Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-15 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 'ijüar. September 15, 1955 11 Olvasóink Írják... Egy régi Verhovay-tag visszaemlékezései Tisztelt Szerkesztőség! • Tudom, hogy nem való ilyen sokáig elmaradni a járulék beküldésével, de sajnos a folyton rosszabbodó egészségem miatt van igy. Nehéz a bajokat elviselni 77 éves korban, de muszáj, s majd csak eljön a vég, ami az ilyen egészségtelent hamar eléri, akinek már csak teher az élet. Tehát rendezem, amit már régen kellett volna, mivel ha közben elhalnék, itt már nincs senki, aki törődne vele. Itt küldök a lapra egy és félévi előfizetést, két naptárért (az idei és jövő évi), s az utóbb küldött könyvért, összesen $15.-t Örülök annak, hogy még rendezhetem tartozásomat az ilyen igazi munkásláp támogatására, lévén az egyedüli a sok közül, amely nem vezeti félre a munkást a pénzéért, mint a többiek teszik. Nem akarózik, de azért mégis irok valamiről. Én, mint négy évtizeden át tagja a Yerhovaynak, azt hiszem, hogy ott már az egyszerű tag nem igen számit, csak a pénze. A fővezetői folyton törik a fejüket, hogy nekik legyen jobb, s nem azon. hogyan kellene leszállítani az idős tagok magas havidiját. Hol van ott a testvériség, amikor a vezetőség az urak mellett van és azok szekerét tolja szivvel-lélekkel, nem a munkás érdekében működik. Azért gyűlölik, gyalázzák azt a rendszert odaát, ahol már a munkás is emberszámba megy, nem úgy, mint régen, amikor csak az ur számított. De ők mégis a régi csendőrös, szolgabirós világot szeretnék vissza. Az IWO-nál volt. testvériség és igazságos vezetés és még bizony ma is volna, ha a pénzéhes cápák fel nem falták volna; de nem is csoda, ha ilyesmi történik a mai légkörben. Szerencsétlen voltam én már gyermekkoromtól fogva, a szülőhelyemen, Várpalotán, a grófi szénbányában, ahol már akkor 10-12 éves gyerekeknek kellett dolgozni, akik arra rászorultak, mint jómagam is, olyan munkán, amit bírtak. 25-30 krajcárért 12 órás siftben a primitíven felszerelt bányában, ahol a felnőttek is csak 50- 60 krajcárt kaptak. E csekély fizetést is csak néha adták meg, azt mondták, nincs pénz, de az igazgató uraknak, akik kezelték a birtokot, volt; még a grófot is tönkretették, nemcsak a munkást. 13 éves koromban, amikor Kossuth Lajost vissza hozták az országba, egy grófi pusztára kerültem, mint kisbéres. 20 forint évi bérért szolgáltam, a béresek 40-t kaptak. Minden béresnek kellett egy kisbérest fogadnia, az is kosztolta a rákapott konvencióért és fél hold földért. Koszt volt, de enni nem igen. A béres a házban hált, a 30 gyerek pedig az istállóban, az ökrök faránál. Itt is rosszul bántak nemcsak a felnőttekkel, hanem a gyerekekkel is. Öt béres családnak kellett lakni egy szobában. Később a tatai kőszénbányába kerültem dolgozni, ahol már modernül ment a termelés. A 900-as években ott sem igen nézték a munkás életét, csak a profitot. 43ok j volt a bal- és haláleset, minden hónapban, a fizetést vág- j ták, de tehették, mert nem j volt szervezet. Értett a tár-! sulat ahhoz, hogy a nép dolgozzon, ahogy bir, de érje be azzal, amit kap, a felét annak, ami járna. Havonta fizettek, de a hónap közepén előleget adtak, ekkor azt is kérdezték, hát aranyóra és lánc nem kell? A fizetést és előleget is ott kellett hagyni náluk. Két boltot, két kocsmát és szeretkező házat adtak, de jobb bánásmódról egészen elfeledkeztek. 1899- ben a hazáért is kellett szolgálni, ha nem is akartam. Oly kitűnő volt a bánásmód ott is, hogy nem bírták, több huszár inkább felakasztotta magát. 24 havi szolgálat után kerültem vissza a szülőhelyemre, ahol már az uj gazda a német gróf volt a régi magyar helyén. Ennél is rosszul bántak a munkásokkal a német bószok, mert csak azok kellettek magyar helyett. Egy esetben, amikor a bősz ütlegelt egy magyar munkást, az megfogta és a szénörlőbe akarta dobni, de a többiek lefékezték, s nem lett tragédia belőle. 1907-ben idejöttem, azt hittem itt több szerencsém lesz, mint odaát, pedig ép az ellenkezője lett. Akkor még jobb világ volt itt, mint odaát, az első világháború előtt. Kellett a munkás, fiatal, öreg, csak az nem dolgozott, aki nem akart; keveset fizettek, de olcsó volt minden, s jobban élt a munkás itt, mint ott, ahonnan jött. 1910-ben jöttem Ohióba, azt hittem itt |jobb lesz, mert unió van, de I itt is csalódtam, mert úgy j volt minden, ahogy a társaság akarta. A 20 különböző nemzetbeli bevándorolt ajándékkal tömte a bőszt, ahelyett hogy követelte volna azt, ami jár. Aki pedig követelte, azt azonnal elcsapták, senki se pártolta. De akármilyen jó is volt, a legtöbbnek mennie kellett velem együtt, amikor jött 1939-ben a lado- ló gép. Az ingyen orvosi vizsga után, amikor kitették a legtöbbnek a szűrét 30-35 év után. Az unió vezérei folyton olyan szerződéseket Írtak alá, ami csak a társulatra volt jó, de nem a népre, ép a nyolc órai munka volt a különbség a nem unió-munkától három évtizeden át. De nem is lehet itt igazi munkásvezért találni, aki a néphez húz, még lámpással sem; ha volna is, kiüldöznék. Azok szerencsések, akik kapják a penziót és social securityt, ezek élhetnek úgy ahogy, amig élnek, de a legtöbben, akik idősek és ki lettek szorítva, nem kapnak a társulat és az unióvezérek jóvoltából nyugdijat, meg kell elégedni a kevéssel is, mint jómagámnak, aki a bánya nyomorékja, s bele kell nyugodni az igazságtalanságba. De nemcsak az idősekre jár rossz világ, hanem a fiatalokra is, akik közül sok dolgozna, de nem tud munkához jutni, amiért gyilkossággal és öngyilkossággal vet véget életének ebben a gépesített világban. A szocialista országokban hir szerint másként bánnak a felesleggel, mint itt teszik, pedig ott is gépesítéssel megy a termelés. Nekem ugyan már nem sok van hátra, de a fiataloknak kellene küzdeni a jobbért. Még nem akarnak, de a sors rá fogja kényszeríteni őket. J. M. Ohio-i öreg bányász Tovább folytatni a remekírókat Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Remekírók kis könyvet, mikor még megkap- tatn meglátta az én jó párom és nem adta nekem vissza, amig el nem olvasta az egészet. Azt mondta, hogy ilyen könyv már régen esedékes volt. Amikor én is átolvastam, én is csatlakozotam az ő véleményéhez. Most azután az a kérdés, hogy a szerkesztőség van g abban a helyzetben, hogy ezt továb folytassa? A mi véleményünk szerint ez csak úgy lehetséges ha mi, az olvasók megadjuk erre a célra a lehetőséget. Mi ígértük, hogy ami tőlünk telhető, ruftndent megteszünk, hogy ez sikerüljön, mert az anyagiak előteremtése nekünk, olvasóknak a kötelessége. Tudjuk, hogy azokból a könyvekből, melyeket ezután fognak megjelenni, csak tanulni lehet és egyúttal szórakoztatók is lesznek. Vargáék | .. Chaplin Párizsba repült, hogy megnézze a kinai opera vendégjátékát. Chaplin melegen gratulált a kinai művészeknek. Elkülönitő osztállyal bővült a szőnyi kórház. Eddig ilyen osztály híján a fertőző betegeket Esztergomba vagy Budapestre kellett szállitani. r—— - V MAGYAR TÁRSASKÖR ^--------- t Taggyűléseit tartja minden hó 3-ik péntekjén a Magyar Házban, 2141 Southern Boulevard, Bronx, N. Y. DALÁRDÁNK első próbája lezajlott az elmúlt hétfő este. A jelenlévők nagyon kellemes estében részesültek, mert Fodor Erzsi, volt karnagyunk, ismét visszatért közénk és egy szép és uj induló betanításával kezdte meg a munkát. Reméljük, hogy a Dalárda volt tagjai, valamint uj daltársak is jelentkezni fognak a jövő hétfő esti próbán. TAGG 1 ÜLÉSÜNKET az e heti ünnepek miatt egy szeptember havi taggyűlést szeptember 23-án tartjuk. Kér- | jük a tagtársak teljes számú héttel elhalasztottuk, tehát a megjelenését. M memóriám m Papp Izidor, elhunyt 1953 szeptember 25-én Clevelandon. Reiniiz Jenő, elhunyt 19^2 szeptember 25-én Detroit, Mich.- ben. Mátus P., elhunyt 1951 szeptember 20-án Trenton, N. J.- ben. Bandei János, elhunyt 1951 szeptember 19-én, Hammond, Ind.-ban. Fejes Mátyás, elhunyt 1954 szeptember 21-én Gary, Ind.- ban. Bakos Józsefné, elhunyt 1953 szeptember 16-án. Társadalmi l^japídr NEW YORK, N. Y. A hagyományos nagy szüreti mulatság október 2-án, vasárnap egész nap lesz az International Parkban, 814 E. 225th St. alatt a Bronxban. CLEVELAND, O. Pénteken, szeptember 16-án este 8 órakor Békegyülés lesz az Ifjúsági Egylet nagytermében, 11213 Buckeye Rd. alatt. Kitűnő műsor, a W. S. Munkás Dalárda, magánszámok. Előadó: Tárcái Lajos. • j CLEVELAND, O. Szeptember 17-en, szombaton ste 8 órai kezdettel kártyaparty lesz a Magyar Munkás Otthonban, 11123 Buckeye Rd. alatt. • CLEVELAND, O. Október 1-én, szombaton 6 órai kezdettel vacsora és beszámoló a losangelesi lapkonferenciáról. Előadó: Mrs. Hegedűs és M. Rappaport. Hely: A Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. PIKNIK BAYSIDE-ON Szeptember 18-án, vasárnap egész nap családias piknik lesz a Hacketfs Vernon Gardenben, 211. St. és 46-ik Ave., Bayside, L. I.-on, a German-American, valamint a ridgewoödi ALP rendezésében. Belépődij 35 cent. Szeretettel emlékszünk meg a drága feleségről és jó anyáról, Bakos Józsefnéről, aki 1953 szeptember 16-án hagyott itt bennünket. Emlékét mindig meg fogjuk őrizni. . Bakos József és gyermekei u— ^== S' NAGY SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPÉLY a Bound Brooki Kultur Otthonban — Middlesex, N. J. szeptember 18-án, vasárnap egész nap a szeptemberben született barátok tiszteletére. Reggel 10 órakor szalonnasütés. — 1 órakor finom töltött pulyka-ebéd. — Finom sütemények és kitűnő italok TÓTH BÉLA KITŰNŐ ZENEKARA MUZSIKÁL Belépődij nincs. Mindenkit szeretettel meghív a rende zőség ÚTIRÁNY: N.Y.-ból a 41. utca 8. Ave-nál a Bus Terminal a 72-es platformon vegye a 148. autóbuszt. Newarkról a 140. autóbusz. H’way 28, a Dayton Ave.-nél balra fél block. — AutófM a 22. H’way Dunellen jelzésig, innen balra a 28. H’wayn jobbra a Dayton Ave.-ig. I --------n ÍZZ-f" HERZ SZALÁMI Hollandiából Megérkezett a friss importált MÁK, LEKVÁR, DIÓ, MANDULA. Igazi MAGYAR édes nemes rózsa PAPRIKA, pergetett ZITA AKÁC MÉZ,. — HUNYADI JANOS ÁSVÁNYVÍZ, KILÓS mérlegek, zománcozott edények, gyurótáblák és sokezer más konyhafelszerelés — KÉRJEN INGYEN ÁRJEGYZÉKET! — H DATU £ CAM 1577 1st Ave., New York 28, N.Y. . nU I n O! üUH Telefon: -REgent 4-1110 Postai rendeléseket $3-on felül pontosan szállitunk!
