Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-15 / 37. szám
,iA with«Uir,H *X>. MüüHMP*. „ 3 * September 15, 1955__________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ____________________________~~ ____________ j Alsó Helen jelentése állunk, tegyük magunkévá a feladatot, hogy együttesen, közös erővel a militáns néger néppel s az ö kiváló vezéreivel, mint Paul Robeson, Dr. Du Bois, Wm. Patterson és mások, vegyük ki részünket a lehető legmesszebbmenőleg e harcban a teljes egyenlőségért minden téren, az összes munkaágakban, az iskolákban, kórházakban; söpörjük el a gátokat melyek a néger népet gettókba kényszeritik. Legyünk különös figyelemmel és értelemmel a néger nők, és gyermekek, a néger ifjúság problémái iránt. Kormányunk egyre jobban rá van kényszerítve a yilágk özvélemény által, hogy legalább szavakkal, ha nem is tettekkel eleget tegyenek a jogos követeléseknek. A haladó tábor feladata, hogy a szavakat és ígéreteket megvalósítsa a tőle elvárt, őszinte, lelkes tradíció lapján, melyek megnyilvánultak a Scotsboro, Trenton G, Martinsville 7, Willie Me Gee, Wesley Robert Wells, Mrs. Rosa Lee Ingram és több más üg.Vekkel kapcsolatban. Fogadjuk meg, hogy megteszünk tőlünk telhetőleg mindent a néger nép és más nemzetikisebbségek, portorikoiak, mexikóiak, demokratikus jogai védelmében s azok kiterjesztéséért. Nem csak azért, mert az igazság azt kívánja, hanem a saját jól felfogott érdekünkben, saját jogaink védelmében. Egy elnyomott nemzeti kisebbség Csont Péter előadása az országos lapkonferencián A mexikói-amerikai munkásság problémájával kívánok foglalkozni a bevándorlók védelmének tárgyalása alatt, mert ez a kérdés, mint a kon- venciós anyagok közötti könyv címe is jellemzi elsősorban nemzetünk szégyene, másodsorban egy alapvető gazdaság-politikai kulcs az amerikai társadalom egész szerkezetében és harmadsorban á magyar sajtó messzemenő nevelő és szervező szerepet játszhat ha ebben a kérdésben nagyobb felvilágosítást nyújt a jövőben. Tartsuk szem előtt, hogy a mexikói nép jelenlegi északra való vándorlása nem újkeletű. Alig száz éve csak annak, hogy Mexikó területe az egész északamerikai határvonalon, az egész Csendes-óceáni part területét, sőt Oregon, Nevada, Utah Colorado és Montana államokat is magá- bafoglalta. Amikor a Hidalgó-békeszerződés alapján Mexikó elvesztette ezeket a területeket, a mexikói nép milliói maradtak az Egyesült Államokban, akiknek kultúrája, tradíciója és óhajai ma is befolyásolják az Egyesült Államok egész délnyugati részében kb. 40 millió amerikai életét. 1924-ig, amikor a jelenlegi mexikói határt véglegesen leszögezte a két nemzet kormánya, aránylag szabadpn jött és ment a nép a mexikói határon keresztül. Azoknak százezreivel elhurcolt mexikóiaknak átlagos amerikai ittléte -34 esztendő. 1917-ben fogadta el az Egyesült Államok kongresszusa az első általános bevándorlási törvényt. De a munkaügyi minisztérium azonnal felfüggesztette számos szakaszát, különösen az írástudást, munkaszerződést és fejadót illetőleg, hogy szabadon jöhessenek Amerikába a mexikói mezőgazdasági munkások. 1918-ban újabb engedményeket adott akkori kormányunk, hogy a vasut- iparban. a szénbányákban és a szervezkedő acéliparban a munkáltatók olcsóbb munkaerőt tudjanak szerezni Mexikóból. Ez volt az a minta, amelynek alapján 1950-ben az Egyesült Államok elnökének kinevezett bizottsága a vándormunkásokat illetőleg ig.v állapodott meg. Idézem: • “. . .ez olyan munkaerő forrás, amely egy részben megfelel az ideiglenesen szükséges munka követelményeinek, másrészben nem okoz társadalombiztosítási problémát”, vagyis aggkori, munkanélküli, beteg és egyéb segélyre, a vándormunkások milliói nem számíthatnak! De a mexikói munkások, akik milliós számban jöttek az évek során, hogy az amerikai földet és bányákat túrják keserves bérekért, nem voltak s ma sem olyan bárányok, amilyennek hazánk kapitalistái szeretnék. Már 1918-ban a mexikói munkások voltak a Western Federation of Labor gerince és amikor a bányatulajdonosok ösz- szetörték ezt a hires, harcias szervezetet, csak úgy tudták megtenni, hogy kormányunk tízezrével toloncolta át a határon a mexikói munkásokat. Ugyanez ma a helyzet a délnyugati kertgazf AHOGYAN ÉN LÁTOM • \__________írja: EHN___________f Konferencia után 1918-at irtunk... A magyar nép a vesztett világháború után a lovas tengerészt és darutollas pribékjeit kapta jutalmul azért, hogy súlyos véráldozatok árán menteni próbálta a Habsburgok uralmát. Az amerikai magyar reakció akkori főfészkében, Pittsburgh-ban, az egyházak és egyletek vezetői nagy-gyülést hívtak össze azzal a kimondott céllal, hogy “Magyarország támogatására” megalakítsák az Amerikai Magyarok Nagybizottságát. * * A régi Monongahela House nagytermében, az emlékezetes vasárnap délután 2 órakor, a papok, az egyleti vezérek és a Népszava, Szabadság és a helybeli hetilap képviselői mellett megjelentek a munkás napilap (Előre) és a munkásszervezetek küldöttei is. Amikor a hosszú szószra eresztett áitatós szónoklatok után a munkás küldöttek kimutatták, hogy a tervezett Nagvbizottság nem Magyarországot és a magyar népet, hanem Honthvt és az ő gyilkos uralmát lenne hivatott támogatni, -7— a jelenlevők egyhangúlag vetették el a reakció javaslatait. Helyettük határozati javaslatban bélyegezték meg a múlt és jelen népgyilkosait és a nagy hü-hóval beharangozott gyűlés a reakció teljes vereségével és a haladás, zászlaja, alatt küzdők győzelmével végződött. A Pittsburgh környéki haladó szellemű magyarok kiküldöttje a Los Angelesben most lezajlott országos lapkonfei’encián, egyike volt azoknak a munkásoknak, akik 37 évvel ezelőtt a Monongahela House-ban megfutamították a reakciót és győzelemre vitték a haladást! De ott voltak Chicago, Detroit, Cleveland, New York. Bridgeport, Akron, New Jersey és más magyar központok delegátusai is, a los angelesi és elsinori küldöttek mellett. Ott voltak tucatjával olyanok, akik az ország különböző városaiban évtizedeken át mindig elől haladtak, amikor magasabb munkabérért, jobb munkaviszonyokért, a kisebbségek jogaiért, az elnyomottak védelméért és a háborús uszitókkal szemben a békéért folyt küzdelem. Ott voltak mellettük az ifjabb nemzedékek képviselői,— de mind egy szálig olyanok, akiknek erkölcsi és anyagi támogatása tette lehetővé, hogy a reakció minden támadása, a munkásosztály ellenségeinek minden acsarkodása ellenére is él, tanit, nevel, szórakoztat s szervez az amerikai magyar munkás-sajtó három lapja: a Magyar Szó, a Nők Világa és A Tény. Nem valószínű, hogy voltak, de ha lettek volna jelen olyanok, akik csüggedéssel, lankadt erővel szemlélték a jelen eseményeket és tekintettek a jövőbe, — ezen a lapkonferencián oly bátorítást és erőt kölcsönözhettek a küldöttek kimeríthetetlen lelkesedéséből, amellyel a világeseményeket latolgatták és terveket raktak le a jövőre. A fiatalok érett bölcsességgel, a régi harcosok fiatalos hévvel bírálták lapujkat és magas nívójú hozzászólások után elfogadott javaslatokkal je( RÖVIDEK J G. S. A. (General Service Administration). Erről az intézményről aránylag nagyon keveset hall a közönség. Pedig pontosság tekintetében túlhalad nagyon sok olyat, amely sokkal ismertebb. Egyebek között 25,000 embert alkalmaz és 9 billió értékű állami tulajdonért felelős! Az érdekes mindebben az, hogy ha csak egy kicsit megmozgatnák, még sokkal rosszabb szagu botrány jönne ki belőle, mint a Talbott-ügvből. A Fortune magazin már elkezdte kicsiben ezt a munkát és már is érdekfeszitő adatok állnak rendelkezésére egy Balmer nevű chicagói republikánus politikus viselt dolgairól, akinek puszipajtása. Mr. Ed. Man- sure az iroda főnöke szó szerint követi Balmer rendelkezéseit, amelyeknek nyomán még sóin nem hallott előnyben részesülnek nagyüzemek, akik tudják, hogy hol kell kenni a kereket, hogy simán forogjon. Eddig a Paint Prod. Corp. of Elgin, 111. Fred Snare Corp. és Merritt Chapman and Scott Construction Co. vannak belekeverve. Ez utóbbinak a hírhedt Louis Wolfson a feje, akinek nagyszerű szaglálóképessége van az olyan sok milliós pénztömegek iránt, amelyeknek nagy része ügyes fondorkodással megszerezhető és a G. S. A. sok-sok milliós szerződések fölött dönt, amelyek már is az ő vállalataihoz mennek, rendszerint az ország kárára. ★ MIKOR A SAJTNAK SZAGA VAN. — A kongresszus támogatást (price support) szavazott meg a farmerek részére. Az adminisztráció ellenezte azt és ahelyett azt ajánlotta, hogy inkább szállítsa le a kongresszus a már meglevő ártámogatást. Hosszú huza-vona után Benson földművelésügyi miniszter engedélyt kapott arra, hogy például a sajt 90%-os paritását 75%-ra szállítsa le. Bejelentette, hogy a leszállítást érvénybe hozza 1954 április 1-én. Néhány nappal e dátum előtt Benson 90 millió font sajtot vásárolt sajtgyárosoktól és nagykereskedőktől a régi támogatott áron 37 centért fontját. És április 1-je után újra eladta ugyanazoknak 34u- centért fontját, így a gyárosok és nagybani kereskedők 2L cent külön profitot csináltak, amely 21 millió dollárra rúgott. Comptroller General Joseph Campbell íö- dözte föl a fontieket. Kijelentette, hogy a sajt soha sem hagyta el a gyáros és kereskedő spekulánsok raktárait. Hogy egész vásár csak papíron volt. Nem is vették meg a sajtot, csak az történt, hogy Mr. Benson 2 millió dollárt ^dott a közpénzből a nagypénzüeknek. Campbell most követeli, hogy Benson szerezze vissza az elajándékozott 2 milliót. Kraft, Borden és A&P vannak elsősorban érdekelve a furcsa üzletben. löRék ki a jövő útját. Ha eddig csodaszámba soroltuk azt a tényt., hogy 50 évi rögös ut végén még mindig van az amerikai magyarságnak haladó sajtója, — a konferencia óta megszűnt a csoda: szerencsés és elpusztíthatatlan az az újság, az a mozgalom, amelyiknek ilyen katonái vannak! daságban, ahol évente milliós számban csempészik át a határon az amerikai munkáltatók a mexikói munkásokat s amikor a zöldség és gyümölcs szezonoknak vége van, a Joseph Swing tábornok bevándorlási főbiztos parancsnoksága alatt álló katonai századok lecsapnak a mexikói munkások ezreire, s mint barmokat hurcolják őket a határon túlra. Losangelesiek sohasem fogják elfelejteni, ami a múlt nyáron történt itt a város kellő közepén, a hires gazdag Miracle Mile üzleti negyedben. Egy szép napfényes hétköznapon lecsapott a bevándorlási ügynökök terrorszervezete és ezrével fo'gdosták össze a mexikói munkásokat vendéglőkben, gyárakban, lakásokban, utcasarkokon s mint a sintérek a kutyával, úgy bántak velük, összeterelték őket ezrével szintén a város közepén álló szépséges Elizia ligetben egy koncentrációs táborba, aztán marhaszállitó vasúti kocsikban és teherautókkal vitték őket a határon keresztül. Ezt a gazdasági és politikai kormánvterrort nem tűrheti tovább az amerikai nemzet. Nemcsak azért mert ez a nemzet szégyene, nemcsak azért, mert addig mi nem beszélhetünk amerikai szabadságról, amig egy nemzetiségi kisebbség igy szenved hazánkban. Hanem azért sem, mert amig a mexikói munkások százezreinek ilyen a sorsa az országban, addig nincs sem bérbiztonsága, se politikai 'biztonsága a többi munkásoknak sem. A múlt évben a mexikói és amerikai szakszervezetek megegyeztek egy, ha nem is kielégítő, de emberiesebb bánásmódban. Kormányunk állítólag figyelembe veszi a megegyezést. De nem törvényben. Sőt még írásban sem. S a tény ma is az, hogy most is ezerszámra viszik át a határo l a mexikói családokat s közben az egész mexikói- amerikai lakosság millióit terrorizálják. Los Angelesben magában m'ajdnem félmillió mex kói- származásu nép él. Mexikó fővárosa után Los Angeles a legnagyobb mexikói város. Életünk minden örömét, szépségét, gondját és sikerét a mexikói-amerikai nép boldogulásának kérdése befolyásolja. Hassunk oda, hogy a magyar sajtó felvesd ezt a fontos harcot a nemzet szégyene ellen és küzdünk a mexikói-amerikai ittszülöttek és vándormunkások emberi, politikai és gazdasági jogaiért.
