előnyökért tülekedő vadállatok. j
