Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-09-15 / 37. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ JOHN L. LEWIST AGGASZTJA AZ AFL-CIO FÚZIÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada §7. Foreign S8 one year, §4 half year. Single copy 15c. “VIDEANT GONSULES.. ” A római köztársaság aranykorában a római, szenátus e két szóval kezdődő utasítással figyel­meztette az állam élén álló két konzult, hogy éb­ren őrködjenek a nép érdekei felett: “Videant consules!” Vigyázzanak a konzulok! Némi változtatással mi e szavakat a Verhovay- Rákóczi egyesülési konferencia delegátusaihoz intézzük: “Vigyázzanak a delegátusok!” Vigyázzanak a delegátusok, hogy az uj intéz­mény alapjait szilárd, becsületes, demokratikus alapokra helyezzék. Vigyázzanak, hogy tervezett alapszabályokból törölve legyenek azok a rendelkezések, amelyek megsemmisítenék a tagság számos fontos jogát, amelyekre először a mi lapunk, a Magyar Szó fi­gyelmeztette a két egylet tagságát. Melyek ezek a veszélyes pontok, amelyekre la­punk felhívta a Verhovay és Rákóczi tagok és delegátusok figyelmét és amelyek törlésére ígé­retet tettek a Rákóczi konvención ? 1. Annak ellenére, hogy az egyesülési szerző­désben megígérték, hogy az uj egyesületben min­den tag megtartja min'dama jogát, amelyben a régi egyletekben volt része, az alapszabályterve­zetben meg akarták fosztani az 500 dolláros köt­vénnyel rendelkező tagokat a nagygyűlésre dele- gátushak való megválaszthatóság jogától. Az uj alapszabály azt Írja elő. hogy csak 1.000 dolláros kötvénnyel kell rendelkeznie a nagy gyűlési dele­gátusnak. VIGYÁZZANAK A DELEGÁTUSOK, HOGY EZ A PONT TÖRÖLVE, ILLETVE MÓDOSÍT­VA LEGYEN 500 DOLLÁRRA AZ UJ ALAP­SZABÁLYBAN. 2. Azáltal, hogy az uj alapszabály szerint 500 tag alkot egy kerületet (a jelenlegi 400, vagy a Rákócziban 200 helyett) a tagok százait és ez­reit fosztják meg a kellő képviseltetés jogától. Követeljék a delegátusok a jelenlegi 400-as kerü­leti rendszer fenntartását. 3. Az uj alapszabálytervezet feljogosítaná az igazgatóságot az alapszabály megváltoztatására és a nagygyűlés határozatainak megváltoztatásá­ra. Ez egyszerűen egy fecsegőtestületté degradál­ná a nagygyűlést, ahol a delegátusok szónokolná­nak és határoznának, de határozatuk nem jelen­tene semmit, mert az igazgatóság azokat kénve- kedve szerint változtathatná meg. örömmel értesülünk,. hogy a Magyar Szó fi­gyelmeztetésének hatása alatt számos Verhovay kerületi konferencián fogadtak el határozati ja­vaslatokat ezen önkényes intézkedés megváltoz­tatására. VIGYÁZZANAK A DELEGÁTUSOK, HOGY AZ ALAPSZABÁLYOK 37/a PONTJA MÓDO- SITTASSÉK! Ezekkel a figyelmeztetésekkel köszöntjük még egyszer a Verhovay-Rákóczi egyesülési konven­ciót és az annak nyomán létrejövő Penn Frater- nális Egyletet. Biztosítjuk úgy a tagságot, mint a delegátuso­kat, hogy lapunk és olvasótáborunk a legnagyobb jóakarattal és megértéssel kiséri működésüket, minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni testvéri célkitűzéseik előmozdítására, ügyeik, érdekeik vé­delmére. 'William Douglas főbíró, az Egyesült Államok legfelső törvényszékének bírája a távolkeleti helyzettel foglalkozó cikket irt a londoni Western Mail-ban. — Örökre letűntek azok az idők — Írja Doug­las —, amikor egy ágyunaszád befutott a Jangce torkolatába, vagy valamely nyugtalan ázsiai ki­kötőbe és egyetlen lövés nélkül csendet paran­csolt. Azok az idők nyugalmat jelentettek a Nyu­gat, elnyomást és kizsákmányolást a Kelet szá­mára. A bandungi értekezlet megmutatta, hogy az ázsiai világrész felelősségtudó nemzetei nem hajlandók más hatalmak bábjai lenni. William Douglas arra a megállapításra jut, hogy “n Nyugat számára az egyetlen lehetséges ut az együttélés a kommunista világgal. Ez meg­A Labor Day alkalmával elhangzott nyilatko­zatok közt az AFL-CIO egybeolvadásával kapcso­latban John E. Lewis kijelentései ébresztették a legnagyobb érdeklődést. Lewis a televizión szó­lalt meg, élesen bírálta az egybeolvadást és meg­jósolta, hogy a decemberi egységkonvenció után elkeseredett harc fog megindulni az uj munkás­szövetség kebelén belül. Lewis odáig ment, hogy azt jósolta, hogy az uj szervezet rongyként fog széjjelszakadozni. Lewis egyik-másik nézetét színezheti a Meany és Reuther: ellen érzett személyes keserűsé­ge. Reuthert “ál-értelmiségi félbolond”-nak ne­vezte. Lewis felfogását és befolyását a szakszer­vezeti mozgalomra mindazonáltal nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, annál is kevésbé, mert bí­rálatához hasonlóan nyilatkozott már az AFL- International Typographical Union, a papirmun- kások szakszervezete, valamint a CIO-közlekedési munkások szakszervezete is. Lewis a tervezett alkotmány némely szakasza ellen kelt ki és mond­ta, hogy sok mindenről nem tettek abban emlí­tést. Lewis fő ellenvetése az, hogy “önkényhatalom­mal” ruházták fel a>z uralkodó nagyobb szakszer­vezetek némelyikét. Az alkotmány szerinte a ki­sebb szakszervezetek önrendelkezési jogát veszé­lyezteti s kiteszi azokat “falánk és kannibáli szakszervezetek szeszélyeinek". Meany és Reu­ther, mondotta Lewis, helyesen döntöttek úgy, “A legveszedelmesebb, mérgezőhatásu, céltuda­tos, tömörítetten félrevezető, háborús szellemű, a nácik ártatlanságát védelmező propaganda íröcskölődött a világra a múlt héten a hitleri' Németország egyik porosz tábornokának, Albert Kesserling volt feldmarsallnak szájából” —- igy kezdi rovatát Roscoe Drummond, a N. Y. Herald Tribune egy mult heti számában, mint látható, az izzó méltatlankodás kitörésével. A hírhedt náci tábornokot nem kisebb lap in­terjúvolta meg, mint a “U. S. News & World Report”, amely alaposan és céltudatosan szokta megválogatni azokat a közvélemény előtt jóíis- mert személyiségeket, akiknek véleményét fon­tosnak tartja az amerikai nép elé tárni. Ezt a kiválogatást úgyszólván mindig a rokonszenv alapján végzi. A náci szellem nem idegen a nagy­tekintélyű folyóirat berkeiben. Most időszerűnek vélte a legrondább náci tábornokok egyikét meg­szólaltatni s az a felfogás, amely Kesselring sza­vaiból kiderül, méltó felháborodásra gerjesztette a konzervatív nagylap hasonlóképpen konzerva­tív íróját, akiben még mindig maradt annyi be­csületesség és emberiesség — elég szokatlan azon a tájon —, hogy ne menjen el tiltakozó szó nélkül a náci szellem ez agyafúrt terjesztése mellett. Az interjúban Kesselringnek megfelelő kérdé­sekkel alkalmat adtak, hogy kifejtse nézeteit, elsősorban azt, hogy a német hadsereg megnyer­hette volna a háborút, megverhette volna Ang­liát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, ha Hitler hagyta volna ést “Hitler győzhetett volna”, ha apróbb “hibák” nem történtek volna. így pél­dául Japánnak 1941—42-ben kellett volna meg­támadnia Szibériát, Churchiílnak legkésőbb 1943- ban kellett volna békéért esdekelnie s hogy nem tette, noha. tudta, hogy meg van verve, volt “Churchill legnagyobb hibája”.-Hitlernek “nem oldja a problémákat azokon a területeken, ahol háborúk folytak vagy folyhatnak: Koreában, Formózán és Vietnamban”. A cikk ezután Kina és Tajvan kérdéseivel fog­lalkozik. Rámutat, hogy “a népi Kina rendszeré­nek megdöntése kilátástalan” és a Kinai Népköz­társaság elleni fegyveres konfliktus a legvégze­tesebb kaland lenne az Egyesült Államok számá­ra”. Befejezésül a főbíró megállapítja, hogy a népi Kina “elismerésének további megtagadása állandó nyugtalanságot és felfordulást jelent Ázsiában”. A MAGYAR SZÓ HIVATÁSA. AZ IGAZSÁG MEGÍRÁSA. TANULJON ÖN IS BELŐLE, LEGYEN ELŐFIZETŐJE. hogy Lewis bányászmunkás szakszervezetét az egybeolvadásnál nem vették számításba, mert tudták, hogy a bányász-szakszervezet sohasem egyezne bele olyan egybeolvadásba, amely füg­getlenségét veszélyeztetné s az “önkéntességet” “kényszerités”-sel helyettesítené. Lewis szerint az egybeolvadás feltételei “fel­számolják a CIO-ot megfelelő ellenérték vagy haszon nélkül”. Ezzel nyilván azt akarta jelezni, hogy a legtöbb előnyhöz az AFL “régi gárdája” jutott, amellyel húsz évvel ezelőtt össze kellett csapnia az ipari szakszervezeti mozgalom és a szervezetlenek megszervezése kérdésében. A továbbiakban Lewis helytelenítette az AFL álláspontját a szakszervezet jóléti pénzállomá­nyának a kormány által való ellenőrzése tekinte­tében. Kijelentette, hogy az AFL-nek “ki kellene irtania sorai közül azokat, akik lopják özvegyek, árvák és rokkant munkások pénzét.” Lewis hozzászólásának az a fontossága, hogy most, miután a nyilvánosság elé vitte a kérdést, több lendület fog szállni az AFL-CIO-fuzió meg- tervezői körül keletkezett vitákba, amelyeket ed- digelé igyekeztek elhallgattatni. Az egybeolva­dást természetesen mindenki akarja, maga Lewis is éveken át kardoskodott mellette, viszont több oldalról panaszkodtak már az egybeolvadás felté­telei "miatt: most aztán Lewis nyomán a többi bíráló is fel fog bátorodni. volt szive” Dunquérque után megrohanni Angli­át, “mert különös előszeretettel viseltetett Ang­lia iránt.” Ha tehát Kesselring evangéliuma sze­rint a szövetségesek elég okosak lettek volna, hogy kapitulálnak Hitler előtt, akkor Sztálint tá­vol lehetett volna tartani Európától. Hogy ez a Churchill milyen ostoba volt! Túlságosan ostoba ahhoz, hogy felfogja, hogy a náci diktatúrát a népek örömmel fogadták volna, hiszen csak a kommunista diktatúrát ellenezték. “Ez a lényege a veszedelmes, mérgezőhatásu, céltudatos, gonosz Kesserling-féle tannak”, — szegezi le haragosan az iró, de haragja a befeje­ző résznél lobban fel leginkább, amikor a követ­kező kérdést adták fel a náci tábornok-mészáros­nak: “Akarták-e a háborút a német tábornokok?” íme a válasz: “Nem 1939-ben akarták. 1949-re akarták, amikor teljesen fel letek volna készül­ve.” » . “Hát itt van az irgalmatlan, erkölcstelen, vas- patáju, gonosz Kesserling-doktrina” — kiált;'fel az iró szinte haragtól villogó szemmel s ezzel végzi: “Pokolra vele!” Ez esetben igazat kell adnunk neki. Igaza van, amikor meglátja, hogy e tan mögött “a történe­lem gondos meghamisítása” rejlik s az a sugal- mazás, hogy ha a német tábornokok nem vesztet­ték el a háborút, akkor megérdemelnék, hogy a régi hatalmat visszaadják nekik; hogy Hitler büne nem az volt, hogy háborút indított, hanem az, hogy elvesztette s végül, hogy majd legköze­lebb már ki fogják küszöbölni a megtörtént ap­róbb “hibákat”. Mindazonáltal nem hallgathatjuk el, hogy fel­háborodásával rossz helyen kereskedik, mert azon. nincs mit csodálkozni s nincs mit felháborodni, hogy miket böfög egy náci tábornok. Azon kelle­ne felháborodnia, hogy egy ilyen nagytekintélyű wallstreeti folyóirat ilyen bő teret ad náci propa­gandának s irral kenegesse azok szivét, akik a fasizmusért lelkesednek. Azon kellene felháborod­nia, hogy hogyan történhetik, hogy egy ilyen nagyszabású háborús bűnös Nyugat-Németor- szágban és most Amerikában szabadon hirdeti a náci tanokat. És azon sem csekély mértékben kellene füstölögnie, hogy ugyanaz a David Law­rence, aki a “U. S. News & World Report” szer­kesztője és Kesselring meginterjuvolója, Roscoe Drummond ismertetett cikke mellett közölt re­akciós cikket ott a “N. Y. Herald Tribune” ha­sábjain. Más szóval rovatirónknak legfőképpen azon kellett volna dühöngenie, hogy itt, Ameriká­ban, is szinte féktelen szabadságban engedik te­nyészni a náci szellemet és az igazságszolgálta­tás kemény ökle csaknem mindig azokra sújt le, akik még nálánál is jobban gyűlölik a fasizmust. Ettől eltekintve Drummond cikke elismerésre méltó teljesítmény. Douglas bíró az uj Kínáról INTERJÚ KESSELRINGGEL 2 AMERIKAI'Magyar'Sző , September J»,-1ÍI55 -

Next

/
Thumbnails
Contents