Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-09-01 / 35. szám

September 1, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Eisenhower elnök nagy kül­politikai beszédet mondott múlt héten Philadelphiában az amerikai ügyvédi kamara hetvennyolcadik évi konven­cióján. Az elnök beszéde ab­ban az Indepedence Hallban hangzott el, ahol annak ide­jén kihirdették az amerikai szabadságjogokat. A konven­ció voltaképpen John Mar­shall, az Egyesült Államok negyedik főbírája születésé­nek 200. évfordulóját ünne­pelte. Ennek keretében, mi­közben azt fejtegette az el­nök, hogy világbéke csak igazságosságra épülhet, egé­szen más húrokat kezdett pengetni, mint a genfi konfe­rencián. Ezt csak úgy érhet­jük el, mondotta,ha véget ve­tünk a világszerte folytatott szervezett felforgatásnak. A hallgatóság jól értette, hogy az elnök a hideghábo­rús “világforradalomra” cé­loz és nyilván a Szovjetunió­ra gondolt, amikor kijelen­tette : “Németország felosztását semmiféle olyan érvvel nem lehet támogatni, amelynek alapja országhatár, nyelv vagy faji származás. “A fogoly-országok feletti uralmat nem lehet igazolni j semmiféle olyan állítással, hogy erre a biztonság végett van szükség.” Ezek mögött á nem is na­gyon agyafúrtan megfogal­mazott meghatározások mö­gött az a felfogás húzódik meg, hogy a szovjettel csak abban az esetben kötnek bé­két az imperialisták, ha: 1.) feladják a szovjet rendszert és visszatérnek a tőkésrend-1 szerre; 2.) ha Németorszá- j got egyesitik és az imperia-1 listák csatlósává teszik, és végül 3.) ha a népi demokrá­ciákat megszüntetik és nyu­gati csatlósokat csinálnak be­lőlük is. A régi nóta, a régi impe­Ingadozás a külpolitikánkban rialista vágyálmok, a régi nagytőkés romantikus ábrán­dozások! Hol van itt a meg­értés, az engedékenység, a megtérés, a béke, az atom­haláltól való menekülés szel­leme, a tárgyalóasztal körü­li tanácskozások szelleme ? ügy hangzik ez, mint diktá­tum, ultimátum, amilyent le­győzött, megvert ellenségre ! kényszerítenek. Ennek a beszédnek volta­képpeni célja az volt. hogy a genfi konferencia óta az or­szágban és az európai nem- i zetekben elterjedt optimiz- , musra, derűlátásra, féket vessen. A régi, hidegháborús hangok, a hangsúlyozás ke­ménysége, arra vallanak, hogy visszakanyarodásra ké­szülnek felsőbb helyeken. James Reston, a “N. Y. Times” politikai főszakértő­je, a következőket irta je­lentésében : “Az Eisenhower-kormány arra a politikai elhatározás­ra jutott, hogy a múlt hónap­ban a négy nagyhatalom gen­fi konferenciája által terem­tett optimizmust megfékez­ze.” A kormányban Dulles kül­ügyminiszterrel az élén ha­talmas erők dolgoznak, ame­lyek korlátozni akarják a gen­fi eredményeket és aggaszt­hatja őket, hogy a genfi szel­lem rohamléptekben terjed szét a világon. Az elnöki beszéd előfutára azoknak a tanácskozásoknak, I amelyeket — amint Dulles | külügyminiszter az elnöki be- ! széd után bejelentette — ezen a héten már meg is kez­denek a nyugati hatalmak egymással, hogy a Szovjet­unióval való legközelebbi, ok­tóberi értekezletet előkészít­sék. Dulles Livingston T. Merchant külügyi államtit­kárt menesztette vasárnap Párisba, Londonba, és Bonn- | ba. Utasításul adta neki, ■ hogy a jövőben a szovjetet “szilái'dan, de barátságosan” fogják kezelni. Eisenhower beszédéből ki­világlik, hogy azt a reakciós politikát akarja szorgalmaz­ni a külügyminiszterek ok­tóberi értekezletén, amelyet kormánya még Genf előtt folytatott. Idetartozik az a követelés, hogy Németorszá­got militarizálják és uj Wehrmachtját bekebelezzék (Hitler régi tábornokainak vezénylete alatt) a NATO-ba (a North Atlantic Treaty Organization-be.) Idetarto­zik az a nyomás is, hogy a keleteurópai uj szocialista kormányokat elmozdítsák he­lyükből és a régi feudális, fasiszta rendszereket ültes­sék helyükbe, tekintet nélkül arra, hogy ezek fasisztaszel- lemü politikát űztek a hábo- ruelőtti és alatti Lengyelor- ; szágban, Jugoszláviában, Bul­gáriában és — tudjuk, mit müveitek Horthyék alatt Ma- I gyarországon. Ilvmódon reméli Eisenhow­er, hogy határt szabhat a gen- [ fi kilátások megvalósulásá- j nak. Nem tolhatja azonban félre azokat. Nem teheti. Bármily reakciósak a céljai ; vagy bármily reakciós célki- j tűzéseket kényszerítenek rá, sem erőszakkal való fenyege­tőzéssel, sem a további tár­gyalások elutasításával nem J érheti el azokat. Sőt, beszéde során, a genfi szellemet meg­erősítette, amikor azt mond­ta : “A szellemet és a célt, amely után törekszünk, soha­sem lehetett elérni még ed- 1 dig erőszakkal, vagy úgy, j hogy emberek és nemzetek ! félelemmel és gyűlölettel el­telt szivei álltak szemben egymással.” Pontosan ezt akarja az or­szág népe, hiszen ebben a I szellemben fogadták a közép- I nyugati farmerek a szovjet j mezőgazdasági dele g á c i ó t már a genfi konferencia előtt. És ugyanazok az embe­rek, akiknek felfogása és nyomása hozta létre a genfi győzelmet, logikusan kérdez­hetik Eisenhower elnöktől: Hát akkor miért akarja ! megbékíteni azokat az erőket, amelyek mint Knowland sze­nátor, '“félelemmel és gyűlö­lettel eltelt szívvel” akarnak szembeállítani bennünket US- SR-al, Kínával és a népi de­mokráciákkal ? Hallgasson az elnök Eilen­der szenátorra, aki moszkvai j látogatása során megfeddte George Meany-t, az AFL el­nökét, amiért ellenzi a mun­kásdelegációk kölcsönös láto­gatását egymás országaiban, mert csak amikor saját sze­mükkel győződnek meg a dolgok állásáról, jönnek rá, hogy “azokat más megvilágí­tásban látták” ezelőtt. Nem lefékezésre van tehát szükség, hanem éppenséggel a genfi szellem további kimé- lyitésére. A kormánynak pe­dig meg kell hallgatni, a nép í kívánságát, ha valóban azt ■ akarja, hogy a genfi szellem győzzön. Lang Max, elhunyt 1953 szep­tember 1-én Harvey, 111.-ban. Gindele Katica, elhunyt 1953 szeptemberben Los Angeles, Cal.-ban. Drágos Jánosné, elhunyt 1952 szeptember 6-án New Yorkban. Bartha József, elhunyt 1953 szept. 7-én Detroit, Mich.-ben. Kish János, elhunyt 1954 szeptember 2-án New Brunswick N. J.-ben. Török Katalin, elhunyt 1954 szeptember 1-én Long Island. N. Y.-ban. Sharinay Mihály, elhunyt 1951 szept. 4-én Cranford, N. J.-ben. Czippel István, elhunyt 1954 szeptember 4-én Cranford, N. J.-ben. luiiiiniiiHsaigiiiiiia LAPUNKÉRT Katona L. F. G. jul.—aug. $5 Nagy Alex $2 J. János $6 Miami-i Lapbarátok $120 Licsko Sándor $3 Mágocs János $2 S. Sz. $2 S. Z. $3 J. T. $5 Bodnár Elizabeth $4 Soltész M. $15 Wlach által üdvözlet az L. A. konferenciára: Adams $15 Wlach $10 Szilágyi $10 Bognár $10 Kovács $5 Hirsch $5 Nagy M. $5 ’ Janzso F. $3 Kardos J. $11 Molnár István $3 Kupi Julia párnahaj kisorsolás- ! ból $10 Bállá Alex $2 MAS IS TANULHAT BELŐLE! KIOLVASTAD E LAPOT? ADD TOVÁBB­G. Lillev angol történész állapította meg 1948- ban megjelent könyvében, hogy “a háború leg­fontosabb ‘légi’ találmánya a lökhajtásos repülő­gép és a gyakorlatilag bevált helikopter volt.” Mindkét területen eredményesen működtek a ma­gyar mérnökök. A helyből felszálló, stabilan egyhelyben lebegő, biztosan kormányozható helikoptert magyar mér­nök, Asboth Oszkár (1891—) találta fel. Első eredményes felszállása 1928. szeptember 9-én volt. R. N. Liptrot. az angol Air Ministry tudo­mányos kutató osztályának igazgatója, aki maga is repült a géppel, a Journal of the Aeronautical Society-ben 1931-ben megállapítja, hogy az “As- both-helikopter meglepő sebességgel emelkedik függélyesen ... tetszésszerinti magasságban és ideig egyhelyben lebeg és tökéletesen kormá­nyozható. A legérdekesebb azonban az, ami más kísérleti helikoptereknél hiányzik, hogy ez a gép minden tengelye körül tökéletesen stabil....” Asboth Oszkárt a Fédération Aeronautique Inter­nationale, (Paris) 1954-ben a repüléstudomány te­rén kifejtett évtizedes munkásságáért a “Paul Tissandier” diplomával tüntette ki. A legkorsze­rűbb repülőgép, a lökhajtásos repülőgép elvi alap­jait is magyar mérnök fektette le. Fonó Albert (1881—) mérnök még az első világháború alatt (1915) kidolgozta és pontos számításokkal alátá­masztotta a sugárhajtás elve alapján működő re- lülőlövedékét. Ennek, illetve azonos elven alapu- * repülőgépének szabadalmaztatására azonban csak jóval később, 1928-ban, Németországban ke­rült sor. De még igy is, szabadalmának bejelenté­sével, megelőzte az angol Whittlet, aki szabadal­mát csak 1929-ben jelentette be. Ha pedig figye­----;e vesszük, hogy az akkori német szabadalmi hivatal csak a legalaposabb vizsgálat után ismer­lg A TUDOMÁNY g | VILÁGÁBÓL i j S ___________________ M DR. VAJDA PÁL: MGVM FELTALÁLÓK II. te el valamely találmány elsőbbségét és újdonsá­gát, kétségtelen, hogy Fonó Albert valóban úttö­rő munkát végzett. Eötvös Loráncl (1848—1919) a legnagyobb ma­gyar fizikus legnevezetesebb találmánya egy ér­zékeny eszköz, a róla elnevezett gravitációs inga. Eötvös ennek segítségével bizonyította be, hogy a gravitációs vonzóerő csak a testek tömegétől függ, azok anyagától nem, továbbá, hogy a gra- vitáló és a tehetetlen tömeg egymással egyenlő, illetve legalább is arányos. Ez utóbbi eredmény egyik fontos kisérleti alapja Einstein általános relativitási elméletének. Eötvös gravitációs ingá­ja, mint ahogy azt G. H. Darwin, az Association Geodesique Internationale 1906. évi értekezletén kijelentette, “szigorú felvilágosítást adhat a tö­megeknek a föld belsejében való eloszlásáról, amit a geológusok ismerni óhajtanak”. És az sem vitás, hogy Eötvös torziós ingája az. olajkutatás egyik legfontosabb eszköze. 1953-ban a zürichi műegyetem két tanára alapvető tanulmányában meg is állapította, hogy “a gravimetrika gazda­sági jelentősége' azonban csak 1917-ben kezd je­lentkezni, amikor Böckh Hugó Eötvös találmá­nyának segítségével sótesteket és antiklináliso- kat tudott kimutatni”. Eötvös érdemeit külföldön is mindenütt elis­merik ; a torziós ingamérésekben használatosi alapegységet nemzetközileg — német tudósok kezdeményezésére — “Eötvös”-nek nevezték el. Gérard Vassails, az ismert francia tudós, a tudo­mányos világ véleményét fejezte ki, amikor Eöt­vösről Párizsban tartott előadásában kijelentet­te, hogy “minden tisztelet és megbecsülés a nagy magyar fizikust illeti, akinek neve halhatatlan és akinek emléke és munkássága nyilvánvalóan az emberiség kulturális kincsének részévé vált”. A gyufa feltalálása körül is igen sok név me­rült fel. Ma már kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy ennek feltalálása nem egy feltaláló nevéhez fűződik. Tény azonban az, hogy Irinyi János (1817—1895) vegyész volt az, aki nem freccsenő, zajtalanul gvuló foszforos gyufát talált fel 1836- ban. “Irinyinek köszönhetjük — állapítja meg tárgyilagosan C. v. Klinckowström német techni­ka-történetíró — a könnyen robbanó klórsavas kálium helyett az ólomhiperoxid használatának bevezetését”. A vegyészeti iparral kapcsolatos Szerelmey Miklós (1823—1875) találmánya is. A múlt szá­zad közepén egy olyan szert talált fel, amely az összes hasonló gyártmányok közül a legjobban bevált épületkövek mállásának meggátlására. A gyártási eljárást egy angol társaság vette meg és “Szerelmey Stone Liquid 101” név alatt hozta forgalomba. Nemcsak Angliában terjedt el, ha- ■ nem a kontinensen is, a német szakértők véle­ménye szerint is “hat kisérleti sorozatban a Sze­relmey vált be, mint az egyedül hatásos szer”. Q

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents