Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-10-13 / 41. szám
11 AMERIKAI MAGYAR SZo October 13. 1955. Szabadvállalkozás a ! svéd börtönökben Egy japán gyárigazgató érkezett Stockholmba és a megadott telefonszámon felhívta egyik svéd üzletfelét. “Itt a városi börtön, Swanson hadnagy”, mondják neki a kagylóba. A japán ur bemondta hogy Bohlin úrral akar beszélni. “A vezérigazgató úrral ma nem lehet tárgyalni — magyarázta a börtön hadnagya — ma nincs szabadnapja, sajnálom.” így tudta meg a világ, hogy a virágzó Bohlin-üze-| met már egy éve sikkasztás- j ért elitéit üzletember vezeti a — börtön rácsai mögül.. Üzletét Bohlin a liberális svéd börtöntörvények felhasználásával fogsága alatt építette fel. Üzleti levelein ezt a címet adta meg: “Stockholm, 9.” Fegvencek- nek meg van engedve, hogy ilymódon titkolhassák el, hogy a börtönből leveleznek. Bohlin naponta húsz telefonhívást adott le, 2,000 dollár értékű táviratot és levelet küldött zárkájából, minden héten 72 óra szabadságra mehetett 11 hónap alatt jóviselet lapján; ilyenkor végigrohant a városon, hogy üzleti ügyeit rendezze. Főüzlete az volt. hogy bicikli hátsó lámpákat adott el, amelyeket Japánból hozatott. Hatszázezer amerikai sérül meg évente házkörüli munkákban, jelenti a Mutual Liability Insurance Com-; pany, 115,000 ember aszta- j losmunkában sérül meg, 98,' 729 butorkészités közben, 95,000 törött ablakok javításában, 76,000 a ház külső részeinek festésében, 31,000 belső festésben, 16,000 a TV antennák felálitása közben. /--------------------------------------------s I *-j£itetlen ^Jamáá | k_____«________________________r Találkozásom egy bujdosó Kuruccal v Mivel vakációzás folyamán hazánk délnyugatáig, San Diegoba kerültünk, elhatároztuk, hogy leszaladunk Mexikóba. Losangelesi barátaink, mind a hatvan, akikkel a Munkás Otthonban vacsoráztunk, úgy ösmerték Tiajuanát, a mexikói határvárost, mint a tenyerüket és hatvan darab tanáccsal láttak el bennünket. Ne igyunk vizet, mert tífuszt kapunk. Ne együnk mexikói ételt, mert rossz. És vérhast kapunk. Ne álljunk szóba senkivel sem, mert ott mindenki kém, titkos ügynök, vagy svindler, aki ránk akar sózni valamit. heroint, marijuana cigarettát, vagy eredeti vasból csinált aranyat. Ne vásároljunk semmit sem, mert azok a hires mexikói népművészeti cikkek mind japán gyárakban készültek, de ha mégis mindenáron olyasmikkel akarjuk megsérteni newyorki barátainkat, vegyük meg azokat sokkal olcsóbban New Yorkban. Igazuk volt, mert tele voltak a piszkos, poros város üzletei ízléstelen holmikkal, az utcák unalommal, ácsorgó matrózainkkal és egykedvű északamerikai polgárokkal. (Hihetetlen, hogy mennyire nem érdekli az átlagos amerikai polgárt az élet, ha nem “job”-ról, vagy businessről szól az ének Látszik rajtuk, hogy miután elhatározták, hogy elmennek egyszer életükben “külföldre”, most ott bámészkodnak és természetük ellenére cammognak ide, oda. kukucskálnak, turkálnak a lim-lomok között. És majd, elmondják a szomszédoknak, hogy Mexikóban, egész Mexikóban nincs televízió, kevés az automobil, nincs jégszekrény és szemétrágógép. Mert az átlagos amerikai kiránduló nem azt látja a külföldön, ami van, hanem ami nincs.) A bazárosok legtöbbje naponsiilt északamerikai volt, egypár ezüstkapáló spanyol kivételével és még a tőrülmet- szett feketére festett hajú pincérnő is telistele mexikói him- zőiparral, klagenfurti dialektusban törte az angolt. A spanyol nyelvet ugyhiszem mégcsak nem is törte. Nem is csodálkoztam, hogy amikor .beleorditottam egy boltba, ahol a feleségem krokodilok között turkált, amelyek kézitáskának és nadrágszijaknak voltak kamuflázsolva, hogy ne vegyen olyasmit, mert azokat senki sem hordja New Yorkban, hogy egy szép, de eléggé éltes hölgy megszólított, hogy magyar vagyok-e ? “Ehíim,” mondom. “Látom, maga is magyar.” “Ritkán hallani itt magyar szót.” Mondja és bizalmasan nézett a szemeim közé, mintha nagyon meg lett. volna hatva. “Itt lakik?” kérdem és miután igennel bólintott a fejével, megembereltem magam és megkérdeztém tőle, hogy mit csinál itt? “Tíz dollárért mindent!” “Jeah!” mondottam, éppenhogy valami hang jöjjön ki a számon és óvatosán pislogtam a feleségem felé a boltba. “Na, mit szól jópofa?” kérdi a lány. Ránéztem. Nem is volt olyan öreg, csak egy kicsit farkas arca volt, hosszúkás, elnyúlt, elnyűtt. “Sajnálom, majd máskor. Mondja honfitársnő, hogy került maga ide?” “Bujdosó kuruc vagyok és innen hallgatom a tenger mormogását. Akar egy jó cigarettát legalább. Csak egy dollár magának. Mert magyar ember.” “Köszönöm, inkább gyújtson rá az enyémre. Mégis hogy került pont ide?” kérdem tőle mégegyszer. “Apám katona volt.” “Tiszt?” “Igen.” “Magasrangu?” “Nem. Csak egycsillagos generális volt. Agyonlőtték a fasiszták, aztán agyonlőtték a kommunisták, már amelyik verzió jobban esett az amerikai konzuloknak. Egyszóval cigarettát sem akar.” Erre éppen kijött az üzletből a feleségem és én sürgősen be akartam volna mutatni neki a lányt, de az megfordult és fordulóban féloldalról lesajnálva bennünket csak annyit mondott: “magyarok..., phü...” És evvel elrumbázott tőlünk ez az idegenben bujdosó kuruc. . . Ezután igazán könnyű volt megértetni az asszonnyal, hogy ha az ember meg akar ösmerni egy várost, ne menjen a turisták által látogatott negyedekbe így kerültünk, gyalog masírozva a bennszülöttek falujába, mondjukxBörgés-szent-szoboszlóba. Legalább is pont úgy nézett ki, oly poros és piszkos és háziállatszagu volt. (A disznó és a tehén is háziállat, ugye?) Mintha Ferenc Jóska idejéből köptek volna ide egy magyar falut, a múlt század végből, amikor a királynak‘még mindakét szakálla fekete volt. Még a legyek is ugyanazok voltak és ugyanannyian. A házak legtöbbje vályogból volt verve és laposteteje lehetett, mert nem látszott a tető. Ha ugyan egyáltalán volt teteje. Ámbár egyik-másikán cseréptető hencegett, törött cserepekkel, de mégis cserepekkel. Kis, egészen kicsiny ablakok is voltak, ha nem is mindenütt és az sokszor Sztrá jk a német W oikswagen-gy árban A németországi Wolfsburg- ban működő Volkswagen- gyár munkásai, akiknek elégedettségéről csak múlt vasárnap irt magasztaló cikket a N. Y. Times, négy-órás sztrájkba léptek hétfőn. A legnagyobb német autógyár történetében ez volt az első sztrájk. A munkások, akik a városon kivül messze laknak, utazási póltékot követeltek és csak akkor tértek vissza munkahelyeikre, amikor a gyárve zetőség megígérte, hogy követelésüket teljesiti. Jó ANGOL LEVELET MINDENKI IRHÁT Több, mint száz levelet tartalmazó könyv, gyakran használt szavak és nevek angol szótára. Polgársági előkészítő. A könyvet tanító irta. Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó irodájában 130 EAST 16th STREET NEW YORK 3, N. Y, csak nyílás volt üveg nélkül. A bolt, ahová egy Coca Colára mentünk be. mert a Coca Colára minden rosszat el lehet mindani, csak azt nem, hogy hastífuszt kapni tőle, mondom a bolt is ép oly óhazai vegyeskereskedésnek nézett ki, mint amilyen Börgés-szent-szoboszlóban volt, ahol szintén mindent árultak és mindent belepett a légypiszok. A boltos szerencséjére tele volt a bolt pergő nyelvezető asszonyokkal, akik oly túlzóan élénkek voltak és szorgalmasan csinálták a latin temperamentet, egypár gyerek még segített is nekik, hogy a boltos saját megkönnyebbülésére nem kellett, hogy észrevegyen bennünket, átkozott “Gringókat.” Ahogy az istenadta nép észrevett bennünket, azonnal lehűlt a latin vérük, hidegség ült a szemükre is és még a gyerekek is elhúzódtak tőlünk. Szomjasabban, mint ahogyan jöttünk, som- fordáltunk ki az üzletből. “Na... mondja az asszony, te akarnál idejönni, ahová nem járnak a turisták.” “Azért láttuk, amit láttunk. Ha nem is ittunk Cocát, de tapasztalatokkal gazdagabbak lettünk, amint azt oly szépen mondják a szépirodalomban. Lám azon a tőkén feküdt az a negyed marha. Tisztességben megöregedett sovány marhahús. És a boltos csak lenyisszentett egy-egy darabot kezdve a holttest kezdetéből és ki, ahogyan jött folytatta a nyiszálást és mérte a húst. Nem adott finom neveket a húsnak, mint nálunk a mészáros boncnok tudósok, hogy Porterhouse, meg T-bone, meg Filet Mignon, Salisburry, csuk, round és ribblets. És nem is számított különböző árakat a husért. A hús, hús, aki korán jön az kapja a kövéret, már amennyire ott kövérségről beszélni lehetett, aki későbben jön az inakat és a csontosat. De mindenki ujságpapirosba csomagolva kapja és ez az igazi demokrácia.” “Az újságpapír?” kérdi a feleségem. “Nem. Hanem az egész művelet. Az egyenlőség, hogy mindenki...— gyorsan hebegtem, mert tudtam, hogy síkos talajon járok és olyankor legjobb ha az ember leül a saját hátulsójára és hagyja, hogy csússzon amig valahol csak leülepedik : “Egyformán...” “Ha mindenki egyformán szegény, az nem dicsekedni való demokrácia. Egyszerűen el vannak maradva ötven- száz évvel mögöttünk. A katakombákban élt római keresztények kommunizmusát sem kívánja sem testem, se lelkem.” így az asszony. “Ha tudtunk volna spanyolul talán megmagyarázhattuk volna nekik, hogy testvérek vagyunk, mégha gazdagabbaknak is nézünk ki. De nem vagyok ideálista, nem hiszem, hogy akkor is barátságosabbak lettek volna. Akkor is csak visszalöktek volna bennünket Tiajuanának abba a részébe, ahová szerintük a Gringók valók. A csalók, a prostitutáltak, a narkótiumok csillogó-villogó világába. . . “Nem szomorú, hogy nemcsak ez a maroknyi asszony néz ki bennünket”, mondta az asszony. Hanem majd az egész világ szegénysége. Pedig hihetetlenül sok szegény van a, világon! ' ELŐZETES JELENTÉS! A Magyar Szó Országos Lapbizottsága és szerkesztősége november 19-én, szombaton este a bronxi Magyar Házban 7.30-kor kezdődő bankett keretében fogja megtisztelni lapunk ügyvezetőjét ROSNER SÁNDOR munkástársat az amerikai munkásmozgalomban kifejtett tevékenységének 25-ik évfordulója alkalmával. Ezúton kérjük fel lapunk minden newyorki és környéki hívét, hogy vegyenek részt e szeretett és tisztelt munkástársunk ünneplésében. Vacsorajegy ára 3 dollár. Rezerválásokat piár elfogad a Magyar Szó kiadóhivatala, 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Telefon: ALgonquin 4-0397. NAGY SZÜRETI MULATSÁG a Bound Brooki Kultur Otthonban — Middlesex, N. Y. pktóber 30-án, vasárnap egész nap az októberben született barátok születésnapi ünneplésével egybekötve. Ezzel egyidejűleg ünnepük Polgár Simon születésnapját is. • Finom ételek és italok • TÓTH BÉLA KITŰNŐ ZENEKARA MUZSIKÁL Belépődíj nincs. Mindenkit szeretettel vár a Rendezőség ★ ÚTIRÁNY: N. Y.-ból a 41. utca 8. Ave-nál a Bus Terminálon a 72-es platformon vegye a 148. autóbuszt Newarkról a 140. autóbusz. H’way 28, a Dayton Ave.-nél balra fél block. — Autóval a 22. H‘way Dunellen jelzésig, innen balra a 28. H’wayn jobbra a Dayton Avenueig. \--------------------------------------------J
