Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-07-14 / 28. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 14, 1955 "Krustyev Amerika mellett” J Ezt a meglepő cimet adta az “A. M. Népszava” az 1955. julius 7-iki számának első oldalán meg­jelent cikkének, amelyben a szovjet vezető ál­lamférfiak látogatásáról és kijelentéseiről szá­mol be a moszkvai amerikai nagykövetség épü­letében és kertjében a Julius Negyediké alkal­mával rendezett ünnepi fogadtatáson. Ott volt szóval Bulganin, Kaganonich, Mikoyan és “Krus- tyev”, aki ellen az amerikai reakciós sajtó, és az A. M. Népszava” is az ellenséges hangú cikkek hosszú sorozatát irta. A headline alatt ugvancsaK jókora betűkkel a következő alcím olvasható: “Feltűnően barátsá­gos nyilatkozatot tett a kommunista vezér.” El­képzelhető, milyen összezavarodott lélekkel ol­vashatták az “A. M. Népszava” jobb sorsra méltó olvasói a feltűnően barátságos nyilatko­zatokat, hiszen eddig mindig csak rosszat olvas­hattak a szovjet államférfiakról s úgy voltak informálva, hogy a Szovjetunió akadályozza meg a békét és nem hajlandó leülni a tárgyalóasztal­hoz, hogy a differenciákat elsimítva enyhítsék a nemzetközi feszültséget. A mi olvasóink azonban tudják, hogy a Szov­jetunió az első perctől fogva a második világhá­ború befejezése óta minden erejével a béke mel­lett foglalt állást s a Moszkvában elhangzott nyilatkozatok ennek a régi békevágyfíak csak legújabb megnyilvánulásai voltak. A mi olva­sóink számára nem szenzációs hir és újdonság, hogy a Szovjetuniónak békés szándékai vannak. Vodka és viszki A Népszava cikkírója, nyilván ragaszkodva a lap korábbi ellenséges magatartásához, többek közt igy stilizál: “Krustyev“ vodkás hangulatban William Fife őrnagy vállát veregette barátságo­san mondván, reméli, hogy nem lesz többé há­ború.” — “Vodkás hangulatban”... kommentál a népszavás újságíró, aki társaival egyetemben talán maga sem veti meg a viszkit. A dísztelen jelzővel azt a meggyőződést iparkodik kelteni olvasóiben, hogy “Krustyev” legfeljebb csak il- luminált állapotban tesz békekijelentéseket (jó lesz tehát nem komolyan venni),, de a gúny fegyvere ez alkalommal visszafelé sült el, mert mit árult el? Azt, hogy a Népszava “józan” cikk­írója csak berúgott állapotban tartja lehetséges­nek azt, hogy valaki békéről beszéljen, másrészt pedig beismeri ezzel azt is, hogy “Krustyev” még “vodkás hangulatban” is nemesebb gondo­latokat forgat fejében, mint a Népszava kitar­tottja “józan” fejjel. A részletekbe nem is kívánunk bocsátkozni Sokkal komolyabb dolgokról van szó, semmint több szót lenne érdemes vesztegetni reakciósaink okvetetlenkedéseire. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a moszk­vai amerikai nagykövetség Julius Negyediki ün­nepe alkalmával jelentős kijelentések hangzot­tak el, amelyekről multheti számunkban már je­lentettünk. Jelentős tény, hogy Krustyev, a szov­jet pártvezér, Eisenhower legutóbbi sajtóérte­kezletén tett kijeletnéseivel kapcsolatban azt mondta, hogy “friss levegő áradt belőlük.” A légkörben tagadhatatlanul uj áramlatok lenge­deznek. • % Ki akadályozta a találkozót? m Amikor “Krustyev” Walter N. Walmsley ame­rikai ügyvivővel beszélgetve az alkalmas “idő­pontról” tett említést, az ügyvivő azt felelte neki: “Talán korábban is meg lehetett volna tenni ezeket a lépéseket.” Az ügyvivő diploma- itkusan halk szemrehányást kívánt beleérteni szavaiba, a szovjetet okolva gyengéden, amiért nem tette meg korábban ezeket a lépéseket a fe­szültség enyhítésére, amiért nem lehetett ko­rábban megtartani a négyhatalmi találkozót. A níegjegyzés nem volt ügyetlen, de vájjon igaz és' helyes volt-e? A«“N. Y. Times” nagytekin­télyű washingtoni sajtófőnöke, James Reston szerint, Dulles külügyminiszter nem osztja Ei­senhower elnök véleményét, hogy a hideghábo­rúnak véget lehet vetni. Hogy ki akadályozta meg a négy nagyhatalmi találkozó korábbi megtörténtét, arra vannak némelyes bizonyítékok, többek közt maga Wins­ton Churchill egyik kijelentése. Churchill hasz­nálta egyébként elsőizben a nagyhatalmi talál­kozóra vonatkozó “legfelső fokon” kifejezést, és pedig 1953 május 11-én. Az idő azonban múlt és mégsem volt találkozó “a legfelső fokon.” Idén március 2^án, az angol választási kampány előtt és Churchill lemondása előtt, Ernest Be­van, a munkáspárt balszárnyának vezére, kér­dést intézett az angol alsóházban Churchillhez, hogy mi van a gyakran emlegetett négyhatalmi találkozóval “a legfelső fokon.” íme, mit vála­szolt az agg Tory-államférfi a kérdésre: A várva várt “igen” “Az valóban igaz, hogy szerettem volna egy legmagasabb színvonalú konferenciát... De nem volt lehetséges rábeszélni Eisenhower elnököt, hogy csatlakozzan az eljáráshoz.” Eisenhower elnök ellenállására még mindenki jól emlékezhetik. Május 9-én este az Eisenhower- kormány még mindig ragaszkodott álláspontjá­hoz, hogy nem enged a világ sürgetésének a négy nagyhatalmi konferencia kérdésében. A “N. Y. Times” aznapi két utolsó kiadásában James Reston'előbb azt jelentette, hogy a kormány nem hajlandó elkötelezni magát a négy államfő találkozójához, ámde az utolsó kiadásban már azt jelentette Reston, hogy az előtte való este 7 és 10 óra közt Eisenhower végre beleegyezett: “Washington nagy nyomás alatt volt”, irta Res- not a legutolsó kiadásban, “az angol kormány részéről, amely a választások előtt áll, hogy ha­ladéktalanul egyezzen be a kormányfők találko­zójába”. De nemcsak angol nyomás hozta létre ezt a változást. Amerikában is óriási módon megnö­vekedett a békevágy s még a Gallup közvélé- ménykutatóintézet jelentése szerint is az összes amerikaiak 79 százaléka a négy államfő találko­zóját követeli. Nos, ez a válasz Walmsley ügyvivő megjegyzé­sére. Egy megállapodásnál kettőn áll a vásár. Ennek megtörténte után kitűzhették Genfben a találkozót julius 18-ikára. Most aztán csak tart­sák szem előtt Adlai Stevenson múltkori taná­csát, amely helyes és konstruktiv tanács: mind­két félnek kell engedményeket tenni, mindkét félnek kívánni kell a megegyezést, egyik fél sem erőszakolhatja rá a másikra a maga egyoldalú kívánalmait, egyik fél sem diktálhat a másiknak “erőhelyzetből.” Akkor aztán nagy lépéssel kö­zelebb érhetni a hidegháború megszüntetéséhez. “Eröhelyzet” és “gyengeség” Érdekes és fontos mozzanata volt a moszkvai nagykövetségen elhangzott kijelentéseknek Krus­tyev azon megjegyzése is, hogy tévesek a szov­jet “gyengeségéről” terjesztett híresztelések, mert a Szovjetunió még sohasem volt olyan szi­lárd, mint ma. Eisenhower multheti sajtóértekezletén foglal­kozott ezzel a kijelentéssel és azt mondta a sajtó képviselői előtt, hogy tudomása szerint “kormá­nyában senki sem” mondta, hogy a szovjet azért megy el a genfi négyhatalmi találkozóra, mert gyenge. Ugvlátszik az elnöknek csakugyan nem volt tudomása arról, hogy Dulles még juniüs 10-én a képviselőház költségvetési bizottsága előtt tett a szovjet gyenge gazdasági helyzetére vo­natkozó kijelentéseket, többek közt azt, hogy a szovjet rendszer összeomlás előtt áll. Ez a kije­lentés azonban csak a napokban látott napvilá­got, mintha csak szánt szándékkal hallgatták volna el a nagyközönség előtt, hogy zavarkeltés céljából a megfelelő időpontban hozakodjanak elő vele. Dulles akkor sem bizonyította állítását, csak egyszerűen kijelentette. Nem első kijelen­tése, amelyet utána fogát szíva igyekezett visz- szavonni. Nem holmi kijelentések döntik a kon­ferenciák sikerét, hanem a világ népeinek, a vi­lág közösségének ellenállhatatlan békeakarata. 123 nyári napközi otthonban helyezhetik el gyermekeiket az idén a Győr megyei édesanyák. A napközi otthonokban szakképzett óvónők és tanítóképzős növendékek vigyáznak az aprósá­gokra. A gyermekek ellátásáéra mindössze napi egy forint hatvan fillért kell fizetni. A megyé­ben összesen csaknem öt és félezer óvodásgyer­mekre vigyáznak az idén a nyári napközi ottho­nokban. Több mint 500 tatabányai és oroszlányi bá­nyász gyermekének balatoni üdültetéséről gon­doskodik az idén a Tatabányai Szénbányászati Tröszt. MAGYARORSZÁGI HÍREK MAGYAR-SZOVJET MŰSZAKI , EGYÜTTMŰKÖDÉS BUDAPEST, junius 2. — 1955 junius 29-én aláírták a Magyar-Szovjet Tudományos Műszaki Együttműködési Bizottság VJ. ülésszakának jegyzőkönyvét. A baráti megértés szellemében folyt tárgya­lások eredményeként a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak átadja a szénbányászat, az élelmiszeripar, a bőripar és más iparágak külön­böző berendezéseinek tervrajztárát, valamint a teljesen hegesztett hajók, vasúti kocsik elemei, görgős- és golyócsapágyak, gyógyszerkészítmé­nyek és más gyártmányok technológiai doku­mentációját. Ezenkívül a Szovjetunió magyar szakembere­ket lát vendégül, hogy megismertesse az iparban, a mezőgazdaságban és az egészségügy terén elért gyártási tapasztalatokat és műszaki eredménye­ket. A Magyar Népköztársaság a Szovjetuniónak műszaki dokumentációt ad át a vasbeton-aljak, előregyártott vasbeton-szerkezetek gyártására, falusi telefonállomások építésére. Átadja gyár­tási tapasztalatait a szerszámipar, a papíripar, a famegmunkáló ipar, a. könnyűipar, az élelmi­szeripar és egyéb iparágak területéről. A mező- gazdaság területéről pedig az agrokémia, ,a ta­laj termelékenység emelése, az öntözés, a szikes talajok javítása, a talajmeszezés kérdéseivel és egyéb kérdésekkel kapcsolatos tudományos ku­tatómunkák beszámolóit. 57 kétszobás, fürdőszobás lakás, napközi ott­hon, kulturház, orvosi rendelő és sportpálya épül, több mint 10 millió forintos beruházással az Ongai Állami gazdaságban, “Miskolc zöldsé­ges kertjében.” ★ Budapesten felavatták a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa Munkásvédelmi Tudományos Kutatóintézetét. Az intézetnek öt osztálya van, a gépészeti-, a szellőzéstechnikai, a villamossági- és a világítástechnikai, valamint vegyészeti és propaganda osztály. EZT SEM TESZIK AZ ABLAKUKBA U Nu, Burma miniszterelnöke, washingtoni látogatása után New Yorkba jött, ellátogatott a UN-be, majd sajtóértekezletet tartott, ahol ér­dekes kijelentéseket tett. Többek közt azt mond­ta, hogy Washingtonban tárgyalt Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel és az volt a benyomása, hogy USA politikájának irányitói nem ellenzik a kínai népköztársaság felvételét a UN-be, inkább csak az időpont kérdése a vitás pont. U Nu, aki önmagát nyíltan semlegesnek vall­ja, de valójában jobbfelé húz, ismételten azt ajánlotta, hogy Peking és Washington bocsát­kozzon közvetlen tárgyalásokba, amelyeknek ke­retében megbeszélhetnék a formózai kérdést is, amely valószínűleg fel fog merülni a genfi négy­hatalmi találkozón. Tett azonban a burmai miniszterelnök néhány más olyan kijelentést, amelyet nem igen fognak Dullesék ablakukba tenni. Azt mondta, hogy az amerikai nép túlzottan fél a kommunizmustól, pedig ez káros a USA tekintélyére Ázsiában. Rossz néven veszik ott US “kétes állásfoglalá­sát” a gyarmati kérdésben s azt is, hogy a kor­mány “demokráciaellenes, korrupt és hitelét vesztett rendszereket” támogat. Ez a kínai na­cionalista rendszerre tett célzás volt. “Mi jól tudjuk — mondotta — mi rejlik az amerikai hagyományoktól való ezen látszólagos eltávolo­dás mögött. A kommunizmussal szemben való elfogultság. Ez azonban olyasmi, amit Ázsiában mi nem értünk meg. Ezt a meg nem értést csak az szüntethetné meg, ha USA itszteletben tar­taná öröksége nagy elveit.” Majd azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy sem Kina, sem USA nem akar háborút és egymáshoz való közeledésük nem oly nehéz, amint feltüntetik. U Nu hat hónapos látogatást tett Kínában és dicsérően szólt az ott tapasztal­takról. Hangoztatta, hogy nem vágyálomból be­szél, mert hiszen mint egy a kínai népköztársa­ság tőszomszédságában élő kis országnak veze­tője nem engedheti meg magának azt, hogy naiv legyen.”

Next

/
Thumbnails
Contents